Főoldal » Fórumok » Hobbi & Otthon fórumok » Keressük meg együtt a legszebb verseket fórum

Keressük meg együtt a legszebb verseket (beszélgetős fórum)


❮❮ ... 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 ... ❯❯
10518. gabikka
2023. aug. 11. 09:59

Váci Mihály


Kettesben önmagammal


Aki voltam, milyen messze van tőlem!


S aki leszek, az már milyen közel.


Már utolér, mellém lép, támogat,


és átölel.


Bíztatva suttogja: Ne félj!


Valahogy majd csak megleszünk.


Hiszen szívünk marad a régi,


s ketten talán csak megőrizzük


az eszünk.


Aki voltam, milyen messze van tőlem!


S aki leszek, az már milyen közel.


Már utolér, mellém lép, támogat,


és átölel.


Bíztatva suttogja: Ne félj!


Valahogy majd csak megleszünk.


Hiszen szívünk marad a régi,


s ketten talán csak megőrizzük


az eszünk.

10517. gabikka
2023. aug. 10. 10:37

Kökény Éva: Augusztus


Örömök és bánatok,

félelmek, remények.

Augusztusi ég, felnézek –

hullócsillagok!

Kívánhatok? Hát kívánok:

jelent, jövőt, szépet.

10516. D1zsúlika
2023. aug. 9. 21:17

Zanner Anikó: Szeretlek, természet


Természet! Te csodálatos alkotás!

Szépséged, büszkeséged megbabonáz.


Hívogatsz smaragd hegyekkel, völgyekkel,

árnyat nyújtó, madárfüttyös erdőkkel,

pillangós rétekkel, színpompás virágokkal.

Csendesen csordogáló ezüstpatakokkal,

magasból néző, titokőrző várromokkal.


Szeretlek, gyönyörű, lüktető természet!


Csalogató szavadra, bármerre járok,

újra és újra más-más csodára találok.

(2023. július)

10515. D1zsúlika
2023. aug. 9. 16:21

Pásztor Mátyás: Igaz barát


Vállamon hordoztam mindenki gondját, baját,

Mert csakis így lehettem igazi barát.

Meglelni csak nagyon nehezen lehet az ilyet,

Mert nem mindenki talál másban megértő szívet.


Egy igaz barát örökké kitart melletted,

Ha baj van akkor sem hagy a gondokban téged.

Megérzi ha nagy baj történt életedben,

S megvigasztal ha tudja mást nem tehet érted.


De ez mind semmi, felesleges, hiába való,

Mert nincs szó, mivel a barátság leírható.

Sosem tágítani, mindig a másik mellett állni,

Ez segít egy igaz baráttá válni.


Az igaz barát továbbra is veled tart a bajban,

Vigasztal, de nem tudja,hogy nagy baj van.

Átveszi mázsás súlyú, kemény terheid,

S végre megtudhatod mik az igazi gondjaid...

10514. gabikka
2023. aug. 9. 12:41

Aranyosi Ervin: Az élet szép…


Minden nap újra ébredünk,

s a nagy világba révedünk,

újabb utunkra indulunk,

dúdolva szép, bevált dalunk.


Minden nap újra kezdjük el,

ilyen az élet, menni kell!

Előre nézni, s tudni azt,

a múlt sosem jelent vigaszt.


Ne nézz hát vissza, nem szabad,

nehezen vonszolod magad,

a tegnap súlya válladon,

minden lépésnél hátranyom.


A mában élj és láss csodát,

élvezd virágok illatát,

a nap az égről rád nevet,

melengeti a lelkedet.


Végy észre apró örömöt,

hétköznapodba költözött,

vidító szép varázslatot,

egy kedves embert, állatot,


virágokat, patakot, fát,

a szerelmet, ha rád talált,

s mindent mi jól esik neked,

élvezd az egész életet.

10513. D1zsúlika
2023. aug. 8. 22:40

Somogyi Zsolt: Könnycseppek az út porában...


Nehéz vándorút az élet,

vándor a sok árva lélek,

Szomjazva a boldogságot,

járjuk ezt a bús világot!


Utunk végén, alkonytájban,

árva a szív egymagában,

Körötte a tűnő nyárban,

könnycseppek az út porában!


Boldogságra vágytam én is,

boldogtalan lettem én is,

Mindhiába hittem benned,

szívem néked mégsem kellett!


Lázas álmok, vágyak, tervek,

tenélküled mivé lettek,

Télbe hajló, őszi tájban

könnycseppek az út porában!


Egyszer minden útnak vége,

elfogy majd a könny is végre,

És ha volt is jóban részem,

Szétfoszlik a messzeségben!


Emlékekkel bús szívemben

eltűnök a végtelenben,

Nem marad más énutánam,

könnycseppek az út porában!

10512. gabikka
2023. aug. 8. 10:02

Szabó T. Anna: Van egy világ


"Van egy világ, amit belülről ismerek,

és nem tudom, hogy oszthatnám meg veled,

mert fontosabb a szavaknál, ez mindig kiderül –

én benne vagyok és itt van legbelül.


Az én világom oszthatatlan,

és elmerülnék most magamban,

de hadd legyek mégis itt veled:

te érts meg olyankor is, amikor én nem értelek!


Van egy világ, amiben mindig csak ma van,

ahol egyedül vagyok, de itt vagyok önmagam,

a világomban rend van, és ezt a rendet ismerem,

nekem legbelülről kerek az életem.


Az én világom oszthatatlan,

és elmerülnék most magamban,

de hadd legyek mégis itt veled,

mert belülről tudom, hogy így szeretsz,

te érts meg olyankor is, amikor én nem értelek!


A nagyvilágban nem vagyunk egyedül,

erre kevés a szó, ez mindig kiderül –

mindenki külön világ, mégis értünk emberül,

mert ami igazán fontos, az itt van legbelül.


Az én világom oszthatatlan,

és elmerülnék most magamban,

de hadd legyek mégis itt veled,

mert belülről tudom, hogy így szeretsz,

és értesz olyankor is, mikor én nem értelek!"

10511. D1zsúlika
2023. aug. 7. 21:20

Aranyosi Ervin: Szomorkodom…


Szomorkodom, szomorkodom,

gyűlik a ránc homlokomon,

gondjaimat csak sorolom,

a külvilágot okolom!


Elbántak velem úgy hiszem,

ettől nehéz az én szívem,

búmat lelkemben cipelem,

miért is szúrtak ki velem?


Szomorkodom, szomorkodom,

nem jutok túl a gondokon,

múltam teherként hordozom,

tegnapi formám nem hozom!


Emelném lelkem, hogyha kell,

de álmaim nem érem el,

nyújtózkodom, nyújtózkodom,

amit tudtam, azt sem tudom!


Mit kéne tennem, jaj, nekem,

hogy szebb legyen az életem,

mondd meg nekem, mondd meg nekem,

vagy tegyél csodát én velem!

( 2023-08-06 )

10510. D1zsúlika
2023. aug. 7. 21:04

Túrmezei Erzsébet: Nyár


Uram, áldalak a nyárban.

Aranykalászos határban

száll most hálával teli

trónusod elé az ének,

tüzéért a nap hevének,

mert a szemet érleli.

Esőcseppek záporáért,

hajnalok hűs harmatáért,

mindenért az ég alatt

vigassággal áldalak.


Friss vetés, szép zöld ígéret

magot hozott és megérett,

s amint lengeti a szél,

zizegő, szelíd szavával,

hitet tevő himnuszával

nagy jóvoltodról beszél.

Boldog, aki érti, hallja,

s míg aratni indul karja,

miközben rend rendre dűl,

Téged dicsér egyedül.


Minden kicsiny búzaszemben

térdre kényszerítesz engem,

csodatevő Istenem.

Kezed odatette áldva

a nyár gazdag asztalára

mindennapi kenyerem.

S asztalán a keresztfának

Fiadat is odaszántad,

hogy benne legyen nekünk

kenyerünk és életünk.

10509. Guernica
2023. aug. 7. 20:48

Byron: Többé nem csatangolunk


Többé nem csatangolunk hát

ily késő éjbe már,

bár szivünk csöppet se lomhább,

s ragyog még a holdsugár.


Kardról lehull a hüvely

és a lélekről a mell,

nem liheghet szűntelen:

a szívnek béke kell.


Bár az éjben érzelem gyúl,

s túlhamar megtér a nap,

nem csatangolunk ezentúl

holdas ég alatt.

10508. gabikka
2023. aug. 7. 10:15

Kristina Calu - Kérdések


Csendre intem magam

Még nincs minden veszve

Hiába tettem életem

Patikamérlegre


Még nem tudom, ki vagyok

Miből van bennem több

Az elkövetett rosszból

Mi olykor gúzsba köt


Vagy tettem annyi jót

Hogy ne kelljen félnem

Mindennél nagyobb lesz majd

Rám mért büntetésem


Érek-e vajon annyit

Mint a tegnapi újság?

Mibe másnap az emberek

A szennyet csomagolják


Vagyok-e jó szülő?

Gyermekem, miként lát?

Szülőmnek vagyok-e

A gyermek, kire várt?


Barát a bajban

Nevez-e így bárki?

Ha elmennék örökre

Sírna-e akárki?


Milliónyi kérdés

Szinte sosincs vége

Abba kéne hagynom

Békére lelnék cserébe

10507. D1zsúlika
2023. aug. 6. 22:45

Kun Magdolna: Mikor könnyem hullatom....


Mikor könnyem hullatom, elgondolkodom,

miért győz le mindig saját bánatom,

hisz az én fájdalmam, csak töredéke annak,

amit mások, térdre rogyva hordnak.


Mikor elgondolkodom saját gondomon,

rájövök az élet nem csak fájdalom,

hiszen annyi szép van benne, annyi szeretet,

ami keservnapjaimban erőssé tehet.


Így most elfojtom könnyeim, meg ne lássák azt,

mily gyáva mód élem a mindennapokat,

s majd úgy teszek, mintha soha nem lett volna

olyan ami szívem sokszor fájdította.

10506. D1zsúlika
2023. aug. 6. 17:30

Zanner Anikó: VIHAR


Villámlás, hangos égzengés,

félelmetes, tépázó viharkezdés.

Néhány perc, lesújt hirtelen,

nappali fényt éjjé tesz mérgesen.


Sötét felhők nyitják ajtajukat,

sűrűn öntik a földre haragjukat.

Utcák hömpölygő folyóvá alakulnak,

félő madarak hallgatnak, elbújnak.


Tombol a szél, mordan süvít,

mit csak tud, magával röpít.

Röpít, felkap, messze sodor,

jókedvében tetőket ostromol.


Majd elhallgat a morajló ég,

sötétség helyett fényözön, kékség.

Pusztítás után csend honol,

úszó lomok, roncsdarabok mindenhol.

10505. gabikka
2023. aug. 6. 12:49

Grigo Zoltán:


FÉL ÉVSZÁZAD VÁNDORA...


Hosszú ideje kerestelek,

én, a fél évszázad vándora,

fekete hajam már megőszült,

arcom belepte az út pora.

Kerestelek, tudtam, hogy vársz rám,

téged én is nagyon vártalak,

vártam, hogy megüzend, hogy fázol,

mert régóta nem süt rád a nap.

Jöttem száguldó fellegekkel,

vad szelek kísérték utamat,

remegő szívvel szálltam hozzád,

siettem, hogy betakarjalak.

Simogatták szemem útközben

égből szálló, langyos permetek,

azt súgták, hogy akire vártál,

lám: neked most újraszületett.

Megérkeztem, végre itt vagyok,

zúgó szelek szárnyán jöttem én,

felkaplak és viszlek magammal,

elviszlek magammal messze én.

S hogyha letörölted arcomról

a nélküled bejárt út porát,

kérlek, fogadd be a szívedbe

a fél évszázad fáradt vándorát...

10504. D1zsúlika
2023. aug. 5. 17:52

Aranyosi Ervin: Hogyan kéne szebbé tenni a világot?


Hogyan kéne szebbé tenni a világot,

közösen dúdolni egy gyönyörű dalt?

Hogyan kéne élővé tenni az álmot,

célokkal ellátni minden fiatalt?


Hogy lehetne adni a szeretet nevében,

egymást felemelve élni életünk?

Hogyan kéne szebbé tenni a világot,

hogy a létezésünk több legyen velünk?


Hogy lehetne erre jó receptet írni,

mindenki megértse, van út, s járható?

Ne legyen több oka, senkinek se sírni,

hogy szeretet vágyunk valóra váltható!


Hogyan kéne szívből szeretetet adni,

emelni a rezgést, a frekvenciát?

Hogy tudna az ember, jó ember maradni,

és az utódoknak csak jót adni át!


Természettel együtt, hogyan kéne élni,

megbecsülni azt, mit Isten alkotott,

mit kellene tennünk, hogy ne kelljen félni,

jó útra találva, tudni az okot!


Tudni, miért jöttünk erre a világra,

hogy leszületéskor, mit vállaltunk fel!

Nem csak álldogálni, a csodára várva,

de tenni a dolgunk, amit tenni kell!


Hogyan kéne szebbé tenni a világot,

felébresztve alvót, ki nem lát utat,

lebontani szóból épült rossz karámot,

amit a szabadság vágyunk megmutat?


Hogyan kéne alvó lelkeket emelni,

lássák a valóság, csak illúzió,

hogyan lehetne egy jobb világra lelni,

amelyikben élni és dolgozni jó?


Ha az ember végre újra gondolkodna,

de szívén át látna, jó szándékúan,

ha a Földdel együtt békésen forogna,

s tudná, hogy jövője a kezében van!


Meg kéne tanulni látni, és szeretni,

kézen fogva egymást, mindent közösen,

a holnapunk magját el kellene vetni,

öntözni hitünkkel, hogy jövőnk legyen!

10503. D1zsúlika
2023. aug. 5. 17:47

Mary Elizabeth Frye: Ne jöjj el sírva síromig


Ne jöjj el sírva síromig,

Nem fekszem itt, nem alszom itt;

Ezer fúvó szélben lakom...

Gyémánt vagyok fénylõ havon

Érő kalászon nyári napfény,

Szelíd esőcske őszi estén,

Ott vagyok a reggeli csendben,

A könnyed napi sietségben,

Fejed fölött körző madár,

Csillagfény sötét éjszakán,

Nyíló virág szirma vagyok,

Néma csendben nálad lakok

A daloló madár vagyok,

S minden neked kedves dolog...

Síromnál sírva meg ne állj;

Nem vagyok ott, nincs is halál.

(Fiam emlékére...)

10502. gabikka
2023. aug. 5. 10:39

Kristina Calu - Hinta


Ha lenne egy kertem

Hintám is lenne

Felszállnék rajta a fellegekbe

Kacagva repülnék

Lobogna a hajam

Boldogan rikkantanék

Látnák, mily jó kedvem van

Becsuknám a szemem

Érezném a szelet

Hogy arcom simítaná

Mint kit nagyon szeret

Szétterülne rajtam

A rég látott mosoly

Mit eddig rejtegettem

Gond mélyén valahol

A hintán szállva

Mindaz sehol sem lenne

Nem is gondolnék

A lenti zord hidegre

Odafent minden

Zöld és kék és sárga

Odafent másképp néznék

Az egész világra.

10501. D1zsúlika
2023. aug. 4. 18:03

Juhász Gyula: Magányos úton...


Magányos úton építek egy házat,

Betérhet hozzám, aki erre fárad,

Aki dalolva, virágot keresve,

Eltéved a mély életrengetegbe.


És őszi estén, míg az avar sír majd

S utolsó szirma hull a rózsáimnak,

Magányos vándor, múltakba révedve,

Emlékezik majd egy tündérszigetre.


És hírt hoz nékem élet tengeréről,

A csodaszépről, távoli tündérről,

Kit idevárok és aki nem jő el,

Csak egyre szépül a szálló idővel.

10500. gabikka
2023. aug. 4. 10:37

H.Gábor Erzsébet - Ez van!


El sem hiszem mivé lettem;

mellem, lóg a hasamon,

már egy hete alig ettem,

mégis nagy a pocakom.


Hej, pedig a szép időkben

megbámultak annyian,

a bókokat alig győztem

hallgatni a buliban.


Keblem dús volt, léptem kecses -

vékony derék, szőke haj,

minden eltűnt, ami becses,

köszvény kínoz, s epebaj.


Pedig akkor, én voltam a

falu legszebb leánya,

Kovács Sanyi kísért haza,

minden léptem vigyázta.


Mellettem van ma is, Sanyi,

de már rám unt - nem csoda!

Bezzeg kéne néki, Manyi!

reá fáj a fogsora!


Manyika, a szomszéd lánya,

épp olyan, mint régen én;

formás, csinos, nincsen hája,

és a melle kőkemény.


Sanyim nyála, ki ki, csordul,

ha a szemét ráveti,

mint egy vadász, lesi orvul -

hogy ne lássam, úgy teszi!


De én tudom, engem szeret

ez a drága, vénember,

ölelkezve alszik el, egy

régi, szexi képemmel!

10499. D1zsúlika
2023. aug. 2. 21:49

Zanner Anikó : Édes Hazám


Ide születtem én, ez édes Hazám,

itt nevelt féltően drága Édesanyám.

Itt van az otthonom, itt élek én,

itt ragyog énrám az éltető fény.


Itt szinte minden bokrot, fát ismerek,

erdőket, mely hűvös árnyékával integet,

ősi várakat, melyek a múltról regélnek:

ó, falai mennyi titkot elkendőznek.


Itt nincsenek eget verő, hódítandó csúcsok,

helyette szelíden hívogató ormok:

völgyekben megbúvó, szerény hajlékok,

s réteken itt nyílnak a legszebb vadvirágok.


Idegennek homály ez a káprázatos táj.

Nekem mindenem! Kedves, értékes kristály.

Minden szépség, jóság ez otthonból fakad;

a bánat is könnyebb, ha netán rám szakad,

mert csak itt értik a kimondott szavakat.


Nézem azúr égen úszkáló felhőket,

szebben ölelkeznek, mert itt ismerősek.

Aranyszívű szüleim e földben pihennek,

innen nézett csillagokból figyelnek:

Istennel vezetnek, féltenek, szeretnek.


Nem tudnék máshol létezni!


Idekötnek gyökereim,

barátaim, szeretteim,

gyermekkorom, emlékeim.


Itt akarok továbbra is dolgozni, élni,

hinni a jóban, a jótól szépet remélni.

Nem akarok másutt, csak itt boldog lenni:

én csak itt tudok szívből, igazán szeretni,

édes Hazámban nyugalmat, békét lelni.

10498. gabikka
2023. aug. 2. 10:27

Boda János: Amikor már nem kerestelek


Megtaláltalak, amikor

már nem kerestelek,

más szerelmet hittem,

mielőtt megszerettelek.


Csak kopognod kellett,

és én ajtót nyitottam,

te belopóztál a házamba,

s a szívembe titokban.


Megszerettelek úgy,

ahogy nem gondoltam volna,

mert te más voltál,

más hangon szóltál - dalolva.


Nem is hittem el,

míg meg nem éltem,

hogy valaki úgy szeressen,

ahogy álmodtam régen.

10497. D1zsúlika
2023. aug. 1. 20:49

Aranyosi Ervin: Szabadságra ment a szívem


Szabadságra ment a szívem,

szeretni nem bír tovább,

ellopták a szép szerelmet,

bezárták az iskolát.

Mi lesz velem ezután majd,

szív nélkül nem élhetek,

szabadságra ment a szívem,

s nélküle eltévedek!


Adj esélyt, hogy újra kezdjem,

tanítgasd a szívemet,

jöjjön vissza, bárhol jár is,

legyen boldog itt, veled!

jöjjön vissza, bárhol jár is,

legyen boldog itt, veled!

Hadd írjak még egy dalt hozzád,

kérlek, adj még ihletet!


Kérlek, hozd vissza a szívem,

nélküled én nem vagyok,

kihunyt a Nap is felettem,

éjben csillag sem ragyog!

Hozd vissza a szép szerelmet,

nélküled nem élhetek,

úgy szeretném újra élni

boldogan az életet!

10496. Szasza4
2023. aug. 1. 16:16

Pődör György : Kell lenni egy hídnak....


Valahol lenni kell egy hídnak,

amerre csak szép szavak hívnak,

amelyik sok embert összeköt,

nem rombolják le vad ösztönök,

nem húzzák kétfelé oldalak,

nincs szegecs és beolvadt varrat,

nem korhadó fa, mely tönkremegy,

s nem tankoknak acélszörnyeteg.


Valahol lenni kell egy hídnak,

honnét virágként utak nyílnak,

áthidalhat gyönyörű völgyet,

felnéznének hatalmas tölgyek,

megcsodálnák ormok várromok,

és intenek: - nem kell várnotok!

Vele minden seb majd beheged,

kiásott árok csak eltemet.


Valahol lenni kell egy hídnak

egy jövőbe ívelőnek, vígnak,

hol masszív bizalom a hídfő,

mindkét oldalhoz odaillő,

stabil alapon minden pillér,

és megbecsült a szorgos fillér.

Erős tartók adják a vázat,

munka, becsület és alázat.


Valahol lenni kell egy hídnak.

amire azok lépnek, kik bíznak,

és nem álmokból szőtt szivárvány,

vagy hivalkodóknak ív - márvány.

Tenyerek tartják azt, meg karok

lélektől lélekig font dalok,

a hídpénz az arcon egy mosoly,

nem takarja álarcként gomoly.


Valahol lenni kell egy hídnak,

egy, az egész világra nyíltnak.

Pillére váza ott van benned,

hogy átjuss rajta, meg kell lelned.

Helyetted ezt nem teszik mások,

az ívét figyeld, ne a rácsot,

mert ez a híd csak te vagy magad,

csak egy oldallal nem vagy szabad!

10495. gabikka
2023. aug. 1. 10:07

Radnóti Miklós: Naptár

Augusztus


A harsány napsütésben

oly csapzott már a rét

és sárgáll már a lomb közt

a szép aranyranét.

Mókus sivít már és a büszke

vadgesztenyén is szúr a tüske.

10494. D1zsúlika
2023. júl. 31. 18:44

József Attila - A DUNÁNÁL


A rakodópart alsó kövén ültem,

néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.

Alig hallottam, sorsomba merülten,

hogy fecseg a felszín, hallgat a mély.

Mintha szívemből folyt volna tova,

zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.


Mint az izmok, ha dolgozik az ember,

reszel, kalapál, vályogot vet, ás,

úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el

minden hullám és minden mozdulás.

S mint édesanyám, ringatott, mesélt

s mosta a város minden szennyesét.


És elkezdett az eső cseperészni,

de mintha mindegy volna, el is állt.

És mégis, mint aki barlangból nézi

a hosszú esőt - néztem a határt:

egykedvű, örök eső módra hullt,

színtelenül, mi tarka volt, a múlt.


A Duna csak folyt. És mint a termékeny,

másra gondoló anyának ölén

a kisgyermek, úgy játszadoztak szépen

és nevetgéltek a habok felém.

Az idő árján úgy remegtek ők,

mint sírköves, dülöngő temetők.


Én úgy vagyok, hogy már százezer éve

nézem, amit meglátok hirtelen.

Egy pillanat s kész az idő egésze,

mit százezer ős szemlélget velem.

Látom, mit ők nem láttak, mert kapáltak,

öltek, öleltek, tették, ami kell.


S ők látják azt, az anyagba leszálltak,

mit én nem látok, ha vallani kell.

Tudunk egymásról, mint öröm és bánat.

Enyém a múlt és övék a jelen.

Verset írunk - ők fogják ceruzámat

s én érzem őket és emlékezem.


Anyám kun volt, az apám félig székely,

félig román, vagy tán egészen az.

Anyám szájából édes volt az étel,

apám szájából szép volt az igaz.

Mikor mozdulok, ők ölelik egymást.

Elszomorodom néha emiatt - ez az elmúlás.

Ebből vagyok. „Meglásd,

ha majd nem leszünk!...” - megszólítanak.


Megszólítanak, mert ők én vagyok már;

gyenge létemre így vagyok erős,

ki emlékszem, hogy több vagyok a soknál,

mert az őssejtig vagyok minden ős -

az Ős vagyok, mely sokasodni foszlik:

apám- s anyámmá válok boldogon,

s apám, anyám maga is ketté oszlik

s én lelkes Eggyé így szaporodom!


A világ vagyok - minden, ami volt, van:

a sok nemzedék, mely egymásra tör.

A honfoglalók győznek velem holtan

s a meghódoltak kínja meggyötör.

Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa -

török, tatár, tót, román kavarog

e szívben, mely e múltnak már adósa

szelíd jövővel - mai magyarok!...


Én dolgozni akarok. Elegendő

harc, hogy a múltat be kell vallani.

A Dunának, mely múlt, jelen s jövendő,

egymást ölelik lágy hullámai.

A harcot, amelyet őseink vívtak,

békévé oldja az emlékezés

s rendezni végre közös dolgainkat,

ez a mi munkánk; és nem is kevés.

(1936. június)

10493. D1zsúlika
2023. júl. 30. 21:10

Zanner Anikó : Rohanó nyár


Hamarosan messze suhan a nyár,

hajamba lopózott a sok ezüstszál.

Riogat csendben, de biztosan,

eljön a tarka ősz hamarosan.


Amikor eljön, nem esem kétségbe,

annak is megvan a maga szépsége.

Talán lassúbb vagyok, de bölcsebb is,

a bölcsesség mindig előbbre visz.


Talán nem vagyok a régi menyecske,

de ott lapul szívemben a nyár melege.

Ott lapul a rezgő falevélben,

a csendesen fújdogáló szélben,

a Nap lenyugvó vörösében,

az éjjeli Hold huncut fényében

s mindenben, ami szép és szolid:

mert amíg lelkemben él a szeretet,

a közelgő ősz nem veszi el kedvemet.

10492. D1zsúlika
2023. júl. 30. 16:00

Szerencsés Tünde: Elsuhantak az évek


Fejem fölött suhannak az évek,

Volt benne édes és keserű,

Olykor vissza-visszanézek,

A pernye szirommal vegyült.


Jártam a rögös ösvényem,

Akkor az volt a természetes,

Szívemben levelek hulltak,

Hol meg a nap gyújtott tüzet.


Könnyet de sokat ejtettem!

Darabokra törtek színes álmaim,

De a remény újra meg újra éledt,

Zakatoló lelkem kergette vágyaim.


Szivárványom nem hagytam úszni,

Hamis ábrándjaim tovafújta a szél,

Nem perzselt feltörő lángom,

A hamuval mit kezdtem volna én?


És még mindig izzok,

Nyílik kezemből vörösen virág,

Ugyan lassabb megy már minden,

Bennem a szívem is halkabban jár.

10491. D1zsúlika
2023. júl. 30. 15:37

Horváth M. Zsuzsanna: Hamis emlékképek


Arcok, amit nem feledek soha,

a múlt emlékeit hozza vissza.

Ismerős, barát mindegy ma már,

ami volt foszlány, talány...


Hamis a mosoly, a szem árulkodó,

álca mögött gúnyosan megbújó.

Becsületet, őszinteséget adtál,

tőlük mégis gyűlöletet kaptál.


Ne feledd, az élet néha kegyetlen,

de az igaz barátok őszinték, szeretnek!

A kép csak emlék, nézed de nem felel,

szíved békével, jósággal van tele.


A bizalom drága kincs, van ki ezt nem érzi,

a szívharagot jó messze kell űzni!

Hamis, csalóka árnyak, vissza-vissza térnek,

a távoli képek mára, lélekszirommá értek.

10490. gabikka
2023. júl. 30. 12:51

Gyökössy Endre: Csöndben, némán


Sírtál-e már úgy,

hogy nem folyt a könnyed?

Nevettél-e úgy,

ahogy nem fogsz többet?

Daloltál-e úgy,

hogy nem hallotta senki?

Sétáltál-e úgy,

hogy nem kellett elmenni?

Álmodtál-e úgy,

hogy az nem volt álom?

Játszottál-e már

húrtalan gitáron?

Repültél-e már,

fűben hanyatt fekve?

Kószáltál-e már,

csillagtalan este?

Temettél-e már,

sok szép halott álmot?

Tettél-e jót úgy,

hogy csak Isten látott:

csöndben némán?

10489. Polli
2023. júl. 29. 21:26

Nagy László: Ki viszi át a szerelmet


Létem ha végleg lemerűlt,

ki imád tücsök-hegedűt?

Lángot ki lehel deres ágra?

Ki feszül föl a szivárványra?


Lágy hantú mezővé a szikla-

csípőket ki öleli sírva?

Ki becéz falban megeredt

hajakat, verőereket?


S dúlt hiteknek kicsoda állít

káromkodásból katedrálist?

Létem ha végleg lemerűlt,

ki rettenti a keselyűt!

S ki viszi át fogában tartva

a Szerelmet a túlsó partra!

❮❮ ... 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 ... ❯❯

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook