Ha egy pár szakít, utána miért van az, hogy nem tudnak barátok lenni? Ezt nem értem! Segítenétek megérteni? (tudásbázis kérdés)

Az exem és én a szakítás után nem voltunk barátok, fájt volna, ha mással látom.

Idővel mégis a legjobb barátom lett.

Lassan 5 éve.

Jövőre megyek férjhez, remélem, "túléli" .

Mert az egyik mindig többet akar. Aki szakított, az nem akarja a kapcsolatot, hisz ezért szakított, akivel szakítottak meg ellenkezőleg, még reménykedik, hogy lehet belőle újra valami.

Sok időre van szükség ahhoz, hogy barátok lehessenek, és ezt az időt nem egymás mellett kell eltölteni, hogy mindkét fél másfelé tudjon tekinteni, hogy mikor újra találkoznak tudjanak őszinte barátok lenni.

Velemis ez volt. Velem szakítottak, megpróbáltunk barátok lenni, persze én többet akartam, de egyenlőre jó volt az is ha a közelembe volt, hisz nagyon szerettem. Ő nem kereste a társaságomat, neki kínos volt. Aztán mikor "kinőzte" magát megint jó voltam neki, összejöttünk. De persze egy idő után megint szakítottunk, ment ez a huza-vona egy ideig. Nem tudtunk barátok lenni. 6 év kellett hozzá, hogy ne is találkozzunk. Aztán összefutottunk és legjobb barátok lettünk, hisz ismertük a másikat , úgy ahogy más nem, de már nem fűződött érdek a másikhoz, mindkettőnknek lett családja.

Kapcsolat után a barátság, miért nem lehetséges?

Érzelmi, és a lezárás miatt egyes emberek, nem akarnak semmi féle kötödést a másikkal.

Ezek mögött meg kell keresni a miértjét, mi volt a kapcsolatban, ki mit adott a másiknak és mennyit kaptak ők viszonzásként? Szerintem mint minden emberi lényt azt különböztet meg az állat világ túl, hogy nekünk a legnagyobb kincsünk, az amit mára már nem is használunk, mert szinte a tartalom elvész! Ez a kommunikáció! De amikor csak az adott problémákat hánytorgatjuk szítjuk

a másikat, addig nem is lehet tova lépni! És ott van a sértődés, az elkeseredés a kiábrándultság ami még több tudatos vagy tudatalatti ellenérzéseket hozz, az értelmes lét felé, hogy meg beszéljük a dolgok miértjét és hogyan-át!?

És a probléma eleve ott kezdődik, hogy mai kapcsolatok szinte csak szexről szól. Semmi többről, és egyéb témájuk nincs is, csak média manipulatív butított felszínes zavar, beszéltek az esti filmről,zenéről sablon dolgokról, de a kapcsolatokban a másik ember megismerése elvész!

Nagyon ritka ténylegesen boldog párt találni, látni,inkább csak képzelt boldogság létezik mára!

Ezért van az hogy a házasságok része hamar tönkre megy ilyen és amolyan okok miatt! Nincs kölcsönös tisztelet, érdeklődés és oda figyelés! Marad a darabig bólogatás kommunikáció mentesség, és valahol félnek meg nyílni az emberek!

Nem tudom te a cirka 16évedel miként érzékeled a dolgokat, de tedd fel magadnak a kérdést: Ez vajon kapcsolat volt és szerelem?

És gondolkodj el hogy kaptál e tiszteletet tőle vagy sem!? Mert e korban szerintem sok fiatal még ingázik mint érzéseiben, mint nézőpontokban. És ha most nem találod meg a számodra helyes utat és módját annak mi micsoda. Addig ne is várj el sok mindent attól amit majd hozz majd még a jövő!

Mivel változó korban vagy gondolkodj el az alapelveken és ne hagyd hogy illúziókat kergessenek veled. És ha nem méltó féllel össze hozz a szél... akkor mindig mérlegeld magadban, hogy milyen is volt és mit tudtál vele meg beszélni, és milyen megegyezést sikerült kihozni a végén.Lesz olyan amiből maradhat fent egy fajta kevésbé feszült baráti kapcsolat, lesz ahol rá jössz, hogy ezt még 100méteres körzetben sem akarod majd látni, nem hogy baráti viszonyt fojtass vele!

Ha , van közös gyerek akkor muszaly a jo , barati kapcsolat !

Ha , nincs közös gyermek , akkor nem szamit , szerintem.

én mindegyik volt pasimmal jóban vagyok - azaz, ha találkozunk váltunk pár mondatot, és ennyi. és ez pont elég.

amúgy az egyik ismerősöm ha szakít valakivel, azt azonnal törli is a "fejéből". nem beszél róluk, nem köszön nekik, mintha sosem ismerték volna egymást. ez nekem kicsit fura és érthetetlen, de ő jól elvan így :)

Mert utána rossz úgy "barátságban" lenni hogy mindig azon gondolkodnak hogy egyszer együtt voltak.

Nem tudnám barátomnak mondani azt az embert akivel egyszer szerelemben éltem. Nem tudnék vele úgy beszélgetni, úgy viselkedni mint egy baráttal.

Szerintem ez így elég kényes téma. Gondolj bele, téged nem zavarna, ha a jelenlegi párod találkozgatna az exével? Engem az nem zavar, ha összefutnak és váltanak pár szót, de hogy úgymond "randizzanak" azt biztosan nagyon rosszul esne és elgondolkoztatna.

Amúgy én is jóban vagyok némelyik ex pasival, de ez kimerül abban, hogy ha esetleg összefutunk, akkor pár szó és kész. Szerintem nem egészséges ápolni ezeket a kapcsolatokat.

Én írok egy rövid sztorit is ha nem baj :), mint példa, egy lehetséges indokra! Nekem áprilisban lett vége egy 3éves kapcsolatomnak. Én szakítottam, és nem sokra rá találtam is vkit, akivel azóta is együtt vagyunk. A régi barátommal megbeszéltük hogy barátok maradunk. A jelenlegi páromat nem zavarta, de a volt barátom barátnőjét igen. Egy darabig még néha átjött az ex (2hetente 1x), beszélgettünk, msn-eztünk, de ha az utcán találkoztunk és vele volt a barátnője csak tisztes távolból odaköszönt és sietve távoztak. Most azt tapasztaltam pár hete, hogy letiltott az msn listájáról, törölt a barátai közül a társasági oldalakon stb. Azóta azt se tudom él-e hal-e.

Nos szerintem az új barátnő féltékenysége miatt volt a dolog. De nem értem miért, mikor nekem is van valakim, és nem is vittük túlzásba úgymond ezt a barátosdit. Kicsit hiányzik, mert jó fej srác volt, jó volt vele beszélgetni.

Szerintem tudnak barátok lenni,persze nem egyből!!!Én csak tesóm példájából indulok ki ő a "komolyabb" exeivel,akivel évekig együtt volt azokkal a mai napig nagyon jó kapcsolatban van.

Bár ha jobban belegondolunk akkor nem is egészséges,ha barátkozol az exel, mert lehet hogy a következő párod nem igazán fogadná el ezt a barátságot.