Ahogy a legtöbb weboldal az interneten, ez a webhely is cookie-kat használ, melyekre szükség van a weboldal teljes működéséhez. Weboldalunk böngészésével Ön elfogadja a cookie-k használatát. További információ
FőoldalDiéta & FitnessBabák & MamákSzex & PszichéSzépség & EgészségHobbi & OtthonEgyéb témák
CikkekNaplókFórumokTudásbázisSzavazásokKépgalériaApróhirdetések
KépeslapokReceptekKlubokJátékokFórum játékokBannereinkFacebook
Belépés | Regisztráció | Elfelejtett jelszó
 

Fórum - Keressük meg együtt a legszebb verseket

Kategória: Összes fórumtéma » Hobbi & Otthon » Szórakozás, média


A hozzászóláshoz be kell jelentkezned!

Amennyiben még nem regisztráltál nálunk, itt megteheted, ha pedig már van azonosítód, lépj be itt!


7789. cicaaa652017-11-22 06:19
József Attila

TÉL

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hogy melegednének az emberek.

Ráhányni mindent, ami antik, ócska,
Csorbát, töröttet s ami új meg ép,
Gyerekjátékot, - ó, boldog fogócska! -
S rászórni szórva mindent, ami szép.
Dalolna forró láng az égig róla
S kezén fogná mindenki földiét.

Valami nagy-nagy tüzet kéne rakni,
Hisz zúzmarás a város, a berek...
Fagyos kamrák kilincsét fölszaggatni
És rakni, adjon sok-sok meleget.

Azt a tüzet, ó jaj, meg kéne rakni,
Hogy fölengednének az emberek!

7788. Annyka2017-11-20 10:46
ZELK ZOLTÁN:TÉLI FALEVÉL

Itt lengek, ringok még a fán.
Olykor még nap is süt reám.

Ha szél fúj, meg-megremegek
s testvéreim, a levelek

búsan repülnek már tova
és vissza nem térnek soha.

Már itt a tél, már itt a köd
s tán hó szitál a hegy fölött,

de: még az ágon lengek én,
magányosan, mint a remény...


7787. Annyka2017-11-18 09:00
Ady Endre : Hervadáskor

Hervadáskor, pusztuláskor,
Novemberi dérhulláskor
Tinálatok, lent a kertben
Ránk hullott a falevél.
Az öreg fa hervadt lombja
Mintha nékünk szólott volna,
Mintha minket intett volna:
Vigyázzatok, jön a tél!

Hervadáskor, pusztuláskor,
Novemberi dérhulláskor,
Visszasír a lelkem hozzád,
Szép szerelmem, kedvesem.
Mintha ott a kertben lennék.
Száll a levél, száll az emlék,
Szálló levél, szálló emlék
Körülrepdes csendesen...

Hervadáskor, pusztuláskor,
Novemberi dérhulláskor,
Tinálatok, lent a kertben
Most is hull a falevél.
Most is hervadt a fa lombja,
De most mintha sírva szólna:
Úgy-e, úgy-e nem hittétek,
Rövid a nyár, itt a tél...

7786. Annyka2017-11-17 08:46
Csokonai Vitéz Mihály: Az ősz

November

Eljött már november didergő hónapja,
Hideg szele a fák ágait megcsapja.
Meghalva elhullnak a sárga levelek,
Játszadoznak vélek a kegyetlen szelek.
Az ajtónál álló télnek hideg zúzza
A zőld ligeteket s mezőket megnyúzza.
Hideg esső csorog, csepeg egész éjjel,
A fázékony Auster havat is hány széjjel.
A borongós égnek sűrű felhőzése
Házba zárt szívünknek kedvetlenedése.
Jer, barátom, minden únalmat űzzünk el
Az új boron vídám beszélgetésünkkel.
Van elég gesztenye, van elég noszpolya,
Van dió; melyik kell? mind jó borkorcsolya.
Gazdagabbak leszünk akármely bárónál,
Csendességben űlvén itt a kandallónál.
Az az óros kancsó megint jár közöttünk,
Tudod, mint tegnap is, mikor haza jöttünk.
Még ugyan a borom nem forrt ki egészen,
De semmi; potomra minek heverésszen?
Most még jobban is csúsz, mert édes valóba,
S különben sem látszik színe a kancsóba.
És ha az elsőtől még kedved nem dúzzad,
A másik kancsót is körömhegyig húzzad.
Magam is fogok te utánad tenni:
Törik, szakad, mégis vígan kell ma lenni.
Vígan ma, barátom! és ha pitizálunk,
Róziról is egy-két sort dallarizálunk.
S ki tudja? hátha még táncot is kell várni?
S hatos minétet is fogunk ketten járni?
Neveted? de több is történhetik itt még:
Bolond az, barátom, aki okos mindég!
Le kell a mord képet néha-néha tenni.
S ha ennyi hívságra nem fogunk is menni:
Jer, legalább minden únalmat űzzünk el
Az új boron vídám beszélgetésünkkel!

7785. Annyka2017-11-16 09:37
Toma Viktor: Télközelgő

Télre gondol már a szürke, hideg lomb
vágy nélkül int búcsút a derűs létnek
s édes emlékét őrzi még a vén domb
az ősznek, mely feszült a dús fényben.

Szikrázik még a csoda végső fénye
a kihűlt avar csókolja a földet
végső napokban a táj borul térdre
csak térhessen újra anyai ölbe.

Bolyong még néhány langyos őszi utca
apró tengelice még dalol s remél
de a hajnal már jégverembe bújva
s az ég lassan álom haváról regél.

7784. Polli2017-11-12 16:40
Kormányos Sándor
Őszi szél
Csak hallgatunk, én itt, te ott,
s a percekbe szőtt kis csodák
szétfoszlanak, míg szemlesütve
rohannak el az éjszakák.

Messze vagy, a sóhajok közt
csókjaink emléke meglapul,
de tűnő álmok nem ringatnak,
csak vágyak fáradt csendje hull.

Most hallgatunk, én itt, te ott,
s ha némaságunk összeér,
majd eltűnődve von szemünkre
könnyű fátylat az őszi szél.

7783. cicaaa652017-11-07 05:44
Ady Endre:
Az Ősz dicsérete

Egyszer csak, észrevétlenül
A fa alá avarszőnyeg kerül.
Megállsz a mélázó napsütésben,
Gyönyörködhetsz az őszi ködben.
Ezer színnel festett képek,
Mind a szívedbe égnek.
Nincs még egy évszak,
Mely ennyi pompát rejt
Fejedre kedvesen gesztenyét ejt.
Nézheted a vadludak vonulását
Ahogy őz keresi tisztáson a párját,
Szürettől hangos a hegyoldal
Itt, ott felcsendül egy dal.
A kertekben érik a dió
Hangosan kárál a szajkó.
Este, ha begyújtasz, fával a kályhába,
Tehetsz almát, krumplit a parázsba.
Mesebeli illat lengi át a szobát,
Megidézheted régi korok hangulatát.
Forralt borral kezedben, a karosszékben,
Gyönyörködhetsz szebbnél-szebb zenékben.
Este a csillagos eget nézve,
Felidézhetsz meséket,
Amiket egykor hallottál,
Amikor tiszta és jó voltál.
Ne bántsd az Őszt,
Fedezd fel inkább,
Amit nyújt,
Az összes titkát.

7782. Annyka2017-11-02 06:09
Somornai Lajos: Halottak napjára..

Ma mindenki emlékezik valakire,
de legfőképp a szeretteinkre.
Akik már nincsenek közöttünk,
ott vannak az égben fölöttünk.

Értük gyertyát gyújtva emlékezünk,
és a sírjukra koszorút teszünk.
Közben a hiányukat érezzük,
őket gondolatainkban felélesszük.

Milyen jó volna, ha együtt lehetnénk,
ezért valamit most tehetnék.
Bármit, csak hogy együtt lehessünk,
újra veletek beszélgethessünk.

De ezek már csak emlékek,
mint ahogy a közös fényképek.
Ahol jó visszanézni bennetek,
amik engem tovább erősítenek.

A szívemben őrzöm emléketek,
én jól vagyok, ennek örüljetek.
Megállom a helyemet a világban,
belefoglalom a neveteket az imámba.

7781. Kicsi Fecske2017-11-01 20:48
F Szabó Mihály:
BOLDOGSÁG

Minden érző ember boldog akar lenni,
A boldogságot hát mindenki keresi.
Hajszolja a boldogság kék madarát,
Hogy megsimogassa selymes puha tollát.
De ha mindig keresed a boldogságot,
Sokszor csalódni fogsz, mikor nem találod.
S nem fogod meg a boldogság kék madarát,
Elrepül előled, mielőtt meglátnád.

Nem kell mindig a boldogságot keresni,
Nem kell mindig a kék madár után futni!
Csak észre kell venni, mikor jobb a kedved,
Mikor úgy érzed, hogy örülsz valaminek.
Valaminek, mire olyan nagyon vágytál.
Valaminek, mire réges-régen vártál.
Olykor ezek apró dolgok is lehetnek,
De sok apró örömet is szerezhetnek.

És amikor ezek kincseiddé válnak,
Egyszercsak azt érzed, hogy mostmár boldog vagy.
A kék madarat sem kell tovább keresned,
Eléd varázsolja azt a képzeleted.
Örülj, ha boldog vagy! De légy önzetlen is!
Ha tudsz, szerezz sok örömet másoknak is!
Önzetlenségedért, Sorsod bőven fizet,
Mások örömével ad neked sok kincset.

7780. Kicsi Fecske2017-11-01 08:49
Schrenk Éva
Halottak napi visszaemlékezés
Halottak napján most visszaemlékezünk,
sírokra a temetőben mécseseket teszünk,
szomorúan hangzik fel a gyászoló ének,
sírok köré gyűlünk mi: fiatalok, vének.

Halottak napján menny és föld összeér,
s imára kulcsolódik minden dolgos tenyér.
Ki nem hisz Istenben, most nehéz annak lelke,
a hiányt, a fájdalmat egyedül kell viselje.

Halottak napján csendben lépünk, némán,
szívünk fájdalmasan dobog, szinte bénán.
Egymásra nézve megértjük most egymást;
egyszer te is idekerülsz, embertársam, meglásd.

7779. Annyka2017-10-30 15:41
Kun Magdolna: Lehajtott fejjel

Csak állok, Anyám sírod előtt, némán tisztelegve,
lehajtott fejjel, őszen, betegen,
várva arra a megszokott kedves mondatodra,
mit minden búcsúzáskor oly szeretettel mondtál,
- vigyázz magadra édes gyermekem -

Várom, Anyám, hogy kopott kendőd alól, ezüstszínű
selyemhajad kibomoljon gyönge válladra,
s én úgy lássalak majd mint akkor nagyon régen,
mikor még hinni mertem az örökszép mesékben,
mert azokban te voltál a jóság tündér-asszonya.

De csak a szél fúj, Anyám áldott hangod helyett,
a szél amely felborzolja rólad a homokszemeket,
hogy egy halomba gyűjtse, s majdan oda repítse,
ahol szótlan csend uralja a végtelen eget,
s ahol a zárt ajkakról is csak könnyek peregnek.

Állok, Anyám sírodnál, megrendülten, gyászban,
és rád gondolok, mert érzem a lassú elmúlásban,
hogy az én erőm is fogy, az én szívem is gyengül,
hiszen minden egyes nap, számomra is már
búcsúzenét játszó harangszóként csendül.

7778. Annyka2017-10-30 15:27
Kun Magdolna: Magányos estéken

Magányos estéken, mikor senki sincs velem,
nézem a fotód mama, és rád emlékezem.
Ujjammal megsimítom áldott arcodat,
s azt kérdem magamtól, vajon most hol vagy.

Ott ahol szép lelked otthonra talált,
van-e olyan drága mama, aki úgy ölelhet át,
ahogyan én öleltelek, ahogyan én szerettelek,
mikor még kezembe tarthattam fáradt kezedet.

Magányos estéken könnyem hullatom,
mert napról-napra nagyobb azon bánatom,
hogy a kettőnk közti távolságot le nem győzhetem,
bárhogy fáj is mama, hogy nem lehetsz velem.

7777. Annyka2017-10-29 06:16
Kun Magdolna: Fáradt dobbanás

Mint ki haldokolni készül, úgy lüktet szívem,
mintha meg-megállna benne a fáradó ütem,
mely oly sok éven át, tartotta magát,
s őrizte ritmusának nesztelen zaját.

Mi lesz velünk szívem, ha nem dobogsz tovább,
ha mindketten feladjuk az élni akarást,
és csendben állva várjuk, hogy az őszi szél
átlibbentsen minket az időkerekén.

Miért van szívem, hogy minden érzésünk,
akkor teljesül ki, mikor elmegyünk,
és akkor értékelik ön-mivoltunkat,
mikor temetői csend vigyázza örök álmunkat.

Miért sírunk szívem, miért könnyezünk,
régi, boldog érzést miért temetünk,
hisz oly sok idő telt el, míg megtanultuk azt,
hogy az élet csak egy röpke, múló pillanat.

7776. l.luiselotte2017-10-28 16:10
Mary Elizabeth Frye:
Ne jöjj el sírva síromig

Ne jöjj el sírva síromig,
Nem fekszem itt, nem alszom itt;
Ezer fúvó szélben lakom
Gyémánt vagyok fénylő havon,
Érő kalászon nyári napfény,
Szelíd esőcske őszi estén,
Ott vagyok a reggeli csendben,
A könnyed napi sietségben,
Fejed fölött körző madár,
Csillagfény sötét éjszakán,
Nyíló virág szirma vagyok,
Néma csendben nálad lakok
A daloló madár vagyok,
S minden neked kedves dolog...

Síromnál sírva meg ne állj;
Nem vagyok ott, nincs is halál.


7775. Annyka2017-10-26 07:28
Aranyosi Ervin: Ősz van

Ősz van, hűvös idő,
didergős a reggel.
Nem is találkozunk
víg madársereggel.

Mogorva a kedvünk,
a lelkünk is fázik.
Felhők mögött a Nap,
s a Föld könnyben ázik.

Ám az erdő, az szép,
újra kivirágzott,
színes levél formál
ezernyi virágot.

A szélnek nem tetszik,
nagyját leszaggatja!
Gyászinduló lenne,
a szarvasbőgés hangja?

Én nem így gondolom,
inkább jövőt ígér,
hogy egyszer véget ér,
az a közeli tél.

Ha a tél közeleg,
tavasz jár nyomában.
A jövő csírája
itt ébred a mában!

7774. gyula2017-10-26 00:42
Nagyon szép
(válasz Annyka 7759. hozzászólására)

7773. Annyka2017-10-24 08:45
Reményik Sándor: A nagy piktor

Október, a piktorok Piktora
Már teljes lendülettel festeget.
Ecsetjét arany-tengerekbe mártva
Húzza hervadó világok felett.

Nézzétek, milyen biztos mozdulat!
Milyen könnyed és mily könyörtelen:
Szépséget s halált egyben osztogat.

A bágyadt lombra ahogy rálehel,
Irtóztató és hízelgő a hangja:
Meghalsz, - de utoljára szép leszel.

7772. cicaaa652017-10-23 05:52
Zilált betűim, mint falevelek hullanak a papírra,
rozsdás őszidő mossa az idő vasfogát.
A nyár melegére bőröm emlékszik-, hideg hajnalok kísérnek.
Gesztenye és dió vastag, puha szőnyegként terül el a földre esve,
Hintaszékem a szél, tüzem adja a bíbor-, s a színekkel melegszik lelkem.
Nappalom az éj-, az évszakok váltakoznak bennem.

Most ősz vagyok, zúgó nyárutó.
Avar a kopaszodó fa alatt,
Ködös pára a talaj felett.
Kéményből szálló füst, parázs a kályhában.
Harsogó alma és édes sütőtök illata.
Ősz vagyok. Csodás. Színekkel teli.

7771. Annyka2017-10-18 08:35
Aranyosi Ervin: Őszi játék

Lent a földön őszi avar,
amit a szél fel-felkavar.
Majd leteszi, s dombot épít,
újra cserélve a régit.

A sok levél úgy csalogat,
hengergőzzem köztük sokat!
Vagy bújjak el, s kukucskáljak,
s míg rám találsz, addig várjak!

Szétgurul a sok levél,
mikor jön egy kósza szél,
felkapja, majd elrepül,
s itt maradok egyedül.

Jó kedvűn játszik az ősz,
a sok levél leelőz.
Utolérni nem tudom,
szétszélednek az úton.

Aztán megfordul a szél,
visszatér a sok levél,
majd a földön elterül,
s megágyaznak remekül.

Reá fekszem, s nevetek.
Jó hogy gyerek lehetek!
A sok levél ölbe vesz,
boldogsággal tölt el ez!

7770. Annyka2017-10-16 07:14
Radnóti Miklós: Október

Hűvös arany szél lobog,
leülnek a vándorok.
Kamra mélyén egér rág,
aranylik fenn a faág.
Minden aranysárga itt,
csapzott sárga zászlait
eldobni még nem meri,
hát lengeti a tengeri.

7769. cicaaa652017-10-16 06:48
Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rám ragyog,
a nap felé fordítanám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.

Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? Azt meg kell érni még,
csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
de most, de most e tündöklő sugár
még rám ragyog, s ölel az illatár!.

/ részlet, Várnai Zseni : Csodák csodája/

7768. Annyka2017-10-04 08:53
Váci Mihály: Még nem elég!

Nem elég megborzongni,
de lelkesedni kell!
Nem elég fellobogni,
de mindig égni kell!
És nem elég csak égni:
fagyot is bírjon el,
ki acél akar lenni,
suhogni élivel.

Nem elég álmodozni.
Egy nagy-nagy álom kell!
Nem elég megérezni,
de felismerni kell!
Nem elég sejteni,
hogy milyen kor jön el;
jövőnket - tudni kell!

Nem elég a célt látni;
járható útja kell!
Nem elég útra lelni,
az úton menni kell!
Egyedül is! Elsőnek,
elől indulni el!
Nem elég elindulni,
de mást is hívni kell!
S csak az hívjon magával,
aki vezetni mer!

Nem elég jóra vágyni:
a jót akarni kell!
És nem elég akarni:
de tenni, tenni kell!
A jószándék kevés!
Több kell: - az értelem!
Mit ér a hűvös ész?!
Több kell: - az érzelem!
Ám nemcsak holmi érzés,
de seb és szenvedély,
keresni, hogy miért élj,
szeress, szenvedj, remélj!

Nem elég - a Világért!
Több kell: - a nemzetért!
Nem elég - a Hazáért!
Több kell most: - népedért!
Nem elég - Igazságért!
Küzdj azok igazáért,
kiké a szabadság rég,
csak nem látják még,
hogy nem elég!
Még nem elég!

7767. Annyka2017-10-03 13:32
Gyimóthy Gábor: Nyelvlecke

Egyik olaszóra során,
Ím a kérdés felmerült:
Hogy milyen nyelv ez a magyar,
Európába hogy került?

Elmeséltem, ahogy tudtam,
Mire képes a magyar.
Elmondtam, hogy sok, sok rag van,
S hogy némelyik mit takar,

És a szókincsben mi rejlik,
A rengeteg árnyalat,
Példaként vegyük csak itt:
Ember, állat hogy halad?

Elmondtam, hogy mikor járunk,
Mikor mondom, hogy megyek.
Részeg, hogy dülöngél nálunk,
S milyen, ha csak lépdelek.

Miért mondom, hogy botorkál
Gyalogol, vagy kódorog,
S a sétáló szerelmes pár,
Miért éppen andalog?

A vaddisznó, hogy ha rohan,
Nem üget, de csörtet – és
Bár alakra majdnem olyan
Miért más a törtetés?

Mondtam volna még azt is hát,
Aki fut, miért nem lohol?
Miért nem vág, ki mezőn átvág,
De tán vágtat valahol.

Aki tipeg, miért nem libeg,
S ez épp úgy nem lebegés, –
Minthogy nem csak sánta biceg,
S hebegés nem rebegés!

Mit tesz a ló, ha poroszkál,
Vagy pedig, ha vágtázik?
És a kuvasz, ha somfordál,
Avagy akár bóklászik.

Lábát szedi, aki kitér,
A riadt őz elszökell.
Nem ront be az, aki betér. . .
Más nyelven, hogy mondjam el?

Jó lett volna szemléltetni,
Botladozó, mint halad,
Avagy milyen őgyelegni?
Egy szó – egy kép – egy zamat!

Aki „slattyog”, miért nem „lófrál”?
Száguldó hová szalad?
Ki vánszorog, miért nem kószál?
S aki kullog, hol marad?

Bandukoló miért nem baktat?
És ha motyog, mit kotyog,
Aki koslat, avagy kaptat,
Avagy császkál és totyog?

Nem csak árnyék, aki suhan,
S nem csak a jármű robog,
Nem csak az áradat rohan,
S nem csak a kocsi kocog.

Aki cselleng, nem csatangol,
Ki „beslisszol” elinal,
Nem „battyog” az, ki bitangol,
Ha mégis: a mese csal!

Hogy a kutya lopakodik,
Sompolyog, majd meglapul,
S ha ráförmedsz, elkotródik.
Hogy mondjam ezt olaszul?

Másik, erre settenkedik,
Sündörög, majd elterül.
Ráripakodsz, elódalog,
Hogy mondjam ezt németül?

Egy csavargó itt kóborol,
Lézeng, ődöng, csavarog,
Lődörög, majd elvándorol,
S többé már nem zavarog.

Ám egy másik itt tekereg,
– Elárulja kósza nesz –
Itt kóvályog, itt ténfereg. . .
Franciául, hogy van ez?

S hogy a tömeg miért özönlik,
Mikor tódul, vagy vonul,
Vagy hömpölyög, s még sem ömlik,
Hogy mondjam ezt angolul?

Aki surran, miért nem oson,
Vagy miért nem lépeget?
Mindezt csak magyarul tudom,
S tán csak magyarul lehet. . .!

7766. Annyka2017-10-01 11:22
Kosztolányi Dezső: Intés az öregebbek tiszteletére

Bizony hajoljatok meg az öregebbek előtt,
akár utcaseprők, akár miniszterek.
Nem oly tiszteletet prédikálok én tinektek,
mint a papok s az iskolai olvasókönyvek.
De vegyétek számba, mily nehezen mentitek át ti is
évek veszedelmén törékeny szívverésteket
ezen az embernek ellenséges földgolyón
s ők, kik negyven, ötven, hatvan évet éltek,
hány téli reggelen, hány tüdőgyulladáson
gázoltak át, hány folyó mellett haladtak el éjjel
s hány gépkocsitól ugrottak el az utcasarkokon,
míg váratlanul elétek állanak, időtől koszorúzva,
mint a csodák, mint akik háborúból jönnek,
egyenesen, mint a zászlórúdak s egyszerre kibontják,
hogy ámuljatok, vihar-csapott, de visszahozott életüknek
méltóságosan lebegő, békét hirdető, diadalmi lobogóját.

7765. Annyka2017-10-01 08:04
Aranyosi Ervin: Októberi levél

Levél jött egy barátomtól,
levél jött a fától.
Azt üzente a levéllel:
– Október van mától!

Nézd milyen szép ez a levél,
szépen megfestette:
világos az erezete,
sárgás-zöld a teste.

Elteszem hát szép emléknek,
gondoljak a fára!
Eldobálja leveleit,
s alszik nemsokára!

7764. cicaaa652017-10-01 06:02
Ha egy szép élet vágyát őrzöd,
A múlttal nem szabad törődnöd,
S mindig úgy tégy, ha veszteség ér,
Mint hogyha újjászülten élnél.
Mit akar? - kérd meg minden naptól.
És minden nap felel majd akkor:
Tetteidnek tudjál örülni,
Más tetteit tudd megbecsülni;
Főként ne gyűlölj egy embert se,
S a többit hagyd az Úristenre!

Johann Wolfgang von Goethe


7763. Annyka2017-09-30 08:43
Fecske Csaba: Szeptember

az erkélyen a muskátli még virít
ő nem tudhatja amit én igen hogy
ősz van boldogan viseli szirmait
mint bálozó lányok a szép ruhákat
a nap lassacskán mint a szappan elfogy
főpróbája ez már a pusztulásnak

madarak tartják az eget szárnyukon
a korlátra könyökölve bámulom
az utcát életünk zajos színterét
a Bükk borongó erdőit messze kék
talán most utoljára az őszi hegy
a rozsdás lombokat vad szél rázza meg

a meg-megroppanó ágak közt rigó
keresgél szorgalmasan férget magot
aprópénzként gurulnak el a napok
utánuk kapok annyi élnivaló
lenne de kezemből minden kifolyik
a veszteséget számolni vagyok itt

a madarak hangjukkal vermet ásnak
a csöndbe tőrt vetnek az elmúlásnak
a gazdátlan muskátli még virít
mint elsőbálozó a szép ruháit
viseli boldogon selymes szirmait
hűtlen szerető a remény csak ámít

7762. Annyka2017-09-30 07:42
Juhász Gyula: Szeptember aranya

Pirkad a lomb, nyaram elmúlt,
Elmúlt epedve nyaram,
A hold bőség-szarujában
Szeptember aranya van.

Ez a nyár volt a legszebb,
Mert legszomorúbb nekem.
Elmúlt. Most eldalolom majd
Szeptember éjjeleken.

Mert ez az én sorsom, üdvöm,
Tűnőben szép a nyaram,
Mikor a holdon, a szőkén,
Szeptember aranya van.

7761. cicaaa652017-09-30 06:02
Csendben remélni

Néha jó csendben maradni,
Semmit nem mondani,
Meg sem szólalni,
Órákig hallgatni.

Néha jó csendben maradni,
Emlékeket betakarni,
Fájni, kívánni, vágyni,
Egyhelyben, mozdulatlan várni.

Néha jó csendben maradni,
Senkit, semmit hallani,
Túlélni, élni, remélni
Egyedül félni, s örökké remélni.

Rákóczi Karola

7760. Annyka2017-09-29 07:20
Petőfi Sándor : Itt van az ősz, itt van ujra

Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.

És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.

Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem. –

Kedvesem, te űlj le mellém,
Űlj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.

Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.