Lombik életre-halálra (beszélgetős fórum)

Babus, én is imádok főzni és mivel enni is, ezért kénytelen vagyok jól is csinálni! :-)

Igen, valamilyen szinten könnyebb. Valamilyen szinten nehezebb. Könnyebb, mert van gyermekem, ha nem lesz több, akkor is van egy, akit szerethetek. Nehezebb, mert nem annak az embernek szültem, akinek szerettem, vagy kellett volna és sosem bánt ezzel a férjem, de mélységesen bántja, hogy ő neveli a kislányomat, ő vesz neki mindent, ő is éjszakázik vele, ő aggódik érte és mégis van egy ember, aki időközönként megjelenik egy 100 forintos kifestővel, gyerektartás nélkül, mégis köteles vagyok odaadni neki és Abinak ezek olyan kincsek, amiktől az ember sírva tud fakadni. Mert nekünk kell őt korlátozni és nevelni, minden felelősség a miénk, az apjáé pedig 2-3 nap vagy mégtöbb felhőtlen szórakozás, ahonnan rendszerint középfülgyulladással, tüdőgyulladással, asztmával és egyéb nyalánkságokkal jön haza. Tudom, ez egyéni szocproblémám, minek szültem egy baromnak... nem is akartam, csakhogy fél évvel teherbeesés előtt közölték, 9 évnyi félrekezelés után sosem lesz gyermekem. Ennek ellenére egyszer nem védekeztünk, a születésnapomon, kicsit illumináltam, 2 hét múlva közölték, terhes vagyok, egy percet sem gondolkoztam azon megtartsam-e.

DDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

Sok mindent fontolgattam az elmúlt pár órában, kiviszem inkább, mégis ő a gyerekem apja. :-)))

könnyebb igy neked hogy már van egy manód...biztos nekünk is sikerül csak ki kell várni...

Ha az én uram az idegeimre megy, közlöm vele, hogy higgadjon le, vagy fusson 2 kört a ház körül, különben hozzá vágok valamit! :-)

Biztos, hogy nektek is sikerülni fog! Anyának lenni a legcsodálatosabb dolog a világon. De ezt szerintem itt mindenki tudja, ezért küzdünk!Csak görcsölni nem szabad! Az első inszemnek úgy mentem neki, hogy úgyis sikerülni fog, mit izguljak! Minden rendben lesz! És egyfolytában azon nevettem, hogy Abigél látta, csomagolom a hálóinget, papucsot és mindenképp jönni akart velem. Mondtam, hogy oda nem lehet. Kinyújtotta a kiskezét és elkezdte magyarzáni, hogy anya, neked meg kell értened, nekem látnom kell hogy teszik beléd a kistesómat!

na látod ezekért a dolgokért érdemes élni:_)nagyon remélem egyszer én is anya lehetek,ezáltala legboldogabb ember a világon:_)sok sikert a kistesóhoz!

és örökölte nagymamám vörös haját :-)

egy igazi vigyoripofa :-)

Ez így van. Én mindig házasságellenes voltam. Fölösleges papírformának tartottam és párszor kérték már meg a kezem, igent is mondtam, de mindig az volt bennem, hogy hogy a fenébe fogok ebből kimászni! :-) Aztán jött a párom, január 6-án megismerkedtünk, februárban megkérte a kezem és tudtam, hogy hozzá fogok menni, mert tőle nem akartam menekülni, vele egyszerűencsak együtt akartam lenni, mert úgy szeretem, ahogy még senki mást

szép, mosolygós lányka:_)

én is igy érzek,mi is egy évre házasodtunk össze, mikor találkoztunk..megérzi az ember igazit..

Persze, most is itt van körülöttem. A fényképeim között megtalálod.

Ezt elhiszem és akik tényleg szeretik egymást szerintem mindenki így érez. Ezalól mi se vagyunk kivétel. Abi után megfogadtam, nem lesz több baba, nekem elég ő... aztán jött a párom és nem telt bele 1 hónap már tudtam, babát akarok neki szülni! Megismerekedésünk után 11 hónappal össze is házasodtunk, és most már tényleg csak egy pici hiányzik

de megvan a kislányod nem?

nem nincs soseme voltam még csak terhes se.-( én csodálok minden anyát és gyermeket,milyen szép kötelék az!Kivétel azokkal akik ész nélkül nyomorba szülnek,stb.Nem tudnék mit mondani neked amire jobban vágyom az élettől, mint egy közös baba,kettőnkből.

Én félve megyek neki egy ilyen terhességnek, mert akár 2-4 baba is lehet belőle, ezt nem lehet kontrollálni, de hogy a méhem elbírja-e, és nem végződik-e ismét vetéléssel, az már másik kérdés, te nem tudod, de a babánkat a kórházi ágyon szültem meg a férjem előtt, magamból vettem ki a kicsit, a kezemben dobogott a szíve és így halt meg. Utána vittek a műtőbe. Persze aláirattak olyan papírt, ha meghalok a műtőasztalon, akkor nem a kórház a hibás és utána még azt is, hogy nem szándékozom perelni a kórházat.

Ugy lesz drága:))))

Így legyen Babus!

minden rossz után jön valami jó:_)

hát ezért nem irigyellek,biztos nehéz évek voltak,de a sors kárpótol ugyis:-)

Igazán jó ember vagy drága, Isten meg fogja adni Nektek a gyönyörű kisbabót:))

igy vagyunk mi ezzel mi is mind hogy igazságatalan az élettől de ez van.Ugy vettem ki a szavaidből hogy a férjed miatt gyereket inkább?Te annyira nem akarod mint ő?Mi mindketten imádnánk babát/kat,jol élünk mi meg tudnánk neki adni mindent mégsincs még gyermekünk.Nekem a férjem adta szurikat és mindig elfogadott gyerekkel,de ha nem lesz akkor tudom hogy akkor is szeretni fog mindig.

én meg a büdös bunkó

De persze nem teljesen kerek így a történet, mert hiába mondom azt, hogy 2,5 évig egyedül voltam Abival, az apja azért keresztbe tesz ott, ahol tud és egészen a zaklatásig merészkedett. Bizony volt olyan idő, amikor Abit úgy lopattam haza a nővéremmel a bölcsiből, reggel pedig úgy surrantunk ki a házból, hogy ne lásson senki. A buszmegállóba vittem le neki a gyereket, ha hétvégére elvitte, mert féltem tőle, nem akartam hogy tudja hol lakunk. Persze gyerektartást nem fizet, de ő a fasza apa

A férjem 15 éve vágyik egy kisbabára, imádja Abigélt is, de igazságtalannak tartja az élettől, hogy más elpotyogtat 8-9 gyereket és úgy élnek mint az állatok, addig mi jó környezetben, jó anyagi körülményekkel nem tudunk összehozni egy babát. Abi is nagyon vágyik egy kistesóra és én is. És jelen esetben én nem lennék jó társ, ha ezt az "áldozatot" nem hoznám meg a férjemért. Már megtanultam hasba adni magamnak az injekciót, semmi sem riaszt vissza. Ő a tenyerén hordoz, tényleg mindent megkapok, amire vágyom, neki ez az egy vágya van, tehát mindent el fogok követni, hogy meg tudjam neki adni.