Panaszáradat.... (beszélgetős fórum)
Jah, hogy már nem aktuális? Oké, ezt benéztem...
Szia!
Nem akartam írni, de nem bírom ki :)
Mire vársz még??? Miért nem válsz el??? Mondjuk, azonnal...
Suli: Nem lehet esetleg a jogot halasztani, és elkezdeni a gazd-it? Csak egy ötlet, lehet nem jó. Sztem ha már felvettek, el kéne végezni mind2t!
Fenyegető e-mail: Egyáltalán minek válaszolsz??? Törlöd és viszontlátásra. Azzal párhuzamosan töröld az emlékezetedből is. Nem tartozol senkinek magyarázattal! Senkinek nincs joga ítélkezni feletted.
Szerintem a megoldás mindenképp az, hogy szépen elváltok, a férjed egyértelműen nem szeret téged. Azt meg, hogy a gyereket inkább elveri, mint foglalkozna vele (ne adj Isten: játszana) pár percet, azt inkább nem is minősítem. Zárd le életed ezen szakaszát mihamarabb, mert teljesen fel fog emészteni.
Kb amikor elősször próbáltad elhagyni,nos akkor nem kellett volna visszafogadni bármit mondanak a szüleid....nem ők élnek egy semmilyen házasságban hanem te,és ahogy látom,soha nem fogod megtenni a lépést...mindíg ujra és ujra ugyanarrol beszélsz,hónapom óta ugyanazt kerügeted,pedig egyszerüen csak lépned kellene és kitartani a döntésed mellett...ne háritsd a gyerekedre hogy neki hiányzik az édesapja,meg a mama...megkérhetted volna anyukád hogy ő látogasson meg ne te őket és akkor nem kell találkoznod a férjeddel ha nem vagy rá képes...másrészt attol ha nem vagytok együtt annak nem kell azt jelentenie hogy nem tarthatja a kapcsolatot apa és fia...
a sulival kapcsolatban...ha nem tudod vállalni mindkettőt akkor csináld csak az egyiket...pénz pedig ha nagyon kell nem úgy lesz leghamarabb ha tanulsz a végtelenségig,hanem mondjuk ha nagyon szükséges az anygiak miatt mint irtad,akkor elmész dolgozni egy újabb suli helyett,míg nincs más megoldás,közben folytatod ezt az egyet például...és ez csak egy pár dolog ami szemetszúr már hónapok óta.
Még nem mondta,hogy nem jó neki,de,hogy idegbeteg az biztos.A mai nap:Rakott cukkinit akartam csinálni,előmelegítettem a sütőt,de már csak akkor vettem észre,hogy rettenetesen füstöl,amikor az összeállított étel behelyezésére készültem.Úgyhogy hamar kikapcsoltam és passzolta mezt a kaját.Gyorsan ki kellett találnom vmit,ami hamar elkészül,a paprikás krumpli mellett döntöttem.Betipegett a férjem a főzési idő vége felé.Elmeséltem neki,hogy mi a helyzet a söütővel,és,hogy abból kifolyólag készítem ezt a másik ételt,ami mindjárt kész.Úgy tünt,hogy felfogta.Közben felébredt a kisfiunk,én az ételt kavargattam,úgyhogy neki kellett felmenni hozzá,azzal a megjegyzéssel,hogy"-na ennyit a kávéról!"Lezártam a tüzhelyet és mentem én is inkább,közben közöltem,hogy kész az étel.Fenn játszottam a babussal,amolyan ébredés utáni cirógatás félét,közben megkérdezte mi is a kaja?Pedig ugye ezt elmondtam ,amikor hazajött."-És kész?",pedig ugye ezt is mondtam miközben jöttünk fel a gyerekhez.Lejöttünk.Elláttam a babát,italt,ételt készítettem elő neki,és megkérdeztem,hogy :"Te nem eszel?"Válasz:Miért készen van?És mi is az?Ha jól számolok harmadszor.Hát,már eléggé kész voltam.Utána még egy jelentéktelen dolog iatt,pontosan,hogy vki,aki engem megbántott,sőt fenyegetett e-amil.ben,annak írt válaszomat olvasta,és egyszercsak,miközben a gyreke,aki amúgy is rossz étvágyú és áldás minden pillanat,amiker ételt vesz magához,tehát eközben,egyszercsak hangos szóval rámtámadott,hogy hogyan lehet ilyeneket írni!Válaszoltam is,de akkor már végképp kiborult a bili,hogy állandóan a feszültslget csinálja,és annak a kicsinek nincs nyugodt légkör a feje felett.Ja azt még kihagytam,hogy én mosogattam,miközben a baba evett,ő a gép előtt ült.Valami veszélyesre készült a kicsi és a férjemet kértem meg,hogy ő menjem oda hozzá,mert én hiába beszéltem.Úgy intézte el,hogy mialatt beszélt hozzá 4-szer egymás után a fenekére csapott.Na ekkor elüvöltöttem magam.
És a férjed,hogy érzi magát?
Ő neki feltűnik ez,hogy már alig beszélgettek?
Vagy neki jó így is?
Nem csodálom,hogy igy beszélgetni nincs kedved,ha nem figyel arra amit mondasz.Ez olyan mintha nem is lennél fontos számára.:-(
Mint családany,úgy érzem ,az emberileg lehetséges maximumot nyújtom,legalábbis nagyon igyekszem,úgy érzem megy is.Mint háziasszony is megálom a heyem,úgy vélem.Mindíg van tiszta ruha,rend,tiszta otthon,meleg étel az asztalon.Mint feleség...hmmm..Valaha azt gondolom jó feleség voltam,Azokban a bizonyos reménykedő időszakokban még ma is az vagyok.Azontúl,mint feleség ,hát nem hiszem,hogy túl sok örömet szerzek.Ez az "okozat"Házaséletünk nincs.Nem megy.Sokszor már beszélgetni sincs kedvem,mert vagy úgysem figyel rá,vagy figyel ,de nem ért és beszélgetés helyett magyarázathalmaz közepén találom magam,mert a legalapvetőbb dolgokat is képes nem érteni.De,ha e kettő valami csoda folytán mégis megy,akkor másnapra elfelejti,de van,hogy 5 percre rá,hogy miről is beszéltünk.És ezalatt nem arra gondolok,hogy elfelejtette a tejet a boltban.Nem étjük egymást,nincs közös hullámhossz,nem találjuk a közös hangot.Olyan,mintha nem is ezen a világon született volna,mintha nem itt nőtt volna fel ezen a bolygón,mintha nem itt élne.Más számára hétköznapi dolgokat neki el kell magyarázni.
Elküldeni...Ez egy kitűnő ötlet,csak nehezen kivitelezhető.Amúgy úgy érzem mindenben igazad van!
Valóban jó, a kisfiam a mai napig is emlékszik rá. Amikor már nem kellett járnunk, még mindig menni akart, jól érezte ott magát. :o)))
Ez egy jó pszichológus volt! :o))
... ezek alapján én egy fősulit se mernék bevállalni.
Volt egy időszak, amikor az én kisfiam is "különösen rossz" volt. Elvittem pszichológushoz, 5 alkalommal mentünk... ötödszörre behívott, és a következőket mondta: a kisgyerek rendkívül értelmes, kedves kisfiú... és most nézzük anyukát! ... Néztük! ... Anyuka 1 hónap múlva munkahelyet váltott. Hjééé, a kisgyerekkel azóta semmi gond nincs, valóban kedves, értelmes és nagyon nyugodt, pedig már 9 év eltelt. :o)
Milyen vagy mint családanya, háziasszony, feleség? Hogyan felelsz meg ezeknek a szerepeknek?
Őt hova küldjed?EL!:DD
Máris megoldódna legalább egy sztressz helyzeted.
Ha viszonylag nyugiba lehetnél,akkor talán rendet tudnál rakni a káosznak tűnő helyzeteden.
Gondolkodj el,hogyan változtatnád meg az életed,milyen módon ,hogyan tudnád ezt megoldani.Egyszerre csak egy problémával foglalkozz és szép lassan kigabalyíthatnád a szálakat.
Csak te tudsz változtatni a helyzeteden ,senki más.
Van ok és van okozat.Az a baj,hogy az én lelkiállapotom az utóbbi következménye.
Nincs az a szakember aki változtatni tud egy ember alaptermészetén,értelmi képességein meg végképp nem.
Én jártam pszihológusnál.És őt hova küldjem.Empátiát,önzetlenséget,figyelmességet oktató iskolába?A szeretetet kifelejtettem.
Nálunk van baj vagy velem,véleményed szerint?Mert azt írtad"baj van nálatok!",mégis engem küldenél pszihológushoz.
Most én kérnélek,hogy ezt fejtsd ki bővebben!
Valószinüsítem,hogy az összefüggés hiányának az oka az,hogy túl sok dolog bánt és mindent egyszerre próbálok elmondani,annak rovására,hogy kellő részletességgel fejteném ki egy-egy problémámat.Buggyantnak tűnök?Pedig csak kiábrándult elkeseredett, szomorú ember vagyok.Akit egyes körülmények olyan életre kényszerítenek,amilyet nem szeretne élni.
Azt hiszem nem értettél meg.Amit te írsz az igen,az logikus.De neki előző nap meséltem el,hogy meghoztam ezt a súlyos horderejű döntést és másnap nem emlékezett rá.Normális,ha csak ennyire figyelünk arra akit szeretünk?A jogban már benn vagyok,azt mindenképpen be akarom fejezni,detúl soká lesz még az,hogy azzal vmit is kezdeni tudjak.A gazd.azért kell,mert csak 7 félév,vagyis előbb tudnék talán,jobb munkához jutni,azzal jobb körülményeket biztosítva a kisfiamnak.
Különösen rossz kisfiam van,persze imádom,de nagyon nehéz vele.Egy pillanatra nem áll meg,folyton keresi a bajt,tör-zúz.Étvágya nulla,leírhatatlanul rossz.A közműveink veszélyben vannak a tartozások miatt,nap ,mint nap próbáltam futni az életünk után,ha lehet így ffogalmazni.Egy nap,a napokban már nagyon ki voltam merülve,kértem a férjem segítségét,kértem,hogy vegyen ki 1 nap szabadságot,mert ami minden aznap megint a nyakamba szakadt,úgy éreztem nem leszek képes végigcsinálniReakció:"Na és én mit csináljak?Te mindíg azt hiszed,hogy neked nehezebb"Hát nem tudom...Én is dolgoztam 8 órát egy munkahelyen,van összehasonlítási alapom.Túl sok lenne mindent leírni....
Vedd kicsit lazábban,ne görcsölj mindenen!:))
Az élet szerintem egy nagy játék,nem szabad komolyan venni egy pillanatát sem!
Amit a férjed kérdezett,nekem abszolút logikusnak tűnt.
Miért terhelnéd túl magad,később majd meg lesz a másik is ,ha nagyobb a gyerek:)
Pici fiam van,2 és fél éves,aki szereti az apját.Egyszer 1 hetet külön töltöttünk,azidőre az anyuéknál talált a férjem menedéket.Ők persze azt akarták,hogy úgymond agyerek miatt együtt maradjunk.A baba mamafüggő is,tehát mindennap látta abban az 1 hétben az apját.Kereste,ha nem volt itt.Visszatáncoltam az ő érdekében.
Leírom csak a ma estit.Ehhez tudni kell,hogy jogra jártam az elmúlt 2 évben,szóval harmadéves leszek.Tavaly felvettek gazd. szakra.2 félévet lehet passziválni,tehát vagyy most szeptemberben elkezdem,vagy ugrott.Hónapokig törtem a fejem,hogy kisgyerek,és munka mellett be merjem e vállalni a kettőt,főként,hogy antidepresszánsról leszokóban vok,ami elég jól menne,ha nem idegesítenének folyton.Tegnap megkezdődött a jelentkezési időszak.Tanulmányi rendszerben jelölni kellett,hogy aktív vagy passzív jogviszonyt választok e.Döntöttem,mindkettőt aktívra jelöltem.Amikor hazajött a munkából du.16 körül megosztottam vele eme sorsdöntő lépésem részleteit.Hogy mit hogyan képzelek el,stb.Ma este,az imént szóba került a suli.Ő meglepett egy kérdésével:"Miért mindkettőt csinálod?Nem azt mondtad,hogy csak a gazdálkodásit?Na én nem kiabáltam,de el lehet képzelni az érzést...
Szerintem meg az életfelfogásodon kellene változtatnod:))
Lehet,hogy ahelyett,hogy folyton ide járok panaszkodni,inkább naplót kéne vezetnem.Úgy terhelnék senkit az örökös nyavjgásommal.
Néha egy ideig azt hiszem,hogy talán jó lesz minden,hogy nem is olyan elviselhetetlenek a problémáim.Máskor,mint most is borzasztóan magam alatt vagyok,mert ördögi kelepcében érzem magam.Még mindíg a nekem szánt figyelem(a férjem részéről),az értelmes és gördülékeny beszélgetések hiányoznak leginkább.
Akkor panaszkodj :) Én még amúgy sem hallottam panaszaid