Ahogy a legtöbb weboldal az interneten, ez a webhely is cookie-kat használ, melyekre szükség van a weboldal teljes működéséhez. Weboldalunk böngészésével Ön elfogadja a cookie-k használatát. További információ
FőoldalDiéta & FitnessBabák & MamákSzex & PszichéSzépség & EgészségHobbi & OtthonEgyéb témák
CikkekNaplókFórumokTudásbázisSzavazásokKépgalériaApróhirdetések
KépeslapokReceptekKlubokJátékokFórum játékokBannereinkFacebook
Belépés | Regisztráció | Elfelejtett jelszó
 

Fórum - Keressük meg együtt a legszebb verseket

Kategória: Összes fórumtéma » Hobbi & Otthon » Szórakozás, média


A hozzászóláshoz be kell jelentkezned!

Amennyiben még nem regisztráltál nálunk, itt megteheted, ha pedig már van azonosítód, lépj be itt!


7733. MZ/XY2017-07-27 07:05
Kun Magdolna : Ne szégyelld

Ne szégyelld, ha lelked gyengédebb, mint másé,
ha mások szíve sokkal-sokkal érdesebb,
mert hidd el, mindig csak a gyenge lélek képes,
ég-magasba emelni a nehéz könnyeket.

Ne szégyelld, ha olykor könny csordul a ráncon,
s elerednek a szomorúság bánat cseppjei,
hisz csak azok tudnak mindig lélek mélyből sírni,
kik megtanultak valaha emberként szeretni.

Ne szégyelld, ha kinevetnek az érzéketlenek,
mit tudják ők mit jelenthet fájdalomból sírni,
s mit tudják ők mit jelent úgy élni az életet,
hogy abban egyetlen percért is érdemes meghalni.

7732. Polli2017-07-24 16:01
Arany János -
-A RÉGI PANASZ


"Eh! mi gondod a jövőre?
Eh! a múlttal mi közöd?
Könnyel a múlt sirja dombját
S a reménynek száraz lombját
Hasztalan mit öntözöd?

Századoknak bűne, átka
Mind csak téged terhel-e?
Nem talán még sokkal érzőbb,
Nem talán még sokkal vérzőbb
Honfitársid kebele?..."

Oh, tudom; de bánatomban
Meg nem enyhít társaság;
Mint szülétlen több gyerekre
Osztatlan száll s mindegyikre
Az egész nagy árvaság.

Sőt azáltal súlyosb részem,
Hogy míg a tett melege
Más sebét enyhőbbé tészi:
Ő, szegény, csak kínját érzi -
A lant méla gyermeke.

Hogy reméltünk! s mint csalódánk!
És magunkban mekkorát!...
Hisz csak egy pontot kerestünk:
Megtalálva, onnan estünk;
Így bukásunk lelki vád.

Mennyi seprő a pezsgésben,
S mily kevés bor!... Volt elég,
Kit nagy honszerelme vonzott
Megragadni minden koncot,
Nehogy más elkapja még.

Mennyi szájhős! mennyi lárma!
S egyre sűlyedt a naszád;
Nem elég csak emlegetni:
Tudni is kell jól szeretni,
Tudni bölcsen, a hazát.

Vagy nekünk már így is, úgy is
Minden módon veszni kell?
Egy világ hogy ránk omoljon?
Kül-erőszak elsodorjon?...
Vagy itt-benn rohadni el?

(1877 júl. 26)


7731. cicaaa652017-07-17 05:49
Kun Magdolna : Szeretetvirág

Van-e
szebb ajándék annál,
mi kertedből való,
mi kezed melegétől
selymes, ringató,
mibe lelked tetted bele,
mit szíved ölelt át,
mit egyszerűen úgy hívnak,
hogy szeretetvirág.

7730. MZ/XY2017-07-11 20:43
Kun Magdolna:
EGYSZER MEGÉRTED FIAM
Egyszer, ha már elérhetetlen
távolságban leszek tőled fiam
és vánszorgó lábnyomom is elfújja a szél,
nem hagyva magad körül porszemnyi
emléket sem, mi rólam mesél,
jusson eszedbe gyermekkorod
mosolygó napjai.
Láss magad előtt egy képet,
ahol ketten állunk, te meg én...
Talán hároméves lehettél,
mikor határozott szavakkal mondtad
- szeretlek-
S abban a pillanatban
valami leírhatatlanul jó érzés melengette
lelkemet
Hittem, hogy az életnek,
ennél boldogabb percei nincsenek,
nem lehetnek,
mert, aki így szeret, az soha
nem fájdíthat szíveket.
Emlékszel arra, mikor sírós szemeiddel
esdőn néztél rám
s én féltő mozdulattal hajoltam hozzád,
hogy karomba vegyelek,
mert, ha ölelhettelek,
felszáradtak arcunkról a könnyek
s napfénnyé változtak
az ereszekre lecsorgó, hulló esőcseppek.
Emlékszel, elengedtelek,
mikor szabadságra vágytál.
Repülhettél, mint a szárnyait kitáró sas,
mely, akkor is átszeli a tengert,
ha tajtékzó hullám sodorja...
De az a sas, az a sas, fiam,
a végtelenbe szállva is tudja,
honnan indult el, és hol van
régi otthona..

7729. mazsumazsu2017-07-02 12:57
Köszönöm. Igen ott elütöttem amikor írtam az "S"-t.
(válasz orrodnál tovább láss 7728. hozzászólására)

7728. orrodnál tovább láss2017-07-02 09:27
Aranyos.:)

Talán a 4. sorban a kezdő "Se" szócska helyett "S" hangzót akartál. Nem?
(válasz mazsumazsu 7726. hozzászólására)

7727. orrodnál tovább láss2017-07-02 09:25
Móra Ferenc

A DIDERGŐ KIRÁLY

Mese, mese, mátka, pillangós határba:
Volt egyszer egy király Nekeresd országba.
Nevenincs királynak nagy volt a bánata,
Csupa siralom volt éjjele, nappala.
Hideg lelte-rázta, fázott keze-lába.
Sűrű könnye pergett fehér szakállába:
"Akármit csinálok, reszketek és fázom,
Hiába takargat aranyos palástom!
Aki segít rajtam: koronám, kenyerem
Tőle nem sajnálom, véle megfelezem!"

Százegy kengyelfutó százkét felé szaladt,
Tökszárdudát fújtak minden ablak alatt:
"Ki tud orvosságot a király bajáról,
Hol az a bölcs ember, aki jót tanácsol?"
Adott is ezer bölcs ezeregy tanácsot.
De együtt se ért az egy falat kalácsot.
Didergő királynak csak nem lett melege,
Majd megvette szegényt az Isten hidege.
Körmét fúvogatta, keserűn köhintett,
Bölcs doktorainak bosszúsan legyintett:
"Bölcsekkel az időt ne lopjuk, azt mondom,
Hívjátok elő az udvari bolondom!"

"Hallod-e, te bolond, szedd össze az eszed,
Adj nekem tanácsot, akárhonnan veszed."
"Teli van énnálam ésszel a szelence:
Hideg ellen legjobb a meleg kemence.
Gyújtass be csak, komám" - nevetett a bolond,
S nevetett köntösén a sok arany kolomp.

Kergeti a király ki a sok léhűtőt:
Hozzák fülönfogva az udvari fűtőt!
"Hamar cédrusfával a kandallót tele,
Urunk-királyunknak attól lesz melege!"
Nagy volt a kandalló, akár egy kaszárnya,
El is égett benne vagy száz cédrusmáglya.
Sergett is a király előtte, megette,
Utoljára mégis csak azt dideregte:
"Fűtsetek, mert megvesz az Isten hidege,
Már a szakállam is csak úgy reszket bele!"

Nyöszörög a fűtő: "Felséges királyom,
Életem-halálom kezedbe ajánlom,
Most dobtam bele az utolsó forgácsot,
Jó lenne hívatni az udvari, ácsot!"

Nekibúsult erre a didergő király,
Szigorú paranccsal a kapuba kiáll:
"Vágjátok ki kertem minden ékességét,
A szóló szőlőnek arany venyigéjét,
A mosolygó almát, a csengő barackot,
Hányjatok a tűzre minden kis harasztot!
Széles ez országban amíg erdőt láttok,
Kandallóm kihűlni addig ne hagyjátok.
Jaj, mert mindjárt megvesz az Isten hidege,
Csak úgy kékellik már az ajkam is bele!"

Csattognak a fejszék, sírnak erdők, berkek,
Recsegnek, ropognak a gyümölcsös kertek.
Sok lakójuk fejét bujdosásnak adta,
Fészkit ezer madár jajgatva siratta.
A rengeteg fákból egy szál se maradt ott,
Aranyos kandallón mind elparazsallott.
Didergő királynak de minden hiába,
Nyögve gubódzik be farkasbőr bundába:
"Fűtsetek, mert megvesz az Isten hidege,
Csak egy fogam van már, az is vacog bele!"

Nekeresdországban van is nagy kopogás,
Ripegés-ropogás, siralom, zokogás.
Dolgozik a csákány, fűrész, balta, horog -
A király ajtaja egyszer csak csikorog.
Betipeg egy lányka, icike-picike,
Gyöngyharmat tündöklik lenvirágszemibe.
Az ajaka kláris, a foga rizskása,
Csacsog, mint az erdő zengő muzsikása:

"Ejnye, de rossz bácsi vagy te, király bácsi!"
Megfordul a király: "Ácsi, kislány, ácsi!
Azt se tudom, ki vagy, soha se láttalak,
Mért haragszol reám? Sohse bántottalak!" -
Kerekre nyitotta a csöppség a szemét:
"Minek szedetted le a házunk tetejét?
Hó is hullongázik, eső is szemezik,
A mi padlásunkra az most mind beesik;
Elázik a bábum kimosott ruhája,
Vasárnap délután mit adok reája?"

Mint amikor nap süt a jeges ereszre,
A király jégszive harmatot ereszte.
Szemében buggyan ki szívének harmatja,
Szöghaját a lánynak végigsimogatja:
"Ne félj, a babádat ruhátlan nem hagyom,
Bíborköntösömet feldaraboltatom.
Bársonyrokolyája, selyem főkötője,
Lesz ezüstkötője, aranycipellője!"

Most már meg a kislány mondta azt, hogy "ácsi!
Mégiscsak jó bácsi vagy, te király bácsi!"
Örömében ugrált, tapsikolt, nevetett -
S didergő királynak nyomban melege lett!
A tükörablakot sarokra nyitotta,
Városa lakóit összekurjantotta:
"Olyan meleg van itt, hogy sok egymagamnak,
Juttatok belőle, aki fázik, annak!"

Tódult is be nyomban a sok szegény ember,
A márvány-téglákon nyüzsgött, mint a tenger.
Ki is szorult tőlük király a konyhára,
Rájuk is parancsolt mindjárt a kuktákra:
"Asztalt terigetni, ökröt sütögetni,
Fussatok a hordót csapra ütögetni,
Ily kedves vendég még nem járt soha nálam,
Mint a saját népem - nagy Meseországban..."

7726. mazsumazsu2017-07-02 09:08
Ezt a verset egy kolléganőm búcsúztatójára írtam aki nyugdíjba megy. Ha megkérhetlek mondanátok róla véleményt? (Jó, rossz stb.)

Köszönöm, hogy sok sok aktát emelgettél helyettem
Mikor azt a kezem miatt sajnos meg nem tehettem
Türelmesen elmondtad, hogy mit és hogy kell csinálni
Se nem mondtad, hogy hagyjál békén ülj le aztán találd ki
Segítettél mindig hogyha valamit nem találtam
S vígasztaltál ha egy aktát nagyon nagyon utáltam
Sütöttél te nekünk sokszor nagyon finom sütiket
S adtál sokszor a sütéshez tuti biztos tippeket
Nem is tudnám felsorolni mindazt amit köszönök
De legyen majd az otthonlétben nagyon sok sok örömöd
Tedd majd ez a szerencsefát otthon fel a szekrényre
S ha ránézel eszedbe jut sok szép évnek emléke

7725. cicaaa652017-07-01 17:52
Kun Magdolna : Szeretetvirág

Van-e
szebb ajándék annál,
mi kertedből való,
mi kezed melegétől
selymes, ringató,
mibe lelked tetted bele,
mit szíved ölelt át,
mit egyszerűen úgy hívnak,
hogy szeretetvirág.

7724. cicaaa652017-06-22 05:30
Szuhanics Albert: Mindig megtalálsz engemet

Amikor fáradt vagy nagyon,
s nincsen már, aki felkeres,
mikor gond ül az arcodon,
mindig megtalálsz engemet!

7723. Vagy jól vagy sehogy.2017-06-12 21:49
7722. Ez szép vers volt

7722. MZ/XY2017-06-12 20:30
Deli Enikő: Múlnak az évek
Múlnak az évek,
Te egyre csak érzed:
Nem az a fontos,
Mások kinek vélnek.
Nem számít az már,
Kik hogy ítélnek,
Tisztelnek-e,
Vagy megvetnek téged.
Telnek az évek,
S most veszed észre,
Ki az, ki fontos,
Megmarad végleg.
Vele maradsz te,
Kell az életedbe,
Búban, örömben
Menedék lelkednek.
Beszélgetni vele,
Szívét táplálni,
S minden helyzetben
Hűen mellé állni.
Vele jót kacagni,
Vitázni, ha kell,
De soha nem engedni,
Búsan menni el.

7721. cicaaa652017-06-11 17:49
Reményik Sándor: Margaréta

Én nem kérdeztem: szeret-nem-szeret
A margarétától soha.
Nem kellett más,
Csak fehér virágszirom-mosolya.
Mely úgy lengett az alvó rét felett,
Mint egy sóhajtás, mint egy lehelet.
Én nem kérdeztem: szeret, nem szeret
A margarétától soha.

7720. Böbe mama 632017-06-11 15:26
Szádeczky-Kardoss György
Nincs időd!

Szoktál-e néha meg-megállni,
És néhány percre megcsodálni
A zöld mezőt, a sok virágot,
Az ezerszínű, szép világot,
A dús erdőt, a súgó fákat,
A csillagfényes éjszakákat,
A völgy ölét, a hegytetőt?
Nem, neked erre nincs időd!

Szoktál-e néha simogatni,
Sajgó sebekre enyhet adni,
A hulló könnyeket letörülni,
Más boldogságán is örülni,
Meghallgatni, akinek ajka
Bánatra nyílik és panaszra,
Vigasztalni a szenvedőt?
Nem, neked erre nincs időd!

S ha est borul a késő mára,
Készülni kell a számadásra,
Mérlegre tenni egész élted,
Tettél-e jót, láttál-e szépet,
És nincs más vágyad csupán ennyi:
Nem rohanni, csak ember lenni,
Hiszen már látod a temetőt!
De most már késő!...... Nincs időd!


7719. Polli2017-06-08 14:57
Éles Attila
Ha kell...

bármikor büszkén elmegyek,
sírok, akár egy kisgyerek,
folyókat választok ketté,
magamat avatom szentté.

mindig csak veled nevetek,
súgva mondom a nevedet,
búsnak, szenvedőnek látszom,
éjfélkor gitáron játszom.

a Holdat vadul ugatom,
meghasadok, mint az atom,
futok a hajnali széllel,
táncolok hulló levéllel.

súlyos titkaid megőrzöm,
fehér bohócnak öltözöm,
elbújok a felhők között,
talán örökre eltűnök.

7718. Alessandro2017-06-05 21:01
Robert Burns - A kékszemű lány

Tegnapi útam meggyötört
s gyötör még eleget csúnyán:
két édes, drága szem megölt,
megölt egy kékszemű leány.
Nem lánggyűrűs aranyhaja,
harmatos rózsaajka se,
nem is hókeble az oka -
hanem gyönyörű, kék szeme!

Szó, hang, mosoly: édes pokol;
elbűvölt, nem tudom, mivel;
gyilkos-örök sebet ütött
belém, szép kék szemeivel.
De, szó, megállj, várj még, halál,
tán hozzám hajlik a kegye;
ha nem, tudom, hogy gyilkosom
lesz az az édes kék szeme!

/Szabó Lőrinc fordítása/

7717. cicaaa652017-06-05 06:56
“Mondd, vártál-e már úgy,
tudtad, hiába vársz,
s mentél-e már úgy,
mindegy volt, merre jársz,
szóltál már visszahívón
tűnő árnyék után,
hagyták már kinyújtott kezed
elengedve, sután,
kérdeztél már tudva azt,
nem felel senki sem,
vártad-e már halk reménnyel”

Takács Péter: Mondd (részlet)

7716. cicaaa652017-06-02 05:35
Fuchs Éva: Utazó

Nem vagyok senki,
csak játszom egy embert,
szürke köd vagyok,
a napfénynek árnyékot adok,
s az éj befogad
néha nap.
Próbáltam már sok valaki lenni,
de nem ment,
akkor sem vett észre senki,
csak egy ruhát, maszkot láttak,

szerettek egy kicsit,
aztán továbbálltak,
és mindez most a földre hullott,
és már senki nincs ott,
és már csak árnyékom
visszhangozzák a falak.
Nevem elfeledték,
arcom együtt gyűrődött az idővel
sok időt nem várok
itt állok
újból útra készen.

7715. cicaaa652017-05-29 18:22
Májusi szellő
Kányádi Sándor

Almavirággal
futkos a szellő,
akár egy kócos
semmirekellő.

Kócosnak kócos,
de nem mihaszna,
okot nem ád ő
soha panaszra.

Füttyöget olykor,
mintha ő volna
a kertek kedves
sárgarigója.

Meghintáztatja
ágon a fészket,
leszáll a földre:
fűhegyen lépked.

Illeg és billeg,
s ha dolga nincsen,
elüldögél egy
kék nefelejcsen.

7714. cicaaa652017-05-17 19:35
" Várunk a csendes félhomályban
Valami csodás balzsamot,
Mely elfeledtet mindent, mindent
S meggyógyít minden bánatot..."

Ady Endre

7713. cicaaa652017-05-14 06:42
Moretti Gemma: Másként

Sok mindent másként kellett volna.
Bárcsak az idõ megfordulna
s kezdeni lehetne mindent, újra.
Élni tudni és élni merni,
néha járatlan úton menni,
nem csak rohanni, meg-megállni
azt, ami szép, körülcsodálni.
Nem szégyelni a gyengeséget,
meghallani ha hívnak, kérnek,
jobban bízni, jobban szeretni,
szeretteink kedvét keresni.
Kérés nélkül adni mosolyt, jó szót, türelmet
rossz napjaiban is hinni a szerelmet
többet gondolni rá, mit érez a másik,
szeretet tüzével fûteni, ha fázik.
Élhettem volna így is én.
Újra kezdeni nincs remény,
de amennyi idõm hátravan
ebben a felemás világban,
hadd élhessem meg tiszta szívvel,
csendes örömök árnyékában.

7712. Miss Sárika2017-05-12 11:48
Sohonyai Attila - Egyszerűen

Nincs ezen a világon többed, mint magad.
Fűzd száladra a legszebb gyöngyből azt,
kivel már nem érdekel, ha ősz lesz hajad,
s úgy gondoz szeretetében,
hogy lelked minden nap ugyanaz a fiatal marad.

…mikor már nem kergetsz semmit az égen,
nincs rozsda szívedben, s ha keserű is néha az élet:
megszokottan leszel higgadt, s szenvedéllyel éber.
Egyszerűvé terem körülötted minden, mint a szög:
hisz akit szeretnek, az egyszerűen mindennél több.

7711. ivanpartizan2017-05-12 11:44
Fekete István: Hóvirág

Illatod a földben hagytad, mélyen
És az arcod, mint a hó, kedves, fehér.
Szerelmes méhek kelyhedbe nem járnak,
Lehullsz, mikor még híre sincs a nyárnak,
És marokkal tép, aki elér.

Nem ismered a daltzengő májust,
Szirmodra fagy hideg, ónos eső,
Mégis szívemen hordom bokrétádat,
S ha nem néznek, megcsókolom a szádat,
Mert te vagy - te vagy a: Legelső...

7710. cicaaa652017-05-12 11:39
József Attila: Kopogtatás nélkül

Ha megszeretlek,
kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg.
Szalmazsákomra fektetlek,
porral sóhajt a zizegő szalma.

A kancsóba friss vizet hozok be néked,
cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,
itt nem zavar bennünket senki,
görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.

Nagy csönd a csönd, néked is szólok,
ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,
melegben levethetsz nyakkendőt, gallért,
ha éhes vagy, tiszta papírt kapsz tányérul,
amikor akad más is.
Hanem, akkor hagyj nékem is,
én is örökké éhes vagyok.

Ha megszeretlek,
kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél.

7709. Polli2017-05-06 15:01
Arany János

A LEPKE

Zöld lepke, mint hulló levél,
Melyet tovább legyint a szél,
Nem száll virágot lepni meg,
Csak lenn, az út porán libeg.

Nincs feltünő bársony meze,
Csilló-pora, fény-lemeze;
Virágkorát most éli bár:
Oly színhagyott köntösbe' jár.

Volt napja, volt, négy, tán öt is,
Hogy izlelt ő szerelmet is;
Most a jövőnek hint magot;
Nem fél, hogy a láb rátapod.

Szegény! ha rátoppantanék,
Pusztulna ő s egy nemzedék;
De oly bizalmas ott alant:
Mért bántsam a kis gondtalant?...

Élj, lepke! éld múló nyarad,
Ha még egy-két napod marad:
Jöhet vihar nagy-hirtelen,
S megfagysz esőn, hideg szelen.

Köszönd, hogy már tekintetem
Földhöz lapúl, nem föl vetem:
Ha bátran még fenn hordanám,
Rád is tiportam volna tán.

Mért nézzek a magasba fel?
E szép világ: egy köd-lepel;
Nem látom az ég madarát,
Csak téged itt s útam porát.

Nem a pacsirtát, aki szánt;
A napnak áldott fénye bánt;
De az anyaföld szintelen
Fakóján megnyugszik szemem.

Sorsom pedig, s egy méla gond
Egemből már a földre vont;
De nem remény-magot vetek:
Azt nézem: hol pihenhetek?

(1877 júl. 3)

7708. **sue**2017-05-06 14:47
Piován Győző: MÁJUSI ÉNEK

Csobog már a kis patak,
Zöld a lomb, a rét;
Méhe zsong, virág fakad,
Szellő zúg mesét.
Illat száll, madár dalol,
Felhőtlen a táj.
Halljátok-e gyermekek?
Hív a napsugár!

Hív az erdő, hív a völgy,
Hív a szép határ:
Menjetek vidulni hát,
Míg virít a nyár.
Szedjétek gyümölcseit,
Míg felétek int,
Míg az őszi hervadás
Itt nem lesz megint.

Ha megvirrad keleten
S fölsuhan a Nap,
Hálaima mondásra
Ne légy hallgatag;
És este se késlekedj
Fohászt zengeni
Ahhoz, ki a föld porát
Átmelengeti.

Ahhoz, ki a hó alól
Zöld tavaszt fakaszt
S tarka nyárrá bűvöli
Halkan a tavaszt.
Ahhoz, aki őszt ad és
Őszre szép telet,
Áldásokkal hintve be
Földi életed.


7707. Plo Koon2017-05-03 21:35
Petőfi Sándor - János vitéz (rövidített változat)

Tüzesen süt le a sunshine az agrárra,
rácseszik egyszer még az UV sugárra.
Van ott egy csajszi, a paraszt meg kívánja,
ezér' hát lesz@rja merre fut a nyája.

Micsoda zabi' csaj, tök szép, de megszívja,
gyámját a vén luvnyát roh@dtul nem bírja.
Mos mint a mosógép, bele a patakba,
eközben csak azt a parasztot akarja.

A parasztot kirúgják, Ő lesz a Rambo 6.
Szétkaszál mindenkit, bírja ha gyilkolhat.
Sztár lesz és du_ná a francia csajokat,
aztán meg jön a hír amitől lelohad.

Meghalt a mosós csaj, hulláját keresi,
vízbe egy rózsát dob, bibéjét kiszedi.
Él a csaj! Mellette ott van száz jó liba,
micsoda választék, lesz ebből galiba.

7706. cicaaa652017-05-03 20:20
:)
(válasz Miss Sárika 7703. hozzászólására)

7705. cicaaa652017-05-03 20:20
És jött a május. Ezer orgonának
Lila bugája búgott, a napon
Minden bokor virágba öltözött föl
És a paréj is megnőtt szabadon.

Mint győzedelmi zászló, égbe lendült
A jegenye s ezer pacsirtadal
Hirdette boldogan és büszkeséggel,
Hogy itt a május és a diadal!

A nap bíborban hunyt el, a vizekben
Millió élet nászdalt remegett,
Míg a világ világ, még soha senki
Nem készített ennél szebb ünnepet!

Juhász Gyula
Május ünnepe, részlet

7704. Polli2017-04-27 22:05
Horváth Piroska
Bolhacirkusz
Begyűjtenek egy csapatba,
igát dobnak a nyakadba,
aprócska vagy a porondon,
futkározol egy korongon,

dolgod megteszed - pontosan,
lelked elrejted rongyosan,
apró vagy, vágyad rettentő -
ilyenné tett a teremtő,

álmod meg kell még értetned,
kaphatsz tapsot - megérdemled,
pattogsz jobbra - ha akarják,
lelked csűrik és csavarják,

futkározol, hogy megfelelj,
annyi mindent le kell, hogy nyelj,
igát dobtak a nyakadba,
begyűjtöttek a csapatba.