Tanár-diák barátság (beszélgetős fórum)

Nekem a középiskolai osztályfőnököm a legjobb barátom lett, persze az előző hozzászólóhoz hasonlóan rólunk is mondtak ezt-azt, de mivel semmi sem volt igaz, nem nagyon érdekelt.

Kedves "előző", szerintem nyugodtan megbeszélheted a tanároddal, hogy mi a helyzet, majd együtt kigondoltok valami megoldást (ha még aktuális)

Nekem is lenne egy "rövid" történetem. .

Van egy tanárom, akit nagyon bírok(de semmi több csak

barát-tanár). Elég sokan bírják Őt. Egy ideje poénból

elkezdtek minket "összehozni" stb. . Ez az elején még

poénos volt, röhögtem, de mostanra már eléggé frusztrál

mert elég gáz, hogy napjában kapom a jobbnál-jobb

"storykat". Én csak emiatt nem szeretnék Vele rosszba

lenni, mert én barátként tekintek rá és nagyon jókat

tudok vele beszélni. Amiért elkezdtek minket összeboronálni

az az lehet, mert elég sokat szoktunk beszélgetni(egyes

közösségi oldalakon, iskolában), hülyülni, segítek neki és

kirándulni is szoktunk járni(nem kettesben). Nem vagyok

az a típus akit nagyon érdekel mások véleménye, de már

kicsit zavar ez. Nem tudja még a tanárom, hogy ilyenek

terjednek a suliban, de nem is nagyon szeretném ha megtudná

mert akkor biztos, hogy gondok lennének belőle!!

Ja még valami, nem kivételezik velem, ha kapok valami

engedményt(doga halasztás stb. . ) akkor azzal a lehetőséggel

más is él!!

Nem tudom,hogy mit is csináljak elmondjam neki,vagy sem... Segítsetek!!

Ő nem szerelmes, csak barátok...

Nekem is van egy 23 évvel idősebb tanár-BARÁTOM.

:-)

Figyelj csak. Majdnem 4 éve a gimnáziumi tanárom a párom. 2 éve érettségiztem. Szeretjük egymást. Én most 20 vagyok, ő 37. Amikor elkezdődött a szerelmünk, én 16 voltam, ő 34.

Nagyon kellemetlen volt. De mára nem foglalkozok a korkülönbséggel, mert szeretjük egymást. És jobb együtt, mint bárkivel. Teljesen összeforrtunk. Hozzám fiatalodott.

Csapj bele, szereted, és csak az számít.

A te életedet neked kell élned, te döntöd el, hogy boldogan, vagy nem.

Ha mellette vagy boldog, akkor mi az akadálya???

"Gimnáziumban végzős osztályos vagyok"

16 évesen nem hiszem, hogy... :)

Persze, hogy lehet. Én általánosban is jóban voltam velük, de középiskolában még inkább összebarátkoztam a tanáraimmal.Ez persze a diákoknak nem tetszett...

Volt olyan tanár, akivel bizalmasabb dolgokról is tudtam beszélni, megbíztam benne. Volt egy tanárom, akivel már a többiek "összehoztak"...pontosabban hírbe. Pedig nem volt semmi, bár igaz, hogy voltak köztünk bizalmasabb beszélgetések, és tetszettem is neki. :) Igazi macsó, akinek valójában nagy szíve volt. Érdekelt, megakartam fejteni ezt az embert. Komolyabban viszont nem akartam semmit sem tőle, több okból is...:] Ott volt, meghallgatott, imádtam azért, mert látta, nem olyan vagyok, mint az átlag fiatalság, komolyabb. Különösen azokat a tanárokat szerettem, akik ezt észrevették.

Még egy példa: Osztályfőnököm. Szerettem, tiszteltem. Sokan azt hitték mert bejön, és ez a legrosszabb ilyenkor. Egy lány osztálytársamnak tetszett is, de én nagyon szerettem, mert akárhonnan nézzük, rendes ember! :) Szeretetreméltó. Soha nem hittem, hogy fogok egy ember iránt így érezni, ennyire mélyen és tisztelettel. És azt akartam, hogy amikor csak lehetséges, velem legyen, figyeljen rám. Bár, mint férfi, nem jön be. :)

De elvették tőlem a "jogomat", hogy ami jár idő ezekkel az emberekkel, leteljen. Az iskolámat szinte azonnal bezárták. Aztán az új iskolámban is rendes embereket találtam, de olyan nagyon, de nagyon hiányoznak a régiek. Az újban nem tudtam, hogy bízhatok e bárkiben is. De ott is feltaláltam magam. :)

Soha sem hízelegtem a tanároknak, hogy jobb osztályzatot kapjak. Szerettem velük beszélgetni, mert értelmesek. Például a szakmai tanárom, na vele annyira egy hullámhosszon vagyunk, pedig már 40-en túl van. :))) Ezt most érzem igazán, remélem, hogy még nagyon sokáig tudom a kapcsolatot tartani vele. :)

Bocs, ha sok lett. ;P

Ja, egyébként gimiben engem (is) többen utáltak, amiért a tanárokkal voltam jóban. Mondjuk ettől még nem kivételeztek velem. De nem érdekelt senki véleménye. :-)

Emlékszem, sokszor volt olyan, hogy az osztálytársaim engem lökdöstek oda egy tanárhoz, hogy beszéljek vele, mondván, "Téged úgyis bír, biztos nem mond nemet..." X-)

Hallgass a szívedre!

A te életedet neked kell élned, nem azoknak akiknek a véleményétől most tartasz.

Miért ne lehetne nagy korkülönbség ellenére valakivel jó kapcsolatod????

Tehát akkor te kb 16 éves vagy, a tanár pedig 38 éves. Mi itt a probléma? Ha mindez 20 év múlva történne, még csak fel sem kapná senki a fejét.

Örülök, hogy vannak, akik úgy gondolják, hogy van. :)

Nálam a következő a helyzet:

Gimnáziumban végzős osztályos vagyok. Első óta nagyon kedvelem és tisztelem ezt a bizonyos a tanárt (egyébként az egész suli kedveli), szerettem is volna, ha valahogy jobban megismerhetném, de én nem tettem ezért semmit, nem akartam "benyalni" magam. De már másodikban tudtam, éreztem, hogy valahogy és valamiért ő is megkedvelt engem. Aztán tavaly úgy alakult, hogy elmentem teniszezni egy haverommal, és a tanár is ott volt. :) Kérdezte, hogy lenne-e kedvünk játszani egy négyes partit, én meg mondtam, hogy örömmel. :D Utána egyszer csak egy óra után odajött, hogy ha megyünk teniszezni és lenne kedvünk megint játszani négyesben, szóljunk neki, ők is jönnek. Elmentünk, játszottunk, aztán pár hét múlva megint elhívott, de akkor már csak ketten mentünk. Akkor telefonszámot cseréltünk. Azóta egyre gyakrabban összejárunk, sokszor beülünk kávézni, beszélgetni.

Ezt az osztályban nem tudja senki, de családi, baráti köröm furcsán néz a helyzetre. Hiába mondom, hogy nem kivételez velem, sőt... nem akarják elfogadni a helyzetet. Azt mondják, ezt nem lenne szabad, csak a tanárom, egyébként sem hiszik, hogy kialakulhat barátság, mert a nagy korkülönbség (22év) miatt telejesen más a nézetünk. Én ezzel nem értek egyet, bizonyos dolgokról nagyon jól elbeszélgetünk, ami meg olyan, abba nem megyünk bele. :)

Egyébként mondta, hogy tegezzem iskolán kívül, de nekem ez nem megy, félig ugyan barátként, de félig még mindig tanárként tekintek rá, úgy viszont még mindig nagyon tisztelem, így meghagyom a tegeződést érettségi utánra. :)

nekem pölö az orosztanárnőm vette el a szüzességem 17évesen! a fél suli imádta és csöpögött utána! nekem pedig az ölembehullt!

-de a zavarom annál jóval nagyobb volt hogy énis kezdeményezzek nála:D így maradt az egyszerinumera mostiséles emlékképe!

Simán!

Nekem mindkét esethez volt/van szerencsém. Lett barátságom is és szerelem is. Gimnáziumban a tanáraim 90%-ával nagyon közeli viszonyban álltam, álltunk. Néhányukkal pedig barátság is kialakult. (egyikül például 65-ös születésű, én meg 88-as :-)) De ehhez hozzátartozik, hogy én gimiben szinte mindig csak a tanáraim társaságát kerestem. Velük voltam nagyon jóban, az osztálytársaimmal meg csak annyira, amennyire muszáj volt. :-)

Aztán. Az egyetemen is alakultak dolgok. Az egyik oktatómmal összejöttem, aki a mai napig a párom. Ráadásul akkor jöttünk össze, mikor még tanított. Szerencsére csak később derült ki, így nem lett belőle botrány. :-)

Plusz itt a fősulin a másik kedvenc oktatómmal is sikerült összebarátkozni, de szigorúan barátság. Az volt a vicces, hogy anno pont a két kedvenc tanáromról derült ki, hogy a legjobb barátok. X-) Úgyhogy már csak azért is sikerült így ez a viszony. Egyikkel szerelem, másikkal barátság. :-) A párom 14 évvel idősebb nálam egyébként, a barátja meg 28 évvel idősebb tőlem. X-)

Szerintem igen. Hogy aztán az tovább is fejlődik-e...

Nem tudom, hogy mennyire szerencsés dolog.

Ha tanár lennél, mit tennél?... - lehet, hogy ezen is kell a válaszhoz gondolkodni.

Sok helyen olvasni arról, létezik-e barátság férfi és nő között...de mi a helyzet a tanár-diák barátsággal?

Létrejöhet, kialakulhat egyáltalán ilyen?