Dalszöveg - lánc (fórumjáték)
Szóljon ez a dal, szétszórt gyöngyszemekhez
Kősziklára tapadt, tépett levelekhez...
...nem szeretsz,
haragszom rád,
hát elmehetsz...
Nyár van, szenvedek a szobában
Az emlék fölkavar, nagyon...
..is,imádlak én,
te drága rossz apacs legény...
De nem tudok én, nem tudok én, ilyen szívvel élni.
Fölmegyek az Úr Istenhez egy új szívet kérni.
Kalapomon piros szegfű babám tőled kaptam.
Fizetségül néked érte a szívemet adtam.
De szív nélkül, hej szív nélkül, nem tudok én élni.
Fölmegyek az Úr Istenhez másik szívet kérni.
Mindig van új és még újabb, hát várd a csodát,
De sohase mondd, hogy nincs tovább.
Sohase mondd, hogy vége,
Csak azt mondd, hogy ennyi megérte.
S ha megérte, jöhet egy pont,
Mit mondanod kell, ó, mondd!
Nem mulatok hangos szóval,
beérem már csendes, halk zenével.
Öreg idő, szálló idő,
belepte a holló hajam dérrel.
Valamikor de sok könnyet,
fájó könnyet csókolt fel az ajkam.
De a hosszú vándorúton
egyedül maradtam.
Sebesség gondolom,
Magasság gondolom,
Az az ég van-e még,
Túl a tél falakon...
jamaikai trombitás
jó fej, nem vitás
Mint a fecske, repülj messze földre,
Színarany szárnyú gondolat repülj el!
Rég nem látott hazámba kerülj el,
Vár a hőn szeretett szép otthoni táj...
...nem vagy itt jó helyen
nem vagy való nekem.
Villámlik, mennydörõg,
ez tényleg szerelem...
Most múlik pontosan,
Engedem had menjen
Szaladjon kifelé belőlem
Gondoltam egyetlen...
ó kisleány,
te nem vagy kisleány,
jól tudod,hogy
mit miért teszel velem...
Szeretni bolondulásig, de finom lenne,
Csak az a másik észrevenne, s benne lenne.
Tudom, ha egyszer átölel, utána úgysem enged el,
Magasba repülni volna jó valakivel.
Szeretni bolondulásig, elolvadásig
Elég, ha csókol márciustól februárig.
Fantáziám kalandozó, te vagy talán a nekem való.
Valakit bolondulásig szeretni volna jó...
Zöld volt a mező, színes a rét,
ház ült a völgyben és kék volt fent az ég.
Hófehér felhőkkel játszott fenn a fény,
és csillagot vetett a patakok vizén,
kéz-kézben járt ott egy pár, te, meg én.
Mindig kell egy barát, mindig kell egy barát,
aki sokszor elkísér.
Mindig kell egy barát, mindig kell egy barát,
aki mindent elmesél.
Mindig kell egy barát, mindig kell egy barát,
aki bátorít hogyha félsz.
Mindig kell egy barát, mindig kell egy barát,
kinek mindent elmesélsz.
Gyöngyvirágos kiskertedben mosolyog a napsugár is,
Gyöngyvirágos kiskertedhez hasonlít a mennyország is.
Temelletted úgy érzem én, gyönyörű szép álom ez az élet,
A neveddel az ajkamon meg is tudnék halni érted.
Gyöngyvirágok, kék ibolyák nyiladoztak a határban,
Minden nyíló kis virágban a te fehér lelked láttam.
Kis ibolyák, gyöngyvirágok, vigyétek el az én sóhajtásom:
Hogy a neved, a te neved a legszentebb imádságom.
..egyiknek sikerül.
a másiknak nem,
a sors néha nem tudja
mit akar...
Igenyöst a kerek erdő mélyébe,
De lova lába mögbotlott éggy gödörbe,
S ott fogták el Rózsa Sándort örökre...
Jaj nem lehet
szerelem nélkül élni,
hogy m'ért,
el se tudom mesélni....
..meglásd Rozi,
unatkozni nem fogunk...
Így tettem én is, vesztettem én is,
De bármi vár, nekem megérte mégis.
Én nem tudom, hogy mi lesz a holnapom,
De büntetésem büszkén vállalom.
Mikor a fenyőfa illata megérinti szívünk,
ezen az estén még az álmokban is hiszünk.
Nem szeretnék mást, csak boldognak lenni,
és másokért a szokottnál is többet tenni!
Légy boldogabb mint én,
rád ragyogjon fény,
ne is gondolj rám....
Sáros úton egyre lépkedek,
körülöttem boldog emberek.
Elmesélni nékik nem tudom,
milyen nagy a bánatom.
Többé már nem sirat úgy, hidd el téged senki sem,
mint ahogy én siratlak azóta is szüntelen.
Nem szégyellem, és egyre
hull az elsárgult levél,
sír a fáradt őszi szél.
Mondd, hogy nem múlt minden el,
mondd, hogy néha könnyezel.
De, ha hosszú éjszakákon
a szemedre nem jön álom,
s reám gondolsz mégis.
Ott valahol messze-messze,
én se hunyom a szemem le
s felzokogok én is.
...nád,szorítsd hozzád
ezt a barnát,
míg a barnát szorongatod,
azt a szőkét elszalasztod
Issza a szemem az út,
Te-te-te, tengerbe fut.
Ül a világ ujjadon,
Tőle volt a fájdalom,
Látnád, hogyan vezekel,
Nevetnél magatokon...