Mitől boldog egy nő? (beszélgetős fórum)
Sok csokitól és attól, hogy szeretik.
Csak sokszor nem viszonozzák!!
én attól vagyok boldog a kapcsolatomban, hogy odafigyelnek rám, törödnek velem, meglepnek, mindent megbeszélünk, harmónia van köztünk, nem ülünk a seggünkön egy helyben, hanem elmegyünk kirándulni, autózni és helyeket látni(ilyen egyik előző kapcsolatomban sem volt, mindegyiknek fájt a lába, ha csak 5percet kellett menni), néha összekapunk, de ki is békülünk(marakodás nélkül nem kapcsolat a kapcsolat:)), vannak álmaink(vannak olyanok, amiket együtt már elértünk)
Szerintem sok nőnek ezek a dolgok hozzá tartoznak a boldogságához!
gratula ;) , es sok sok puszi
a menyassszonynak ;)
Szioka!!!
egy majdnem 3éves kapcsolatom van.Annyira boldogok vagyunk egymással.Nagyon szeretjük egymást.Jól érezzük magunkat egymás társaságában és most végre igazán ugy érzem h maximálisan BOLDOG vagyok.És elhatároztuk hogy 2009.május.16-án összekötjük az életünket.És remélem h még számtalan évig leszünk ilyen BOLDOGOK mint most.
sziasztok.......
Szia!
Nekem is voltak hasonló gondolataim. De mivel nekem nem volt gyermekem, a munkába tudtam menekülni. Ott ismertem meg a mostani páromat, akivel szinte anno együtt kerültünk a cégbe, csak másik műszakban voltunk. Néha dolgoztunk együtt/jujj, de szexi volt már akkor is!/. Na, mindegy. Nem tudom mit tennék most a helyedben, csak tudatni akartam, hogy ismeretlenül is szurkolok neked.
Szia!
Köszönöm együttérzésedet.
Mostanában kezdtem átértékelni az életemet,jobban bizni magamban és abban hogy én mint ember még akkor is értékes vagyok ha ezt más nem veszi észre.Sok elkeseredtt pillanatban vagy percben gondoltam arra miért is vagyok e földön de ha reálisan nézzem a dolgokat tudom hogy van értelme az életemnek.Mindig kell valami kapaszkódót keressek,s érezzem hogy talán még várnak szép napok rám.
Sziasztok!
Még régebben irtam ebben a fórumban s most folytatom a gondolatmenetet:
-tehát boldog vagyok mert életet adtam:(2lányom van),örvendek az ők boldogságuknak,szomorú vagyok ha gondjuk van.
_de nem vagyok boldog mint feleség,a férjem mellett nem igazán érzem nőnek magam.Ha már leéltünk 22 évet egymás mellett hol jóban hol rosszban ,a többi már eltelik.Lehet én vagyok igen érzelgős,én vagyok aki több érzelmet vár.
Ha őt kérdeznék(s merne válaszolni rá),lehet ő is azt mondaná hogy más társra vágyott volna. Olyanok
vagyunk mint 2 vonat mely párhuzamos sinen fut de csak hébe-hóba találkozik egy-egy állomáson.
De mindezek ellenére mostanában kimásztam a "depis"hangulatomból s probálok derűt hozni a környezetembe s annak adni a szeretetemet aki elfogadja és szüksége van rá.
ez is így van, igyekszem minden napomat úgy élni, hogy jobb legyen, és ha tudok, valami jót tegyek másoknak... :D ilyen vagyok...:D
nekem ez is örömet okoz... :)
s nem szabad negativnak lenni. mindennek megvan a pozitiv, es negativ oldala.
a kerdes hogy fogjuk fel. ettol fugg, hogy iszonyu pocsek napunk lesz, vagy egy vidam derus :)
csak pozitivan, es mindenki rad mosolyog ;)
Egyetértek!
Először magadat kell megszeretned, hogy aztán más dolgokban is örömöd tudd lelned. Ha magaddal nem tudsz békét kötni, sosem leszel boldog.
És ez minden, csak nem nárcizmus..
Aki nem szereti önmagát, szerinted lehet igazán boldog?
Kétlem. Aki önmagában nem érzi jól magát, azt tartósan egy férfi sem tudja boldoggá tenni. Ennek nincs köze a nárcizmushoz.
????
Akkor homályosíts fel kérlek... Bár lehet, hogy nem vagyunk egy hullámhosszon a témában?
szerintem nem.
:)