Nem magyar a párom! (beszélgetős fórum)

Sziasztok!

úgy látom sokan járunk ugyan abban a cipöben, Huszak! nagyon igazat adok neked. Nekem osztrák a férjem és imádjuk egymást. Mo-on nem volt sok szerencsém a férfiakkal, mikor Ausztriába kikerültem sokan le akartak az osztrák pasikról beszélni. Nálunk idövel alakult a barátság szerelemmé, ma már el sem tudnám képzelni az életem nélküle. 9 éve együtt vagyunk, 3 éve házasok és majd ha babánk lesz mindenféleképpen mindkét kultúrát meg fogjuk vele ismertetni. Nekem nagyon fontos, hogy mint anyai mint apai részröl meglegyen majd a gyereknek a lehetösége beilleszkednie abba az országba, ahol majd élni akar. Párom küzd a magyar nyelvvel :) gondolom, majd ha gyerekünk lesz, kicsit könnyebb lesz neki.

Nálunk (nálam) soha nem volt téma, az ún "csak miattad", én saját döntésböl jöttem ki és csak utána ismertük meg egymást. Ismerek olyan lányokat, akik tényleg "csak" a férjük miatt élnek itt, közülük sokan vágyódnak vissza Magyarországra és nem igazán boldogok.

Még annyit szerettem volna mondani, hogy nagyon sok sikert kívánok azoknak akik keleti (ázsiai, arab stb) férfit választottak. Nagyon remélem, hogy megtaláljátok azokban az országokban is a boldogságot és majd azok közé fogtok tartozni, akiknek szép életük lesz férjük mellett.

Lányok! minden jót nektek és büszkék lehetünk magunkra, hogy meg mertük tenni ezt a lépést :)

Szia!En is hajon meloztam ,az en ferje indiai.Jo mi?Birtam ezeket a hajon torteno keveredeseket meg minden.Mi Miamiba elunk mert o itt lakik mar 15 eve,mert utalja Indiat meg az indiaiakat.De mondjuk meg is ertem mert az indiai nep hat lassuk be az eleg egy mocskos nep...De o teljesen az ellenkezoje.Tok inteligens,a hazunk meg olyan tiszta mint egy korhaz.Idosebb mint en 17 evvel,de halalian imad es tok nyugis csavo.Minenben kikeri avelemenyem,es ugy banik velem mint egy kis herceg novel.Szoval en nem bantam meg,hogy hozza mentem.Ha esetleg evek mulva megromlik a kapcsolat,akkor meg elvallunk aztan ennyi.De nem hiszem hogy lenne olyan helyzet hogy ne tartanank ki egymas mellett.Amig o azt nem mondja hogy szerelmes valaki masba,addig en mindig ott leszek neki.

Melyik cegnel meloztal??Volt latin pasid??

Szia Amena!

Én magyar vagyok, de átérzem a gondod. A kultúra egész más, de szerintem meg lehet szokni. Tehát hajrá, ha szereted a párod, akkor nem lesz gond!!!!!!

Én szurkolok Nektek!!!

nekem fogalmam sincs, mi meg az elejen jarunk, de egy 3. orszagba koltoztunk

Majd elvalik...

(Vagy en)

A ferjem canadai, es semmilyen ebbol fakado kulonbseg nincs koztunk. Nagyonis egy hullamhosszon vagyunk, elso perctol nagyon kozel ereztuk magunkat egymashoz.

A nyelvvel kapcsolatban: en magyarul fogok beszelni a gyerekhez mikor kettesben vagyunk (az ido nagyobb resze) azon kivul angolul, apa is nyilvan angolul, igy a gyerek konnyen kulonbseget tud tenni a ket nyelv kozott, es nem fogja keverni. Nalunk a csaladban sok canadai-magyar gyerek van, ez mindenkinel bevalt, szuletestol kezdve igy csinaltak. Unokatestverem egyik kislanya most lesz 2 eves, ott az apa olasz, tehat olaszul beszel hozza, mikor 2-en vannak, anya magyarul, ha tobben vannak akkor angolul, es a nagyobbik lany is angolul beszel a kicsihez. Ebbol kifolyolag csak masfel eves koraban kezdett beszelni, de mindharom nyelvet kulon beszeli mostmar. A nagyobb lannyal ugyanez, plusz nalunk a suliban kotelezo a francia, tehat o 4 nyelven beszel folyekonyan, problema nelkul.

Sziasztok!

Az én férjem iráni.A mai napig nem tudtam megszokni egyes dolgait, ami számunkra európaiaknak kicsit bizarr, náluk természetes. Azt hiszem ma már jobban meggondolnám,mint 20 éve.:(

Az én férjem flamand (belga) a gyerekeink beszélik mindkét nyelvet. Nincs semmi gondunk abból, hogy nem egy országban születtünk.

Tolerancia, inteligencia kérdése.

Szia huszak.

Ahogy látom te vagy köztünk a legtapasztaltabb a külföldivel való együttélés terén.

Először is részvétem a párod miatt.

A helyzet nálunk kicsit bonyolultabb.A párom még mindig a hajón dolgozik,tehát 7 hónapot kint van 4 hónapot itthon.Amíg ő dolgozik,én a szüleimnél lakok a kisfiunkkal.Kialakítottunk 1 külön szobát neki,jól megvagyunk.Amikor itthon van a párom akkor próbálunk minél több időt Horvátországban tölteni,hogy az ottani nagyszülők is élvezhessék az unokájukat,és hogy a kisfiunk is szokja a horvát nyelvet.

Úgy tervezzük,hogy még max.2 évig fog a hajón dolgozni,aztán leköltözünk Horvátországba.Neki ott van egy 2 szintes háza,meg egy 3 szobás lakása a városban.Úgyhogy nekem kell majd itt hagynom a szüleimet,a családomat,az eddigi életemet,De még nem is nagyon akarok erre gondolni,mert FÉLEK!Tudom,hogy Ő és a kisfiam ott lesznek,és mostmár Ők a családom,és egy idő után hozzászokom majd,de az elején biztos borzasztóan nehéz lesz.

Annyi jó azért mégis van benne,hogy Split és Miskolc között autópálya van(kivéve azt a kis szakaszt az M7-sen),úgyhogy 8-9 óra alatt bármikor itthon lehetünk.De ez még távolabb van.

Remélem azért boldogan telnek a napjaid.Köszönöm,hogy írtál nekem,sok mindent átgondoltam miután elolvastam a válaszodat.

Ezsuszoka!

Nem lehet semmi egy ázsiai sráccal élni.Ők annyira mások,nem?Én dolgoztam rengeteggel a hajón,nagyon különbözőek,mint mi.Bár hogyha olyannal találkoztál,aki jó ideje Mo.-on él,akkor gondolom a különbségek nem akkora nagyok.Remélem boldogok vagytok annak ellenére hogy más kontinensről származtok.

Szia csiki.

Én amerikában dolgoztam egy hajón,ott ismerkedtem meg a párommal.Úgyhogy nagyjából kiismertem az usa belieket.Ott éltek,vagy itthon?Mert én semmi pénzért nem költöznék oda.Nekem túl nagy,nagyon elvesznék ott,viszont ahogy mondják."a lehetőségek hazája",ami igaz is.

Remélem boldogan éltek majd,és megoldjátok minden felmerülő nemzetbeli konfliktust.

Szia Katamama!

Az én első párom sem magyar volt. Német volt, (akkor még NDK) akit ott ismertem meg és haláláig együtt éltünk, itt Magyarországon.

Szóval a legfeontosabb dolognak a szerelmet és a szerelmen alapuló FELTÉTLEN bizalmat tartom. Hiszen a másik fél felad mindent, a hazáját, a barátait, a Szüleitől eltávolodik (gyakran nem csak fizikai értelemben és mindezt CSAK MIATTAD.

Nagyon komoly és felelősségteljes döntés. ez.

Sok türelmet, akaratot toleranciát igényel MINDKÉT FÉL részéről. És ez az az eset, amikor nem elég csak az ágyban jól kijönni(habár sok esetben ott is lehetnek országspecifikus dolgok), mert az itteni élet, a szokások, az emberek mentalitása mind meganyni furcsaság és egyben nehézséget is jelenthet, különösen az első időben.

Sokat jelent a család hozzáállása. (Ha nem támogatna0a, akkor legalább ne gácsoljanak)Ez szokott talán a legnehezebb lenni, hiszen ha egy közös ebédnél vagy összejövetelen ütköznek ki a szokásbeli különbségek, akkor azt nem mindenki viseli el egykönnyen.(Pl. a németek az asztalnál nem törték a kenyeret, hanem harapták; ennek első megitélése furcsa eredméynekre vezet, de át lehetett térni a magyar szokásokra.

Azt is tudni kell, hogy nem csak nekünk lehetnek jó dolgaink. Sok esetben jobb, ha mi vesszük át a másik nemzet jobb szokásait és illesztjük be a magyar gyakorlatba!!!

Mivel nekünk sajnos nem volt gyerekünk, ezért erről nem tudok írni, de talán a legfontosabbakat röviden sikerült elmondanom.

Ha két ember két különböző kultúrát képvisel és értelmesen, egymás megbecsülésének szem előtt tartásával csiszolják eggyé és a végén még az eredméynt is élvezhetik, talán az lehet egy igazi érték, amiért érdemes volt "küzdeni".

Hali...

Az én párom sem magyar... amerikai a drága... lakva ismeri meg egymást az ember... más világ, más gondolkodás és más szokásrendszer... Nálunk az is a gond, hogy sokáig éltünk egyedül, és túlságosan önállóak lettünk... Átvészeljük-e ezeket a szakadékokat? Az idő majd megmondja............

Sziasztok.

Van más is akinek a párja nem kis hazánkból való?Az én uram horvát,a kisfiunk 14 honapos.Érdekelne,hogy ti hogyan vészelitek át a szokásokban,gondolkodásmódban való eltérést,és hogyan tanítjátok meg mindkét szülő anyanyelvére a kicsnyeteket.