Főoldal » Fórumok » Babák & Mamák fórumok » Dadog a gyerekem! Olvasási nehézségek fórum

Dadog a gyerekem! Olvasási nehézségek (beszélgetős fórum)


A cikk, amelyhez ez a fórum nyílt, már nem aktív.

2008. márc. 31. 12:25
SAJNOS EGYRE TÖBB AZ ILYEN GYEREK, AKINEK OLVASÁSI GONDJAI VANNAK. SZAKEMBERHEZ KELL VINNI, MINÉL HAMARÁBB!
8. petrikek (válaszként erre: 6. - E28ddc7c9b)
2006. szept. 24. 16:58

Sajnos igazat kell adnom neked. Nekem van olyan ismerősöm, aki azért ment tanítónak, mert hosszú a nyári szünet. Nem röhej? Tényleg keresni kell a szívvel-lélekkel dolgozó tanítónőket. Én elhiszem, hogy sok a nehezen kezelhető gyerek, még több a nehezen kezelhető szülő. Na de senki sem kényszeríti őket erre a pályára, ha a repülőgépszerelő sem dolgozna úgy, ahogy a szakmája megkövetel, mi lenne velünk?

Na de az eredeti témától kicsit elkanyarodtunk, azt hiszem...

7. gyöngyi (válaszként erre: 6. - E28ddc7c9b)
2006. szept. 24. 16:37
Egyet értek Veled a leírtakban, de hát sajna minden szakmában vannak oda nem valók. Sajnos a miénkben ez sokkal inkább "vérre" megy.Az én saját gyermekem sem volt kitúnő tanuló, mert éen úgy gondolom, hogy minden gyermekben meg kell találni azt amiben tehetséges és azt kell fejleszteni, nem azzal nyúzni ami úgysem megy neki.Így aztán az én nagyfiam diplomás jogász aki 2-3 nyelven beszél, most tanul japánul....de a matak soha nem ment neki. átcsúszott mindíg kettessel.No és..?Hiszem, hogy minden gyemek tehetséges valamiben. A szülő és a pedagógus együttes felelőssége, hogy megtalálja azt, hogy mi az a terület.
6. e28ddc7c9b (válaszként erre: 3. - Gyöngyi)
2006. szept. 24. 16:31
Köszönöm a hozzászólásodat, de itt a mi városunkban sajnos sok olyan eset van, mint amilyen "cipőben" mi jártunk. Nagyon kevés olyan pedagógus van aki tényleg szívügyinek tekinti a tanítást. Sokan csak azért mennek pedagógusnak, mert más főiskolára, egyetemre nem vették fel. A mai világban "akinek nincs diplomája az nem ember". Kevés az a pedagógus aki tényleg szívügyinek tekinti a tanítást, ahogy írod "Mária néni". Ezt tényleg csak a mi városunkra való vonatkozásban állítom. Kollégám felesége TANÁRNŐ (nem elírás) és kikéri magának ezt a titulust. A lányom abban a középiskolában tanult ahol ő is oktat, 4 éven keresztűl hallgattam a piszkálódását, mert nem volt kítűnő tanuló. Csak jelzem, hogy négyesre érettségizett le. Kérdem én hol marad az oktatást, hol marad a gyermekek iránti szeretet? Az ilyen miért megy pedagógusnak, csak azért, hogy diplomája legyen, hogy el tudja mondani ÉN tanár vagyok. Az én tanító nénimmel a mai napig találkozunk, hisz kisvárosban élek, soha nem felejtem el mit köszönhetek neki, Ő tényleg igazi tanítónéni volt, ma már nyugdíjas.
5. gyöngyi (válaszként erre: 4. - Petrikek)
2006. szept. 24. 16:22
Budapest kies része: Köbánya.
2006. szept. 24. 16:15
Huhh. Ilyen még van? Hol tanítasz? Oda költözök esküszöm...:)))
2006. szept. 23. 18:10

Tanító néni vagyok és fejlesztő pedagógus, több, mint 20 éve tanítok. Ennyit rólam.

A következő sorok csupán az én személyes véleményemet tükrözik. (felelősség az enyém.)

Nem is mondok véleményt arról a pedagógusról, aki gyereket csúfol...nem tűrné a nyomdafestéket és az anyja sem tehet róla.

Véleményem szerint a képolvasás a lehető legrosszabb olvasás tanítási módszer. Én azt mondom, bármilyen, de feltétlenül szótagolós legyen. Amikor engem kérdeznek, hogy milyen módszerrel tanítok, azt szoktam mondani "Mária néni-féle" Az én tanítónénimet Mária néninek hívták. Igyekszem a régi jól bevált módszereket is alkalmazni.(Szótagolás,1*1)

Egyébként azt gondolom, ha egy gyermek megfelelő szakember kezébe kerül, csodákra lehet képes. Lehet, ha a te kislányod is egy "jó kézbe" került volna nem kellett volna annyit gyakorolnotok. Azt szoktam mondani én nem vagyok fodrász, nem vágok hajat, az én szakmámat se gyakorolja kontár.Egy szülő a lehető legjobb szándékkal tudja megutáltatni a gyermekével a tanulást a sok-sok gyakorlással. Szerencsére a Te esetedben nem ez történt.Nekem-nekünk vannak olyan "trükkjeink" amitől a gyerek azt hiszi, hogy csak játszunk. (Én privátban ebből élek, hiszen a pedagógusfizetések....)

No, egyenlőre ennyi, ha bárkinek tanácsra van szüksége szívesen válaszolok, írjatok: Gyöngyi

2006. szept. 23. 17:25
A kis lányom igazi "cserfes" gyerek volt, 4 évesen kapott szembetegséget, egyik szemére nem lát. Mikor iskolába került sajnos a "tantónéni" volt az első aki csúfolta. Olvasni képolvasással kellett volna megtanulnia, de ez vagy talált vagy sem. Esténként mikor a munkából haza jöttem tanultuk meg az "ABC"-t. Sokszor mondta "anyu már úgy unom, hogy ABC...-t". Külön füzetet vettünk itthonra, hogy tudjon mibe gyakorolnia. Sokszor kellett leírnia a betűket, elolvasni amit leírtam neki. Ma folyékonyan olavas, bármit. Imádja a könyveket. Ha a te gyermekedre is azt modják, hogy diszlexiás, tudsz rajta segíteni, csak oda kell figyelni. Nem mindig Ő a hibás. Lehet, hogy az a mód ahogy "megpróbálják" megtanítani írni-olvasni az iskolában(akár milyen krültekintően vállasztodtad ki az iskolát). Két gyermeket neveltem fel, úgy hogy esténként sokat gyakoroltunk. Annak idején mi úgy tanultunk olvasni, hogy az iskolában órán mondtuk az ABC-t, és az 1x1-t. Mind két gyermekemet ezzel a régi tanulási módszerrel tudtam átsegíteni a tanulási problémákon.
2006. szept. 19. 17:56
Napjainkban egyre többet lehet hallani a diszlexiáról, az olvasási zavarokkal küzdő gyerekekről.
Jó esetben csak rossz jegyeket kapnak, rosszabb esetben azonban durván kiközösíthetik őket az iskolában.

Minden apróság ismételgeti a szavakat, miközben beszélni tanul. Sokuk tétovázik, helyesen, folyékonyan formálta-e a szavakat. Ha azonban a tanulás megtorpan, pöszeség, dadogás, hadarás alakulhat ki. Mi a teendő?
Stangáné Hornyák Marianna (Pedagógiai Szakszolgálati Intézmény)

A cikk, amihez ez a fórum nyílt, már nem aktív.

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook