Miért gondolják az emberek, hogy a másiknak be lehet szólni, utasítani, stb.? (beszélgetős fórum)
Én azt nem szeretem, hogy minden szavam mögött rosszindulatot látnak, pedig esküszöm, hogy még soha nem írtam le rosszakarattal semmit. Aztán persze mondhatok bármit, rosszindulatú maradok, és kész:-((
Azért gondolják, mert azt hiszik, hogy nem késeljük meg őket... de rosszul hiszik. XD
Sajnos egyre több ilyen ember van. Honnan veszik a bátorságot? Vagy ezzel próbálják növelni az önbizalmukat, hogy milyen menők, hogy beszólnak? Velem is előfordult, visszaszóltam, erre jobb esetben röhögött, mint egy dedós, rosszabb esetben még jobban rákezdte.
Ha valaki valamit mond, zavar egy ideig, meg idegesít, de utána elfelejtem. Egyik nap pl 3 boltos is belém kötött. Utána olyan is eszembe jutott, ami általánosban történt velem, pedig az régen volt.
érdemes megnézni, hogy az utcán gyüjtőgetők, hittérítők kihez mennek oda, többnyire a bizonytalan járású vagy arckifejezésű emberekhez, ha egyenesen céltudatosan jársz-kelsz nemigazán szól senki hozzád....amit az emberbe nevelnek valóban kemény dió, érdemes elősször a gyökerét megkeresned.
Lehet, hogy igazad van. Sőt biztos. Szerintem az alázatosságot belém nevelték. Mert ha megyek az úton autóval, és valaki kitolat elém, akkor álljak meg, engedjem ki, de én nehogy valaki elé kimenjek, mert azt feltartom. Amit az emberbe huszonvalahány év alatt beleneveltek, nem tudom, hogy lehetne kiirtani.
Hát, szerintem te vagy túl érzékeny. Ritka az, amelyikünket nem "találják meg" a megjegyzések néhanapján. A korral az ember megtanul szelektálni a vélemények között. Mert nem csak az számít, mit mond, hanem hogy ki mondja.
egyébként egyedül élsz, vagy van saját családod?
valószínűleg van benned valami amit az emberek alázatosságnak néznek.
Mit tegyek, hogy ne legyek céltábla?
Az egyik "kedves" rokonom pl. ha eljön hozzánk, mindenre megjegyzést tesz. Hogy minek van annyi könyvem. Meg ha a tévében van egy kérdés és érdekel a válasz és megnézem könyvben, az szerinte beteges.
Egyszer még kicsi volt a gyereke, egy tállal játszott. Elvettem tőle, hogy ne törje össze és adtam neki egy plüss játékot. Erre az anyja rám ordított, hogy én nem mondjam meg az ő gyerekének, hogy mivel játszon. Meg aludt a gyerek, jöttem be, zárom az ajtót normálisan, erre rám ordít: "Ha még egyszer bevágod azt az ajtót!" Köpni-nyelni nem tudtam.
Nagyon egyszerű
"Bolond lyukból, bolond szél fúj".
Sajnos ilyenkor semmi nem jut eszembe, hogy mit szólhatnék vissza. Csak utólag rágódom rajta.
Ez felháborító!
Nézz rá és minősítsd!
Pl.Mindíg ilyen hályas volt? Vagy ehez hasonló kedvességel viszonozd!
Ne légy céltábla:)
Hát igen némelyik ápolónő nagyon "rendes" tud lenni.
oh baszki!biztos pofán rúgtam volna
:) Semmi extrém nincs rajtam. Van, aki szerint nagy a fülem. Meg van néhány barna pötty az arcomon. Például egyszer kórházban voltam, az ápolónő kérdezett valamit, nem figyeltem, erre azt mondja: "Nem hallod, pedig milyen nagy füled van." Hát kösz.
Ne törődj vele, a beszólás a beszólókat minősíti.
Sajnos az ilyenek ellen nem tehetsz semmit.Aki ennyire bunkó azt sajnos nem lehet megváltoztatni.
És egyre több ilyen ember van nem csak az utcákon.
ismerős:)de had kérdezzem meg,miretesznek megjegyzést?extrém a hajad?a ruhád?:)
Én mindenkivel kedves, udvarias, stb. vagyok.
De már nem egyszer előfordult, hogy megyek az utcán és megjegyzést tesznek rám. Nemre és korra való tekintet nélkül beszólnak, ok nélkül mondanak olyasmit, amit nem érdemlek meg.
Rám van írva, hogy "belém lehet rúgni"? Mit tegyek?
További ajánlott fórumok: