Keressük meg együtt a legszebb verseket (beszélgetős fórum)

Kökény Éva: Május

Ma még május van,

orgonák illatát érzem

ablakom alatt.

Szép Tavasz!

Szeretnélek itt tartani,

de nem maradsz.

Jön június, a nyár,

a pünkösd hava.

Milyen volt májusom?

Nyílt a sok virág,

illatok, fényözön-orgia!

Borús és derűs,

keserű és édes,

Sírós és nevetős,

mint az egész élet.

Ernest Hemingway: Soha ne légy szomorú

Soha ne légy szomorú,

ha a valóság túl rideg,

s ne keseredj el,

ha nem találod helyed.

A valós élet olyan,

mint a csörgedező patak,

előfordul néha,

hogy nehezebben halad.

Ha nem találod céljaid,

ne gyötörd magad,

idővel majd alakul,

mi e percben csak gondolat.

Kérdezhetnéd, miért élünk,

de senki nincs, ki választ ad,

minden napunk küzdelem,

mely mindhalálig megmarad.

Ha csalódott vagy, s úgy érzed,

hogy minden hullám összecsap,

gondolj bele,

mennyi ember vállalná sorsodat.

Mindig csak a jóra figyelj,

s hibáidat elfeledd,

ha önmagadat elfogadod,

könnyebb lesz az életed.

Ha nem látod a fényt, a Napot,

nyisd ki jobban a szemed,

gondjaid közt tartogat még

csodákat az életed.

Mindig csak a mának élj,

s az örök szabályt ne feledd:

A holnap mindig tiszta,

mivel nem szennyezi semmi tett.

Márai Sándor : Ajándék

És mégis, ma is, így is,

örökké mennyit ad az élet!

Csendesen adja, két kézzel,

a reggelt és a délutánt,

az alkonyt és a csillagokat,

a fák fülledt illatát,

a folyó zöld hullámát,

egy emberi szempár visszfényét,

a magányt és a lármát!

Mennyit ad, milyen gazdag vagyok,

minden napszakban,

minden pillanatban!

Ajándék ez,

csodálatos ajándék.

A földig hajolok,

úgy köszönöm meg.

Amikor a földön

Amikor a földön

Gyermekek zokognak,

Az ég angyalkái

Mind elszomorodnak.

Vidám kacajuknak

Megszegül a szárnya,

Felhőt borítanak

Az ég ablakára,

Bánatos szemükből

Könnyek harmatoznak,

Amikor a földön

Gyermekek zokognak.

Amikor a földön

Gyermekek nevetnek,

Nagy az öröm kéklő

Mezején a mennynek.

Jókedvű angyalkák

Le-lekukucskálnak,

Fellegek nyílásán

Csókokat dobálnak,

Szivárványszalagból

Csokrot kötögetnek,

Amikor a földön

Gyermekek nevetnek.

Móra Ferenc

Szent-Györgyi Albert - Ima a gyermekekért

Uram, mentsd meg a gyermekeinket.

Mentsd meg értelmüket, hogy

romlottságunk ne rontsa meg őket.

.

Mentsd meg életüket, hogy fegyverek,

melyeket mások ellen kovácsolunk,

ne őket pusztítsák,

.

hogy jobbak lehessenek szüleiknél,

hogy építhessék önnön világukat,

a szépség, tisztesség, összhang, jóakarat

és méltányosság világát,

melyet a béke és a szeretet kormányoz.

Mindörökké.

132 éve született Várnai Zseni, József Attila- díjas költőnő.

VÁRNAI ZSENI: SZERETNI

Szeretni ezt az életet,

az egyetlent a végest,

Szeretni még ha bánt is,

ha mostohánk is néhanap,

de kék az ég, és süt a nap,

van benne boldogság is.

E szép és szőrnyű kor során

csodákat tesz a tudomány

a titkok titka tárul,

a tudás fája lombosul,

de atom felhő tornyosul:

mérges gyümölcs a fárul.

Nem ölni, vért nem ontani,

a tüzeket eloltani,

s nem gyújtani,hogy égjen

ország és város,hol a nép

gyönge megvédi életét

s hogy békességben éljen.

Még harcok dúlnak lángban ég

a megbolygatott messzeség,

madár se leli fészkét

futnak az erdő vadjai,

csak borzalomról..hallani:

Világ teremts már békét!

Fogyó hold már az életem,

de dolgom még töméntelen,

még tenni, adni vágyom…

Csak lenne még erőm elég,

zengni a béke énekét…

e felbolydult világon!

Csak élni, élni emberek!

Időnk oly gyorsan el pereg,

egy perc csupán az élet…

de ez a perc lehet csodás

teremtő munka, alkotás

amely megőriz téged!

Tandari Éva - A csönd szigete

A Csönd Szigete az én kis otthonom.

Itt béke van! Jöjj el, ha elfáradtál nagyon.

Itt elkerülheted a rohanó világ zaját,

és elfeledheted az idő vad rohamát.

Itt nem kérdez senki, hát nem kell, hogy felelj,

és nem kell, hogy jó légy, hogy modorra ügyelj.

Az sem kell, hogy köszönj, csak jöjj be, és pihenj!

Hogy erőd legyen küzdeni, ha már muszáj, hogy menj.

Az Élet egy küzdőtér, hol vad harcok dúlnak,

hol döntő szerepe van minden órának és napnak.

S tán még a perced sem lehet egészen a Tiéd!

Föl kell áldoznod azt is; a túlélés tüzén.

Nem érsz rá Szeretni! Virágot nevelni,

s ha gyermeked kérdez, nincs időd felelni.

Mindennapi harcod foggal körömmel vívod,

jöjj hát ide pihenni, ha már végképp nem bírod.

Itt nincs Idő, nincs Harc, s nincs Hatalom,

Itt a Csend lépdel körötted puha lábakon.

Itt szabad sírni, és szabad semmit sem tenni,

Itt szabad csak úgy egyszerűen,

EMBERNEK LENNI!

Moretti Gemma: Másként..

Sok mindent másként kellett volna.

Bárcsak az idõ megfordulna

s kezdeni lehetne mindent, újra.

Élni tudni és élni merni,

néha járatlan úton menni,

nem csak rohanni, meg-megállni

azt, ami szép, körülcsodálni.

Nem szégyelni a gyengeséget,

meghallani ha hívnak, kérnek,

jobban bízni, jobban szeretni,

szeretteink kedvét keresni.

Kérés nélkül adni mosolyt, jó szót, türelmet

rossz napjaiban is hinni a szerelmet

többet gondolni rá, mit érez a másik,

szeretet tüzével fûteni, ha fázik.

Élhettem volna így is én.

Újra kezdeni nincs remény,

de amennyi idõm hátravan

ebben a felemás világban,

hadd élhessem meg tiszta szívvel,

csendes örömök árnyékában.

Radnóti Miklós - Bájoló

Rebbenő szemmel

ülök a fényben,

rózsafa ugrik

át a sövényen,

ugrik a fény is,

gyűlik a felleg,

surran a villám,

s már feleselget

fenn a magasban

dörgedelem

vad dörgedelemmel,

kékje lehervad

lenn a tavaknak,

s tükre megárad,

jöjj be a házba,

vesd le ruhádat,

már esik is kint,

vesd le az inged,

mossa az eső

össze szívünket.

Ossian Lyrics - Hiszek abban....

Hiszek abban, hogy nekünk itt helyünk van,

Nem csak vagyunk a világban!

Hiszek abban, hogy létezik barátság,

Nem csak érdek és aljasság!

Hiszek abban, hogy létezik bizalom,

Nem csak gyanú, az arcokon!

Hiszek abban, hogy létezik igazság,

Nem csak mese és hazugság!

Itt élünk, nem kérünk,

Senkitől, semmitől már nem félünk!

Nincs álmunk, nem várunk,

Megyünk meg nem állunk!

Itt élünk, nem félünk,

A szeretet tüzében rég nem égünk!

Vihar hátán, sasok szárnyán

Hangunk messze elszáll!

Hiszek abban, hogy nem élünk hiába,

Ez nem a törtetők hazája!

Hiszek abban, hogy nem hiszik el soká,

Hamis próféták, hazug, hazug szavát!

Itt élünk, nem kérünk,

Senkitől, semmitől már nem félünk!

Nincs álmunk, nem várunk,

Megyünk meg nem állunk!

Itt élünk, nem félünk,

A szeretet tüzében rég nem égünk.

Vihar hátán, sasok szárnyán

Hangunk messze elszáll!

ADY ENDRE : Szeretném ha szeretnének

Sem utódja, sem boldog őse,

Sem rokona, sem ismerőse

Nem vagyok senkinek,

Nem vagyok senkinek.

Vagyok, mint minden ember: fenség,

Észak fok, titok, idegenség,

Lidérces, messze fény,

Lidérces, messze fény.

De jaj, nem tudok, így maradni,

Szeretném magam megmutatni,

Hogy látva lássanak,

Hogy látva lássanak.

Ezért minden : önkínzás, ének:

Szeretném, hogyha szeretnének

S lennék valakié,

S lennék valakié.

Túrmezei Erzsébet: Fületlen bögre

Ma este elmosogattam éppen nyolcra.

Rakosgattam a bögréket fel a polcra.

Kettő van fületlen, de elölről szépek,

Egészen olyanok, mint a többi épek.

Csak a fületlen részt hátulra kell tenni,

S nem kell azt a hibát úgy szemügyre venni.

Most eszembe jutott sok felebarátom,

Hogyha képletesen fületlennek látom,

Úgy teszem-e őket életem polcára,

hogy ne lássunk mindig arra a hibára?

Hanem csak a szépre, hanem csak a jóra,

Mert (csak ha így térek egyszer nyugovóra)

Akkor tesz el az igazságos Isten

– Ahogy a bögréket rakosgattam itt lenn –

A mennyei polcra nagy irgalmú szemmel

Hátrafelé az én letörött fülemmel.

SZABÓ PACSIRTA ÉVA...verse...címe

Vágyom arra hogy szeressenek

Vágyom arra ,hogy szeressenek

Hogy én is érezzek ölelő kezeket

Oly jó lenne boldogságban élni

Hosszú évekig egymást megbecsülni.

Vágyom arra ,hogy nekem éljenek

Ne keljen élni szomorú éveket

Megismerni egymás pillantását

Érezni a másik gyengéd szorítását.

Vágyom arra ,hogy én is adni tudjak

Elfelejteni az oly szomorú múltat

Keserű éveim újra szépüljenek

És hogy önfeledten szerelmes legyek.

Vágyom arra ,hogy megkeress engem

Mert úgy érzem most már szerethető lettem

Ha nem jössz hozzám később megbánhatod

Magad előtt a hidat lerombolod.

E szép sorok után csak annyit kérek

Hogy legyenek még hosszú ,boldog évek

Úgy érezzem tudok még szeretni

Lássam álmaimat beteljesülni.

2017.május.19.

Várnai Zseni:Mintha örökig élnél...

Úgy tégy, mintha örökig élnél,

úgy folytasd minden dolgodat,

mintha már semmitől se félnél,

az elmúlás se riogat...

Mert nem lehet fölérni ésszel,

hogy jön a Perc!

s mindent bevégzel...

megszünsz létezni,

nem leszel!

Mintha sose lettél volna...

s ez lenne minden élők sorsa?!

Ne gondolj erre,

nem szabad!

Csak folytasd minden dolgodat.

Úgy tégy, mintha örökig élnél!

Hinned is kell, hogy így igaz!

Megérik majd munkád gyümölcse,

kertedből kipusztul a gaz...

Teremtő zápor hull a földre,

jogod van fényre

és örömre...

minden megérik, teljesül

a földön és a föld körül...

Ember és világegyetem

egy véghetetlen értelem...

Mondom magamnak vigaszul,

mert égek olthatatlanul...

s ha kérded tőlem:

mi a végcél?!

Folytasd, mintha örökig élnél!

Túróczy Zoltán - Tanács

Ma még Tied körülötted minden,

Adhatsz belőle, adj hát, kinek nincs,

Mert jön egy nap, talán nemsokára

S kihull kezedből minden földi kincs.

És nem lesz tied többé semmi sem.

Tollad, virágos párnád másra vár,

Mit maga köré épített egy élet,

Nem lesz több mint összeomló kártyavár.

Ma szólhatsz még jóságos, meleg szóval

Testvéredhez, ki szenved, szomorú,

Vigaszt hoz szavad zengő muzsikája

S tán rózsát hajt egy töviskoszorú.

Hajolj hát hozzá, amíg beszélsz,

Harmatként hulljon szerető szavad,

Mert jön egy nap, hogy elnémul az ajkad

És soha többé szóra nem fakad.

Ma kezed még erős, a lábad fürge,

Szolgálhatsz szegényt, árvát, beteget,

Ma törölhetsz verejtéket, könnyet:

Óh, most segíts, ha teheted!

Mert jön egy nap, hogy kezed mozdulatlan,

Mindegy, hogy ősz lesz, tél, vagy koranyár,

Mert nincs több időd, s amit meg nem tettél,

Azt nem teszed meg többé soha már.

De ma még Tied körülötted minden,

És adhatsz... Adj hát annak, kinek nincs!

Hisz jön egy nap, talán nemsokára,

S kihull kezedből minden földi kincs.

Csak az lesz Tied, amit odaadtál,

Csak az, mi minden kincsnél többet ér:

A tett, a szó, mit szeretetből adtál,

Veled marad, s örökre elkísér...

Kányádi Sándor

Májusi szellő

Almavirággal

futkos a szellő,

akár egy kócos

semmirekellő.

Kócosnak kócos,

de nem mihaszna,

okot nem ád ő

soha panaszra.

Füttyöget olykor,

mintha ő volna

a kertek kedves

sárgarigója.

Meghintáztatja

ágon a fészket,

leszáll a földre:

fűhegyen lépked.

Illeg és billeg,

s ha dolga nincsen,

elüldögél egy

kék nefelejcsen.

Gárdonyi Géza: Mi a boldogság?

Mi a boldogság, mondd meg nagy király!

Az élet néked csak rózsát kínál.

A földgolyóból tiéd egy darab.

A koronát viseled egymagad.

A gyönyör szolgád és vágyad lesi.

Füled a nem szót nem is ösmeri.

Mi hát a boldogság: a hatalom?

a dicsőség? vagy csak a nyugalom?

Melyik a jó, és melyik az igaz?

– Egyik sem az.

Hanem ha a szomszéd népek

a koronám alá lépnek,

s hatalmam, mint óriás kart

átnyújthatom a világon,

az lesz az én boldogságom.

– Mi a boldogság, szép leányka,

ki teremtve vagy a boldogságra?

– Ha koszorúsan, hófehérben

oltár elé hajlik a térdem,

semmit többé nem kívánok:

elértem a boldogságot.

– Virágbokor mézeshétben,

boldogságról beszélj nékem.

– Várjon uram még egy évet,

akkor szólhat csak az ének:

virágbokor, ingó-ringó, –

akkor jön a rózsabimbó.

– Mi a boldogság, jó anya?

– Csitt! Felébred a kisbaba!

Ő lesz, ő a boldogságom:

ha majd jönni-menni látom;

ha majd nagy lesz, mint az apja;

ha a sors el nem ragadja.

– Mi a boldogság, török szultán?

– Ha az Anteusz titkát tudnám.

– Mi a boldogság, szent apáca?

– Lelkemnek mennybe feljutása.

– Mi a boldogság, te agg?

– Ha lehetnék fiatalabb.

– Ingetlen koldus, szólj ugyan…

– Ha ingem volna, jó uram.

– Mi hát a boldogság, jóságos Úristen?

– Fiam, mindenkinek az, amije nincsen.

Márai Sándor - Milyen is vagyok?

Milyen is vagyok?

Néha ördög, néha angyal,

Néha bevonnád arannyal,

Néha szurok, meg toll kéne,

Hogy azt kenjed a képére,

Néha hívod, néha bánod,

Hogy meglátta a napvilágot.

Néha megtipor a lába,

Néha büszkén nézel rája,

Néha vonz, és néha taszít,

Ragyogása néha vakít.

Néha vár, és néha várat.

Néha birtokolhatsz százat.

Néha száz vesz birtokába,

Néha csak egy ejt fogságba.

Néha ostoba az arca,

Néha ez csak álca rajta.

Néha sír és néha kacag,

Néha boldog dalra fakad,

Néha mérges, néha fáradt,

Néha kincs a világnak.

Néha átok, néha áldás.

Néha csak egy néma kiáltás...

Szabó Lőrinc: Vasárnap

Az éjszaka tündér kezével

kihímezte a réteket.

Jó reggelt, gyönyörű vasárnap,

jó reggelt, virágok, füvek!

Jó reggelt! - mondom jobbra-balra,

minden virágnak köszönök,

látogatóban vagyok én itt

ezer kis ismerős között.

Köszöngetek és fütyörészek,

minden szép, minden érdekel.

Pedig tegnap, szombaton este,

de szomorún aludtam el!

Egész nap pénz után szaladtam,

a remény, mint a nap, fogyott.

Mi lesz? - kérdeztem és gyűlöltem,

ami jön, a vasárnapot:

míg volt remény, mindent gyűlöltem,

és nem jött pénz, és este lett.

Aztán az éj ezer virággal

hímezte ki a réteket,

s most itt vagyok az Ördögormon,

ünnep van, pénz nem lesz ma se,

nézem, hogy ring sárgán a zöldben

a gyermekláncfű tengere,

nézem a felhőt, lent a csárdát,

a hátán hempergő csikót,

s hogy egy gallyon, mint szürke gyöngyöt,

hogy viszi nagy hasát a pók,

és letelepszem és az erdő

mint zöld város tolong körül,

s kívül az emberi világon,

minden társadalmon kívül,

túl kötelességen s reményen

egészen jól érzem magam:

holnapig már nincs mit csinálni,

örülök annak, ami van.

Egész nap pénz után szaladtam,

hajszolt és megcsalt a remény:

reménytelenül, megnyugodva

heverek a tisztás gyepén,

és oly jó ez a felelőtlen,

embertelen semmittevés,

hogy szinte fáj, hogy jön a hétfő

s a gond megint, hogy lesz-e pénz.

Szinte fáj, - de mire kimondom,

már tűnik is a fájdalom,

nincs tegnap, nincs igazi holnap

ezen a gyönyörű napon -

s egyszerre, boldogan, felugrom,

hogyne! hisz már érezni, hogy

lassankint vers lett a panaszból,

amit a fejem forgatott:

vers lett! s holnap pénzt adnak érte!

Rendben van! És megyek tovább:

Jó reggelt, gyönyörű vasárnap,

jó reggelt, gyönyörű világ!

Wass Albert : Magányosság erdeje

Ez itt a magányosság erdeje.

Itt én vagyok csak; én és valaki

valaki, akit nem is ismerek.

És aki mégis, mégis elkísér

akármeddig megyek.

Valaki, akit mégsem ismerek.

S van itt egy álmom: különösen szép

és különösen mégis fáj nekem:

Valaki egyszer majd elémbe lép

és megfogja két tévelygő kezem

lecsókolja két könnyező szemem...

Valaki majd az életembe lép

aki százszor több, mint az életem.

Van itt egy álmom: különösen szép

és különösen, mégis fáj nekem...

Ez itt a magányosság erdeje.

Itt én vagyok csak, én és valaki.

Valaki, akit nem ismerek

és akiről még tudnom sem szabad:

Bár jobban szeretem, mint magamat.

Ne siess,

Az idő úgyis rohan,

Ami, neked jutott,

Azt éld meg boldogan!

Ne siess,

Sétálj az ég alatt,

Csodáld színe kékjét,

Míg az idő halad!

Lassits,

Az idő úgyis rohan,

Ezt elfelejtik sokan!

Szelektálni, mi fontos, mi az, mi nem:

Nem kell megfelelned úton-útfélen,

Mert ha elrepül feletted az orangyalod,

Másként festeni a múltat hiába akarod,

Az ecsetet a kezed leejti, s itt hagyod.

(Pocsai Piroska)

Mikor összetörnek dédelgetett álmok,

mikor önmagamra sehogy sem találok,

mikor szürkeségben fuldoklik a lélek,

amikor nem érzem már azt sem, hogy élek…

Mikor ábrándjaim szilánkokra esnek,

mikor a barátok más utat keresnek,

mikor az igazság elveszíti arcát,

amikor a szív is feladja a harcát…

Mikor árny takarja az egész világot,

mikor nem lelem a régi boldogságot,

mikor hátba támad az, akiben hittem,

mikor kételkedem, hogy itt él az Isten…

Akkor, mond barátom, hogyan tegyek csodát,

megkezdett utamon, hogy haladjak tovább?

Honnan vegyek erőt a hétköznapokhoz,

ha az én szívem is fájó terhet hordoz?

Mikor számomra is nehezebb az élet,

mikor az utamon csak csoszogva lépek,

mikor azt is látom, másnak még nehezebb,

mikor felém nyúlnak segélyt kérő kezek.

Mikor azt látom, hogy sárban fuldokolnak,

mikor az a kérdés, vajon lesz-e holnap?

Mikor egész világ omlik össze bennem,

amikor azért is, erősnek kell lennem!

Mikor én adhatok reményt, kapaszkodót,

mikor segítenem kell a panaszkodót,

mikor én vagyok csak utolsó reménye,

akkor nem hunyhat ki fényszórómnak fénye!

Akkor minden áron, talpra muszáj állnom,

amit már elkezdtem, azt tovább csinálnom,

mert nem adhatom fel, nem visz rá a lelkem,

mintha sose fájna, úgy kell remekelnem…

Aranyosi Ervin: Nem adhatom fel

Kun Magdolna - Csak a lelkem értsd meg...

Nem kérem, hogy változz, hisz én sem változom,

csak a lelkem értsd meg némely napokon,

mikor megsebez egy szó és megsebez egy mondat,

mikor túlhajszolt sorsom vállaimon roskad.

Nem kérem, hogy vigyázd minden léptemet,

s azt sem hogy gyermekként fogd a kezemet,

csak akkor állj majd mellém, ha meginogni látszom,

ha sötét felhők árnya libben minden útirányon.

Nem kérem, hogy ringass el, ha közeleg az éj,

azt sem, hogy altatóként szép mesét mesélj,

csak azt kérem, ha szükséges néhány vigasz-szó,

te legyél a legigazabb szívbátorító.

Keresem azt....

Keresem azt aki szeret engem,

Aki talán meglátja a jót bennem.

Valahol vár, hogy vigasztaljon,

Magához húz, hogy marasztaljon.

Keresem azt, aki így elfogad,

Aki talán végig mellettem marad!!!

Elviseli minden hibámat,

Felvidít, ha marcangol a bánat.

Keresem azt, aki kiegészít

Aki minden akadályra felkészít.

Ha megtalálnám, megtartanám

Mindenkinél fontosabbnak, tartanám!

Keresem azt, aki talán nincs,

Pedig nekem Ő lenne a legdrágább kincs!

Keresem azt, aki szerethet engem

Aki talán meglátja a jót is bennem

Valahol vár, hogy vigasztaljon

Magához húz, hogy marasztaljon.

~ Moretti Gemma : Tükör

Ne számolgasd az éveket,

nem lesz sem több, sem kevesebb,

ha tükröd szemed elé tartod,

ne keresd, azt a régi arcot,

- a napmosolyú, gondtalant. -

Megvívtál néhány kemény harcot.

De hallgatózzál befelé,

s ha felnézel, az ég felé,

tudsz-e még hinni, hogy az égbolt

- mely réges-régen tiszta kék volt -

lesz-e még újra égi szép?

Ha tükröd magad elé tartod,

s nem néz vissza a régi kép,

ne fájjon, hogy a gondtalan,

napmosolyú arcnak ránca van,

nem is egy-kettő. Számtalan.

Ami fontos: szemed a régi fénnyel,

barátkozzon a változó éggel,

s tudj mosolyogni, gondtalan.

Mert a lelkedben béke van.

Rajki Miklós: Biztatlak: Örülj!

Örülj a világnak, örülj a kinyíló virágnak, örülj a rikkantó madárnak!

A zöld lombos erdőnek, a viruló mezőnek.

Örülj a hasadó hajnalnak, éjben az égen ragyogó csillagnak!

A szép napra ébredő reggelnek,

A neked köszönő embernek, s minden ártatlan gyermeknek.

Örülj a feléd küldött mosolynak, a hozzád szóló szavaknak!

Örülj, ha egy ajtót neked kitárnak, ha valahol éppen terád várnak!

Örülj, ha megfogják a kezedet, tanítsd meg örülni gyermeked!

Örülj és te is tárd ki a szívedet!

Az öröm széppé teszi lelkedet és vidámmá kedvedet.

Örülj az ősznek, a tavasznak, a fakadó rügyeknek, a lehulló lomboknak!

Nyáron a rekkenő melegnek, télen a hóval borított hegyeknek.

Örülj, ha jön egy zivatar. Ha örülsz, akkor nem zavar.

Örülj a megkonduló harangnak, a felröppenő sok-sok galambnak!

A felhangzó zenének! Örülj minden csendes estének!

Örülj a farkát csóváló kutyának, örülj, örülj az egész világnak!

Örülj minden örömnek, hiszen annyi jó és szép van, aminek örülhetsz,

Örülj, ha valakivel törődhetsz!

Lásd meg mások örömét, örülj, ha bárkit öröm ért!

Örömöt adj minden kicsi örömért!

Az öröm az egy jó dolog, akik örülni tudnak, azok boldogok.

Te is az lehetsz, ha akarod.

Szabó Lőrinc: Az óriás intelme

Ha egy hajszálat százfelé hasítasz

s minden uj szálat megint százfelé

s e századrészt is százfelé hasítod

és eljutsz a végső határ elé

s tovább hasítani már képtelen vagy,

ami maradt, még az is végtelen nagy.

Hogyha egy lelket százfelé hasítasz,

mint egy hajszálat, s megint százfelé

s e századrészt is százfelé hasítod

és eljutsz a végső határ elé

s tovább hasítani már képtelen vagy,

ami maradt, még az is végtelen nagy.

Így üthetsz engem, pöröllyel hasíthatsz,

dobhatsz kutyák és fürészek elé,

porrátörhetsz, megrághatsz, tűzre vethetsz:

ha szétmorzsoltál százszor száz felé

és tovább gyilkolni már képtelen vagy,

ami maradtam, az is végtelen nagy,

mert belőlem egy örök óriás szól,

kit száz bilincsed huzott lefelé:

eltemettél, mégis ujjászülettem

s mosolyogva állok szined elé:

egy hajszálam felfogni képtelen vagy,

istened vagyok, egy és végtelen nagy.

"Hogyha virág lennék,

ölelnék jó illattal;

Hogyha madár lennék,

dicsérnélek zengõ dallal;

hogyha mennybolt lennék,

aranynappal, ezüstholddal,

beragyognám életedet csillagokkal."

Pákolitz István

Bogdán András - Amikor lehunyod....

Amikor lehunyod két csilagszemed,

Amikor párnára hajtod a fejed,

Amikor gondod a holnapra hagyod,

Amikor álmodsz- én veled vagyok.

Amikor lépted rossz útra téved,

Amikor sorsod nehéznek érzed,

Amikor egyedül maradtál végleg,

Amikor nincs más- vezetlek Téged.

Amikor sírnál, de elfogyott könnyed,

Amikor érzed a szavak is ölnek,

Amikor a sötét elnyelne Téged,

Amikor fény kell, én gyújtok Néked.

Amikor könnyed patakként árad,

Amikor örök vendég a bánat,

Amikor felhők ültek a szemedre,

Amikod sírsz- mosolyogj szemembe...

Amikor fáj- ne hagyd, hogy fájjon,

Amikor bánt- ne hagyd, hogy bántson,

Amikor eljön a halál érted,

Akkor élni Én hívlak Téged.

Álmodj patakot, virágzó rétet,

Őzet, pacsirtát, fürge menyétet,

Álmodj napot, szellőt- fényeket,

Csillagok vándora, ÉLJ ÉLETET!"

Várnai Zseni: Csodák csodája

Tavasszal mindig arra gondolok,

hogy a fűszálak milyen boldogok:

újjászületnek, és a bogarak,

azok is mindig újra zsonganak,

a madárdal is mindig ugyanaz,

újjáteremti őket a tavasz.

A tél nekik csak álom, semmi más,

minden tavasz csodás megújhodás,

a fajta él, s örökre megmarad,

a föld őrzi az életmagvakat,

s a nap kikelti, minden újra él:

fű, fa, virág, bogár és falevél.

Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,

innám a fényt, ameddig rámragyog,

a nap felé fordítnám arcomat,

s feledném minden búmat, harcomat,

élném időmet, amíg élhetem,

hiszen csupán egy perc az életem.

Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,

hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,

s a holnapom? Azt meg kell érni még,

csillag mécsem ki tudja meddig ég?!

de most, de most e tündöklő sugár

még rámragyog, s ölel az illatár!

Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,

hogy éreztessem, ahogy érezem

ez illatot, e fényt, e nagy zenét,

e tavaszi varázslat ihletét,

mely mindig új és mindig ugyanaz:

csodák csodája: létezés… tavasz!