Főoldal » Fórumok » Hobbi & Otthon fórumok » Keressük meg együtt a legszebb verseket fórum

Keressük meg együtt a legszebb verseket (beszélgetős fórum)


❮❮ ... 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 ... ❯❯
10907. D1zsúlika
jan. 25. 16:38

Farkas Éva: Mi a boldogság?


Hogy mi a boldogság? Most elmesélem,

Ha ideülsz mellém, szótlanul, szépen.

Hunyd be a szemed, ne gondolj semmire,

Figyelj a lelkednek rezdülésire.


A boldogság ott mélyen, tebenned van,

Most szunnyad éppen, némán és hangtalan.

Jelre vár, hogy kinyíljon, mint a virág,

Ébredő fény, melytől más lesz a világ.


Boldogság, amikor másnak adni tudsz,

Ha békét hozol, nem szörnyű háborút.

Nem mérlegelsz, segítsz, ha valaki kér,

Megosztod, ha asztalodon van kenyér.


Mersz szeretni, hagyod, hogy szeressenek,

Letörlöd az érted hullott könnyeket.

Bízol, nyílt szívvel várod az új csodát,

Egy versben, egy dalban, ott a boldogság.


A boldogságért néha szenvedni kell,

Egyszer eljön, vedd hát észre, jól figyelj!

Engedned kell, hogy szívedet mossa át,

S kezedet megfogja egy igaz barát.


Ne félj attól, hogy most talán sírni kell,

Szívedből lassan eltűnik a teher.

Hallgasd szívverésed friss, új dallamát,

Kicsiny csoda, de ez már a boldogság.

10906. D1zsúlika
jan. 23. 19:52

Túrmezei Erzsébet - HIÁBA VÁR...


Megint haza indulok nemsokára

Nagy, néma csend borul a kis szobára.

Üres, kihalt lett, az ajtaja zárt.

Nincs már ott, aki eddig haza várt.


Békülten kimondom: Elköltözött.

Nem lakik többé az élők között.

Ó, hogy várt mindig, milyen nehezen!

Szorongva leste, mikor érkezem.


S egyszer csak elébe léptem,

Hogy felragyogott az a kedves kék szem!

Pedig szolgálatom hívó szavára

Én olyan gyakran hagytam őt magára.


És neki úgy fájt minden búcsúvétel:

Körül tipegett anyai féltéssel...

Amíg csomagoltam és rendezgettem

Szeme kísért...csendesen ült mellettem.


s bele sűrítve szóba annyit mondott!

Azután...egyszer ő is útra kelt.

Végső tekintetével átölelt,

És indult...hangtalanul, csendesen.


Elment! Elment! Hiába keresem.

Ő utazott el!- ismételgetem:

Tudta, hogy örök hajlék hívja fenn

És most, előre ment és haza vár,


Csak egy kevés idő van hátra már.

S ha véget érnek próbák,földi harcok

Megint meglátom azt a kedves arcot

Ott, ahol többé nem kell búcsút venni-


Kicsiny szobánk most csendesen fogad,

De csendje is tud drága titkokat...

Hogy várt mindeddig, hogyne várna rám:

Haza vár most is az ÉDESANYÁM.

10905. gabikka
jan. 23. 12:04

SÁRHELYI ERIKA:JANUÁR MARGÓJÁRA



Tél van, csak poroszkálnak a napok a naptárban,


de az ég megkegyelmez lassan a korán útra kelőnek.


A láthatár szélén pezsgőszín fellegek nőnek,


s így kevésbé fáj a pőre, hidegszürke január.


A ma és a tegnap még kéz a kézben jár,


hisz' a Hold a Napnak még átint a békés horizonton.


Talpam alól csontig hatol a télbe dermedt beton,


de lelkem már az enyhülésre készül.


A reggel a sötétből oly hirtelen derül,


mintha mosoly ömlene el a házak tetején.


Igen, itt legbelül a tavasz már enyém.


Már nem rémíthet se fagy, se konok szélvihar,


az se, ha majd a február szűz havat kavar,


mert bennem a kikelet már öntudatra ébredt.

10904. D1zsúlika
jan. 22. 19:43

Tánczos Katalin: VÁGYAKOZÁS


Sápadt kisfiú, cipőtlen, rongyos inges

álldogál a villa kerítése alatt,

és sóvár szemekkel les be a résen át,

odabent selymeszöld füvön gazdag gyerek halad,

szorgos cselédség vigyázza lábnyomát.

Szívébe szúr a fájdalmas jaj, miért nem vagyok

olyan boldog én is, mint a gazdagok?


A kisfiú felnőtt lett azóta,

villára cserélte lakását.

Az utca, a szomszédok öregje, fiatalja

büszkén mosolyogja szerencsecsillagát.


A férfi pedig áll a vasrácsos ablakában,

szomorúan, egymagában.

Az utca porában vidáman játszanak

a szegény, rongyos, piszkos gyerekek.

Fényes szemükbe kacagva néz a Nap.


Elnézi őket, bánatosan megremeg,

sóhaj száll szívére és felzokog.

Óh gyerekek, ti nagyon, nagyon boldogok!

10903. D1zsúlika
jan. 22. 19:31

Katona Bálint: Maradék idő...


Szeretni még egyszer,

halálosan, aki vár.

Mosolyt venni még,

Mielőtt a bolt bezár.


Napot látni még,

mielőtt az est leszáll.

Élni még egy kicsit

mielőtt a szív megáll.


Utoljára valakiben

hinni volna jó,

ne vesszen kárba

a kimondatlan szó.


Örülni valaminek,

ami szép, ami jó,

mielőtt a szívben

esni kezd a hó….


Mert a maradék idő

már nem eladó.......

10902. gabikka
jan. 22. 10:51

Ahogy idősödöm


Ahogy idősödöm, egyre jobban érzem,

becsülni kell minden napot, mely adódik még nékem,

becsülni és megköszönni a magasságos égnek,

hogy nem hagyott el erőm, s hogy van még bennem élet.

.

Mert amíg van erő bennem, tán remélhetem azt,

hogy része lehet életemnek a következő nap,

és az azt követő újabb nap, melyben ismét meglelem,

azon apró csodákat, mikért érdemes élnem.

.

Sok évtized elszaladt már, s az időm egyre fogy,

mert úgy születtünk, hogy nem lehetünk halhatatlanok,

hiszen mindenkinek ki van szabva másodpercre tán,

hogy mikor fénylik fel előtte egy másik útirány.


Kun Magdolna

10901. D1zsúlika
jan. 21. 20:45

Kun Magdolna: Láthatatlan könnyek


Mennyi láthatatlan könnyet hord az ember,

amit egész életében folyton megtagad,

és mennyit visz magával a síron túli mélybe,

hogy meg ne lássák azok, akik fontosak.


Mennyi parázs--nyomú sebet eltakar a lélek,

mikor halványságba rejti égésnyomait,

s mennyi örömöt színlel akkor is, ha olykor

véletlenek terítik ki rejtett kínjait.


Ki igaz szívvel szeret, az hallgatni is tud,

és tűrve viseli a bántás-okokat,

mert az a szív, mely tudja mi a szenvedés,

nem ruházza másra az önnön-gondokat.

10900. D1zsúlika
jan. 21. 20:23

József Attila: Tél


Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,

Hogy melegednének az emberek.


Ráhányni mindent, ami antik, ócska,

Csorbát, töröttet s ami új, meg ép,

Gyermekjátékot, - ó, boldog fogócska! -

S rászórni szórva mindent, ami szép.


Dalolna forró láng az égig róla

S kezén fogná mindenki földiét.


Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,

Hisz zúzmarás a város, a berek...

Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni

És rakni, adjon sok-sok meleget.


Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,

Hogy fölengednének az emberek!

10899. gabikka
jan. 21. 15:57

SÁRHELYI ERIKA:JANUÁR MARGÓJÁRA


Tél van, csak poroszkálnak a napok a naptárban,

de az ég megkegyelmez lassan a korán útra kelőnek.

A láthatár szélén pezsgőszín fellegek nőnek,

s így kevésbé fáj a pőre, hidegszürke január.

A ma és a tegnap még kéz a kézben jár,

hisz' a Hold a Napnak még átint a békés horizonton.

Talpam alól csontig hatol a télbe dermedt beton,

de lelkem már az enyhülésre készül.

A reggel a sötétből oly hirtelen derül,

mintha mosoly ömlene el a házak tetején.

Igen, itt legbelül a tavasz már enyém.

Már nem rémíthet se fagy, se konok szélvihar,

az se, ha majd a február szűz havat kavar,

mert bennem a kikelet már öntudatra ébredt.

10898. gabikka
jan. 20. 12:15

Szabó Lőrinc: Szélhozott szél visz el

Köd előttem, köd mögöttem,

Isten tudja, honnan jöttem.

Szél hozott, szél visz el.

Minek kérdjem, mért visz el?

.

Sose néztem, merre jártam.

A felhőkkel kiabáltam.

Erdő jött, jaj be szép!

Megcibáltam üstökét.

.

Jött az erdő, nekivágtam.

A bozótban őzet láttam.

Kergettem, ottmaradt,

Cirógattam, elszaladt.

.

Ha elszaladt, hadd szaladjon,

Csak szeretőm megmaradjon.

Szeretőm a titok,

Ő se tudja, ki vagyok.

.

Isten tudja, honnan jöttem,

Köd előttem, köd mögöttem.

Szél hozott, szél visz el.

Bolond kérdi, mért visz el.

10897. D1zsúlika
jan. 19. 22:01

Aranyosi Ervin: GONDOLATOK A MAGYAR KULTÚRA NAPJÁN


Mit is jelent nekünk a magyar kultúra,

mennybe vivő lépcsőt, az anyagon túlra!

Lelket felemelő, a világot értő,

érzést kifejező, múltba visszanéző!


Szép hagyományt ápol, s egy népet tart össze,

hogy a szívünket a jó érzés fürössze!

Amely megtiszteli elment őseinket,

tartást adva épít, egymáshoz köt minket!


Hétköznapjainkból ünnepet csinálunk,

kivetítjük szépen mindennapi vágyunk.

Bennünk megjelenő érzést kifejezve,

megfestve, dalolva, papírra jegyezve!


Maradandót adni, utánunk jövőknek,

akit aztán álmot, példánk után szőnek.

Múltunk stafétáját méltón tovább adjuk,

magyarként megélve, népként fennmaradjunk!


A magyar kultúrát meg kell hát őriznünk,

védeni, ápolni, legyen a mi tisztünk!

Nemzetünk csak így tud élőn fennmaradni,

utókor kezébe jövőképet adni!

( Aranyosi Ervin © 2024-01-19. )

10896. D1zsúlika
jan. 19. 21:55

Csepely Zsuzsanna: A csend


Néha jól esik a csend,

Magammal lenni idebent.

Hogy meghalljam én ki vagyok,

Nem bántják fülem földi szólamok.


Ilyenkor a nyugalom szívemre terül,

Nem fáj a nincs, az egyedül.

A mindenség apró porszemét képezem,

A világgal együtt fel-fellélegzem.


Megáll a föld, óra nem forog,

A semmi, a minden-egyben vagyok.

Kihunyó lámpafény, ragyogó csillag,

Apró ember: ki megannyi érzéssel bírhat.


Néha jól esik a csend,

Rendet, tisztaságot megteremt.

Meghallom végre, azt, hogy ki vagyok,

S lépek tovább az úton, mit az Úr adott.

10895. gabikka
jan. 19. 10:23

Pablo Neruda: Egy himnusz az élethez


lassan meghal az,

aki soha nem megy útra,

aki nem olvas,

aki nem hallgat zenét,

aki nem tudja megtalálni a maga bocsánatát


lassan meghal az,

aki elvesztette önszeretetét,

aki nem fogadja más segítségét


lassan szokásainak rabja lett,

aki mindig ugyanazt az utat járja,

aki soha nem változtat támaszpontot,

aki nem meri öltözete színét cserélni

vagy soha sem beszél ismeretlenekkel


lassan meghal az,

aki elkerüli a szenvedélyt

és az izgalom örvénylését,

amely a szeme fényét gyújtja

és gyógyítja a szív sebeit


lassan meghal az,

aki nem tudja célpontját változtatni

mikor boldogtalan

a munkában vagy szerelmében,

aki nem mer veszélyt vállalni

az álmai megvalósítására,


élj most!

légy merész ma!

cselekedj mindjárt!


Ne hagyd magad lassan meghalni!

Ne vond magadtól meg a boldogságot!


(Somlyó György fordítása)

10894. D1zsúlika
jan. 18. 21:34

Reményik Sándor : Úgy fáj már minden….


Úgy fáj már minden, minden idebenn:

A szó, s a mozdulat, s a csend is fáj,

Minden, mi általreszket szívemen,

Legyen az ember, muzsika, vagy táj,

Úgy fáj már minden, minden idebenn.


De néha egy-egy halk szó símogat,

S rejtekúton a szívembe talál,

S álomba ringatja a kínokat,

Elaltatja a multat, s a jövőt.

Pedig be nehéz megtalálni már

Az ösvényt, a szívembe vezetőt.


Gyom és gaz benőtte az utakat,

Ördögpalánták ágaskodnak rajtok:

Száraz kórók és keserű füvek,

Minden, mi beteg szívemből kihajtott.


Mártír a szó, mely jó hozzám ez úton,

És szent a szív, mely küldi őt ezen,

S mely liliomok magvát hinti el

Ott, hol különben csak bogáncs terem.


Áldott az óra és áldott a szél,

Mely liliomok messze magvát hozza,

Magot, melyből a békesség kikél.

10893. D1zsúlika
jan. 17. 15:50

Szuhanics Albert: Mindig megtalálsz engemet


Amikor fáradt vagy nagyon,

s nincsen már, aki felkeres,

mikor gond ül az arcodon,

mindig megtalálsz engemet!


Amikor szomorúság gyötör,

úgy kell a vigasz, mint a víz,

mikor a bánat súlya összetör,

akkor is mindig bennem bízz!


Amikor nincs ki meghallgat,

pedig beszélni kell neked,

melletted mindenki elballag,

gyere, keress meg engemet!


Amikor nem kell más, csak mosoly,

s mindenki rideg, mint a jég,

mikor mindenki túl komor,

akkor is hozzám gyere még!


Néha csak jó szó kellene,

valaki fogja meg kezed,

s nincs senki, kitől megkapod,

hívjál, én ott leszek veled!


Amikor váratlan öröm ér,

senki nincs, kivel megosztanád,

vagy talán rád tör egy szenvedély,

hadd legyek néked társaság!


Ha magány kínozna bús éjjelen,

vagy útra kelnél, de nincs kivel,

mindig számolhatsz énvelem,

veled megyek, ha menni kell!


Ha elvesztenéd mindened,

s már hited sem maradna meg,

ne feledj, számíthatsz énreám,

megtalálsz mindig engemet!

10892. gabikka
jan. 17. 10:59

Különleges barát


A kutya, társ a magányban,

társ a szegénységben,

és társ ott is ahol, nincs más,

csak szívet-lelket tépő,

el nem múló mély gyász.


A kutya olyan

különleges barát,

aki feladja az emberért

önnön boldogságát,

s akkor is megbocsát,

ha csak néhány morzsányi

falatka jut neki.


A kutya az a társ,

kinek kitartó hűségén

nem változtat semmi,

mert, Ő, önzetlenül tudja

a gazdáját szeretni.


A kutyának csak az fáj,

ha ezt a hűséget az ember

nem értékeli,

s mint annyi mást az életben,

Őt is csak egy eldobható

játéknak veszi.


Kun Magdolna

10891. a6e86abb96
jan. 17. 09:02

Ez se vers, dalszöveg. De gondolom elfér ez is itt. :)

Jó reggelt mindenkinek! :)


Dzsungelnyi gyárkémény, néma táj

Életre ítélt börtönök, panelszobák

Színtelen út, szagtalan napok

Szüntelen ulti, sansztalan lapok

Megannyi keleti felhőkarcoló

Tömbbe zárt remény, semmibe markoló

Megszűnt iskolák, üres templomok

Amit az élet egy lapra felrakott

Egy szeletnyi érzés, néha visszajár

A poros emlékek között, utat talál

Reggel a cigi, a kávé, megkopott ingerek

Az ismerős tükörlakó, visszainteget

Tengernyi pláza, multi, tömött parkolók

Csillogó látszatjólét, süllyedő̋ hajók

Mobilok, tabletek, kihalt játszóterek

Okosabb eszközök, elbutult emberek

Néha úgy érzem, néha úgy érzem

Hogy a tisztelet kiveszett és becsület sincs már

Hogy mindenki idegen és mindent felzabál

Valami vírus itt bent, amit a szívünkben talál

Itt senkit nem érdekel már a sorsszimfóniánk.

(Juhász Marci: Süllyedő hajó)

10890. D1zsúlika
jan. 16. 21:36

Rákóczi Karola: Csendben remélni


Néha jó csendben maradni,

Semmit nem mondani,

Meg sem szólalni,

Órákig hallgatni.


Néha jó csendben maradni,

Emlékeket betakarni,

Fájni, kívánni, vágyni,

Egyhelyben, mozdulatlan várni.


Néha jó csendben maradni,

Senkit, semmit hallani,

Túlélni, élni, remélni

Egyedül félni, s örökké remélni.

10889. D1zsúlika
jan. 16. 21:23

Kun Magdolna : Mikor könnyem hullatom


Mikor könnyem hullatom, elgondolkodom,

miért győz le mindig saját bánatom,

hisz az én fájdalmam, csak töredéke annak,

amit mások, térdre rogyva hord’nak.


Mikor elgondolkodom saját gondomon,

rájövök az élet nem csak fájdalom,

hiszen annyi szép van benne, annyi szeretet,

ami keservnapjaimban erőssé tehet.


Így most elfojtom könnyeim, meg ne lássák azt,

mily gyáva mód élem a mindennapokat,

s majd úgy teszek, mintha soha nem lett volna

olyan ami szívem sokszor fájdította.

10888. gabikka
jan. 16. 12:30

Aranyosi Ervin: Az út végén…



Vajon az út végén, mi fog engem várni?


Kérdésre a választ, megfogom találni?


S addig vajon engem majd milyen út vezet?


Félelem-göröngyös, szépen kikövezett?


Szeretet vezet majd, vagy düh, harag, átok?


Magányosan megyek, vagy lesznek barátok?


Mennyi-mennyi kérdés. Tudatlan a lélek?


Keresem a választ, utamon, míg élek!


Visszanézni nem kell, nem segít a múltam,


ami lényeges volt, talán megtanultam.


Magam mögött hagyom, szívből megbocsátok,


mert a múlt súlyával csak magamnak ártok.


Csak a mában élek és teszem a dolgom,


amint felmerülnek gondjaim, megoldom.


A jövőm majd eljön, nem kell félnem tőle,


vágyammal teremtek, jó cél lesz belőle.


És ha majd egy napon az út végéhez érek,


majd angyalok várnak, csupa kedves lélek.


Addig nem is kell már egyéb dolgot tennem,


csak emberként élnem, s őszintén szeretnem

10887. D1zsúlika
jan. 15. 21:10

Kun Magdolna: Szívmuzsika


Halk csendben hallgasd

a szívmuzsikát,

ne törje zaj az érzés dalát,

s úgy öleld körbe a hangjegyeket,

mintha dalban írnák az életedet,

mert a szívek muzsikája,

a legszebb vágyzene,

attól mindig könnyel telik meg

az emberek

szeme.

10886. D1zsúlika
jan. 15. 20:29

Aranyosi Ervin: Semmi sem olyan már


Semmi sem olyan már, amilyen volt egykor,

hazugsággal terhelt a kétes jelenkor.

Vissza-visszanézve, megszépül a múltunk,

de már nem érvényes, amit megtanultunk.

Nem is olyan könnyű a szitán átlátni,

hazugság rácsok közt naponta helytállni,

rabszolgaként tűrni az elme korbácsát,

elpusztulni látni Isten szép világát.


Megvakított népnek a szemét felnyitni,

álmokat kergetni, jobb világban hinni,

ez lenne a dolgunk, s talán tennünk kéne,

de bátran fojtogat a hatalom törvénye.

Nem szolgál tudomány, jövőképünk nincsen,

marakszik az ember a semmivé lett kincsen.

A hitünk elveszett, s lelkünk nem szolgálja,

hatalom trónján ül az ördög prófétája.


Vakok közt látónak maradni veszélyes,

hazugságok vára már többezer éves.

Sír az ember lelke, lázadna zokogva,

tehetetlenségnek földhöz láncolt foglya.

Menekülne talán. Mindenhol ez várja,

megvezetett világ fegyverarzenálja.

A rémálom kínoz és megéljük ébren,

meddig él a világ a pénz bűvöletében?


Már a gyermeket is hazugsággal oltják,

az ármányaikat a képedbe tolják,

de hiába látod, ha mások nem látják,

élelmiszergyártók mérgeit zabálják.

A cirkuszt megkapják mind a hatalomtól,

s elég, ha az ember arénákban tombol,

s nem marad ereje a gondolkodásra,

míg a gondjaiért mutogathat másra.


Aki szólni merne, az mind kirekesztett,

cipeli, mint Jézus, vállán a keresztet.

Hiába beszélne szívről, szeretetről,

hazugnak nevezik, s megcáfolják egyből.

Cipeli a terhét, már nem is tud adni,

nem képes világa élőn megmaradni.

Hagyják felszegezni őt is a keresztre,

fentről átláthassa, minden el van veszve!


Vajon, van értelme ezért feltámadni,

eltorzult világnak újabb esélyt adni?

Lehet, Isten fia, már eleve téved,

lassan ő sem érti, miről szól az élet?

Értelem és remény szép lassan kihűlnek,

életünk ágain dögkeselyűk ülnek,

várják, hogy az utunk a végéhez érjen,

lelkünk mennybe szálljon, létsíkot cseréljen.


Halálra ítélt Föld, az ember lelakta,

nem is fáj a szíve érte, vagy miatta.

Eltűnik majd lassan, minden, ami élő,

robotvilág jön el, embertelen – félő!

Érzések nélküli, gondolkodás mentes,

amit könnyen ural a néhány bennfentes.

Üres, embertelen, kihűlt, árva, halott,

amilyet az ember maga mögött hagyott.

( Aranyosi Ervin © 2021.09.15. )

10885. gabikka
jan. 15. 17:08

ŐSZÜLŐ SZERELEM

(ismeretlen szerző)



Őszbe hajló élet alkonyán csendesen mellém sodort a szél,

amikor a szív hűlni készül, már szeretni nem is remél.

Akkor jöttél te a messzi semmiből - észre sem vettelek -,

mikor életem egén már hullani kezdtek a levelek.

Hogy is történt mindez meg velem, elmével fel nem foghatom,

hisz sosem lehetsz enyém, bűn szeretni téged, ezt jól tudom.

Harcolt a józan ész, de az érzés oly erős: könyörtelen

átgázolt - mint vadul tomboló vihar - szívemen, lelkemen.

Más úton járok én, a tiéd egészen máshova vezet,

s nincs erő, mely elmoshatná a köztünk feszülő éveket.

Nem lehetsz soha enyém, másé vagy te, az Isten embere,

én is szavamat adtam egykor, feloldhatatlan esküre.

Csalóka délibáb, ostoba, ábránd, de mégis jó nagyon

rád gondolni minden este, s veled ébredni kora hajnalon.

Ki is vagy te nekem: éltető napom, őrzőm és támaszom,

koldulva lesem a viszonzást mosolytól égő arcodon.

De langyos ősz után, majd jön a zord hideg, beköszönt a tél,

mint könnyű levelet, úgy sodor tőlem majd messzire a szél.

S a hulló hó-gyász fehér leple mindent, de mindent eltemet,

marad szívem jegesre fagyva, nekem már repülni nem lehet...

10884. D1zsúlika
jan. 14. 22:02

Táncos Katalin: AZ ÉN MIATYÁNKOM


Mikor a szíved már csordultig tele,

Mikor nem csönget rád soha senkise,

Mikor sötét felhő borul életedre,

Mikor kiket szeretsz, nem jutsz eszükbe:

Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!

Nézz fel a magasba – reményteljesen,

S fohászkodj: MI ATYÁNK! KI VAGY A MENNYEKBEN…


Mikor a magányod ijesztően rád szakad,

Mikor kérdésedre választ a csend nem ad,

Mikor körülvesz a durva szók özöne,

Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne roppanj bele!

Nézz fel a magasba, és hittel rebegd:

Uram! SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED!


Mikor mindenfelől forrong a „nagyvilág”

Mikor elnyomásban szenved az „igazság”

Mikor elszabadul a „Pokol” a Földre

Népek homlokára a „Káin” bélyege van sütve.

Óh „Lélek”, ne csüggedj! Ne törjél bele!

Nézz fel a magasba: hol örök fény ragyog,

S kérd: Uram! JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD!


Mikor beléd sajdul a rideg valóság,

Mikor életednek nem látod a hasznát,

Mikor magad kínlódsz, láztól meggyötörve…

Hisz a bajban nincs barát, ki veled törődne,

Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne keseredj bele!

Nézz fel a magasba – hajtsd meg a homlokod…

S mondd: Uram! LEGYEN MEG A TE AKARATOD!


Mikor a kisember fillérekben számol,

Mikor a drágaság az idegekben táncol,

Mikor a „gazdagság” milliót költ, hogy éljen,

És millió szegény a „nincstől” hal éhen,

Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne roskadj bele!

Nézz fel a magasba, tedd össze két kezed,

S kérd: Uram! ADD MEG A NAPI KENYERÜNKET!


Mikor életedbe lassan belefáradsz,

Mikor hited gyöngül, sőt ellene támadsz,

Mikor, hogy imádkozz, nincs kedved, sem erőd,

Mikor lázad benned, hogy tagadd meg „Őt”…

Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne egyezz bele!

Nézz fel a magasba, s hívd Istenedet:

Uram! Segíts, – S BOCSÁSD MEG VÉTKEIMET!


Mikor hittél abban, hogy téged megbecsülnek,

Munkád elismerik, lakást is szereznek,

Mikor verítékig hajszoltad magadat,

S később rádöbbentél, hogy kihasználtak!

Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne ess kétségbe!

Nézz fel a magasba, sírd el Teremtődnek:

Uram! MEGBOCSÁTOK AZ ELLENEM VÉTKEZŐKNEK!


Mikor a „nagyhatalmak” a békét megtárgyalják,

Mikor a BÉKE sehol – csak egymást gyilkolják!

Mikor a népeket vesztükbe hajtják

S kérded: Miért tűröd ezt?! MIATYÁNK!

Ó, „Lélek”, ne csüggedj! Ne pusztulj bele!

Nézz fel a magasba, s könyörögve szólj:

Lelkünket kikérte a „Rossz”, támad, tombol!

Uram! Ments meg a kísértéstől!

MENTS MEG A GONOSZTÓL!


UTÓHANG:

S akkor szólt az Úr Jézus, kemény – szelíden:

Távozz Sátán! Szűnj vihar! BÉKE, SZERETET,

És csend legyen!

Miért féltek – ti kicsinyhitűek?

Bízzatok! Hiszen Én megígértem Nektek:

Pokoli hatalmak rajtatok erőt nem vesznek!

Hűséges kis nyájam, Én Pásztorotok vagyok,

És a végsőkig VELETEK MARADOK!

10883. Pipi57
jan. 14. 14:02

Dr.Szádeczky-Kardos György: Nincs időd


Szoktál-e néha meg-megállni,

És néhány percre megcsodálni,

A zöld mezőt, a sok virágot,

A dús erdőt, a zúgó fákat,

A csillagfényes éjszakákat,

A völgy ölét, a hegytetőt?

Nem, neked erre nincs időd!


Szoktál-e néha simogatni,

Sajgó sebekre enyhet adni,

A hulló könnyeket letörülni

Más boldogságán is örülni,

Meghallgatni,akinek ajka

Bánatra nyílik és panaszra,

Vigasztalni a szenvedőt?

Nem, neked erre nincs időd!


S ha est borul a késő mára,

Készülni kell a számadásra,

Mérlegre tenni egész élted

Tettél – e jót, láttál – e szépet,

És nincs más vágyad csupán ennyi:

nem rohanni, csak emberré lenni,

Hiszen már látod a temetőt!

De most már késő!…Nincs időd!

10882. D1zsúlika
jan. 14. 13:29

Pilinszky János: Örökkön-örökkéVárok,


Várok, hogyha váratsz, megyek, ha terelsz,

maradék szemérmem némasága ez,

úgyse hallanád meg, hangot ha adok,

sűrű panaszommal jobb ha hallgatok.


Tűrök és törődöm engedékenyen:

mint Izsák az atyját, én se kérdezem,

mivégre sanyargatsz, teszem szótalan,

szófogadó szolga, ami hátra van.


Keserüségemre úgysincs felelet:

minek adtál ennem, ha nem eleget?

miért vakitottál annyi nappalon,

ha már ragyogásod nem lehet napom?


Halálom után majd örök öleden,

fölpanaszlom akkor, mit tettél velem,

karjaid közt végre kisírom magam,

csillapíthatatlan sírok hangosan!


Sohase szerettél, nem volt pillanat,

ennem is ha adtál, soha magadat,

örökkön-örökké sírok amiért

annyit dideregtem érted, magamért!


Végeérhetetlen zokogok veled,

ahogy szoritásod egyre hevesebb,

ahogy ölelésem egyre szorosabb,

egyre boldogabb és boldogtalanabb.

10881. gabikka
jan. 14. 12:39

Móra Ferenc: Egy régi, régi irkalap...


Egy régi, régi irkalap

Került kezembe a minap.

Én irtam éltem reggelén

A második pad szegletén.

.

Dülöngő, potrohos betűk,

Póklábúk és verébfejűk,

A t-nek gyomrán a kalap,

Az r a k hajába kap.

.

Én irtam, én. Emlékezem.

Lassú volt kis fehér kezem

S mint a kopókölyök szokott,

Elmém el-elfutkározott.

.

Kikandikált az ablakon,

Ringott a ringó gallyakon,

Hol a torony hegyére ült,

Hol szálló fellegen repült.

.

A kő-Krisztus komor fején

Soká pihent a cinegén,

Csőrén gubancos cérnaszál

Csüngött le, mint borzas szakáll.

.

S a paplak füves udvarán

Vadrózsa arcu szolgalány

Nyikorgatá az ó-kutat,

Míg írtam az ir ri ur-at.

.

Én írtam, én... Én írtam-e?

Szívem könyűvel fut tele:

Ki e sorok fölé hajolt,

Sötéthajú fiúcska volt.

.

Sötéthajú, fényes szemű,

Pirosképű hajnalderű -

S ma alkonyul már, alkonyul,

Szemembe hamvas haj konyul.

.

S talán az éj is útba már,

Amelyet ajtóm nyitva vár

S ha néma csónakába vész,

A perc nekem nem lesz nehéz.

.

Mért lenne az? Kis irkalap,

Mélán végig simítalak:

Énnékem életprogramot

Rajtad az ir ri ur adott.

.

S ma már tudom: az úr nem ír -

Ebben hazudtál, kis papír,

De az életnek erre: ir,

Nincsen más ríme, mint a: sír.


1918.

10880. D1zsúlika
jan. 13. 17:11

Árvai Attila : Támaszom...


Légy majd a támaszom, ha egyszer megöregszem

Ha nehéz lesz a járás, s ráncos lesz két kezem

légy akkor is támasz, ha egyszer nem emlékszem

Hogy reggel, vagy épp este, néked mit meséltem


Légy majd a támaszom, ha egy nap öreg leszek

Légy akkor is velem, mert nélküled elveszek

Légy az igaz barát, még ha vén is leszek

Kérlek, fogd a kezem, hisz akkor is szeretlek


Légy majd a támaszom, ha hajam őszre fordul

Akkor is légy majd az, ha könnyem is kicsordul

Az idő lassan eljár, sajnos felettem is

De támaszom, csak Te légy, e borús időben is


Légy kérlek támaszom, minden körülményben

Akkor is légy velem, ha majd megéhezem

Légy akkor is velem, ha egyszer majd haldoklom

E kivált nehéz napon, ne kelljen csalódnom


Légy az én támaszom, mikor szólítalak

Ha az idő tépázta, barázdált arcomat

Megsimítod néha, mikor megihlettél

Súgd fülembe olykor, csak engem szerettél...


Légy az én támaszom, a Teremtőre kérlek

És ha majd betartod, csak is úgy ígérd meg

Majd egy nap meghalok, és felcsendül a zsoltár

Istennek azt vallom, hogy támaszom Te voltál...

10879. D1zsúlika
jan. 13. 17:07

Juhász Gyula - Béke


És minden dolgok mélyén béke él

És minden tájak éjén csend lakik

S a végtelenség összhangot zenél

S örök valók csupán mély álmaink.


És minden bánat lassan béke lesz

És mindenik gyötrődés győzelem

S a kínok kínja, mely vérig sebez,

Segít túllátni a szűk életen.


Testvéreim: a boldogság örök

S e tájon mind elmúló, ami jó

S az élet, a szép, nagy processzió,


Mely indul örvény és sírok fölött,

Az égi táj felé tart csendesen

S egy stációja van: a végtelen.

10878. gabikka
jan. 13. 15:03

Kristina Calu - Boldogság


Ha felteszed a kérdést, ki mitől boldog

Százan mondanak majd százféle dolgot

Nem mindenkinek egyforma a mérce

Te ujjadon gyémántra mosolyogsz

Neked elég otthon a családi béke

Te örülsz, hogy a kedves gondol rád

Hogy este melegen vár a vacsorád

Hogy régi ruhád rajtad még mindig csinos

Hogy öledben lágyan dorombol a cirmos

Hogy kutyád boldogan vár az ajtóban

Barátod valóban ott van rosszban, jóban

Hogy a gyerek újra jó jegyet hozott

Hogy lecseréltél valamit, mi régóta kopott

Virágot kaptál csak úgy ok nélkül

Látod az életed, ahogy szépen épül

Feljebb léphettél egyet a ranglétrán

Végre elismerte tudásod a dékán

Úgy lett vége a könyvnek, mint vártad

Sikerült gond nélkül felállítani a sátrat

Hosszú idő után újra moziba mentél

A közeli erdőben nagy sétát tettél

Csekk helyett képeslap várt a postaládában

Az asszony végre nem beszélt álmában

Jól esett a kádban csendben elnyújtózni

Nyári napsütésben hosszan motorozni

Ezer és egy arca van a boldogságnak

Nem kell hozzá, hogy kívánhass hármat


Kristina Calu

❮❮ ... 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 ... ❯❯

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook