Hogy neveljünk jól egy gyereket? (beszélgetős fórum)

Néha az én kezem is eljár, gyakrabban kiabálok, ami sajna tudom nem jó módszer, de nem tudok mindig higgadt maradni.

A viasaton van most egy műsor, nyitottak is egy fórumot azzal kapcsolatban. Vannak jó ötletek benne. Igaz még nem sikerült egy adást megnézni az elejétől a végéig.

Érdekes, hogy a leggyakrabban a szülők kapcsolatát tartják a nevelési hiba okának.

Kitartás minden szülőnek!

Kellemes ünnepeket és szülőbarát ajándékokat a gyerekeknek ;)

Hát hiába a következetesség,ha Lányom makacs és rendkívül kitartó!szoszilvi81 Nálunk is ez van,az Én Lányom is a szemünkbe nevet :( A pszichológus tanácsára úgy hárítottam végső elkeseredésemben a végtelenbe nyúló hisztijét,hogy szembe öntöttem egy nagy pohár vízzel :( Először meghökkent,majd nevetett és azt mondta,hogy-Bég!(még)

Van nyitva róla Fórum oldal is,amiket csinál!

Nem mentegetés képen,de Lányommal teljesen másként kell bánni,mert beteg is.De ugyanakkor még sem úgy neveltük,hogy emiatt elkényeztettük volna.Akaratos,öntörvényű,céltudatos kislány,aki tudja mit akar és el is éri.. :D

[link]

Ha valakinek van kedve,írjon az oldalra.Olvassatok bele,mert rendkívül tanulságos!

Kellemes és Boldog Karácsonyt Kívánok Mindenkinek!

Gyereke válogatja, kivel hogyan kell bánni. Nehéz megtalálni a középutat. Van egy 6 és egy 2 éves fiam. Tűz-és víz. Ha bálintra rákiabálok sírva fakad, ha a kicsire kiabálok, a szemembe röhög, és folytatja amit addig csinált.

Énis szeretnék jó anya lenni, és jó embereket nevelni a fiaimból. Most érzem meg igazán, milyen nehéz dolga volt anyának velünk. :S Következetes anyának tartom magam.

Igyekszem felnőtt és gyerekfejjel is gondolkodni, és úgy döntök.

Mi következetesek vagyunk a fiunkkal szemben.

Nagyon szeretjük,és ezt minden nap tudatjuk is vele.

Amint visszaél vele,és el kezd követelőzni,először leülünk vele beszélgetni,és ha akkor sem értünk el vele semmit,akkor pedig a neki legkedvesebb dolgokat megvonjuk tőle.Ez általában mindig bejön.

Éreztetni kell velük,hogy hol a határ.Persze ez már nagyobb gyerekeknél alkalmazhatóbb,mint egy picinél.Rájöttem én is,hogy szigorúbbnak kellett volna lennem már az elején.Ma már így is több minden van megengedve nekik,mint a mi időnkben,mégsem ért minket lelki sérülés.Sokat kell beszélgetni velük,és éreztetni,hogy egyenrangú társak.Sok-sok szeretet,és vasszigor!!!

Van egy pici fiam 13 hónapos, és most kezdődik az igazi dackorszak. Több fórumot olvastam róla, és a környezetemben is látok példát arra, ki hogyan kezeli.

De hogyan kell valójában?

Úgy hogy mindent engedünk neki, akkor olyan lesz mint az unokahugom, magányos, barátok nélküli, kiállhatatlan, vagy egy rokon kislány, aki szó szerint a testvérét rugdossa, de rácsapni a pópójára nem lehet mert anyuci dühös lesz hogy bántják a lányát, vagy amit nap mint nap látni a boltban, hogy ordítva követelőzik a gyerek, és rugdossa az anyját.

Mennyit engedjünk neki?

Mi az amiért még rá lehet csapni a popsijára, kezére, hogy ne megfélemlítésként élje meg?

Láttam olyant is hogy anyuci a bolt kellős közepén ordított a fiával, teljesen lealázta őt!

Én csak rendes gyereket szeretnék nevelni a fiamból, aki nem fog másik gyereket terrorizálni, de magát sem hagyja, aki tisztelni fogja a szüleit tanárait, nem megrugdosni, akinek nem az lesz a legnagyobb öröme 14-15évesen hogy bulizzon, meg piáljon. Ti hogy csináljátok, hogy csinálnátok?