Nem bírok a lányommal: Züllés, hazugság, lopás, alkohol, altató, öngyilkosság (beszélgetős fórum)
Tudom, hogy ez lesz a vége.
Tisztában vagyok vele.
Köszönöm, hogy írtál, Te is sokat segítettél.
Jó, hogy nem vagyok egyedül most.
Sajnálom, ami Veled történt, nagyon.
Nem tudjuk meg nem történtté tenni a dolgokat sajnos.
Én kérdeztem a lányomat, nagyon sokat beszélgettem vele. Sokszor úgy éreztem az utóbbi időben, hogy a töredékét nem foglalkozom a másik két gyerekemmel ennyit, mint ővele. Körülötte forog a világ állandóan.
Elmondta az okokat, körülbelül ezeket, amiket már leírtam.
Ha ennél többről van szó, akkor csak úgy fogja a pszichológusnak elmondani az okokat, ha ÖNKÉNT eljut erre az elhatározásra, hogy el akarja mondani.
Ha én elviszem, akkor csak fizikailag lesz ott, és nem lesz őszinte. Annak mi értelme van?
most olyat fogok írni amit nem lesz jó olvasni:sajnos- előbb utóbb megteszi majd helyetted más, ha így marad
mennem kell, sok erőt kívánok Neked és remélem lesz vkinek ötlete
Akkor leírom,pedig ennyire nem szerettem volna belemenni!
Az én Édesapám alkoholista,epilepsziás,gyógyszerfüggő volt,Édesanyám sokszor vitette el elvonóra,de soha ennél többet nem tett,azt mondogatta Ő megtette amit tudott(orvos,elvonó!)
Senki sem kereste sohasem az okát a miértet!
Egyszer egy jobb pillanatában beszélgettünk és kérdeztem Tőle vajon mi vezetett idáig,Ő azt felelte,Tőle ezt senki sem kérdezte meg őszintén bár úgy felszínesen érdeklődtek ugyan,de a választ senki sem hallgatta meg,mindig volt fontosabb kérdés vagy dorgálás éppen!
Nekem elmondta mi történt(ezt itt nem szeretném leírni!)sajnos és ezt nem is lehet soha megbocsájtani,nálam is süket fülekre talált,azért mert szégyelltem a miértet!
Édesapám lejjebb-lejjebb csúszott ezután és 41 éves korában meghalt!Tehettem volna Érte valamit nem tettem!Ennek már 16 éve,de soha soha sem fogok magamnak megbocsájtani amiért "elhagytam"!
UGYE TE NEM SZERETNÉL ÍGY ÉLNI,AHOGY ÉN!????
Hidd el,nem éri meg lemondani róla,csak azért mert most sok a gond és belefáradtál!
Remélem nem teszed meg,nekem míg írom a hozzászólást potyognak a könnyeim,utálom magam és ezt soha nem bocsájtom meg magamnak!
Ne tedd,se Vele,se magaddal ugyanezt kérlek!!!!!
ahhoz szerintem a pszichiáternek kellene véleményt kiadnia róla.
megint visszatértünk ide...hogy jut el a pszichiáterhez...
Köszönöm Anna, kedves vagy.
A Karácsonyt is olyan szépen megbeszéltük, mikorra kérjen szabadnapot, mert megyünk (vele együtt) a mamáékhoz, persze azt sem intézte el, kiesett a fejéből.
Menjek a munkahelyére én szabadnapot kérni? :(
Igen a pszichiáter és pszichológus közötti különbséget tudom, legutóbb már nem is írtak fel neki gyógyszert és időpontja volt a pszichológushoz.
Haza sem jött, nemhogy beüljek vele a kocsiba és elkísérjem....
Hjajj.
Köszönöm a jókívánságokat, Nektek is kellemes ünnepeket!
Szia Márti!
Az is lehetne még megoldás - tudom nem a leghumánusabb, de valahol mégis az - hogy ön- és közveszélyesnek kellene nyilváníttatni és így kötelezni kezelésekre...
Tanácsot adni könnyű, átélni, benne lenni katsztrófa
És mindent másképp lát, másképp érez az ember mintha csak kivülálló lenne
DINAKA!
SAJNÁLOM HA TÁMADÁSNAK ÉREZTED A HOZZÁD SZÓLÁSOMAT.
Mindketten más oldalról próbálunk rávilágítani a témára.
Remélem nincs harag?!
Az anyák 99,999999999999%-a ezt nem tudja megtenni!
Még akkor se ha tényleg nem lenne más megoldás
Szia Márti! Én végig olvastam a naplódat, már tegnap elkezdtem és ma reggel tudtam csak folytatni, de elolvastam végig. Nagyon sajnállak:(
Az jó ötletnek tűnik, hogy meg kell keresni a bajok eredetét, de nagyon könnyen mellé lehet nyúlni. Értem ezalatt azt, hogy valamire gondoltok, gondol a lányad és nem az volt mégsem a kiváltó ok. Pl. írtad a naplódban, hogy lehetséges, hogy féltékeny volt az új párodra, ami egyáltalán nem biztos... Az is lehet, hogy nem is volt kiváltó ok. Lehet, hogy valakinek a "jótékony" hatása elegendő volt ahhoz, hogy ez az egész elinduljon.
A másik dolog pedig: az én véleményem az, hogy igen is van olyan pszichológus aki képes és akar is segíteni, csakhát meg kell találni a megfelelőt, ami nem lesz könnyű, de keresni kellene egyet. És nem biztos, hogy a pszichiáter a jó ebben, mert a pszichiáter gyógyszerrel gyógyít (ami nem biztos, hogy túl szerencsés lenne a lányod esetében) a pszichológus pedig szavakkal, beszélgetésekkel. És ha kell kísérd el az összes beszélgetésre, ne hagyd, hogy egyedül menjem és bíz addig benne, amíg el nem telik jó pár hónap. Győzödj meg róla, hogy tényleg eljár... Fel a fejjel. És Boldog Karácsonyt kívánok neked és családodnak. És azt kívánom, hogy a dolgok megoldódjanak.
szerintem itt beszélgetünk( nem támadunk)
Mindenki elmondja mit gondol, mit tapasztalt ilyen esetben
miért támadás az ha más másképp látja, másképp gondolkodik?
vagy épp már átélte a problémát, és nagyon jól tudja hogy amit írsz az nagyon jó ötlet de neki sajnos nem jött be
Ne sértődj meg Dinaka, nagyon jókat írsz! Olyan ez, ahogy beszélgettek (még csak vitának sem gondolom), mintha saját magamnak sorolnám fel az érveket és az ellenérveket. Nagyon jó, hogy ezt az oldalát is megpendíted a dolognak, mert így igazi a dolog, hogy mi is lenne a teendő.
Köszönöm, hogy próbálsz segyteni, mint ahogy másnak is ugyanúgy.
Itt nincs jó, vagy rossz válasz, itt véleméynek vannak, annak megfelelően, hogy ki mit élt meg eddig az életében és kire milyen hatással voltak az eddigiek.
Igazad van, azért indítottam a fórumot, mert segíteni szeretnék rajta.
Nem tudom mivel. Ha azzal segíthetek, hogy a hóna alá nyúlok 111125-ödször is akkor azzal, ha azzal, hogy tartom magam ahhoz, hogy boldoguljon egyedül, akkor azzal.
Ez a dilemma.
Erről szól a fórum.
Köszi, hogy vagy:)
Mint ahogy másoknak is köszi!:)
én is azt gondoltam sokáig mint te.....
természetes, hogy vannak akik máshogy vélekednek- szerintem senki nem bántódik meg azon ha vkinek eltér a véleménye a z övétől
Ha ez segít rajta akár!
Elveszíteni jobb lenne???
Kedves Márti, olvastam a naplódat, megdöbbentő..:(
egyetértek azzal, aki azt írta, hogy valami/valamikor ebbe az irányba indította el a lányodat és az mindenképen valami pszichés dolog lehetett.. már az evési problémák is azok voltak.. tapasztalatom (meg igazából túl sok ötletem) nincs, hogy mi a célravezető ilyen helyzetben, de én leginkább egy pszcihológust (és nem pszichiátert!) javasolnék, aki rendszeresen elbeszélget a lánnyal.. ha a lányod egyedül nem hajlandó eljárni (azt írod, csak addig járt kezelésekre, amíg mentetek vele), akkor az lenne talán a megoldás, hogy kísérd/kísérjétek el minden egyes alkalommal - mert tényleg szüksége van rá! De ahhoz is idő kell, hogy belássa és elismerje ezt a szükséget - és (szerintem) addig fogni kellene a kezét (bármennyire is kiborító lehet nap mint nap kudarcot vallanod vele kapcsolatban!), mert azt is csak szakember segítségével ismerheti fel, hogy teljesen kisiklott az élete.. értelmes, okos lánynak tűnik a naplód alapján, hozzáértő pszichológus segítségével rá kell hogy ébredjen, mekkora hülyeséget művel magával és a családjával.. viszont ha magára marad, az eddig általad leírtak alapján sztem végleg elkallódik..:(
És mit kéne csinálnia? Jelentse fel,valós vagy koholt vádak alapján, hogy bírósági végzés alapján bedugják egy elvonóba?
Nagykorú, nem kötelezheti senki orvosi kezelésre
Nem akarok ezzel vitába szállni és nincs is szándékom Senkit tanácsokkal ellátni!
Aki indította ezt a fórumot biztosan nem azért tette,mert nem akar segíteni a lányán,ha így lenne nem kérdez más embereket hagyja a mag útján sodródni az egészet!
Ha nem segít annak a lánynak senki,akkor lehet,persze ez Tőle is függ,de meg fog halni(drog,alkohol,gyógyszer stb....)az Édesanyja meg szerintem pont ezt nem szeretné,ezért próbál az utolsó segítségbe is kapaszkodni!
Igen vannak emberek akik maguk kérik a segítséget,de úgy látszik ez nem az a helyzet,akárhogyan is,de ki kell Őt ragadni abból amiben van,mert nagyon komoly baj lesz belőle!
Felnőtt embert is irányítani kell,ha Ő arra éppen képtelen,nem okoskodni akarok és tanácsot sem adhatok,de a környezete sokat tehet a Lányért!
Nem akartam senkit sem megbántani,sem vitába bonyolódni ez volt az én véleményem amit maga a fórumindító kért!
Igen, ugyanezt mondta a pszichiáter is. Hogy fizikailag semmit ne tegyek meg már érte, érzelmileg persze igen, de alakítsa a sorsát úgy, ahogy akarja.
Bizony nagyon nehéz, ezért meséltem el a naplómban a történteket és ezért kértem a segítséget itt a fórumon.
Azért az megfordult a fejemben, hogy ha annyira össze lenne törve a történtek miatt, miért nem kopog az ajtón, hogy segítsek? Büszkeség?
Vagy megfogadta a tanácsomat, mikor kidobtam és elment a pszichiátriára?
Ha valami történt volna vele, már tudnék róla...de erre nem is akarok gondolni. Igaz, csak akkor csinálta az öngyilkossági kísérleteit, mikor a közelében voltam és gyorsan tudtam segíteni rajta.