46 év feletti terhesség (beszélgetős fórum)

Sziasztok,mi egy negyven feletti pár vagyunk Borsodból,babát szeretnénk.Érdeklődnénk hogy nem tud-e valaki ajánlani egy jó nőgyógyászt itt a környéken (Ózd,Kazincbarcika,Miskolc).

Aki például el tudna látni minket tanácsokkal hogy mire kell odafigyelnünk,milyen vitaminokat,gyógyszereket kellene szednünk a biztosabb siker érdekében.

Előre is köszönjük

Én most 25 vagyok,de van már 2 gyerekem.

Szeretnék még egyet,de még 30 éves korom előtt,utána tuti nem szülök már.

Nem valószínű, hogy összejött neki, nem forszírozom.

Tényleg más lehetett a sokadikat szülni régen, akkor a nagyobb gyerekek besegítettek.

Neki ki segítene?Gondolom anyukája is öreg már.

Az lehet,de akkoriban nem az elsőt vállalták ilyenkor,hanem már a 4.5.babát.

Ne hasonlítsuk a múltat a jelennel,ugyanis akkoriban sok gyerek született,ma csak 1-2 gyereket vállalnak vagy egyet se.

Szerintem se!Az még csak hagyján, hogy megszüli, de fel is kell nevelni, taníttatni.

Egy ennyi idős nő, már nem szívesen ugrál fel éjszakánként 100-szor, meg nehezebben is alszik vissza.Kész öngyilkosság erre vállalkozni.

Én semmi pénzért nem csinálnám.

Szia!Végig olvastam a levélváltásokat a témával kapcsolatban, hiszen, mint érintettet engem is érdekel minden új módszer, amit még esetleg nem próbáltam ki. 41 elmúltam. 18 éves korom óta másra sem vágyom, csak nagy családra, sok gyerekre. Hát ezt már buktam... De csak legalább egy, egyetlen egy gyermekem lehetne!... Még nem adtam fel a reményt. Megpróbálom röviden leírni az én történetem. Első házasságomban sem akart már sikerülni, hiszen 2 éves Clostylbegit szedése után sikerült csak, de biztos nagyot vétettem, mert egy "marha jó" orvost sikerült kifognom... addig ultrahangozgatott és kétnaponként más-más elméleteket gyártott a terhességemről, míg a sokszoros kiborulás után 12 hetesen meghalt a baba. Ekkor már hiába mentem másik kórházba, másik orvoshoz, akinek elmeséltem a történteket és döbbenten hallgatta, de már nem tudott segíteni, csak a műtétet végezte el. Azóta is ebbe a kórházba járok, ahol mindig, mindegyik orvos maximálisan figyel az emberre, pedig pénzt csak ritkán adok.Na mindegy nem is rágódok már ezen, bár nagyon nehezen tudtam túltenni magam ezen a dolgon, hosszú évek teltek el, mire újból úgy éreztem kész vagyok lelkileg is a babára. Közben viszont a házasságom szép lassan megkopott és el is váltunk. Utána volt egy 7 éves kapcsolatom, ahol újra próbálkoztam ( pedig a párom 10 évvel volt fiatalabb) itt sem sikerült, jártunk orvosnál, kaptam gyógyszert, amitől csak depis lettem, főleg mikor újra és újra megjött.Persze így utólag nem is bánom, hogy nem lett gyermek ebből a kapcsolatból. Azt gondolom a jó Isten nem véletlenül nem adott akkor, hiszen ez a kapcsolat az utolsó pár évben maga volt a pokol. Valószínűleg szükségem volt erre a tapasztalásra, hiszen most nem tudnám értékelni a férjemet és Ő sem engem, mivel hasonló utakat járt be mint én. Nagyon szeretjük egymást és Ő az az ember, akinek én vagyok a legfontosabb a világon, amit ugyan soha egyetlen kapcsolatban sem vártam el senkitől, nehéz is volt az elején kezelni ezt az érzést.(nagyon régen ismerjük egymást, de az útjaink csak most forrtak össze. Igazi lelki összeforrottság és szerelem a kapcsolatunk, mint ahogy Te is írtad a tiéteket.Én is csak kívánom mindenkinek,hogy ezt az életében megtapasztalhassa!) Mindenben abszolút partner!

A baba kérdésben is. Párom 32 éves múlt. Voltunk minden féle kivizsgáláson, hiszen orvosom is azt javasolta, ne várjak csak úgy a jó szerencsére, nézzünk meg mindent mindkét oldalon, hiszen engem meg már sűrget az idő.A hormonok rendben vannak, voltam átjárhatóságin is ami szintén rendben. Van egy kisebb myomám, de olyan helyen ami nem akadályozza a fogantatást, mivel vérzékeny is vagyok és a műtéttel még több időt veszítenénk (vagy ki tudja maradna-e lehetőség további esélyekre), nem javasolta sem az orvosom, sem a Kaáli-s doktornő a műtétet. Sőt, a Kaáliban azt is mondták, hogy nem értik, mert ettől rosszabb leletekkel is is vannak, akiknek természetes úton is sikerül. Ezért az inszeminációt javasolták.(ez már 2 éve történt) Nagy lelkesedéssel vetettük bele magunkat és meg voltunk győződve róla, hogy most aztán szabad az út! Kettőn vagyunk túl... Nem sikerült. Sajnos anyagilag sem tudjuk finanszírozni tovább, de én egyre inkább nem hiszek az orvosoknak... Kezdek belefáradni. 2008 nyarán úgy határoztam, nekiállok és csak a természetgyógyászat felé fordulok. (bár pár éve volt már egy kísérletem talpmasszázzsal) **zunk mindketten és gyógyteákat kezdtem el inni. (málnalevél az első szakaszban és palástfű a másodikban) Barátcserje kapszula. (ezt most abbahagytam, szerintem semmi változás nem volt)Közben a környezetemben mindenki terhes lesz. Lehet másokra hat amit én iszom? :))

"Szeretem" azokat a megjegyzéseket, akik azt mondják, "nem szabad görcsösen akarni", meg "siettetni". Nem tudom, lehet, hogy türelmetlenek vagyunk? :) Szóval ezek a megjegyzések, attól függetlenül, hogy próbálom elereszteni a fülem mellett, mégis megbántanak. Tudom, sokan nem tudják hány éves is vagyok valójában és ezért mondják... De ebben a korban sajnos nem lehet nem akarni, hiszen minden hónap, minden hét és minden nap számít... És az interneten is mennyi olyan cikk van, hogy 40 felett bizony már készüljünk a klimaxra... Miért akarnak minket már leírni!? Egy előző hozzászólásban is helyesen írta az egyik hozzászóló (elnézést, hogy most a nevét nem keresem ki)hogy régen még 50 körül is szültek az asszonyok!(az én volt anyósom is 13.-nak látta meg a napvilágot és az anyukája 52 évesen szülte)

Én azt mondom ne adjuk fel! Egyikünk így, másikunk úgy próbálkozik. Valahogy csak sikerül és mi is meghallgatásra találunk odafönt. És amíg tudunk próbálkozzunk!(Néha gondolom te is kicsit elkeseredsz, én is így vagyok ezzel, aztán újra megrázzuk magunkat)Azért írtam, mert osztozom a sorsodban. És köszönöm, hogy felvetetted a témát!

Erős hitet és sikert kívánok neked és mindenkinek aki hasonló cipőben jár!

Köszönöm kedves soraidat ! "Állítólag már mindent" kivizsgáltak nálunk, és úgy nézett ki, hogy velem van a baj. Részt vettem egy országosan egyedülálló kísérleti programban ami most zárult le... elég komoly kezelést kaptam ( trombocyta-transzfúziók + immunglobulin transzfúzió). Sajnos mégsem sikerült... Febrárban megyünk Pestre az orvosunkhoz, előtte átnézem mégegyszer a leleteimet ( az ördög nem alszik) és felvetem az esetleg még ( eddig nem) kivizsgálhatóságot. Előtte próbálunk kikapcsolódni és egy kis pihenést tervezünk, mert lelkileg nagyon megterhelő ez az egész eljárás, reménykedés, várakozás...

Arról is le kellene szokni ( csak nagyon nehéz), hogy a " terhesség jeleit "próbálom észrevenni, vagy sajnos azt konstatálni, hogy nem veszem észre. Tudom, hogy ki kellene kapcsolni mindent, és nem foglalkozni vele ( és ilyen esetekben szokott történni, hogy váratlanul várandós lesz valaki) dehát én sajnos egy különleges eset vagyok. Most így utána gondolva, sajnos másfél évet "elvesztegettünk" most nagyon jól jönne ez az idő. Orvosilag csak a KÁLI jöhetne képbe, mert máshogy nem lehet. ( Bár erre is hallottam már csodákat, sőt láttam egy filmet is , ahol orvosilag teljesen kizárt volt a terhesség, részleges petevezetéke volt, ráadásul petefészek rákja is, mégis teherbe esett, aztán hajótörést szenvedett és két hétig nem evett) ez filmen megjelenítve igaz történet volt. Szóval csodákról mindig hall az ember, sőt ilyen helyzetekben szinte ráhangolódik az ilyen és ehhez hasonló hírekre az ember, és ez is tartja az emberben a lelket.

Szóval amíg lehet(ne), addig mindent megteszünk, mert egy " saját" kisbabát magunkhoz szorítani,érezni az illatát, látni fejlődni, felnevelni, ennél nagyobb boldogságot nem tudok elképzelni egy nő számára....

Nagyon kedves Tőled, hogy így"ismeretlenül" is megvéded küzdési létjogosultságomat. Lehet, hogy az előző hölgy nem is "úgy gondolta", csak még Ő is szeretne gyermeket, és Ő anyagilag úgy gondolja, hogy ezt nem tudja állalni. ( biztosan mindent meg akar neki adni ) Ez rendjén is van, bár sok esetben éppen nem a nagy gazdagságba akar belecsöppenni a kis jövevény. Ha kicsit elrugaszkodom, itt hivatkozhanék a lélek erejére és a karmára. Ha kategórikusa kizárnánk , hogy ez létezne, akkor nem foganna meg olyan sok gyermek, akinek már eleve az az elrendeltetése, hogy abortusz áldozatává fog válni. Mi már 7 éve szeretnénk közös gyermeket, nagyon sok bajon és küzdelmen átestünk már, volt több "kisbaba" is, csak sajnos a terhességek megszakadtak. Milliónyi kivizsgálás.... Még az orvosunk biztat, ez megerősít az akaratunkban, mert számos rossz tapasztalatunk van más orvosokról, akik szinte már ha megmondjuk mit akarunk .. már a temetőbe küldenének életkorunk alapján, és érthetetlenül néznek ránk. Nagyon bensőséges kapcsolatban élünk, ilyen házasságot szívből kívánnék mindenkinek.

Megjegyzem,hogy a szerelem eljut egy idő után arra fokra amikor az "Én" és a "Te" megszűnik és a "Mi" alakul ki, melynek szívből jővő kívánsága a "közös gyermek élménye".

Nézd, jelen esetben egy 46 éves hölgy soraira reagáltam aki nem beszélt itt sem anyagi háttérről, sem más akadályozó tényezőről csak a saját koráról. Pont aztért írtam neki, hogy ha neki ez a legfontosabb és igazán akarja akkor képes rá.

Igazából nem értem miért ilyen támadó a hozzászólásod, nem hinném, hogy bárki számára is bántó amit írtam.

Annak idején 10 gyereket is szültek a nők akik nagy szegénységben éltek, az az igazság, hogy sok embernek ez nem akadály és nem hinném, hogy elítélendő ha érez magában annyi erőt, hogy felnevelje a gyerekeit pedig szegény.

Én értelek -bár azt nem, hogy a szülőföldedről miért vagy ilyen véleménnyel, de ez nem is ide tartozik- és tiszetletben is tartom, hogy ha nem mersz szülni ebbe a bizonytalan világba. De az emberek különbözőek és ezért nem kell rájuk támadni. Én olyan ember vagyok aki többre tartja a belső harmónóniát, a szeretet, az elszántságot mint az anyagi hátteret. Szerintem ha megkérdezel egy árva gyermeket, az is többre tartaná ha csak szeretnék és vigyáznának rá mint ha meglenne minden anyagi java. De bocsásd meg, hogy én ilyen idealista, érzékenyebb típus vagyok, nem hinném, hogy ez baj. :)

A sztárokról pedig annyit, hogy nem a pénzük miatt kiegyensúlyozottak. Ha így lenne, Britney Spearsnek, Pamela Andersonnak, Whitney Houstonnak..stb nem lennének dragproblémái és csak ugy sugározna belőlük a "lelki bölcsesség, meg harmónia" De tévedsz, mert nem a pénz teszi az embert.

Sőt, az statisztika inkább azt mutatja, hogy a sztároknak nagyonis labilis a lelkiviláguk.

Csak azért hoztam fel ilyen a példát, mert nem ismerem a hölgyet akihez szóltam, nincs közös ismerősünk. Egy híres ember, mint például Jakupcsek Gabriella az, aki jó példa lehet erre.

Ha lelki erő megvan a babához akkor minden rendben lesz! Sőt, egy nő igenis érezze magát nőnek 40 felett is!

A szervezeted a tied, te üzemelteted. Ráadásul fontos tényezők mögötted amik sok huszonéves mögött nicsenek: bölcsesség, elfogadás, türelem, erő... és ha jól értelmezem egy elfogadásokkal teli, szeretetteljes kapcsolat.

Hol lenne jobb helye egy babának?? :)

Semmiképp ne hagy magad elbátortalanítani, az igazságot magadban találod. Ha szeretnéd a babát tegyél meg mindent és ha sikerült akkor csak arra gondolj, hogy mindened megvan, hogy biztonságban legyen.

Miert is NE ? !

Ez a Te maganugyed , szived vagya kuzd es harcolj es ne törödj massal !

Vegsösoron nagyanyaink idejeben is beugrott 1-1-kesöi gyerek , meg 50-even tul is ! Nagyon soksor ezek a kesöi gyerekek azok akik nagyon sok örömet okoznak a szuleiknek !

Köszönet a pozitív bátorításért és gondolataidért !Az ellenkező véleményűek miatt mindenkinek azt mondjuk, hogy már nem érdekel,így is tudunk élni, és vidáman nézünk rájuk...

Az, hogy meg mi mit döntöttünk el (ami orvosunk szerint még lehet )az ránk tartozik, és egymásért , és a "közös" kis ügyünkért még mindent megteszünk.

Ha még orvosilag van esély, hogy létrejöjjön a terhesség akkor szerintem ne tántorítson el semmi. Mondanak sokmindent de hidd el, semmi nem hat rád úgy mint a saját lelki meggyőződésed. Van aki több mint 30 évvel idősebb nálad és szült egy egészséges gyermeket. Én sokkal többször hallottam, hogy komplikáció nélkül született ilyen késői baba, minthogy lett volna baj. Miért lehet ez? Az orvosok szerint is azok a terhességek amik nagyon nehezen jöttek össze, sokkal simább lefolyásúak. Szerintem az öröm, elszántság és a hit áll a hátterében. Hinned kell magadban, senkinél nem lesz nagyobb bisztonságban a gyermeked, mint nálad. :) Ha megadatik, hogy megfogan a babád, nem lesz semmi baj. Csak ne félj. Egy anya mindenre képes ha szereti a gyermekét. Arra is, hogy gond nélkül kihordja és megszülje, akárhány éves.

Kívánom, hogy mihamarabb valóra váljon az álmod! :)

Mi 20 évvel korábban kezdtük, mindkettőnknek van betegsége, ami nem érinti a fogantatást. Mégis 4 évet vártunk arra, hogy összejöjjön a baba, holott semmilyen problémát nem találtak.

Mire szülök jövőre 31 leszek.

Végül lombikoztunk, de nem sikerült, készültünk a következőre és én jól meghíztam, úgyhogy mindenféle méregtelenítést kipróbáltam, hogy őszre fitten vágjak újra bele.

Salaktanaító tea, talptapasz, arwen torna és chi-gép. Előtte már fél évvel elkezdtem inni egy gyógytea keveréket (pásztortáska, körömvirág-cickafarkfű-palástfű) napi fél l-t melegen, felvettem egy gynevac kúrát, ettem a pempős mézet, próbáltuk a Jónás módszert. Nem akartam hogy azért hibáztassam magam, mert vmit nem próbáltunk ki.

Na most ennyi jutott eszembe. És őszre mire mentünk vissza a Kaáliba, a 3 hónap szünet után a pocakomban volt a baba.

Lehet, hogy ezek közül segített vmi, vagy az hogy nem görcsöltünk annyira, vagy ez mind így együtt ki tudja? Nem is ez a lényeg. Remélem mutattam esetleg vmi újat, ami reményt adhat.

Azt mondták, ha iszom azt a gyógytea keveréket fél év múlva lesz hatása, még az inszemekkor kezdtem, és valóban fél évre rá fogant a baba, hihetetlen de igaz.

Én akár a lányod is lehetnék,sőt,édesanyám csak 45 éves és nagymama.Szerintem 46 évesen már túl késő.

Az orvosok mit mondanak mi a baj?Talán ajánlhatok valakit,akiről csupa-csupa jót hallottam.Dr. Gyurkovics Iván a váci kórház főorvosa.Kicsit fura a bácsi,de egy csomó sikersztorit rebegtek róla az anyukák.