Szerelmes versek, idézetek (beszélgetős fórum)

" Érzem, hogy olyan nem lehet, hogy elveszítselek..."

" Te vagy a fényem a sötétben..."

Képzeld el, tudom nem nehéz

Képzeld el, hogy nincs határ

Távol lehetsz és mégis közel

Így marad mindörökre már.

Mindent elviszek és mindent itt hagyok

Sohasem voltam és sohasem vagyok

Te álmodj engem, álmodj tovább

Soha nem veszíthetsz el.

A csend beszél tovább, helyettem Ő mondja el,

a csend beszél tovább, helyettem Ő énekel.

Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,

elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat...

A csend beszél tovább, helyettem Ő mondja el,

a csend beszél tovább, helyettem Ő énekel.

Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,

elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat...

Akkor is hallod a hangomat, hogyha fáj, hogyha nem szabad,

mindig itt vagy, és ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet...

Elbúcsúzom, de ott leszek, ahol a szél zúg, a nap nevet,

elbúcsúzom, de itt marad belőlem néhány pillanat...

"Az egészet letagadhatnánk,

hisz úgy teszünk mintha nem hallanánk,

hogy szerelemért kiállt a világ

és tudom jól,

de ha a tükörből vissza mosolygok

az nem hinném, hogy csak én vagyok

nem hinném hogy csak én.

Te is benne vagy, ugyanúgy!!!"

Vallomás (Saját vers)

Hagyj, kezdjem úgy

Amit mondani akarok

Fájdalmat kelteni benned

Bizony nem akarok.

Én úgy gondolom

Benned valami fáj

De én érzéseimben irántad

Soha sem lesz hiány.

Szerelmem irántad

Sose múlik szüntelen

De te azt érezteted velem

Hogy nem bízol bennem.

Hűséges vagyok hozzád

Nem csaltalak téged

De te bennem mindig

A rosszat nézed.

Élni szeretnék és

Szeretni téged, míg élsz

Addig, míg a halál

Értünk eljővén.

Szeretlek téged, s imádlak

Míg a halál, engem el nem választ

De utána, is szeretlek

Őrökké, míg szívemmel tehetem.

"Ne hidd, hogy harc nélkül feladom..."

"Tegnap előtt csak gondolat volt csupán egy szép álom, tegnap törekedtünk, hogy valós legyen, ma eldobjuk, holnap majd harcolunk érte!"

Jó, hogy én én vagyok.

Jó, hogy te te vagy.

De a legjobb, hogy mi mi vagyunk.

(Pam Brown)

Fa leszek, ha fának vagy virága.

Ha harmat vagy: én virág leszek.

Harmat leszek, ha te napsugár vagy...

Csak, hogy lényink egyesüljenek.

(Petőfi Sándor)

Szerelem. Az a kötelék és az a szentség, amely nemcsak emberrel köti össze az embert, de mindennel, ami csak él.

(Shelley)

"Jó érezni, hogy szeretlek.

Nagyon és egyre jobban.

Ott bujkálni két szemedben,

Rejtőzködni mosolyodban.

Érezni, hogy szemeid már

szemeimben élnek és néznek,

S érezni azt, ha szép, veled szép

És csak veled teljes az élet."

(Juhász Gyula)

A szerelem matematikájában az egy meg egy a mindennel, és a kettőből egy a semmivel egyenlő.

(Mignon McLaughlin)

Öröm és bánat együtt van a szívemben,

egy könnycsepp csillan meg a szememben.

Ha megkérdeznéd mi bajom,

Csak annyit mondanék:

Hiányzol, de nagyon!!!!

Ha szerelmes vagy valakibe, olyasmit látsz benne, amit mások nem látnak. És te sem fogod majd, attól a másodperctől kezdve, amikor megszűnik a szerelmed. Visszaszürkül, visszacsúnyul, jelentéktelenné válik. A szív szemével nézni azt jelenti, hogy fölfelé látunk; magasabbra és eszményítve.

(Müller Péter:Szeretetkönyv )

A szerelem olyan, mint az égen a Tejút: csillogó tömeg, ezer meg ezer kis csillagból, melyek közül nem egy maga is ködfolt.

(Stendhal)

Úgy szeretnélek szeretni (Garai Katalin verse)

Úgy szeretnélek szenvedéllyel szeretni,

a testem, mint víz a parttal testeddel vétkezni,

nem bűn ez, a csepegő méznél is édesebb,

mint tóba hajított kő, ölelésedben elveszek.

Úgy szeretnélek szenvedéllyel szeretni,

a sok fájót, a múltat elfeledni,

este együtt nézni a csillagokat, ölelve álmodni,

reggel felébredve a rajtunk táncoló fénynek örülni.

Úgy szeretnélek szenvedéllyel szeretni,

a csapongó széllel, mint falevél hozzád repülni,

imádott arcodon szelíd mosolyt látni,

szemedből hulló könnyeidet lágyan lecsókolni.

Úgy szeretnélek szenvedéllyel szeretni,

százszor, ezerszer is testedet kívánni,

eggyé lenni Veled végtelen órákig,

vagy összeolvadnánk az örökkévalóságig.

Úgy szeretnélek szenvedéllyel szeretni,

szerelmed tüzében újra elhamvadni,

égő csókjaidat az ajkamon érezni,

ne engedd a testemet a kínnak gyötörni.

Úgy szeretnélek szenvedéllyel szeretni,

a bántó néma csendet nevetésre váltani,

szótlan ajkamról törjenek elő szavak,

ne hagyd, hogy itt belül kicsit meghaljak.

Úgy szeretnélek szenvedéllyel szeretni,

a szerelmünket az égre felírni, világgá kiáltani,

mint harang zúgása szívünk hangosan dobbanna,

Te vagy az életemnek egyetlen tartalma.

Úgy szeretnélek szenvedéllyel szeretni,

az élet rögös útján végig kísérni,

szeretnék örökké melletted élni,

ezért imádkozom Drágám, szeretlek a sírig.

Átölel a gyönyör, eléget a mámor,

azt kívánom tőled, légy az enyém százszor.

Ha idebújsz mellém, el nem engedlek,

mert én téged örökké szeretlek.

József Attila: Álmomban enyém vagy

A boldogságunk némán meghúzódott

És mi is hallgattunk a titkolódzó csöndben.

Kályhánk lángja is örömmel lobogott

S ajkunkat a szerelem szárazra perzselte.

A komoly falióra se mormogott

S meghökkentek akkor a büszke, fehér falak...

Álomban mindig egészen enyém vagy.

S hiszem fönn is néha, hogy megcsókoltalak.