Nem bírok a lányommal: Züllés, hazugság, lopás, alkohol, altató, öngyilkosság (beszélgetős fórum)
Ehhez azt mondanám, hogy más volt a viszony közöttetek. Itt alapvetően az a gond, hogy a lány a szülő-gyerek viszonyból nem akar kilépni. Ezért cirkuszol és zsarol.
Ha lenne egy olyan barátja, mint Te, aki nem az anyja és befogadná, megszelidülne.
Befogadod?
:)
Az én alkoholista apámat nekem kellett fuvaroznom, 16 éves koromtól. Direkt kérte, hogy korengedményesen legyen jogsim, attól a naptól nem vezetett. Ha nem vittem volna megpofozott volna. Könyörögtünk anyámnak, hogy váljon el tőle, de anyám is hitt a SZERETET EREJÉBEN. Ezzel, hogy anyám szeretni próbálta, tönkretette az öcsém és én gyerekkorát. 51 éves korában nem bírta tovább a szervezete az alkoholt, meghalt. Nyugalom és béke költözött a családba.
Évekig lelkiismeretfurdalásom volt, hogy nem tudtam szeretni. Aztán rájöttem, Ő választotta ezt az utat, én gyerek voltam, nem tőlem függött...
pffffffffff
szép mese
Nagyon jól tudom hogy hülység amit írt
Egy függő emberrel nem kivitelezhető
Igen, ezzel egyetértek, ezért nem is pakoltam be egyiknek sem a táskájába a cuccot. Ha elfelejtett elvinni valamit, ő bűnhődött érte. Soha nem mentem be kisebb viszályokat elsimítani az osztálytársaival, alapelvem volt, hogy életre nevelem, védje meg magát (ez meg is történt)
Nem töltötte ki helyette a főiskolai jelentkezési papírokat, viszont átnéztem, mielőtt beadta. Nem mentem el vele az első állásinterjúra, viszont elmondtam, hogy milyen viselkedési forma javasolt, és hogy mire figyeljen.
1-2 napra itthon lehetett hagyni a testvéreivel, 14 évesen FŐZÖTT (egyszerűbb kajákat, mint lecsó és társai)
Ha valami rosszat csinált másnak (gyerekcsínyre gondolok) egyedül kellett jóvá tennie.
Két autónk van, de soha nem hordtam egyiket sem iskolába. Felszáll a buszra a házunk előtt mindegyik és ugyanott teszi le a busz.Majd ha tud venni magának autót, megbecsüli, hogy mit ér...
Nem ugrottam el az ünneplő ruhájával a kicsi lánynak sem az iskolába, mert elfelejtette elvinni, jöjjön haza érte, legközelebb jobban figyel majd rá, hoyg elkerülje e kalamajkát.
Elég következetesen neveltem -nevelem őket, egy kicsit szigorúan is, viszont mindig mindegyik érezhette maga mögött a támogatásom.
A többinél működik.
Ennél csak 18 éves koráig működött. Aztán mintha meghülyült volna.
Nem tanult a hibáiból, hanem letört, mint a bili füle.
Akivel ezt meg lehet csinálni még nem igazi szenvedélybeteg.
Egy dühtől, elvonási tünetektől remegő akárkivel angol módra (kisujj szépen eltart a pohártól) elteázgatni... elég érdekesen hangzik. :-)
De mindez nem ott kezdődött.
Az elején kell elkezdeni.
Minden tettünket előre kell látni, milyen hatással lesz majd 5, 10, 20, több év múlva...
Pl az alkoholista apámnak megígértem, hogy kimegyek vele a szőlőjét művelni, akár naponta is, de oda is, vissza is neki kell vezetnie. Azaz nem ihat. Nekem is volt jogsim, de nem akartam hogy igyon.
Addig nem is volt komoly alkoholista.
De amikor elköltöztem, mert férjhez mentem, akkor durván elkezdett inni, mert megszűnt a szeretet-kontroll.
A szőlőt egyedül nem tudta művelni, ezért eladta.
Az öcsém megpróbálta a saját eszközeivel leszoktatni, távoltartani az alkoholtól.
Kb a ti módszereitekkel, s nem ment.
A drogos barátom mellé álltam amikor már senkije nem maradt. A szülei is elfordultak tőle, mindenki. Ott voltam mellette, s biztosítottam a szeretetemről. Mutattam neki egy olyan élhető utat, amitől boldog ember lehet újra. Amikor mindenki kitaszította, ott voltam. Sikerült. Rendbe jött az élete, tud uralkodni magán, az akaratán.... S azt mondta, a legnehezebb órákban az segítette, hogy tudta ott vagyok, s számon fogom kérni, sikerült-e megállnia azt a napot.
S ha mégsem, akkor is küzdöttünk a másnapért.
Újra nagyon sikeres lett. Magának köszönheti, én csak a szeretetemet adtam. Nem volt egyszerű.
Tudod, a szeretetről nem beszélni kell, hanem naponta megélni percenként. Próbáld egyszer ki!
Tudod, elolvastam ezt a szülő-anya dolgot és egy kicsit elkeseredtem, mert én szülő vagyok :-)
Az anyósos dolog nem igaz sztem, mert a férjemen majomszeretettel csüngött az anyja és borzalmas anyós vált belőle. Én sztem sokkal elfogadóbb leszek. Én most is azt szeretem, ha hozzánk jönnek a gyerekek, mert akkor kontrollálhatom az eseményeket.
Nem baj, ha nem olvastad, de ha átfogó képet akarsz a témáról nyerni, valóban olvasd el, ha van egy kis időd rá. Ezért írtam a fórumindítóban is, hogy a részletek a naplómban.
Így megláthatod, mire mentem a szeretettel:(
Borzasztó, ami velük történik. Belegondolni is szörnyű, átérezni szinte lehetetlen.
És az a legnagyobb baj, hogy a lány nagykorú és semmire sem kényszeríthetik rá.
Hát igen, jobban félünk a lánytól, mint a betörőktől, mert ez valós félelem.
Nem alszok éjszakánként, csak zakatol a fejem. Minden apró zörejre felébredek.
Kisebbik lányom nem mer bemenni az előszobába, mert mi van, ha ki jön a nagylány, és találkozik vele.
Miután megvagdosta magát a fürdőszobában a nagylány, a kicsi nem mert bemenni oda hetekig...
sorolhatnám....
De lassan egy hónapja el van szeparálva. Csak akkor mehet fürdeni, mikor senki nincs itthon, csak én. Gyakorlatilag csak én találkoztam vele egy hónapig, kivéve a hétvégét, miután megint csinálta a cirkuszt.
Az összesét én sem, Mártiéval kivételt tettem, mert csak így lehet megérteni a kálváriáját.
Ellopja otthonról a testvérei pénzét... Miről beszélünk?
Ó, bocsánat, hogy nem olvasom naponta a 128163 tagnak a naplóját!!!
Igenis, csak az a fajta szeretet segít, amikor érzi, tudja hogy oda bármikor mehet, ott nem lökik ki az utcára.
Gondolom, aki arra szavaz, hogy nem szabad elküldeni, az nem olvasta Márti naplóját, hogy még a munkahelyét is elvesztette a lánya miatt, hiszen ott is lopott. Az nem olvasta, hogy megvagdosta magát, vérben, sz_rban kell húzkodni. Ez milyen érzés lehet a két kisebb testvérnek?
Itt már csak drasztikus lépések segíthetnek. Itt a család már kevés. A család annak is örülhet, ha magukat össze tudják kanalazni.
Elolvastam a naplódat, a szívem szakadt meg. A szívem szakad meg, hogy egy gyerek, hogy tehet ilyet az édesanyjával. Nem megbántani akarlak, egyáltalán nem!! Végig az anyu volt előttem, amikor láttam egy időben, hogy a testvérem miket művel. Szerencsére ő azért nagyon távol volt a te lányod esetétől, de voltak durva dolgok, és láttam, hogy anyu, illetve apu is meg én is, mit éltünk át. Szerencsére nála kamaszkori hülyeség volt, és elmúlt. Kívánom, hogy a te lányod is észbe kapjon, ha így folytatja elveszítheti a legfontosabb dolgot: a családját, az édesanyját!!
Még annyit, hogy szerintem te megtettél MINDENT, amit lehetett, és én úgy gondolom, hogy így a végére is jó megoldást választottál, remélem sikeres lesz! Belülről belehalnék, ha ilyet kellene tennem, de tudván, hogy talán már csak ez segíthet, az valamennyire erőt adna hozzá. Nagyon sok erőt és kitartást kívánok Nektek!