Féltékenység a szülőkre? (beszélgetős fórum)
nálunk a testvérféltékenység forditott volt egy időben: a kicsi volt féltékeny a bátyjára-ha csak megsimogattam a fiam fejét, már ő is totyogott oda, hogy őt szeretgessem.
de ez csak néhány hétig tartott...
Nem könnyű helyzet, igaz. nem elviselhetetlen, csak zavaró, és azon vagyok, nehogy esetleg negativ irányba fajuljon el a dolog...
ami az anyukát illeti...hát, nem akarok rosszat mondani ról, hisz nem is ismerem személyesen, csak mások véleménye által, ami nem túl pozitiv.
azt viszont a saját szememmel látom, hogy a kislány egy értelmes, érdeklődő és szeretetre vágyó kisember, akivel sajnos nagyon keveset foglalkoznak...
most 7 éves, idén indult első osztályba, és egyszerüen nem tud tanulni. a betűkről mindeddig halvány fogalma nem volt, abszolút az alapoknál kezdi a sulit és képtelenség vele leülni, hogy most tanulni és gyakorolni fogunk. elbeszélése szerint az anyuka a délutánjait cseteléssel tölti...
kérdezgettem most hétvégén, szoktak e együtt pl. mesét olvasni, rajzolni vagy hasonló, szokott e segiteni az anyunak pl.főzni vagy takaritani, és bizony nemleges választ kaptam.
olyan alapvető dolgot nem tud, hogy mikor született (?), viszont amikor megmondtam neki, egyből megjegyezte. tehát nem buta, csak nincs vele foglalkozva (persze a műkörmöket, kozmetikumokat fejből ismeri...-otthoni minta ugyebár)
hogy a mi kapcsolatunkról mi a véleménye anyukának? amikor vettem a kicsinek egy hajcsatot, aminek nagyon örült és hazavitte, az anyuka azt üzente a páromnak, hogy többet oda semmit ne vigyen a lány, amit "az a nő" vett, mert kivágja a kukába... meg a kicsi azt súgta hozzámbújva: "nagyon jó itt nálad, de nem mondom meg anyának, hogy itt voltunk, mert ő nem szeret téged"
képzelhetem, a kicsi lelkében mennyire össze lehetnek kavarodva a dolgok...
Szia Dina!
Nem vagy könnyű helyzetben:-( A kislány anyukájával nem lehetne beszélni erről? Kíváncsi vagyok h az anyuka mit mond a gyereknek a kapcsolatotokról.
Nem voltam még ilyen helyzetben, csak tapogatózok.
Mennyi idős a kislány?
Bocsi, hamarabb ment el:)
Szoval, ehhez meg hozzatartozik az, hogy elvaltak a szulok, a kislanyban buntudat tamadhatott, hisz mar regebben is csak az apja szamitott, "rivalizalt" az anyjaval, ahogy most Veled is.
Elmulik, idovel ez is:)
Próbáltuk ezt a "többesben" megoldást is, pl. tévézés közben egymás mellé ülve, de simán közénkfurakszik, az apja kezét leveszi az ágy támlájáról is, nehogy vélelenül a vállamhoz érjen.
mindketten átöleljük, de egymáshoz nem érhetünk az apukával...
szerintem az is baj, hogy egyetlen gyerek és egyetlen unoka a családban, és megszokta, hogy körülötte forog a világ és mindenki, és hogy csak őt kell és szabad szeretni...
Mondjuk az az érdekes, hogy amikor a párom az én gyerekeimmel játszik, sőt-a kislányom rajong érte-össze is bújnak, s erre nem reagál negativan. Mintha valóban nőként féltené a férfit, azaz az apját.
lehet, az idő majd tényleg segiteni fog, csak egyrészt sajnálom a páromat, mert szegény szinte két tűz között érezheti magát, habár én teljesen tolerálom a kicsi viselkedését, sőt segíteni szeretnék rajta mert őt is sajnálom. másrészt meg félünk attól, hogy még bonyolódnak a dolgok, mivel a kislánya beszámol az anyjának mindenről, ami apjával kapcsolatos, és hogy őszinték legyünk-kicsit tesz is hozzá egy két fantáziaképet.
hogy példát mondjak: a párom iszonyú türelmes vele (néha irigylem is a türelméért...), de volt hogy a hisztik miatt nála is elszakadt a cérna, és kiküldte a lányát a szobából azzal, hogy majd ha befejezte a hisztit, akkor jöjjön vissza. a kislány erre orditva ment ki, hogy az apja őt elküldte, mert már nem szereti mert csak engem szeret... és ezt ilyen formában adta le a anyjának is, aki (talán egy kicsit kevésbé toleráns és türelmes ember lévén) szintén cirkuszt csinált belőle...szóval a hisztit van kitől tanulnia a kicsinek.
ilyen helyzetekben mindig arra gondolok, jobb ha inkább hazamegyek és nem zavarom őket, de tudom, hogy ez sem megoldás, mert akkor ezzel a viselkedésével el is éri amit akar: vagyishogy az apja csak az övé legyen és engem leléptessen mellőle.
Szia
Fogadd el a helyzetet:))
Az idő majd átsegít.
Tanácsokat szeretnék kérni a párom kislányával kapcsolatban, aki túlzott féltékenységgel van az apja iránt. Azt gondoltam eleinte, hogy természetes dolog, hogy a szülei válása után féltékeny apa új társára, azaz rám, de lassan már túlzásnak látom a reakcióit, mint pl. ha csak kicsit bizalmasabban egymásra nézünk az apjával, vagy netalán meg is érintsük egymás kezét, a lányka óriási hisztit csapva rohan el, miszerint "apa nem is szereti", stb. Sőt már attól bevágja a durcit, ha az apja a tévében vagy újságban lát lengébb öltözetű nőket.
Mint embert, fantasztikusan elfogadott engem, nagyon jóban vagyunk, alig várja a hétvégét hogy találkozzunk, ezért azt gondolom hogy nem velem van problémája, hanem a helyzettel, hogy neki mással is meg kell osztoznia az imádott apukáján. A párom szerint azonban a válásuk előtt is ilyen volt, tehát a saját szüleitől sem tűrte el, hogy átöleljék egymást-azonnal lökte szét őket...
Tudom, van ebben egy kis hiszti is, én is nevelek gyerekeket, de nem tudunk megoldást találni erre a dologra.