A nagy Ő (beszélgetős fórum)

Tavaly októberben újra egymásra találtunk.Igaz több ezer km választott el minket egymástól.Közel egy évi levelezés,skype-olás és telefonbeszélgetések után egy hete megírta sms-ben,hogy ne haragudjak,de bármennyire nem akart beleszeretett valakibe.

Nincs bennem harag.Még mindíg ugyanúgy szeretem. Már 15 éve!És attól tartok ez az érzés bennem már soha nem fog megváltozni iránta.

Lehet,hogy ez a szerelem attól maradt meg ilyen szépnek és felejthetetlennek,mert soha nem teljesedett be.

Minden esetre hálás vagyok neki,hogy gazdagabb lehetek ezzel a fantasztikus érzéssel.És még így is nagyon sok erőt merítek belőle.

Azt hiszem titt az ideje, hogy megint belépjen az életembe, mert már nagyon régen volt benne részem.

Mi most éppen heti szinten veszekszünk a férjemmel.

Most,hogy így írod?

Tudod,ha az ember egyszer nagyot csalódik,már fél egy másik kapcsolattól.

Aranyos vagy!

Gondolod?

Szerintem meg van nagy Ő. Valaki azt írta, hogy az nem létezik.

Igazából ha összerakod magadban, hogy mik azok a tulajdonságok, amik kellenek egy (szerintem) tökéletes párhoz: teljes összhang, könnyű kommunikáció és problémakezelés, egymás céljainak segítése, közös célokra való hajtás és egymás teljes elfogadása, akkor már csak az van hátra, hogy csak úgy legyél együtt valakivel, hogyha ezek teljesen rendben vannak.

A tapasztalatom és a környezetem is azt mutatja, hogy ha ezek csak MAJDNEM vannak ott, abból baj lesz. Viszont ha teljesen ott vannak, akkor szuperül működik.

Ez az "optimista "ember ráadásul 1 évig volt a munkatársam .Ő elvált két lányát egyedül nevelte.Minden áldott nap azt halgattam tőla hogy nekem nem kellet volna ilyen fiatalon(21 évesen)férjhez menni inkább tanulnom kellet volna még mert a pasik mind egyformák....

Nos mivel és elég "jólnevelt " vagyok SAJNOS nem küldtem el soha melegebb éghajlatra nézzán már ott is szét,hogy ott milyenek a pasik...

Szóval nagy türelem kellett hozzá...

Jo hogy vannak még ilyenek akik ennyire biztosak abban hogy akit szeretnek az az igazi.Mi 5 éve vagyunk házasok és nagyon boldogan ,kiegyensúlyozottan élünk.

Ha valahol ez szoba került idáig ,sokszor kaptam azt a választ:"majd elmulik".

Nagyon zavart ez és remélem az idő engem igazol majd.

Igen, már jött is, akibe ugyan még az sem biztos, hogy szerelmes vagyok (legalábbis olyan rózsaszín felhősen nem), de örülök, hogy rátaláltam, és szeretem. A régi...eszembe se jut már napokig. Semmit nem érzek már. Csak sajnálom, mert ha nem változik meg, örökre magányos marad.

Ja, és hogy a nagy Ő témához is szóljak: én 28 éves fejjel már nem hiszek benne. Szerintem nem létezik.

Szívből gratulálok! :)

A kívánságodhoz azt fűzném hozzá: találja meg, és találjanak egymásra! - nálam ez nem jött össze.