Keressük meg együtt a legszebb verseket (beszélgetős fórum)

Adj még, Uram, időt

Adj még, Uram, erőt, hogy ne fáradjak el,

azon a hosszú-hosszú úton, amin menni kell,

mert úgy szeretném érezni még egy kicsikét

az őszbe szökött napláng langyos melegét.

Adj még, Uram, időt, hogy vágyott álmaim,

túllépjenek fájdalmamnak könnyes kínjain,

s Én, bátran hihessem, van még annyi évem,

amennyi feledteti velem minden szenvedésem.

Adj még, Uram, időt, pár reményteli évet,

hogy boldogságban teljen ez az elröppenő élet,

mert oly közelről fúj már az a sarki hideg szél,

mely virágzó tavaszról többé nem mesél.

Kun Magdolna

Kaczor Ferenc - Ha fáj a szíved

Ha fáj a szíved,

Ne mondd el senkinek,

Mert ami neked fáj,

Nem érti senki meg.

És aki nem érti,

Gúnyol és kinevet,

Örül ha sírni lát,

Örül a könnyednek.

Őrizd meg a szíved,

Ne add ki hiába,

Mert a szívnek nincsen

Egynél több virága.

A virág elhervad,

És nem lesz több kikelet,

Ezért hát őrizd meg

Jól a szívedet.

Meggyesi Éva Szelíden hívj

Sppzelíden hívj, és szelíden szólj hozzám,

nem bírom már ha bántanak,

szelíden kérj ha szeretnél bármit,

ne töröld belém sáros lábadat!

.

Nem hívtalak,és nem is kértem tőled

hogy jöjj közel,vagy mellettem maradj,

magadtól jöttél, te akartál látni,

de ha már itt vagy, tiszteletet adj!

.

Nem vagyok gőgös megbecsülök bárkit,

aki számomra tiszteletet ad,

lehetsz koldus és lehetsz király is,

de durva szóra ne nyisd ajkadat!

.

Szeress vagy gyűlölj! Nem számít nékem!

de ha már gyűlölsz tedd azt csendesen!

Ki emberként született erre a földre

joggal várják hogy ember is legyen!

Aranyosi Ervin: Augusztus huszadikai jókívánság!

Jó lenne, ha újra Alkotmányunk lenne!

Újra az igazság tükröződne benne!

Jog és az igazság kézen fogva járna,

hazánk virágozna, s ránk szebb jövő várna.

Gazdagabbak lennénk mind az új kenyérrel,

amit dolgos kezek osztanának széjjel.

Áldás lenne végre nemzeten, s hazánkon,

siker koronázzon minket, ezt kívánom!

Hadd járjon a magyar újra emelt fővel,

szembesüljön végre élhető jövővel!

Vegye végre vissza összes régi jussát,

mit kivívtak, kik örök álmukat alusszák!

Őseink, kik naggyá tették az országot,

amely eleinknél szebb napokat látott!

Isten áldásával éljünk boldogabban,

s minden jó magyarnak legyen része abban!

Legyen hát egyenlő, mindenki, ki magyar,

aki e szentföldön boldogulni akar!

Föld, víz és levegő csak minket szolgáljon,

kezünk közt a munka teremtővé váljon!

Tegyük hát a dolgunk szépen, összefogva,

egymást jól megértve, összemosolyogva!

A szívünk, mint a dob, egyszerre dobbanjon,

minden gondolatunk reményt, hitet adjon!

Legyen új kenyerünk, házban lakhatásunk,

legyen biztos jövőnk, s legyen rá hatásunk!

Gyermekünk kezébe adjunk jó stafétát,

tanítsd őket élni, s velük együtt éld át,

hogy a magyar haza újra felvirágzik,

és a magyar szeme örömkönnytől ázik!

Mindőnk szíve telik méltó büszkeséggel,

s jóllakik lelkünk is friss, meleg kenyérrel!

Egy morzsányi kenyér

Ebben a szétlopott világban,

ahol minden uralmat a pénz birtokol,

drága nagyanyám jutott eszembe,

aki úgy ette kenyerét,

hogy a pöttyös kötényére hulló

morzsaszemeket, egyenként felszedte,

majd szájához emelte, hogy ne vesszen kárba,

ami, Isten, adománya.

Ők még jól tudták mit ér az a kenyér,

aminek cseppenként gyöngyöző

véres veríték volt megfizetett ára.

S aminek frissen sült ropogós héját

számtalan éhező ajak, titokban dézsmálta,

mert félt attól, hogy otthon,

a mama, vagy a papa szitkot szór reája.

Mennyivel másabb volt az a kenyér íz,

s mennyivel másabb emlék maradt utána,

mert azt a kenyeret,

maga a szegénység emelte királyi pompába,

mitől érezhette a legrongyosabb koldus is,

hogy annak az egyetlen lehulló morzsának,

ugyanolyan értéke van,

mint a legfinomabb főúri étkeknek,

egy hercegi családban.

Kun Magdolna

Szuhanics Albert: Augusztus húsz, új kenyér, asztali áldás

Augusztus magasztos hónap,

íze van ennek a szónak,

új kenyér, asztali áldás,

s az ünnep öröme vár rád!

Augusztus, nyár királynője,

gazdagon tekint előre.

Nagyboldogasszonyunk látod,

ma is él a te országod!

Lélekben sasként köröztünk,

ezer év szállt el fölöttünk.

Rólunk ne vedd le a kezed,

hiszen, itt minden a tied!

A sorsunk keserű gyakran,

könnyünktől sós… párna-paplan.

Mégis a hitünk oly szilárd,

százezer próbát rég kiállt.

Királyink, szentek az égben,

bennetek bízunk mi régen.

Patrónánk, Szent fiad révén,

hadd éljünk boldogan, békén!

Kezünkben legyen a sorsunk,

s erényünk szívünkben hordjuk.

Legyen az adott szó kincsünk,

Istenben, hazában higgyünk!

S higgyünk a józan eszünkben,

szorgalmas, ügyes kezünkben,

higgyünk a gyarapodásban,

s egy erős magyar hazában!

Czibere Anita: Augusztus éjszakán...

Augusztus éjszakán csillagtenger

fényében fürdőző, néma táj,

mint hatalmas szőttes az égbolt fekete

selymére milliónyi fénylő csillagot tűzdelt

a nyári éj lágy simítású érintése.

Ismerős tekintetű csillagfények lelkem

csillámló, édes csendjéhez szerelmes

suttogással beszélnek, mosolygós szemük

csillogása hívogatón tekint a földi világra.

Fénylő hívásuk a magasból küldik,

fénylő üzenetük ezüstbe öntik...

Beleírott üzenet szívek pitvarába, hogy

szirmait bontsa minden szív ebbe a világba.

Mosolygós szemeikben biz` könnycsepp

is látszik, s hullócsillagként a földig alászáll.

Augusztus éjjelén miért sír az ég?

Az eltévedt emberiség a Fényt nem lelé még.

Hullócsillag jelzé, Isten minket hív... s tudatja,

hogy az Ő Csillaga mindannyiunk szívében benne él!

Fecskemadárt tudakozom:

Hová készűl olyan nagyon?

Csak azt mondja csicseregve:

Szép virágos napkeletre.

Kérdezem a falevelet:

Mért oly sárga? Talán beteg?

Azt feleli a falevél:

Nemsokára viszi a szél.

Ne szállj, kedvem a fecskével,

Sem a sárga falevéllel,

Majd visszajön még a fecske,

Lesz még a fán levelecske!

Pósa Lajos

Muzsikusnak dalból van a lelke......

Hölgyek, urak kis figyelmet kérek,

Muzsikusról szól most ez az ének,

Aki sok szép melódiát játszik,

És ki mindig jókedvűnek látszik,

Akármilyen szomorúan ébred,

Vígan szolgálja az üdvösséged,

Nem is tudod, mit köszönhetsz néki,

Hogy bánatod így megérti.

A muzsikusnak dalból van a lelke,

Az egész világ szíve dobog benne,

A muzsikusnak szmoking a kabátja,

És nincs egy igaz, jó barátja.

Te megkeresed őt, ha szíved éget,

Ő muzsikál és megvigasztal téged.

Egy nóta, és te boldog könnyet ejtesz,

És minden rosszat elfelejtesz.

Leányok, legények

Nóta nélkül semmi ez az élet.

Gazdagok, szegények,

A muzsikust, azt nagyon szeressétek!

A muzsikusnak dalból van a lelke,

Az egész világ szíve dobog benne,

A muzsikusnak szmoking a kabátja,

És nincs egy igaz, jó barátja.

Minden este újból szól az ének,

Bevallom, a muzsikus is téved.

Minden siker csak amolyan látszat,

Szerelmére mindhiába várhat.

Hölgyek, urak, eddig szól az ének,

Zárórakor vége a mesének,

Hazamegy a muzsikus, az árva,

És szerelmét nem találja.

A muzsikusnak dalból van a lelke,

Az egész világ szíve dobog benne,

A muzsikusnak szmoking a kabátja,

És nincs egy igaz, jó barátja.

Te megkeresed őt, ha szíved éget,

Ő muzsikál és megvigasztal téged.

Egy nóta, és te boldog könnyet ejtesz,

És minden rosszat elfelejtesz.

Leányok, legények

Nóta nélkül semmi ez az élet.

Gazdagok, szegények,

A muzsikust, azt nagyon szeressétek!

A muzsikusnak dalból van a lelke,

Az egész világ szíve dobog benne,

A muzsikusnak szmoking a kabátja,

És nincs egy igaz, jó barátja.

(Fonó Frigyes)

Kosztolányi Dezső : Ilona

Lenge lány,

aki sző,

holdvilág

mosolya:

ezt mondja

a neved,

Ilona,

Ilona.

Lelkembe

hallgatag

dalolom,

lallala,

dajkálom

a neved

lallázva,

Ilona.

Minthogyha

a fülem

szellőket

hallana,

sellőket,

lelkeket

lengeni,

Ilona.

Müezzin

zümmög így:

"La illah

il' Allah",

mint ahogy

zengem én,

Ilona,

Ilona.

Arra, hol

feltűn és

eltűn a

fény hona,

fény felé,

éj felé,

Ilona,

Ilona.

Balgatag

álmaim

elzilált

lim-loma,

távoli,

szellemi

lant-zene,

Ilona.

Ó az i

kelleme,

ó az l

dallama,

mint ódon

ballada,

úgy sóhajt,

Ilona.

Csupa l,

csupa i,

csupa o,

csupa a,

csupa tej,

csupa kéj,

csupa jaj,

Ilona.

És nekem

szín is ez,

halovány

kék-lila,

halovány

anilin

ibolya,

Ilona.

Vigasság,

fájdalom,

nem múlik

el soha,

s balzsam is

mennyei

lanolin,

Ilona.

Elmúló

életem

hajnala,

alkonya,

halkuló,

nem múló

hallali,

Ilona.

Lankatag

angyalok

aléló

sikolya.

Ilona,

Ilona,

Ilona,

Ilona.

Ady Endre: Akarok

Akarok! Egy kemény rövidke szó

ebben benne van az egész életem !

E szó mögött sok, nehéz harc rejtőzik,

e szó miatt még sokat könnyezem.

De történjék bármi,

ha az egész világ fog ellenállni,

vagy ha egyedül is maradok

mindent legyőzve mégis AKAROK!

Karvaji Roland : Boldogság

Boldog ember az, ki örül a mának,

Megéli minden percét,

Nem szidalmaz, hátráltat.

Nem közömbös, nem elutasító, ahol tud, ott segít,

Köszönetből fakadó hálából táplálkozik, merít.

Boldog ember az, ki szeretetnek nem híja,

Hisz ez a legnagyobb kincs,

Ez a boldogság titka.

A szeretet kulcs minden ember szívéhez,

Menj bátran, nyisd ki,

Tudd meg, hogy mit érez.

Boldog ember az, ki az igazságért harcol,

Nem hazudik, nem bánt,

Szíveket nem karcol.

Nevess, nevettess sokat, a nevetés gyógyszer, ezt ne feledd,

Alkalmazd nyugtató, alkohol, valamint más szerek helyett.

Boldog ember az, aki ezen sorokat szívébe zárja,

Hisz ez a boldog élet titka,

Ezt Isten ajánlja.

Erdős Sándor : Múltnak kútja

Künn állok a csendes utcán

nádfedeles házak előtt,

szelek súgnak kurtán-furcsán

a távoli hegyek fölött.

Csend uralja itt a tájat,

visszaköszön ősi múltunk.

A jövő vihara várhat,

régi nyűg, mi húzza hátunk.

Remény verte most itt fészkét,

táplálkozik régvolt múltból,

az idő lehányta kérgét,

vizet szürcsöl ősi kútból.

Pásztor Mátyás: Igaz barát

Vállamon hordoztam mindenki gondját, baját,

Mert csakis így lehettem igazi barát.

Meglelni csak nagyon nehezen lehet az ilyet,

Mert nem mindenki talál másban megértő szívet.

Egy igaz barát örökké kitart melletted,

Ha baj van akkor sem hagy a gondokban téged.

Megérzi ha nagy baj történt életedben,

S megvigasztal ha tudja mást nem tehet érted.

De ez mind semmi, felesleges, hiába való,

Mert nincs szó, mivel a barátság leírható.

Sosem tágítani, mindig a másik mellett állni,

Ez segít egy igaz baráttá válni.

Az igaz barát továbbra is veled tart a bajban,

Vigasztal, de nem tudja,hogy nagy baj van.

Átveszi mázsás súlyú, kemény terheid,

S végre megtudhatod mik az igazi gondjaid...

Augusztus 15.Nagyboldogasszony ünnepe

Juhász Gyula

Nagyboldogasszony

Holdas, nyári éjszakában

Hűs mezők ölébe fekve,

Messze tájon álmodik most

Ferenc József regimentje.

Magyar fiúk édes álma:

Szép leányok, szabad rónák,

Míg fölöttünk tiszta fényben

Tündököl a nagy mennyország.

S mintha ifjú homlokukra

Rózsa hullna, csillag szállna:

Őrködik az álmaikra

Magyarország Patrónája.

Seress Dezső: Hiába van palotád Budán....

Elmúltak a régi szép idők

Elmúltak a régi szép napok

Ferde sarkú volt a kis cipőd

A szívedben boldogság lakott

Most a fény és pompa vesz körül

Gazdag vagy és van szép palotád

A szíveden mégis bánat ül

S ott zokogsz ahol senki sem lát

Hiába van palotád Budán

Pestre jársz a boldogság után

Feledni hiába akarod

A ligeti korhadt fapadot

Tudom visszahoz téged a vágy

Hiába van fényes palotád

Mert a pompa hazugság csupán

Pestre jársz a boldogság után

Könnyfakasztó őszi éjszakán

Visszasírod az elmúlt időt

Mikor néma csend ül a Dunán

Ott zokogsz a korhadt pad előtt

Fenn a fán a sárgult levelek

Összesúgnak, nem ismernek rád

Csak én tudom, hogy a szívedet

Most még jobban égeti a vágy

Hiába van palotád Budán

Pestre jársz a boldogság után

Feledni hiába akarod

A ligeti korhadt fapadot

Tudom vissza hoz téged a vágy

Hiába van fényes palotád

Mert a pompa hazugság csupán

Pestre jársz a boldogság után

Pál Anna Klaudia: Legyen erőd szeretni

Legyen erőd szeretni, akkor is,ha úgy érzed csak Te adsz...

Hinni a boldogságban... hiába terheket és fájdalmat kapsz

Mosolyogni akkor is.. mikor újra belül összetört az Élet...

Átsiklani a nehézségeken... s megkeresni az igazi Szépet

Legyen erőd elmondani, mit érzel... akkor is ha nagyon nehéz

Soha ne add fel az álmaid...! Légy mindig kitartó és merész

Türelmed, az ellenségeidhez... hiába csak bántani akarnak..

Ne építs falakat.. mert lekésel azokról, kik szeretetet adnak...

Legyen erőd félretenni a büszkeséged, s mindent megbocsátani

Mert, ha magadba temeted a múltad... csak még jobban fog fájni

Hited.. hogy az eső után.. a nap fogja melegíteni az arcodat..

Legyen erőd... s vedd észre a jót... ne csak a kudarcokat...

Legyen bölcsességed, hogy észrevedd.. miért is kaptál akadályt...

Hogy szemet hunyj felette és kikerüld az utat.. vagy vívj érte csatát

Legyen célod és álmod.. amiért érdemes ezen a Földön élned...

S csak szeress... mert ha Tiszta Szívvel teszed.. soha nem kell félned!

Moretti Gemma

Tükör

"Ne számolgasd az éveket,

nem lesz sem több, sem kevesebb,

ha tükröd szemed elé tartod,

ne keresd, azt a régi arcot,

- a napmosolyú, gondtalant. -

Megvívtál néhány kemény harcot.

De hallgatózzál befelé,

s ha felnézel, az ég felé,

tudsz-e még hinni, hogy az égbolt

- mely réges-régen tiszta kék volt -

lesz-e még újra égi szép?

Ha tükröd magad elé tartod,

s nem néz vissza a régi kép,

ne fájjon, hogy a gondtalan,

napmosolyú arcnak ránca van,

nem is egy-kettő. Számtalan.

Ami fontos: szemed a régi fénnyel,

barátkozzon a változó éggel,

s tudj mosolyogni, gondtalan.

Mert a lelkedben béke van."

Laguna Maria : Napraforgó

Haladva utamon napraforgómezőt látok,

Káprázatosak az égre néző tányérok,

Mind tekint fel az azúrnak kék színére,

Várva talán elered az élet-erő nedve,

Milliónyi korong egy irányba néz,

Sárgállik a határ, mint az aranyló méz,

Ott megrezzent pár égbe szökő szár,

Valami állatka lehet az, ki most épp arra jár,

Emberi szemnek e kép az élet egy csodája,

Talán a pipacsmező, ami hasonlít még reája,

Volt, kit megihletett, festett is egy festményt,

Látni ilyet élőben, nyújt maradandó élményt.

Zanner Anikó : Egyszerű szösszenet

Amikor a magas fák zölden hívnak,

Amikor színes virágok nyílnak,

Amikor illatukkal csábítanak,

Amikor a csordogáló patak

Tükrében nézegeti magát a Nap,

Amikor pillangók röpködnek a réten,

Amikor gyönyörködöm az ég kékjében,

Amikor hegyet ölelő sziklák intenek:

- Gyere! Halld titokzatos énekemet.

Amikor csak úgy leülök a csendben,

S ezer lámpás gyullad ki az esti kertben,

Szentjánosbogarak érintik meg lelkem,

Béke és szeretet lakik szívemben.

Ahogy millió csillag odafönn ragyog,

Érzem: a természet gyermeke vagyok.

Peregnek az évek / Vilhelem Margareta

Peregnek az évek,

mosnak sok emléket

mik feltörnek néha,

s törlik érzelmünket,

csodás életünket,

mely oly semmivé lett,

de néha boldoggá tett.

Kopog az ősz,

újból beköszönt,

keresi a nyarat,

mely lassan elillant,

s magával vitte,

legszebb éveink,

a bohém vidámságunk,

s reményteli vágyunk,

s az élet színeit.

Most már csak emlékek,

és lassan halványulnak,

néha el is tűnnek.

ha peregnek az évek,

az emlékek halkulnak,

Szeretem az ősznek,

csendes lépteit,

halk kopogását,

a csendes szélfúvást,

az esőcseppek,

zajos kopogását,

az ősznek a színét -

a lassú elmúlást.

Zanner Anikó: Édesanyám emlékére

Elszáradt virágcsokrok szerény vázában,

magára hagyott ágy egy meghitt szobában.

Itt maradt emlékek, sok kicsi apróság,

nem tudom elhinni, hogy nincsen tovább.

Elfogyott erődről tudomást nem vettél,

féltettek gyermekeid, de mégis mentél.

Verejtékkel, igyekezettel dolgoztál,

rájuk hallgatni te sohasem akartál.

Most megállt dolgos, megfáradt két kezed,

örökre becsuktad csillogó, kék szemed.

Szerető szíved néma lett, többé nem dobog,

gyönge ujjaiddal arcom sem simogatod.

Titokban reméltem, hogy még velem maradsz,

reményem gyorsan elveszett, tovaszaladt.

Elmentél messze a fénylő csillagokba,

ahol nincs több fájdalom, csak békés haza.

Feketébe öltözött a testem.

Feketébe öltözött a lelkem.

Sötét éjeken álomszárnyon suhansz hozzám,

hálás szeretettel, örömmel várok rád.

Vállamra hajtod ősz hajú, kedves fejed,

mint ahogyan pár héttel ezelőtt tetted.

Ébreszt a gyötrő valóság, a kegyetlen,

hisz a szép álom szertefoszlott, elrebbent.

Illúzió volt csupán, csalfa képzelet,

melyet a pirkadó hajnal elkergetett.

Elszáradt virágcsokrok szerény vázában,

magára hagyott ágy egy meghitt szobában.

A szívemben élsz ezután már tovább, de

fáj, nagyon fáj!

Aranyosi Ervin: Gólyabúcsú

Összegyűltünk, búcsúzkodunk

indulásra készen.

Szemünk végigjáratjuk még

ezen a vidéken.

Hosszú útra indulunk és

lassan neki vágunk.

Ez a sorsunk – költözni kell –

ilyen a világunk.

Ám ez itt a szülőföldünk

nem hagyjuk el végleg.

A tél után, meglátod,

a gólyák visszatérnek!

Visszahúzza a szívünket

e gyönyörű ország,

csak a tél nem nekünk való

a fagyos valóság.

Ám, ha beköszönt a tavasz,

újra visszatérünk,

visszavár a szeretett táj,

hazánk és a fészkünk!

Vajda János : Nádas tavon

Fönn az égen ragyogó nap.

Csillanó tükrén a tónak,

Mint az árnyék, leng a csónak.

Mint az árnyék, olyan halkan,

Észrevétlen, mondhatatlan

Andalító hangulatban.

A vad alszik a berekben.

Fegyveremmel az ölemben

Ringatózom önfeledten.

Nézem ezt a szép világot.

Mennyi bűbáj, mily talányok!

Mind, amit körültem látok.

Nap alattam, nap fölöttem,

Aranyos, tüzes felhőben,

Lenn a fénylő víztükörben.

Itt az ég a földet éri.

Tán szerelme csókját kéri...

Minden oly csodás, tündéri.

Mi megyünk-e vagy a felhő,

Vagy a lenge déli szellő,

A szelíden rám lehellő?

Gondolatom messze téved

Kék ürén a semmiségnek.

Földi élet, hol a réved?

Szélei nádligeteknek

Tünedeznek, megjelennek.

Képe a forgó jelennek...

Most a nap megáll az égen,

Dicsőség fényözönében,

Csöndessége fönségében.

S minden olyan mozdulatlan...

Múlt, jövendő tán együtt van

Ebben az egy pillanatban?

A levegő meg se lebben,

Minden alszik... és a lelkem

Ring egy méla sejtelemben:

Hátha minden e világon,

Földi életem, halálom

Csak mese, csalódás, álom?

Horváth M. Zsuzsanna: Csendpercek

Virág szirmait nem kötheted ághoz,

sorsuk a repülés, széllel most szálljon.

Gallyak közt ezüstös ökörnyál libben,

harmatcseppekkel hintázik frissen.

Korhadt ágak egymást némán karolják,

múlt emlékképeit csendesen dalolják.

Mohás avar alatt életre kel milliónyi élet,

éltető gyökér közt örök körforgás léte.

Bíborszínű hajnal palástja bársony,

álmot sző köré a csendfonál vágyón.

Lomb közé rejtve van, éveknek súlya,

kitaposott ösvény őseink útja.

Váci Mihály

Kettesben önmagammal

Aki voltam, milyen messze van tőlem!

S aki leszek, az már milyen közel.

Már utolér, mellém lép, támogat,

és átölel.

Bíztatva suttogja: Ne félj!

Valahogy majd csak megleszünk.

Hiszen szívünk marad a régi,

s ketten talán csak megőrizzük

az eszünk.

Aki voltam, milyen messze van tőlem!

S aki leszek, az már milyen közel.

Már utolér, mellém lép, támogat,

és átölel.

Bíztatva suttogja: Ne félj!

Valahogy majd csak megleszünk.

Hiszen szívünk marad a régi,

s ketten talán csak megőrizzük

az eszünk.

Kökény Éva: Augusztus

Örömök és bánatok,

félelmek, remények.

Augusztusi ég, felnézek –

hullócsillagok!

Kívánhatok? Hát kívánok:

jelent, jövőt, szépet.

Zanner Anikó: Szeretlek, természet

Természet! Te csodálatos alkotás!

Szépséged, büszkeséged megbabonáz.

Hívogatsz smaragd hegyekkel, völgyekkel,

árnyat nyújtó, madárfüttyös erdőkkel,

pillangós rétekkel, színpompás virágokkal.

Csendesen csordogáló ezüstpatakokkal,

magasból néző, titokőrző várromokkal.

Szeretlek, gyönyörű, lüktető természet!

Csalogató szavadra, bármerre járok,

újra és újra más-más csodára találok.

(2023. július)

Pásztor Mátyás: Igaz barát

Vállamon hordoztam mindenki gondját, baját,

Mert csakis így lehettem igazi barát.

Meglelni csak nagyon nehezen lehet az ilyet,

Mert nem mindenki talál másban megértő szívet.

Egy igaz barát örökké kitart melletted,

Ha baj van akkor sem hagy a gondokban téged.

Megérzi ha nagy baj történt életedben,

S megvigasztal ha tudja mást nem tehet érted.

De ez mind semmi, felesleges, hiába való,

Mert nincs szó, mivel a barátság leírható.

Sosem tágítani, mindig a másik mellett állni,

Ez segít egy igaz baráttá válni.

Az igaz barát továbbra is veled tart a bajban,

Vigasztal, de nem tudja,hogy nagy baj van.

Átveszi mázsás súlyú, kemény terheid,

S végre megtudhatod mik az igazi gondjaid...

Aranyosi Ervin: Az élet szép…

Minden nap újra ébredünk,

s a nagy világba révedünk,

újabb utunkra indulunk,

dúdolva szép, bevált dalunk.

Minden nap újra kezdjük el,

ilyen az élet, menni kell!

Előre nézni, s tudni azt,

a múlt sosem jelent vigaszt.

Ne nézz hát vissza, nem szabad,

nehezen vonszolod magad,

a tegnap súlya válladon,

minden lépésnél hátranyom.

A mában élj és láss csodát,

élvezd virágok illatát,

a nap az égről rád nevet,

melengeti a lelkedet.

Végy észre apró örömöt,

hétköznapodba költözött,

vidító szép varázslatot,

egy kedves embert, állatot,

virágokat, patakot, fát,

a szerelmet, ha rád talált,

s mindent mi jól esik neked,

élvezd az egész életet.