Nem bírok a lányommal: Züllés, hazugság, lopás, alkohol, altató, öngyilkosság (beszélgetős fórum)
Köszönöm, de akkor ez nem az, amire gondoltam :(
Hallottam egy hasonló helyről a Dunántúlon, azért kérdeztem rá, de ide fiatal drogos férfiak mennek, aki miatt pedig rákérdeztem, már idősebb és alkoholista...
De ettől függetlenül köszönöm a linket, másnak még jó lehet, ha benéz ebbe a topicba!
www.reformatus.hu/adattar/intezmeny/szocialis/7.pdf
de ide csak férfiakat vesznek be
ezt így is kell csinálni, csak a legtöbb szülő-érthető módon, nem bír a gyerekével eljutni erre a pontra, újabb és újabb esélyt ad neki megrőszakolva mind a gyereket, aki nem kért semmit, mind a család többi tagját.
Én sok erőt kívánok ahhoz, hogy ezt véghez tud vinni.
Igen, ki kell őket zökkenteni a régi, rossz környezetből, hogy magukhoz térjenek.
Tudom, könnyű tanácsot adni, de kívánom, hogy találd meg a helyes utat és kapd vissza a lányod!
Tudjátok ebben az egészben egyedül egy picike dolog hibádzik.
Az ÖNKÉNT szó:(
Most megint töröm kezem-lábam, aztán két nap után azt mondja, hogy bocs fiúk, lányok, én ÖNKÉNT TÁVOZOM. És hazajön koszosan, piásan összehányva.
Aztán kezdődik minden elölről... És megint beleöltünk egy csomó pénzt, telefonhívást, utiköltséget, időt, szabadságot a férjemnek, ahogy tettük ezt idáig is, teljesen hiábavalóan.
Változatlanul azt mondom, hogy megvárom, míg segítséget kér. Ha eljut arra a pontra, hogy szeretné a segítséget, megkeressük ezeknek e helyeknek az egyikét.
És ha nem hívő aki segítséget kér? Az mennyire lehet probléma?
Illetve úgy gondolom ha valaki nem hívő akkor eszébe se jut ide elmenni
Valami ilyesmit kellene találni neki, tudom, hogy alapjában véve, mélyen ő még jó ember.
Csak nem tud kikászálódni belőle.
Én meg nem tudok segíteni neki, mert ez a környezet ugyanazt a helyzetet eredményezi újra és újra.
Innen el kell mennie, ez biztos.
Magunk miatt is, és hogy a környezetváltozás, új élet, tiszta lap talán segít rajta.
Én konkrétan Boszniában voltam, Medjugorje-ban egy katolikus zarándokúton és annak a keretein belül látogattuk meg a 2 falut (külön a fiúk, külön a lányok), de mondták, hogy világszerte vannak ilyen falvaik és várják a problémás fiatalokat, de idősebbeket, akik drog v. alkohol problémával küzdenek.
Sajnos Magyarországon nem tudom, hogy hol van ilyen közösség,csak azt, hogy CENACOLO a neve és találtam egy naplórészletet is róla, remélem ez segít:
"Fél 2-kor indultunk fel a Cenacolo-ba. Ez olyan fiúk közössége, akik a drogból gyógyultak ki az Istenben való hit által. Egy olasz apáca, Elvira nővér alapította a Cenacolo-t kb. 20 évvel ezelőtt. Több országban vannak közösségi házaik. Beültünk egy szabadtéri sátorba, majd megérkezett két fiú, Krisztián és Ivica. Ők mondták el a gyógyulásuk történetét, és tettek tanúságot Isten-hitükről. Szinte hihetetlen volt látni, mivé alakultak, támadtak fel drogtól tönkretett életükből. Krisztiánnak sugárzott az arca, ahogy beszélt az életükről. Hát igen: az igazi csodák mindig belül történnek az emberben. Elmondta, hogy itt semmiféle gyógyszeres kezelést nem alkalmaznak az elvonásnál, hanem egyetlen gyógymód van: rengeteg Rózsafüzér-ima, munka, és egy állapotszerű önmegerőszakolás. Csak így tudnak megszabadulni a drogtól.
Amikor belép a közösségbe valaki, kap egy „őrangyalt”: ez egy olyan fiú, aki régebben él ott már, és alkalmassága folytán kiválasztják erre. Ő minden lépését követi az újoncnak, állandóan vele van. Együtt szenved, sír vele. Ha kell, dolgozik helyette. Küzdelmes időszak ez mindkettőjük életében.
Utána bementünk a kis üzletükbe, ahol a saját maguk készítette képeket, könyveket, tárgyakat árulták. Én vettem egy kis egy-tizedes rózsafüzért fából. Akárhányszor kezembe veszem, mindig eszembe fognak jutni ők is."
itt a link róla:
olvastam a naplódat, de szerintem a lányodnak elösször magán kéne segítenie, bentlakásos, zárt rehabon.
Komlón van egy ilyen, például.
és azok a srácok önszántukból mentek vagy a szülők kényszerítették, vagy bírósági végzésük volt?
Ha elakartak volna menni megtehették volna, vagy ott tartották volna őket erőszakkal?
Sziasztok!
Én jártam ilyen faluban és talákoztam fiatalokkal, akik legyőzték (főleg ) az intravénás heroinfüggőségüket(!!) és ma újra képesek teljes éltet élni.
Páran el is mesélték a történetüket. Azt, hogy ami mozdítható volt otthon, azt pénzé tették. Volt aki már az utcán kukázott. Hasonlóan viselkedtek, mint a te lányod :( de felépültek. Sikerült.
Érdemes lenne megpróbálni.
Köszönöm, erre még nem is gondoltam, hogy a férjemet akár fel is jelenthetné mondvacsinált okokból...
Nem tudom, hogy képes lenne-e ekkora aljasságra.
Hát Neked is kijutott:(
Erősen körvonalazódik bennem, hogy mit kell tennem.
Köszönöm a jókívánságot.
Hasonló jókat kívánok én is Neked!
Márti,
nem tudom, meddig tart avagy szabad tartania az anyai szeretetnek, és mikor kell, hogy az önvédelem működésbe lépjen.
Az "önzés" részedről itt saját magad védelme mellett a másik két gyereked védelmét, az esetleges születendő kisbabátok védelmét, férjed védelmét, a kapcsolatotok védelmét, lassan tényleg az egész család egzisztenciájának védelmét jelenti. Ő egyedül miért lenne fontosabb, mint csak a legszorosabb kört számítva négy ember, ehhez jön még az apuka, Géza bácsi, nagyszülők, a rengeteg hely, ahol dolgozott, és akiket meglopott, stb....stb......
Nem félted a házasságodat, hogy egyszer a férjednek elege lesz????
Azért beszélek talán keményebben, mert én a férjed pozíciójában vagyok. Hat éve élek együtt a párommal, akinek a lánya akkor 12 éves volt, most 18 és fél. Ez volt életem legszebb, de a legborzasztóbb hat éve is.
Az anyuka 8 évvel ezelőtt 40 éves korában meghalt, halálra itta magát, állítalag a lány terhessége során is már sokszor a pohár fenekére nézett, és vérszegénység, keringésösszeomlás volt a végső ok.
Hát az első időben a lány eljátszotta a jó kislányt, de ez a külvilágnak és a papának szólt.
Amikor ketten voltunk, kimutatta a foga fehérjét. Féltékeny volt egész végig. Van egy bátyja is, azzal teljesen jó a viszonyom. Ez a pubertással egyre rosszabb lett, és most tetőzött, a 18. év betöltésétől, úgy látszik, akkor megvadulnak.
Jó néhányszor szétnyiszálta a csuklóját, combját, ollóval, csavarhúzóval, hogy vérezzen, de veszélyes ne legyen, eltűnt egy-két napra, ivott, de hál istennek az iskolába illetőleg gyakorlatra járt továbbra is. Voltunk pszichiáternél, a depresszió ellenes orvosságot nem szedte, terápiára nem járt el.
Most május végén tetőzött, amikor egy hetes hajnali hazajövetel után (ittasan) amikor másnap hatkor kelnie kellett, és enyhén szólva sem az apja sem én nem dícsértük meg, egyszer csak eltűnt, és két nap múlva derült ki, hogy barátainál van, engem pedig állítólagos bántalmazás miatt feljelentett, hogy a fejét a falba vertem, és megharaptam az ujját.
A bírósági hercehurca most is tart még. Ketten vagyunk egymással szemben ő ezt állítja, én az ellenkezőjét.
A legjobb, hogy most lakást akar venni, de persze tanulói ösztöndíjra a bank nem ad kölcsön, és a papához jött, hogy kezeskedjen, vagy jelzáloggal terhelje meg a házat. A május vége óta eltelt időben a jogosítványra, kocsira félretett pénze, összes jövedelme elúszott, vett kölcsönt is fel, összesen kb. 6000 Euró. A barátai, akitől egész végig óvni akartuk, szintén voltak már droggal kapcsolatban, és szinte kivétel nélkül alkoholisták és munkanélküliek.
A pótkulcsot nem merem a szokott helyen hagyni, és soha többet nem maradnék vele kettesben.
Bármikor hazajöhet, tehát nélkülöznie nem kellene, enni kaphat itthon, pénzt nem. Az anyai örökségét is ki akarta már fizettetni az apjával, ami az 1/6-od ház értékét jelenti.
Egész idő alatt gondoskodtam róluk, nyilván egész biztosan nem úgy szerettem, mint egy anya, később meg már úgy sem, mint barát, de az egész nagyon fáj, és még most is van aggódás, meg segíteni akarás bennem, de nem magamat, magunkat tönkretéve.
Nyilván egy édesanya érzései másak, de saját akarata ellen nem lehet segíteni. Itt is egy jó adag féltékenységgel indult, és egy szökőárrá változott a dolog.
Imádkozom értetek, főleg érted, hogy legyen erőd, és segítsen Isten a helyes út kiválasztásában.
Igazad van Zsuzska.
Az a baj, hogy mindenkinek igaza van.
Ha az ő anyjaként nézem fel kellene áldoznom magam.
Ha a testvérei anyjaként, akkor őket kell megóvnom a traumától, hogy ne lássák a véres falat, az állandóan összehányt lakást...
most azért belém állt az ütő...
igen, ezt írhatja majd évek múlva a huga...
és valóban felelősségre vonhatnak érte, hogy nem volt nyugodt életük. hogy nem mentettem meg őket.
köszi, hogy ezt leírtad.