Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Túlélni az életet fórum

Túlélni az életet (beszélgetős fórum)


Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Túlélni az életet

2009. febr. 25. 20:03
Köszönöm mindenkinek a kedves szavakat és biztatásokat! És elsősorban azt, h elolvastátok a cikkemet...
2009. jan. 31. 11:48
Sok boldog pillanatot szúrnak el a szülök a gyermek életében.De te fel tudtál állni, és állva is fogsz maradni mert erős vagy.Mindenkinek sok-sok boldog pillanatot kívánok.Rosszat mindig a jó váltja fel.Vágy a szépre és a jóra úgy alakul az életed.
26. vikicy
2009. jan. 26. 11:00
Kár, hogy december óta nem írt ide senki. Nem annyira a témához tartozik, csak annyit szerettem volna tudni, kihez lehet fordulni segítségért, ha nincs se nagypapa, nagymama, senki.............?
2008. dec. 9. 12:39

Hát van akinek megelőlegezi a sors a rosszat úgy, hogy nem érdemli meg.

Onnantól meg jó lesz.

2008. nov. 29. 19:43
Nem szabad h a negatív gondlatok eluralkodjanak, különben az életedet siralomvölgyként éled meg. Az életed h hogyan alakul rajtad múlik, te vagy a "forgatókönyvíró". Ha jól tudsz írni, jó lesz az eredmény happy enddel és talán kasszasikerrel, de ha kezdő vagy még akkor s belejöhetsz;a lényeg, h az életben fel kell figyelni és megtalálni a jó dolgokat. Az is lehet h elmész mellettük vagy kihagyod a jó lehetőségeket! Nem szabad! Keresni kell mindig a boldogságot mert mindig van remény!!!
2008. nov. 28. 12:38

Jelenleg én is egy hullámvölgyből próbálok kikecmeregni, de távolról sem olyan rossz a helyzet, mint ezek szerint másnál. Az ember hajlamos megadni magát a negatív gondolatoknak és akkor valóban el is fogja érni minden rossz.

Én most azt a taktikát próbálom követni, hogy pozitív dolgokra gondolok, ill. egyfajta magamnak kifejlesztett módszerrel mantrázok mondatokat. Talán bejön:-) De már attól is jobban érzem magam, hogy jóra gondolok.

22. Szilvana (válaszként erre: 21. - 301fb80c1f)
2008. nov. 19. 13:13

Köszönöm hogy leírtad ezt a cikket,sokat jelentett nekem, és remélem másoknak is.

Sok boldogságot.

2008. nov. 14. 16:46
Nincs olyan h valakinek tökéletes napja lenne, de minden napot úgy tehetsz jóvá és széppé ha kizárod vagy elfelejted a negatív dolgokat, élményeket és csak a jókra emlékszel vissza!
20. Anne83
2008. nov. 10. 20:15

Kedves rem87!

Először is gratulálok az erődhöz,kitartásodhoz!

Sajnos egyre több családban előfordul,bár nem ez lenne a normális...de most nem is erről akarok írni.Hazafelé a munkából azon gondolkoztam,mennyire rossz napom volt,nem úgy sikerültek a dolgaim és egyébként is béna vagyok,elbánt velem az élet... csupa negatív gondolat...stb.

Aztán leültem a gép elé,elolvastam a cikked.Rájöttem,mennyire szerencsés vagyok!!!Ha neked sikerült,nekem miért ne?Felálltál,továbbléptél,pedig cselekedhettél volna másképp!Nekem is így kellene hozzáállnom dolgokhoz.

Mindig van remény!(ahogy írtad)

Örültem és köszönöm:)

Minden jót!

19. 9df60c3431 (válaszként erre: 18. - 301fb80c1f)
2008. nov. 10. 11:08

Nagyon igazak amit leírtál, miközben olvastam úgy éreztem akár az én életem is lehetne.

Magam részéről én egyfajta "rendrakásnak" próbáltam felfogni ezt a dolgot. Ami negativ és hátráltat, lefoglal és elszivja az energiáimat annak mennie kell, kitakarítom az életemből. Próbálok ezentúl a céljaimra és a hozzá vezető útra összepontosítani és a többit figyelmen kívül hagyni. Nekem is rengeteg segítséget jelent a párom, bár vannak hullámvölgyek de azt hiszem ilyen az élet. Jobb ember nem is lehetne mellettem, mégsem vagyok elégedett és boldog :(

Kapunk hideget is, meleget is az élettől ami valahogy nincs arányban egymással. Mindig irigyeltem a sikeres embereket(ki nem?), próbáltam megfejteni mi lehet a titkuk. Én a kitartásban és a kemény munkában látom ezt a titkot.

Rengeteget gondolkodom ezeken a dolgokon, úgy érzem rendet kell rakjak a fejemben és magam körül is, hogy tudjam mi a célom ez az első lépés.

Rendszertelennek és üresnek éreztem/érzem az életem és úgy érzem nem is haladok csak toporgok egy helyben és sodródom az árral :(

Nekem -aki szereti az átlátható világos dolgokat,és a rendet - ez egy szenvedés...

De még most sem látom az utam :(

2008. nov. 5. 05:25
Úgy látom, nem vagyok egyedül. Ez egyben vigasztaló másrészt elszomorít de annak örülök h csak pozitívumokat váltottam ki cikkemmel és mennyi rendes együttérző ember reflektált. Köszönöm nektek!!!
2008. okt. 29. 17:47
Nos azt hiszem vannak akik "sajnos" ha akarják ha nem másolják a szüleiket ill., vannak akikben olyan méllyen gyökeredző ellenszenvet vált ki a szűlői magatartás hogy küzdenek hogy ők ne olyanná váljanak mint apáik, anyáik...Jómagam a párkapcsolatomból látom milyen is vagyok valójában mert folyton anyámhoz hasonlít a párom ...Gyűlölöm ezt a sztereotípiát, mert megbéllyegez, de sokszor látom anyámat magamban .De sok férfi takaródzik ezzel a "rossz" dumával mert fél egy okos és szókimondó nőtől és inkább letöri a szarvát párjának ...Visszatérve a témához sajnos a gyerekkor és a fájdalmak egy életre útitársankká válhatnak ha nem engedjük el őket avagy megtanulunk együttélni velük....Mint ahogy azzal a tudattal, hogy egy apától és egy anyától származunk nem szabad megtagadni kik a szüleink, tolerálva kijavítva hibáikat talán "kísértő gyerekkor" nélkül is tudunk egészséges lélekkel élni...
16. genlips (válaszként erre: 15. - Beikem)
2008. okt. 28. 23:31

Én is a szüleimhez hasonlítom magam, hogy nem akarok olyan lenni. Én, anyám és apám is tipikus esete annak, hogy a saját szülők hibáit igyekszenek kompenzálni. Én majd valószínűleg azt, hogy sokat beszélgessek, foglalkozzak a gyerek(ek)kel, odafigyeljek. Anyám a szeretet kifejezésbe feledkezett bele, apám meg a tanulást tartja a legfontosabbnak (nagyon alacsony képzettségű) és ezért akkor nyugszik meg, ha nekem meglesz a diplomám, ez az egy a cél. (mennyi névelő :D)

De ügyelni kell arra, hogy ne csak a saját dolgaink kompenzálásával tekintsük teljesnek a szülői feladatot!!

15. beikem (válaszként erre: 14. - Genlips)
2008. okt. 28. 23:06

És tanulhatunk a szüleink hibáiból... Ne az alkoholba keressünk válaszokat, és a gyerekeink akkor is gyekeink maradjanak ha már nem kell pelenkázni őket!

Ezt a saját bőrömön tapasztaltam sajnos.

Ezért próbálok ennél sokkal jobb anya lenni!

14. genlips (válaszként erre: 13. - Beikem)
2008. okt. 28. 22:03

A lényeg az, hogy gyerekként nem tudja a kisember ezeket befolyásolni, tudom én is jól, felettem is csak történtek a dolgok, én meg elfogadtam. Mi mást tettem volna, elszöktem volna otthonról? :(

De most, hogy már felnőtt lesz a gyerek, tudnia kell, hogy már nem gyerek. Ő, saját maga az, aki irányíthatja az életét, nem a félresikerült szülők irányítják a sorsát. És ezt kézbe kell venni.

A múltról pedig elfogadni, hogy gyerekként csak megtörténtek vele a dolgok, akkor még nem volt semmilyen 'hatalma azokat irányítani. Na de most! Elkezdheti saját életét...

13. beikem (válaszként erre: 12. - Sivilla)
2008. okt. 28. 21:14

Én értem miről beszélsz...

Felnött fejjel jobban ellehet fogadni a gyerekkori sorsunkat, de megérteni soha!

2008. okt. 28. 20:52

27 éves vagyok és már nem is haragszom a szüleimre.........igaz egyik sem része aktivan az életemnek...Sajnos az én gyerekorom sem volt jobb tiednél :((

Harag az elmúlik csak az okozott sebek nem gyógyulnak soha

Szorongás, önbizalom hiány, önértékelési zavarok.....a mai napig azt érzem egyedül vagyok a világban...férjem van és gyerekem de ez sem változtat semmi nálam :((

Ezek rejtett gondolatok amiből a külvilág mit sem érez, de gondoltam veletek megoszotom.

2008. okt. 28. 20:44

Az életet megélni és élni kell,és csak néha "túl éni"..Ne a kapcsolatoktól és másoktól várjuk a boldogságot, majd ekkor, ettől leszek happy..a BOLDOGSÁG BENNÜNK van, mi vagyunk az!!!

A világban épp elég dologtól függsz akaratlanul. Ne válassz magadnak újabbat! A kiszolgáltatottság helyett a szabadságért és önmagadért küzdj!Önzőnek kell lenni és magadat szeretni, utána tudsz adni másoknak!

De légy büszke magadra, mert jól tanulod az életet!

Sok jót kívánok Neked!!

2008. okt. 28. 19:11
Nem biztos hogy a túlélés a nyerő taktika....
2008. okt. 28. 18:55
Nagyon sokan tanulhatnanak a törtenetedböl.Sok boldogsagot es kitartast tovabbra is.
2008. okt. 28. 18:41
Az élet még ilyenebb...
2008. okt. 28. 16:20
te már bármit túl fogsz élni:)
2008. okt. 28. 15:58
Elsősorban köszi h elolvastátok a cikkemet és a jókívánságokat! Mindenkinek csak azt kívánom h boldog legyen az életben!!!:)Legyen szép napotok!!
5. Rosa
2008. okt. 28. 14:11

Gratulálok neked,hogy talpraálltál!

Bizony,az élet nehéz...nekem is kijutott belőle és én is büszke vagyok rá,hogy kimásztam a depiből.

Csak röviden:17 évesen megismertem a férjemet,nagy szerelem volt,először minden szép volt,terhes lettem,aztán elkezdett haverokkal bulizni járni,inni,többször összevert(néha nem is kicsit),lányom születése után 8 évvel otthagytam(elmenekültem tőle!),nagyon nehezen,de talpraálltam...aztán lett egy 6 éves kapcsolatom,ami a pasim italozása miatt véget ért....szóval csalódás hegyek...5 éve viszont megismertem az én csodálatos férjemet,akinek két édes kis babát szültem,és most boldog vagyok!!!

Talán az én történetemben is van tanulság...sőt...Mindig van remény!!!

Sok boldogságot neked!

2008. okt. 28. 12:44

Sose másnak bizonyíts, csakis önmagadnak.

Megértem és átérzem az általad leírtakat, nekem sem volt könnyü, és most sem az...

Örülök, hogy megtaláltad önmagad, tisztábban látod az életcélod. Kitartást, sok szerencsét és szeretetet kívánok neked az életben!

2008. okt. 28. 12:42
Ennyi rossz után igazán megérdemled a boldogságot! Ügyes vagy, hogy így talpra álltál, és erős! Igazad van, a sok apró örömöket is észre kell venni, és ha a sors néha kegyetlen is az életet élni kell! Vannak hullámhegyek és hullámvölgyek ahogy írtad! Jelenleg én most hullámvölgyben vagyok, de bízom benne hogy felkerülök a hegyre! Kívánok neked hosszú boldog életet! Puszi, egy másik debreceni lány!
2008. okt. 28. 12:15

nekem nem volt ennyire (szó szerint) durva az életem kezdete, de az is depresszióssá tett engem. én azt hittem, hogy annál rosszkedvűbb nem is lehet az ember. ha innen felálltál, már ne ess vissza, mert már igazán Jó vagy, ezt már tudnod kell! ügyes vagy!

és nekem is az a véleményem, egy életet túlélni kell sokszor, de már edzettek vagyunk, nem? ;))

2008. okt. 28. 11:03
Az ember életében vannak hullámhegyek- és völgyek. A sors néha kegyes és kegyetlen egyszerre. Túléled, vagy megadod magad? Vajon megbecsülöd-e a kis örömöket az életben vagy elmerülsz a sötét múltban? Az életemet írtam le, hogy mindenki megtalálja benne a saját tanulságát, és jobban tudja értékelni szeretteit, barátait, párját, ÉLETÉT!

Ugrás a teljes írásra: Túlélni az életet

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook