Dalszöveg - lánc (fórumjáték)
..kérem,
legyen az én drága feleségem
boldogságom,tudom,nála megtalálom
lenn a délibábos Hortobágyon
Barna kislány ablakába, jó estét, jó estét!
Szállást kérni jöttem hozzád, ha be eresztenék.
Mindenféle csavargónak szállást nem adhatok.
Nincs itthon az édesanyám, csak egyedül vagyok.
Sohase mondd, hogy túl vagy már mindenen.
Sohase mondd, hogy tovább már nincs nekem.
Mindig van új és még újabb, hát várd a csodát,
De sohase mondd, hogy nincs tovább.....
Nyáreste volt, madár dalolt a fán,
S itt kóborolt, csavargott egy cigány,
Egy ablaknál! Állj meg cigány,
Úgy muzsikálj, hogy sírjon az a szép leány,
Olyan legyen, mint egy szerelmi könnyes vallomás.
De csak csendesen,
Ne hallja senki más.
Zöld erdő mélyén, kis patak szélén,
Párjával élt egy öreg cigány,
Vén öreg ember, nótája nem kell,
senkinek sem kell a nótája már.
Szép tavasz járja, zöld a fa ága,
kis galamb vígan turbékol a fán,
Ősz feje kábul, s a szíve kitárul,
párjához így szól az öreg cigány.
Az úton majd néha gondolj reám,
Ez a föld a tiéd, ha elmész, visszavár!
Nézz rám, és lásd: csillagokra lépsz,
Nézz rám, tovatűnt a régi szenvedés.
Hol a fák az égig érnek, ott megérint a fény,
Tudod jól, hova mész, de végül hazatérsz.
Kis kutya,nagykutya,
nem ugat hiába,
van nekem szeretőm
Szeged városába'
Mért szakad fel minden újra élesen?
Mért remélem úgy, hogy újra látlak?
Otthon újra zajlik a folyó,
s a várra ezüst dér szitál majd.
Léptünk nyomát rég belepte már a hó,
vissza hozzád hogyan találjak?
Szívet cseréljen, aki hazát cserél!
Mert bárhogy él, s bárhol, csak félig él.
És bármerre jár, bárkit is talál,
más ott a csók, más a táj.
Otthon újra zajlik a folyó,
s a várra ezüst dér szitál majd.
Léptünk nyomát rég belepte már a hó,
vissza hozzád hogyan találjak?
Hull a hó a kéklő hegyeken,
s a fecskék messze délre szálltak.
Mért szakad fel minden újra élesen?
Mért remélem úgy, hogy újra látlak?
Messze túl a kék hegyen
van az én hazám....
Lesz maga juszt is az enyém,
Csak az enyém,
Csak az enyém!
Nincs egyebem, csak a remény,
Csak a remény, a remény.
Karikagyűrű ragyoghat a kezén,
Kacaghat gúnyosan ma még felém!
Lesz maga juszt is az enyém,
Csak az enyém,
Az enyém!
"...Szép az élet, víg az élet, ámde én csak addig éljek,
Míg a Villa Villa Negra áll.
Szép lány jöjj el egyszer, nálunk fölmelegszel, s
Meglátod, még az álmod, egyre vissza jár.
A Villa Negra nem apácazárda,
A Villa Negra nem fényes lokál,
Vagány legény ha szépszerény bezörget itt
E csöndes házban oltalmat talál..."
Kicsike vigyázzon
egyszer nagymama lesz...
Sárika egy kicsikét butácska
De Sárikának a szíve kitárva
Gondoltam, hogy egyszer majd beférek
De Sárikának hiába beszélek
Sárika egy kicsikét nehéz lány
De Sárikának a szeme szivárvány
Mondtam neki, nélküle nem élek
De Sárikának hiába beszélek
Nyáreste volt, madár dalolt a fán,
S itt kóborolt, csavargott egy cigány,
Megszólítám: De jó hogy megtalállak itt,
A legszebb lány tudod-e, hol lakik?
Ott arra lenn, túl az akácsoron,
Ma estelen, egy ház elé osonj!
Egy ablaknál! Állj meg cigány,
Úgy muzsikálj, hogy sírjon az a szép leány,
Olyan legyen, mint egy szerelmi könnyes vallomás.
De csak csendesen,
Ne hallja senki más.
Ülök a szobámban, búsan, egyedül
És a fájó múltra gondolok
Odakünt az utcán lassan fény dereng
És az órán pereg a homok
Szeretném a homokórát megállítani
Szeretném az emlékeim elfelejteni
De a homokóra csak pereg, pereg
Így hát, kedves, tovább szenvedek
Nem tudom, hogy elhiszed-e még
Hogy fájó szívem örökké tiéd
Álmaimban téged látlak, két karomba téged zárlak
Nem tudom, hogy elhiszed-e még
De ha egyszer, drágám, nem bírom tovább
Ezt a fájó bús emlékezést
Elmegyek én akkor, tovább állok én
Mert a szívem magányos, szegény
Eresz alatt fészkel a fecske,
Mi van a kötődbe', menyecske?
Nyári piros alma bo-bo-bo-bo-borízű,
Kóstolja meg kend, de jó ízű!
..gesztenye,
barna a szeme....
(A) két szemét még most is látom,
Könny nélkül sírt, csak nézett vádlón.
Egy percig állt, sebzetten, bénán,
Nem szólt egy szót, csak elment némán.
Hervadt falevél hullt le a fákról,
Elvitte őt az őszi szél.
Mégis minden este vissza - vissza várom,
Mert szívem csak őérte ég.
/:Ne mondjátok, hogy kit szeressek,
ne mondjátok hogy mért szeressek,
ne mondjátok meg azt, hogyan szeressek! :/
De nehéz az iskolatáska ilyen szép napos délelõtt.
Peti áll a válaszra várva, hátha lesz, ki megszánja õt.
Arra ment egy kisleány, Peti sosem látta tán,
Az eszem helyett jobb, ha a szív vezet.
Felcsillant a két szeme: inkább tartok õ vele,
Elindult a lány után, bármi lesz is ezután.
Gimbelem-gombolom,
légy enyém angyalom,
a félelemre nincs okod,
hiszen szeretlek,jól tudod...
Deres már a határ, őszül a vén betyár,
Rá sem néz már sohasem a fehérnép.
Nem is vár több nyarat, senkije se maradt,
Egyetlenegy hű társa:a szegénység..
Látod-e már a házad tetejét?
Érzed-e már az otthon melegét?
Erdő, mező a kicsi temető,
Ott alussza álmát már a szeretőd.
Látom, hogy elsuhan
felettem egy madár,
tátongó szívében szögesdrót,
csőrében szalmaszál. ( :D )
Magamat ringatom,
míg ő landol egy almafán,
az Isten kertjében
almabort inhalál.
Nem vagy itt jó helyen,
nem vagy való nekem.
Villámlik mennydörög,
ez tényleg szerelem.
Napok óta tart a küzdelem szüntelen,
Ugye borzasztó, ugye borzasztó?
Haragosdit játszunk, mérgesen kérdezem:
Meddig tart ez még? Jobb a békesség!
Nem várok holnapig, holnapig,
Jó, ha kibírom félhatig,
Kezdem én a békülést.
Nem, mégsem várok holnapig, holnapig,
Tegnap sem aludtam hajnalig.
Bármit mond, én ráhagyom
Pókháló van már az ablakon.
Álmaimban sok-sok éjjel újból ott vagyunk,
Köröttünk hallgat a csend, mi is hallgatunk.
Édes álmodás, de jő a pirkadás,
S eltűnik az éji látomás.
S a kunyhó ott áll egymagára hagyva,
Hol százezerszer átölelt karom.
Senki nem jár mostanában arra,
Pókháló van már az ablakon.
Álmaimban sok-sok éjjel újból ott vagyunk,
Köröttünk hallgat a csend, mi is hallgatunk.
Édes álmodás, de jő a pirkadás,
S eltűnik az éji látomás.
A kunyhó ott áll egymagára hagyva,
Hol százezerszer átölelt karom.
Senki nem jár mostanában arra,
Pókháló van már az ablakon.
..mesét,csodás mesét,
hogy a rakéta földre ért,
ez ám a szép...