Szerelmes versek, idézetek (beszélgetős fórum)

Te elfeledhetsz, de én még emlékszem rád!

Miattad töltöm ébren az éjszakát!

Eszembe jut még huncut kis szemed.

Mely most is folyton előttem lebeg.

Eszembe jut hangod, melyet azóta is hallok.

S melytől befogott füllel sem szabadulhatok!

Eszembe jut mosolyod, mely most is feldereng.

Elábrándozok most is, s szívem megremeg.

Eszembe jut kezed, mely oly édesen simogató.

Eszembe jut ajkad, mely mindig hívogató.

Eszembe jut a köszönés, melytől új életre keltem én.

Eszembe jut a búcsúzás, s űr lesz szívem helyén!

Eszembe jut az első szó, és az utolsó is talán...

Mikor éjjelente bezörgettél a szobám ablakán.

Eszembe jut a közös forró nyár, a zápor és a hold.

Most is tisztán él bennem, ami már csak volt...

Még most is sírok miattad!

Pedig már rég nem láttalak!

Bánom, hogy valamikor a szerelem rám talált veled.

S most mégsem foghatom meg két kezed.

Nem láthatom már arcodat a napfényben,

S nem velem nézed a csillagokat az égen.

Fáj, hogy vége, fáj, hogy nem is volt...

Fáj, hogy ennyire fájt most is a múlt.

Fájó emlék nekem minden egyes szavad!

S a szó, még most is a torkomon akad.

Fáj, hogy van szerelem, fáj, hogy éreztem már.

Nekem nem lenne baj, csak a szívemnek kár.

Fáj, hogy veled voltam, de már nem lehetek.

Fáj a szívem, mert már nem szerethetlek!

Várnai Zseni

Messze, a kéklő üveghegyeken

él egy madár, a neve szerelem.

Topáz a csőre, és a két szemén

rubintos tűzben szikrázik a fény

A szárnya zöld, a begyén kék pihe,

alatta ver forró piciny szíve

és mint a villám lecsap hirtelen,

fényből, viharból jön a szerelem!

Már láttam egyszer, jött egy pillanat

szívemre ült és hittem, itt marad,

utána kaptam gyorsan és kezem

átfogta csöppnyi testét melegen,

vergődött, karmolt és az átkozott

tenyeremben verébbé változott,

szebbik valója eltünt, messzeszállt

s talán már más szív fölött muzsikált.

Elfogni őt, bezárni nem lehet,

akár a fényt, vagy nyargaló szelet,

csupán a vágy oly szárnyaló szabad,

hogy utolérje azt a madarat.

A színe, hangja mindig újra más,

meseszerű, különös és csodás

Ott fönt lakik a kék üveghegyen

az a madár a neve szerelem.

"Az élet túl rövid ahhoz, hogy egyszer csak felébredj, és megbánd.

Szeresd azokat, akik jók hozzád.

Felejtsd el azokat, akik nem.

Hidd, hogy minden valamilyen okból történik.

Amikor új esély adódik, két kézzel kapj érte.

Ha ez gyökeresen megváltoztatja életedet, ne ellenkezz.

Soha senki nem mondta, hogy könnyű az élet, csak azt, hogy érdemes élni."

Igaz szeretettel kívánok szép napot.

/Kipling/"

Koki Diána - Szív és agy

Hatalmas csatát vív szív szív az aggyal.

Harcolnak marják egymást szüntelen.

Percről percre, napról napra dúl a viadal:

A szív még mindig szeret.

Hiába súg az agy: értelmetlen.

Felsír a szív könnyeket ejtve, de nem riad meg semmitől.

űzi maga formált igazát kétségbe esve,

S míg létezik érzés, hite nem gyengül.

Tudja jól az elme, hogy nem szeret,

Mégis van valaki, kit a szív egy életen át sem felejt.

Ez a legnagyobb fájdalom az életben, mikor az ember szeret valakit, és nem tud vele élni.

(Márai Sándor)

Ha valakit szeretsz, olyannak látod, akár egy angyalt. A mosolya bearanyozza a napod. Ez az érzés semmihez se fogható.

Youn In-Wan

Edmund Spenser - Homokba írtam kedvesem nevét

Homokba írtam kedvesem nevét,

de jött a hullám s rajzom elsöpörte:

leírtam újra minden betűjét,

de jött a dagály s munkám eltörölte.

Hiú ember, hiú vágy - szólt pörölve

a lány - megfogni a pillanatot,

hisz magam is így omlok egykor össze

és nevemmel együtt elpusztulok.

Tévedsz! - felelte: - híred élni fog,

ami porba hal, az csak földi lom,

szépséged a dalaimban lobog

s dicső neved a mennybe fölírom.

S ott szerelmünk, bár minden sírba hull,

örökké él s örökké megújul.

(Szabó Lőrinc fordítása)

Elég a boldogsághoz, ha szereted az életet, még viszonzatlanul is elég, hiszen ez a szeretet megláttatja veled az egyszerű szépségeket, és forrásvíz üde harmóniával tölt el.

Vavyan Fable

"Mindenütt a szerelmet kell keresnünk és vállalnunk kell, hogy esetleg órákig, napokig vagy akár hetekig szomorúak és csalódottak leszünk miatta.

Mert abban a pillanatban, amikor elindulunk keresni a szerelmet, ő is elindul, hogy megtaláljon minket."""

............................Paulo Coelho

"Vannak boldog könnyek és fájó mosolyok,

Mindig lesznek szerelmek,míg a föld forog.

Az élet szép, de élni tudni kell,

Az élet harc s benne győzni kell!"

"...a Szeretet, mely nem múlik el soha. Mert túl van téren és idön.

Mindegy, hol, vagy mikor látlak. Ha életemben csak egyszer, akkor is szeretlek.

Nem kell veled élnem, nem kell naponta látni, érinteni, ölelni, simogatni téged.

Elég, ha megpillantalak a vonatablakban.

Vagy még annyi se kell...Csak tudni, hogy vagy. "

(Müller Péter)

Az ész szerelme elmésebb, mint az igazi szerelem, de csak pillanatokig tud lángolni, túlságosan ismeri és mindig bírálja önmagát; nem szakadhat el a gondolattól, sőt éppen a gondolkodás élteti.

Stendhal

Vannak boldog könnyek,s fájó mosolyok.

Mindig lesznek szerelmek,amig a Föld forog.

Az élet szép,de élni tudni kell!!!

Az élet harc,s benne gyõzni kell!!!

A szeretet olyan, mint a kismadár,

Mindenkihez utat talál.

Szívünkre száll, nem válogat,

Segít megtalálni az elveszett álmokat. "

"Nagyon kevés szeretőnek lenni .Nagyon sok szerelmesnek lenni" .

( Géraldy Paul )

Mihail Lermontov

Most a szív

Most a szív nyugodni vágyik,

szenvedélye ellobog,

mert belátja, hogy a másik

szív érette nem dobog;

ám, ha fojtott izgalomban

még remegne, az se baj:

a víz sem csitul le nyomban,

bár elült a vad vihar!

Jött az óra, válni kellett;

észre sem vetted vajon,

bár szemed láttára pergett,

forró könnyem arcomon?

Kikacagtad leplezetlen

önfeláldozásomat.

Féltél, hogy ha szánsz, szívedben

újra szítod lángodat.

Ám hiába igyekeznél

szenvedésed rejteni,

mert szerettelek, szerettél,

s nem tudunk felejteni.

Villámot lövellt a mennybolt,

nézd a parton azt a két

sziklát, mely hajdanta egy volt,

s állta a vihar dühét;

látod, a két tört vonal hogy

összeillik? Van, amit

a természet egynek alkot

és a sors kettészakít.

(Kálnoky László fordítása)

Ölelésedben

Ölelésedben, érzem

feloldódik a lelkem

köré fonódott köteléke

magánynak, egyedüllétnek.

Ölelésemben, érzem

magányod, csended

csendemmel egyesülve

beszédes csenddé

olvad össze.

Simogató kezeid

közt görcseim elengedem,

a félelmek tovatűnnek,

csak veled, melletted

lehet szabad a szellemem.

(Anton R.)

Amikor először láttalak...

Amikor először láttalak téged

Csillag-szemed ragyogva éget

Pedig csak kép volt de maga a gyönyör

Mi minden férfit elfog és gyötör

Egy kicsiny lányka nézet a szemembe

Kiben egy nő volt mélyen elrejtve

Egy félénk lányka ki szólni sem mert

S tüzes nő ki vonz és elrettent

Ártatlan szemek ártatlan lányka

Ki gyönyört adna, gyönyörre vágyna

Aztán először láttalak téged

Csillag-szemed ragyogva éget

Maga voltál a tiszta gyönyör

Mi minden férfit elfog és gyötör

Másnak talán lányka de nekem az élet

Ha elkap a sodra, felgyújt és éget

Perzselő szemed táncoló tested

Mind azt ígéri ez csak a kezdet

Behunyom a szemem akkor is látlak

Fénylő csillaga vagy a világnak

Simító kezem szemed kereste

Tenyerem kicsi arcod ölelte

Szerettem volna csókolni a szádat

Szavak nélkül mondtam a vágyat

Féltem tőled vagy tán magamtól

A bent ébredő férfi-alaktól

Csak a szívem tombol ég szakadatlan

Azóta lesem merre is lehetsz

Sorsom talán majd hozzád vezet

Nem tudok, akkor féljek, vagy szeresselek

Szemedbe nézve mit is keressek

Azt a kislányt, kit először láttam

Vagy a nőt, kit benne találtam

Vagy csak a szívemből fakadó álmot

Miért

Miért cserébe adnám a világot.

(Anda)

Gondolsz még Rám?

Gondolsz még Rám,

a percekre, a pillanatokra,

Emlékszel még rá,

mikor nem gondoltunk sorsunkra?

Figyeltél akkor Rám,

mikor szerelmet vallottam,

Mit is tettél akkor,

mikor szívem kezedbe adtam?

Egyedül voltál tán,

mikor ott álltam melletted,

Magányos voltál akkor,

mikor testemet szorosan ölelted?

Válaszolj már Nekem,

hogy érzem élsz e még,

Mondj már valamit,

szívembe érintésed ott ég!

Haláltáncom

Szerettem volna hinni szebb jövőt

Valóra vált álmokat, s könnyet-gyöngyözőt

Szerettem volna másképp létezni

Szerelemben örökké te veled vétkezni

Nem akartam, hogy lásd,

testem porrá hull szét melletted

s elveszik az ember

bármennyire szeretted.

Némán nyújtom ki feléd most karom

Visz magával a halál, akkor is ha nem akarom

s emlékké válik az együtt töltött élet

Közös jövőnk, édesem, gyorsan semmivé lett.

Búcsúzni kéne, de nincs hozzá akarat

Nincs erőm már, hogy ledöntsem a falakat

S mi egykoron én voltam

most mozdulatlan kihűlt testtel fekszik holtan.

Emlék lettem neked, fájdalmas sebed

De legbelül érzed, így is fogom kezed,

mert halott testemre borulva is hinni kell,

kettőnket a halál sem választhat el...

Te vagy nekem...

Te vagy nekem az élet,

Te vagy nekem az álom,

mintha ketten volnánk ezen a világon!

Ebben a versben kívánok sok szépet, mert

Kit is tudnék szeretni örökké csak Téged!

Van egy lány, ki Téged nagyon SZERET,

ki boldog, hogy melletted lehet.

Egy lány, kinek szíve csak érted dobog ,

ki más férfit SZERETNI sohasem fog!

Szeretném ha szeretnél,

hajnali fény Te lennél.

Karoddal ölelnél,

s én szerelmesen remegnék.

SZERETLEK, szeretni is foglak,

míg az élet át nem ad egy hideg sírhalomnak,

s ha kiderűl, hogy ott is van élet,

ott sem fogok mást Szeretni csak Téged.

Kovács Sándor:Egy láng

Elég volt egy pillantásod nékem

Egyetlen perc s szívembe hatoltál,

Selymes hangod felforralta vérem

Izzó szerelmem ihletője voltál.

Gondolatban magamhoz ölellek

Tüzes ajkaidra csókokat lopok,

Kéjes mámor sugárzik szemedből

Illatos kupámba bájitalt kapok.

Megrészegít csodálatos tested

Vonzó bűnre csábít két karcsú lábad,

Felajzottan karjaidba vágyom

Szerelemittasan megyek utánad.

Szerelmemért mely szemed tüzétől

Újra lángra lobbant szerelmet várok,

Ha nem szeretsz meghalok utánad

És kisértetként is csak hozzád járok.

Ha szeretsz valakit, engedd szabadon!

Ha visszajön, biztos a tiéd.

Ha nem jön vissza, sohasem volt a tiéd. . .