Dalszöveg - lánc (fórumjáték)

..belenéztem,meg is kértem,

legyen az én drága feleségem,

boldogságom,tudom,nála megtalálom,

lenn a délibábos Hortobágyon

Múlnak a gyermekévek, nincs visszaút

Új mesék nem várnak reánk

Van mégis csillagfényű álomvilág

De azt gyermekünk álmodja tovább.....

..nevessek boldogan,

ha szomorú a szíve,

nem tudom,nem tudom...

Már hosszú évek óta azt mondják nekem

Olyan vagyok, mint egy kisgyerek

Belátom, így igaz, én nem lettem komoly

Úgy mint más emberek

Bolondosnak tűnő, furcsa dolgaim

Rossz szemmel nézik oly sokan

Tudom, a szívük mélyén ők is szeretnék

És megtennék boldogan

Délibábos Hortobágyon egy kis kurta kocsma van,

S mert a jó bort úgy imádom, hát ott érzem jól magam,

Leszállt a csendes éj, alszik a város,

Aludj hát te is fiam.

Feletted százszorszép pillangó szálldos,

Feléd száz tündér suhan.

Búcsúzóul most a karod kitárod,

Úgy suttogsz jó éjszakát,

Amíg a tündérek országát járod,

Apád majd vigyáz reád.

Tiszán innen, Dunán túl,

Túl a Tiszán van egy csikós nyájastul.

Kispejlova ki van kötve. Szőrkötélre, nincs lefödve, gazdástul.

Lakodalom van a mi utcánkban,

férjhez megy a falu legszebb lánya,

hivatalos vagyok oda én is,

nem mennék el, ha százszor üzennék is.

Vége van már a lakodalomnak,

nagy bánata van a menyasszonynak,

forgatja a karikagyűrűjét,

sajnálja a régi szeretőjét.

Elvitte a legszebb rózsát,

nem hagyott még lombot sem az ágon.

Elvitte a féltett kincsem,

napsugaras, boldog ifjúságom.

Valamikor de sok könnyet,

fájó könnyet csókolt fel az ajkam.

De a hosszú vándorúton

egyedül maradtam.

Nem mulatok hangos szóval,

beérem már csendes, halk zenével.

Öreg idő, szálló idő,

belepte a holló hajam dérrel......

..tanyáról,

ej-haj rice-ruca

kukorica,derce

Mások vittek rossz utakra engem,

a mások bűne az én hibám.

Nem volt semmi nagyravágyás bennem,

nem is lett volna soha talán.

Tudom, hogy most intőt érdemelnék,

ha osztályoznák az életem.

De mindig kettőn áll a vásár,

és az útelágazásnál szívem megtévedett.

Ne nézd többé a múltam

Megtévedt szív is szerethet

De nézz könnyes szemembe

Olvasd ki, hogy mily forrón szeretlek

A szívem háborgó tenger

S a szememből könnyek peregnek

Mert én téged szeretlek

Hagyd a múltat én sem kérdezem.....

Ragyogón süt a Nap

szikrázik a fény..

csak a szívem szomorú

Rád gondolok én..

Szeretlek én..

Régi szerelem

még néha-néha visszajár,

ha kinn a szigeten

halkan búcsúzik a nyár.

Kigyúlnak a magyar tüzek, ragyogó szemek.

Még az égen is Hadak Útja jár...

Látod, ez a szerelem.

Egy kis nyár, egy kis holdfény,

egy kis erdő, egy kis bók, egy kis csók....

Dúdold el, ha bántanak,

dúdold el, ha nem süt a nap,

dúdold el, ha nem jön még,

kit annyira vártál.

Ne hagyd el soha azt, ki téged szívből imád

Lásd be, hogy néked is van számtalan kis hibád

A rózsa tövise is megszúrja a kezed,

Az áldott napfénytől is könnyes lesz a szemed.

Ha néha bántalak, gondolj az első csókra

Gondolj az első édes halk szerelmes szóra

Egy percre könnybe lábad akkor majd a szemed

S rádöbbensz arra, hogy itt a helyed

Azt mondta az anyukám, hogy nem tetszik a frizurám.

Mondjátok meg mit tegyek, ha levágatom szenvedek!

Azt mondta az apukám, hogy most majd gondja lesz reám.

Rettentő nagy gondba van, hogy miért vagyok gondtalan!?

... Tisza mentén, ott születtem,

Oda vágyik egyre vissza az én lelkem.

Pásztor síptól hangos ott az

Árvalányhajt termő róna,

Édesebb ott a madárdal,

Kékebb az ég, hívebb a lány, szebb a nóta.

Ma éjjel újra nálam leszel, ma éjjel tisztán látunk

Kérlek ne éljünk vissza semmivel

A titkaink egymásnak kitárjuk

Ma éjjel újra nálam leszel, ma éjjel vigyázok rád

Érzem kettőnk közt minden rendbe jön

Még egyszer megtaláljuk egymást ....

Tűzpiros virág

volt minden csókod, kedvesem.

Emlékszel talán,

akkor kinn a Szigeten.

Zúgó fák alatt

most magam járok csendesen,

s lépteid nyomát

mindhiába keresem.

Akkor majd táncolva örül Isten népe,

az ifjak is a vénekkel együtt.

La-la-la-la-la la-la-la-la-la-la

La-la-la-la-la la-la-la la-la.

Gyászukat vígságra fordítom,

népemet megvigasztalom,

Örömet szerzek nékik,

rabságból szabadságot,

Bánatból megdicsőült drága életet.

Ujjongó szívet adok,

egy utat, boldogságot,

Igen, mert szeretem őket.....

Kis lak áll a nagy Duna mentében

Ó. mily drága e lakocska nékem

Könnyben úszik két szemem pillája

Valahányszor emlékszem reája.

Kislány a zongoránál,

Fehérebb az orgonánál,

Jaj, de szépen játszotta a

Liszt rapszódiát!

Kislány, akit úgy szerettem,

Akit soha nem feledtem,

Rabja voltam, mint egy kisdiák.

Ó,ha milliomos lennék,

Cadillec-et vennék....

Találkozás egy régi szerelemmel,

Nem tudni mért, de mindig megható…

Idővel mindent másképp lát az ember,

De az, hogy szép volt, nem vitatható.

Darumadár fenn az égen, hazafelé szálldogál.

Vándorbottal a kezében szegény legény meg-megáll.

Repülj madár, ha lehet, vidd el ezt a levelet,

Mondd meg az én galambomnak,

Ne sirasson, felejtsen el engemet

Most kéne abbahagyni,

Elfutni, elrohanni,

Érzem, hogy holnap már többé nem lehet.

Most kéne össszeveszni,

Erônket összeszedni,

S kimondanunk azt, hogy ─ Ég veled!