Keressük meg együtt a legszebb verseket (beszélgetős fórum)

Mindennap újra ébredünk,

S a nagy világba révedünk,

újabb utakon indulunk,

dúdolva, szép, bevált dalunk.

Minden nap újra kezdjük el,

ilyen az élet, menni kell!

Előre nézni, s tudni azt,

a múlt sosem jelent vigaszt.

Ne nézz hát vissza, nem szabad,

nehezen vonszolod magad,

a tegnap súlya válladon,

minden lépésnél hátranyom.

A mában élj és láss csodát,

élvezd virágok illatát,

a nap az égről rád nevet,

melengeti a lelkedet.

Végy észre apró örömöt,

hétköznapodba költözött

vidító szép varázslatot,

egy kedves embert, állatot,

Virágokat, patakot, fát,

a szerelmet, ha rád talált,

s mindent mi jól esik neked,

élvezd az egész életet.

~ Aranyosi Ervin: Az élet szép

Szöllősi Bernadett: Aprópénz újévre

Az új év az ajtón halkan kopogtat,

az ó egészen sarkig tárja neki.

A remény talpa kint havat ropogtat,

megbotlik a küszöbben és nyakát szegi.

A két mutató, ha összeér a tizenkettőn,

az év egy másodpercre meghasad:

a pillanatban lüktet, pólya-szagún, meddőn,

új élete még nincs – a régi épp megszakadt.

Éjfélkor hangosan felsír az elseje,

egy tucat hónapja csak erre készült.

Gyönge tejfogával az óévet megette

és kezével hajamba ősz szálat fésült.

Szembe megy a sorsom a forgalommal:

Ő téged keres, én magam nem találom.

Térdik járok a tavalyi 'fogadomban':

hogy idén a szívemet aprópénzre váltom.

Szöllősi Bernadett

Óév búcsúztató 🍀

Vidáman teljen az Ó-év utolsó pár napja!

Vidámsággal élvezze a ház apraja-nagyja!

A mosolyod ragyogása, legyen arcod éke!

A megértő, szép szeretet, szívek menedéke!

Ne tartsd vissza a nevetést, viduljon a lelked!

Legyen mindig okod, amit meg kell ünnepelned!

Az ünnephez mindig legyen, veled-boldog társad!

Vidám kedvvel add a múltad át az elmúlásnak!

Aranyosi Ervin

A földön csillogó fények, örömtől könnyes képek.

Az emberek szeretnek, így ér vége decembernek.

Egymásra figyelnek és ajándékot vesznek.

A finom, ízes étkek gyorsan elkészülnek.

Vajon az égiek , hogyan ünnepelnek?

Ők is ajándékoznak, vendégeskednek?

Vagy csak némán figyelik családjuk?

Szeretetünk ereje felszáll hozzájuk?

Érzik, hogy nem feledjük őket soha?

Nem csak ünnepekkor hozzuk őket szóba?

Drága szeretteink, kik égben ünnepeltek,

legyen áldott karácsony, együtt veletek!

Szálljatok le közénk, érezzük, itt vagytok!

Békét, áldást, szeretetet, boldogságot hozzatok!

~ Andó Anita: Égi szeretteink karácsonya

❤️🙏

Márai Sándor: Ajándék

És mégis, ma is, így is,

örökké mennyit ad az élet!

Csendesen adja, két kézzel,

a reggelt és a délutánt,

az alkonyt és a csillagokat,

a fák fülledt illatát,

a folyó zöld hullámát,

egy emberi szempár visszfényét,

a magányt és a lármát!

Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,

minden napszakban,

minden pillanatban!

Ajándék ez,

csodálatos ajándék.

A földig hajolok,

úgy köszönöm meg.

Ady Endre:

Békesség ünnepén

Békesség most tinéktek, emberek.

Övendezzél, derék világ,

Hangozzatok, jámbor legendák,

Zsolozsmák, bibliák, imák.

Kicsi gyertyák, lobogjatok föl,

Bóduljunk tömjénnek szagán!…

Szép dolog ez!… Így kell csinálni

Minden karácsony-éjszakán…

Hejh, szép az istenes legenda,

A csillag, a jászol, az élet,

Ki lehetne még vele húzni

Talán még néhány ezer évet…

Békesség hát néktek, emberek,

Örvendezzék a vak, a béna:

A jászol benne van a legendában

S a jászolban benne a széna…

Különben is az élet csupa vígság,

Útvesztőkből csillag vezet ki,

A pásztorok és bölcs királyok

Szinte futnak - egymást szeretni

S a betlehemi félhivatalosban

Miként egykor meg vala írva:

Mindenkit jászolánál várja

Az arany, a tömjén, a mirrha…

Örvendezzél, derék világ,

Harsogjatok, jó, égi villik,

Örvendezzél, derék világ,

Te meg vagy váltva tudniillik.

Lobogj, kis gyertya! Meg nem árthat

Ennyi kis fény tán a világnak.

Odakint szörnyű nagy a kétség,

Odakint szörnyű a sötétség.

Odakint szörnyű vaksötétben

Sirály sikoltoz, vércse vijjog,

Bagoly huhog, kóbor eb szűköl…

Odakint valami nagy titkot

Rejteget a sötét világ,

Jó lesz mormolni szaporábban

A szent zsolozsmát, bibliát.

A föld könnyektől terhesült meg

S a terhesült föld ing, remeg,

A vajudó kínnak gyümölcse

Nem lehet más, csak szörnyeteg…

Ami sóhaj, nyögés, kín, szenny volt

És rettentett a földgolyón,

Vad orkánban kitörni készül,

Világot törve, rombolón,

Évezredes tragédiának

Bosszuló vége fenyeget,

Vad-éhesen, vad harcra készen

Állnak iszonyú seregek…

A Messiást nem várják immár,

Nem kell többé a Messiás,

Hazug a megváltás meséje,

Szentségtelen a szentirás,

Hazug minden, amit az ember

Évezredekkel istenné tett,

Csak egy igazság - közös jussú

S egyenlő végű - ez az: élet…

Ám ne nézz ki az éjszakába,

Örvendezzél, derék világ,

Hangozzatok, jámbor legendák,

Zsolozsmák, bibliák, imák,

Ne halljátok a föld-dübörgést,

Menjen tovább a szürke élet,

Közelg a földi végitélet…

Addig lobogj csak, kicsi gyertya,

Harsogjatok csak, égi villik,

Örvendezzél, derék világ,

Te meg vagy váltva tudniillik.

Kosztolányi Dezső: Karácsony

Ezüst esőben száll le a karácsony,

a kályha zúg, a hóesés sűrű;

a lámpafény aranylik a kalácson,

a kocka pörg, gőzöl a tejsűrű.

Kik messze voltak, most mind összejönnek

a percet édes szóval ütni el,

amíg a tél a megfagyott mezőket

karcolja éles, kék jégkörmivel.

Fenyőszagú a lég és a sarokba

ezüst tükörből bókol a rakott fa,

a jó barát boros korsóihoz von,

És zsong az ének áhítatba zöngve…

Csak a havas pusztán a néma csöndbe

sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony.

Fésűs Éva

Álmodik a fenyőfácska

Álmodik a fenyőfácska

odakinn az erdőn.

Ragyogó lesz a ruhája,

ha az ünnep eljön.

Csillag röppen a hegyre,

gyertya lángja lobban,

dallal várják és örömmel

boldog otthonokban.

Legszebb álma mégis az, hogy

mindenki szívébe,

költözzék be szent karácsony

ünnepén a béke.

Aranyosi Ervin: Karácsonyi sütemény

Süssünk karácsonyra szeretet süteményt,

hozzuk vele vissza szívekbe a reményt!

Szedjük össze szépen a hozzávalókat,

tegye boldoggá a belőle falókat!

Kezdjük egy nagy adag meleg szeretettel,

mit szerető szívvel gyúr bele az ember,

majd vegyük elő a türelem szitáját,

s mielőtt sértenél, a szót itt szitáld át!

Pletyka és gúnyos szó fenn marad a szitán,

s aki ezt kidobja, az mind jól teszi tán!

Keverjünk helyére jó szót, emberséget,

ezzel kínálgassunk betérő vendéget!

Egy pár szép tojásnyi kedvesség is jöhet,

amit a jó szándék, s örömszerzés követ.

Ha megkelt tésztája derűs, vidám kedvvel,

kezdj el foglalkozni alvó tűzhelyeddel!

Egy mosoly-szikrával lobbants benne lángot,

kitartás tűzével melegíts világot.

Szórd meg finom liszttel, hangos kacagással,

amikor sülni kezd, már nevethetsz mással!

Pár csepp megfontolást is csepegtess rája,

ettől lesz majd teljes, finom aromája!

Amikor elkészült, vágd ezer darabra,

jusson mindenkinek, jusson minden napra!

Majd gondoskodj róla, többé ki ne fogyjon,

szeretetért senki gyomra ne korogjon.

Néhány szép szeletet mindig tegyél félre,

hátha rászoruló jön hozzád ebédre.

Ha finom a sütid, meghívnak majd mások,

szeretetet sütni mindig akad száz ok!

Aranyosi Ervin: Adventi negyedik gyertya

Negyedik is lángra lobban,

kiviláglik tiszta fénye.

Ott ragyog a csillagokban,

s éled az ember REMÉNYe.

A szívünkben BÉKE lángja,

HITünk ajtót nyit a jóra.

Aki ránk néz, máris látja:

– Elérkezett hát az óra.

S bizony, hol a SZERETET él,

ott gonosznak helye nincsen.

Hol a jóság jövőt remél,

ott megjelenik az Isten.

Eljön a mennynek országa,

tudom, itt lesz, lent a Földön.

Nyíljon ki szívünk virága,

aki remél, készülődjön!

"Mert az élet repül velünk,

ha szárnyalunk vagy csak megyünk,

andalogva, kézen fogva,

emlékeket felkarolva,

sóhajokba kapaszkodva,

összebújva vagy széthullva,

illatokkal, illanókkal

tele tarisznyánk a jóval,

hamuba sült fájdalommal,

friss idővel vagy múlttal,

ezerarcú szép titokkal."

(Szabolcsi Erzsébet)

Hiányzik valaki

Lassan itt a Karácsony,

gyertyát gyújtunk szépen,

s vacsorához ülünk

meghitt békességben.

Arcunkról is eltűnnek majd

a könnyek nyomai,

akkor is, ha tudjuk, hiányzik valaki.

Valaki, aki nem ül többé közénk,

nem mosolyog ránk,

s aki nem tölti be melegséggel

a meghitt kis szobát.

Lassan itt lesznek az ünnepek,

s mi arra gondolunk,

addig a jó nékünk, míg egymásé vagyunk.

Amíg átölelnek minket, mikor marcangolva fáj

a szívünket tépdeső keserű hiány.

Lassan itt lesznek az ünnepek,

s mi mind jól tudjuk már,

hogy vannak, kik ott fentről nézik,

hogyan ég lent csonkjaira

pár viaszgyertyaszál.

Ha már nem lehetnek velünk,

kiket nagyon szerettünk,

gondoljunk reájuk, hogy emlékezhessünk,

azon napokra és boldog évekre,

melyek szíveinkben vannak

mélyen elrejtve.

Kun Magdolna

Radnóti Miklós: Virágének

Fölötted egy almafa ága,

szirmok hullnak a szádra,

s külön egy-egy késve pereg le,

ráhull a hajadra, szemedre.

Nézem egész nap a szádat,

szemedre hajolnak az ágak,

fényén futkos a fény,

csókra tűnő tünemény.

Tűnik, lehunyod szemedet,

árny játszik a pilla felett,

játszik a gyenge szirommal,

s hull már a sötét valahonnan.

Hull a sötét, de ne félj,

megszólal a néma, ezüst éj;

kivirágzik az égi fa ága,

hold bámul a béna világra.

Gyönyörűen elénekelve és megzenésítve: [link]

Aranyosi Ervin: Havat szórnék…

Havat szórnék a világra

így december közepén!

Havat szórnék a szívekre,

rájuk szállna a remény.

Akire csak a hó hullna,

érezné, milyen hideg,

de amikor elolvadna,

ébresztené a szívet.

A szeretet melegétől

lángra gyúlna minden szív,

s érezné, hogy szép az élet,

és most épp szeretni hív.

Ráébredni, hogy a világ

csak látszatra oly rideg,

de elolvad minden bánat,

ha egy szép szív lepi meg.

Gyertek majd ki a szabadba,

rátok is essen a hó!

Kapjátok meg üzenetem:

– Emberek, szeretni jó!

Aranyosi Ervin: Advent – harmadik gyertya 🕯️💝🕯️💝 🕯️

Advent, harmadik vasárnap

örömgyertyát gyújtunk,

rózsaszínre vált a lelkünk,

nem nyomaszt a múltunk.

Közeledik a Karácsony,

öröm gyúl lelkünkben,

a szeretet és a hála

vendég életünkben.

Az Adventi várakozást

még az is fokozza,

hogy minden nap, a Karácsonyt,

még közelebb hozza.

A szeretet ünnepére

készül minden lélek.

Három gyertya lángja fénylik,

s hálatelt az ének.

Lénárd Ágnes:Mit szeretnék Karácsonyra?

Visszakapni az ünnepet magát,

Újra élni a fénylő csodát.

Ámuló szemmel nézni a karácsonyfát,

Beszívni erdő-üzente illatát.

Érezni a szeretettől meleg szobát,

Tudni odakint december havát.

Hallani a csengettyű hangját,

Édesanyám kedves hívó szavát.

Állni megilletődötten, némán,

Mint gyermekkorok karácsonyán.

Hinni ajándékhozó Jézuskát,

És sírni, kisírni évek bánatát.

Juhász Gyula - Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben

Ilyenkor decemberben.

A szeretetnek csillagára nézek,

Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,

Ilyenkor decemberben.

…Bizalmas szívvel járom a világot,

S amit az élet vágott,

Beheggesztem a sebet a szívemben,

És hiszek újra égi szeretetben,

Ilyenkor decemberben.

…És valahol csak kétkedő beszédet

Hallok, szomorún nézek,

A kis Jézuska itt van a közelben,

Legyünk hát jobbak, s higgyünk rendületlen,

S ne csak így decemberben.

Ady Endre: Karácsonyi rege

I.

Harang csendül,

Ének zendül,

Messze zsong a hálaének

Az én kedves kis falumban

Karácsonykor

Magába száll minden lélek.

Minden ember

Szeretettel

Borul földre imádkozni,

Az én kedves kis falumban

A Messiás

Boldogságot szokott hozni.

A templomba

Hosszú sorba'

Indulnak el ifjak, vének,

Az én kedves kis falumban

Hálát adnak

A magasság Istenének.

Mintha itt lenn

A nagy Isten

Szent kegyelme súgna, szállna,

Az én kedves kis falumban

Minden szívben

Csak szeretet lakik máma.

II.

Bántja lelkem a nagy város

Durva zaja,

De jó volna ünnepelni

Odahaza.

De jó volna tiszta szívből

– Úgy mint régen –

Fohászkodni,

De jó volna megnyugodni.

De jó volna, mindent,

Elfeledni,

De jó volna játszadozó

Gyermek lenni.

Igaz hittel, gyermek szívvel

A világgal

Kibékülni,

Szeretetben üdvözülni.

III:

Ha ez a szép rege

Igaz hitté válna,

Óh, de nagy boldogság

Szállna a világra.

Ez a gyarló ember

Ember lenne újra,

Talizmánja lenne

A szomorú útra.

Golgota nem volna

Ez a földi élet,

Egy erő hatná át

A nagy mindenséget.

Nem volna más vallás,

Nem volna csak ennyi:

Imádni az Istent

És egymást szeretni…

Karácsonyi rege

Ha valóra válna,

Igazi boldogság

Szállna a világra...

Várnai Zseni: Szolgálj, Szívem...

Csak kitartás! - biztatom magam,

még futni kell, még minden messze van.

Szolgálj szívem, még egy kicsit nekem,

jaj, meg ne állj az úton hirtelen

sok a dolgunk még s nem mutathatom,

hogy a harcot már nem bírom nagyon,

és este ha ágyamba roskadok,

érzem, nagyon nagyon fáradt vagyok.

Kicsit nehéz volt, jól tudom, szívem,

elkoptunk, de ne sejtse senki sem,

higgyék csak azt: az óra jól ketyeg,

nem irgalmaznak ám az emberek,

csak hajtsd a vért, arcom piros legyen

frissen induljak minden reggelen,

csak én tudom, ha ágyba roskadok

estére már milyen fáradt vagyok.

Szemem árkos és ajkam szögletén

a két vonás már mély lett és kemény,

sokat sírtam, eső után a föld

ilyen barázdált, csapzott elgyötört...

de ha mosolygok, mint ha nap kigyúl,

arcom hegy- völgye lágyan kisimul,

csak este ha ágyba roskadok,

érzem megint, nagyon fáradt vagyok.

Csak kitartás, - kipp-kopp... pontosan,

holnap sikerül megint biztosan,

a félúton, szívem jaj meg ne állj

kipp- kopp... tovább is híven kalapálj,

a hegynek föl kicsit nehéz az út,

szív kell hozzá, de aki oda jut,

a csillagok közt csillagként ragyog...

csak este, este oly fáradt vagyok.

Sose pihentem, nem volt rá jogom...

Most meg- megállok s felfohászkodom;

- Ó Istenem, kicsit még el ne hagyj

szegény szívem, te meg szaladj, szaladj...

Csak kis kitartás, meg egy erős iram,

fussunk dalolva bátran és vígan...

de este már a dal is csak dadog;

altassatok el engem, csillagok!

Kovács Attila: Advent

Az adventi koszorún a második gyertya

Puha lobogással a szobát beragyogja.

Karácsonyi zsolozsmák vigasztalják lelkem,

Sérelmeim lassan elsüllyednek bennem.

Pásztorok, pásztorok zengi már az ének,

Együtt ünnepelnek fiatalok, s vének.

Betlehem jászola benne a kisdeddel

Karácsonyi ajándék, a szívedbe tedd el.

Varga Irén: Mikulás napja

Eljött hát a nagy nap, mely

minden gyermek álma:

érkezik a Mikulás,

vele a nagy zsákja.

Rénszarvasok húzzák

a szánját fenn az égen,

gyorsan suhan rajta,

száll a csillagfényben.

Megtölti a csizmákat

mindenféle jóval,

kisgyermekek várják

vidám énekszóval.

Van ám nagy-nagy izgulás,

Suttogás meg pirulás,

Hogy jön-e a Mikulás.

Ragyog a hó, mint a prizma,

Ablakban a sok kis csizma,

Sokan várnak kipirulva,

Csacsogva, bízva, izgulva,

Gyere hozzánk, Mikulás!

Pete László Miklós

Aranyosi Ervin : December

Nézze meg az ember,

itt van a december!

Odakint a világ

kihűl a hideggel.

Nekünk kell fűteni,

hogy a szív ne fázzon,

ne a tél legyen úr

az egész világon.

Lelkünk csepp szikrái,

lobbantsanak lángot,

öleljük magunkhoz

a fázós világot!

Lélek melegével

gyújtsuk meg a gyertyánk,

mosolyunk dicsfénye,

melegebb fényt vet ránk.

Ha szeretet fénye

szívünkből sugárzik,

lángra gyúl sok szép szív,

és már nem is fázik,

Átmelegszik, hittel,

ő is adni képes!

Szereteted eljut

mások jó szívéhez.

Szabó Lőrinc

Esik a hó

Szárnya van, de nem madár,

repülőgép, amin jár,

szél röpíti, az a gèpe,

így ül a ház tetejére.

Ház tetején sok a drót,

megnézi a ràdiót,

belebúj a telefonba,

lisztet rendel a malomba.

Lisztjét szórja hegyre, völgyre,

fehér lesz a világ tőle,

lisztet prüszköl hegyre-völgyre,

fehér màr a város tőle.

Fehér már az utca,

fehér már a puszta,

pepita a néger,

nincs Fekete Péter,

sehol,

de sehol

nincs más

fekete,

csak a Bodri

kutyának

az orra

hegye

és reggel az utca, a puszta, a néger,

a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter

és ráadásul a rádió

mind azt kiabálja, hogy: esik a hó!

Csillagokba írva

Asztalomon, mama, egy pislákoló gyertya,

mellette egy hervadt rózsa mely kertedből való,

a hervadt rózsa mellett egy megsárgult levél,

s a levélben néhány tollal írott szó.

A szavak hozzád szólnak, neked formálódnak,

neked, mama, ki már csak fentről nézheted,

hogy telik a papírlap sok száz gondolattal,

mit ékként fényesít pár csillagékezet.

Szeretnék ma írni valami különösen szépet,

de látod-látod mama még sem sikerül,

mert valahányszor a tollat kezembe fogom,

szememre a könny mint ólom nehezül.

Hát most gondolatban a csillagokba írok,

odarajzolok egy szép hatalmas szívet,

hogy annak közepében meglelhesd e verset,

mellyel Áldott Adventet kívánok neked.

Kun Magdolna

Zagyi Gáborné Ilona (Alkony) : Lecke...

Annyi csoda vesz körül,

amit észre sem veszünk.

Tálcán kínálja az élet,

mellette mégis elmegyünk.

Védekezel: Nincs időnk,

az élet egy őrület.

Versengő hétköznapok,

vihar mindig fenyeget.

Rohanó nappalok,

kimerült mély álmok,

számítanak rád...

nem lehet megállnod.

Védekezel: Nincs pénz,

a szegénység egy átok.

Kútba dobált gondolat,

s csak mélyülnek az árkok...

... ha gazdagabb nem leszel?

Mindig ilyen maradsz?

Keserű és szomorú,

vérző tapasztalat?

Megéltem én is...,

nem vagyok kivétel,

sodródtam az árral

a napok őrületével...

Ma már sajnálom az időt,

amit elvesztegettem,

hogy a mondatok végén

a pontokat kerestem.

Szomorú tény, hogy

az ember elfelejt élni,

s el kell hozzá esnie,

hogy észhez tudjon térni.

Kosztolányi Dezső:

Mostan színes tintákról álmodom

Mostan színes tintákról álmodom.

Legszebb a sárga. Sok-sok levelet

e tintával írnék egy kisleánynak,

egy kisleánynak, akit szeretek.

Krikszkrakszokat, japán betűket írnék,

s egy kacskaringós, kedves madarat.

És akarok még sok másszínű tintát,

bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat,

és kellene még sok száz és ezer,

és kellene még aztán millió:

tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke,

szemérmetes, szerelmes, rikitó,

és kellene szomorú-viola

és téglabarna és kék is, de halvány,

akár a színes kapuablak árnya

augusztusi délkor a kapualján.

És akarok még égő-pirosat,

vérszínűt, mint a mérges alkonyat,

és akkor írnék, mindig-mindig írnék.

Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal:

arany-imát írnék az én anyámnak,

arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal.

És el nem unnám, egyre-egyre írnék

egy vén toronyba, szünes-szüntelen.

Oly boldog lennék, Istenem, de boldog.

Kiszínezném vele az életem.

Kora reggel kávét hoztam,

mosolyodban is napoztam.

Ettől lett több ez a reggel,

így ébredjen minden ember!

Kávét hoztam, ébresztőnek,

barátnak és barátnőnek.

Nem zavar az időjárás,

mert a mosoly csodavárás.

Most elküldöm, s ha megkapod,

legyen boldogabb a napod.

ha megkapod, küldd is vissza,

szívem a mosolyod issza.

A kávém csak ébresztgetett,

ám csodát tesz a SZERETET!

(Aranyosi Ervin)

Ady Endre születésnapján: :)

„..Micsoda ésszel kormányozzák ezt a szerencsétlen országot? Miért bolondítanak itt bennünket s miért nem mondják meg nyíltan, hogy szántszándékkal nyomorítják el itt mindenkinek az életét, aki nem mágnás, püspök, ispán, inas, kerítő vagy kokott? Mit csináljon a tanítónő, akinek csak diplomája van, de reménye sincs már? Mit csináljon az állástalan tanár, jogász, műhelyetlen iparos s annyi más szomorú elbolondítottja ennek az országnak? Nagy fölfordulás lesz ebből, ha ebben az országban minden meg nem változik…”

Ady Endre, Budapesti Napló, 1907

Szöllősi Bernadett: De jó lenne

De jó lenne néha szív nélkül,

nem lenne, mi megszakadni készül.

Nem szeretni senkit… Ki vetne meg érte?

S, ha mégis megesne, érezni, hogy megérte.

De jó lenne néha gyereknek lenni,

fagylaltot nyalni és cukorkát enni.

Ha szakad a hó, a hidegnek örülni,

fodros szoknyában reggelig pörögni.

De jó lenne néha nagynak lenni,

mindig a legjobb döntést hozni.

Elfogadni, hogy ez néha fáj, de szükségszerű

és tudni, hogy a borúra mindig jön a derű.

De jó lenne egyszer majd úgy meghalni,

- az életet a halállal egy kicsit megcsalni.

Jó emlékkel menni, haragban nem hagyni itt senkit -

és úgy nézni vissza, hogy nem bántam meg semmit.

Szöllősi Bernadett