Dalszöveg - lánc (fórumjáték)
....Nem fújja már a bántó szél.
A viasztest elolvadt,
Valahol új életre kél.
A Föld már elengedte,
Az égen egy csillag ragyog.....
Ki tudja merre merre visz végzet
göröngyös úton, sötét éjjelen.
vezesd még egyszer győzelemre néped
Csaba királyfi csillagösvényen
Túr a disznó
a berekben csak a
füle látszik,
utána megy a kanász,
a farkával játszik....
Rúg a Rigo verje devla
Nem ízlik a kemény széna
Ha rárakom az istrángot, szetrúgja.
De, ha rummal megitatom,
A kordélyba befoghatom,
Úgyis tudja, bedzsalunk a csárdába.
Hej, Rigó, Rigó, te részeges ló,
De megittuk a zab árát.
Jaj, Rigó, Rigó, de sárga csikó,
Hát együtt látjuk, de a kárát.
Hej, Rigó, Rigó, te részeges ló,
De megittuk a zab árát.
Jaj, Rigó, Rigó, de sárga csikó,
Hát együtt látjuk, de a kárát.
Kell még egy szó mielőtt mennél,
Kell még egy ölelés, ami végig elkísér.
Az úton majd néha gondolj reám,
Ez a föld a tiéd, ha elmész, visszavár!
Esteledik a faluban, haza kéne menni.
Attól félek, a legények, meg akarnak verni.
Ne bántsatok, jó pajtások, nem vagyok az oka,
Szeretek egy barna kislányt, nem hagyom el soha.
Barna kislány ablakába, jó estét, jó estét!
Szállást kérni jöttem hozzád, ha be eresztenék.
Mindenféle csavargónak szállást nem adhatok.
Nincs itthon az édesanyám, csak egyedül vagyok.
De azért a szép szavadért mégis beeresztlek.
Csipkés szélű nyoszolyába szépen lefektetlek.
Csipkés szélű nyoszolyával szépen betakarlak,
Két karommal átölellek, reggelig csókollak.
Ne gondold, ó ne, hogy tied a világ,
Nem fog mindig a szerencse könyörögni hozzád
És ha még most tied a szó,
Ne hidd, hogy így marad örökre,
Ajánlom, tűnjél el a színről sietve.
Tátongó szívében szögesdrót
Csőrében szalmaszál
Magamat ringatom,
Még ő landol egy almafán...
Darumadár fenn az égen hazafelé szálldogál,
Vándorbottal a kezében cigánylegény meg-megáll.
Repülj madár, ha lehet,
Vidd el ezt a levelet,
Mondd meg az én galambomnak,
Ne sirasson, felejtsen el engemet.
Ne hagyd el soha azt, ki téged szívből imád,
lásd be, hogy néked is van számtalan kis hibád.
A rózsa tövise is megszúrja a kezed,
s az áldott napfénytől is könnyes lesz a szemed.
(A) kunyhó ott áll egymagára hagyva,
Hol százezerszer átölelt karom.
Senki nem jár mostanában arra,
Pókháló van már az ablakon.
Roskadozó házunk előtt könnyes szemmel álldogálok csendben.
Elmélkedem én a múlton, a szép napok járnak az eszemben.
Valahonnan nóta hallik, jaj, de szépen, búslakodva, szomorúan mondják,
Én magam is velük érzek, keservüket, bánatukat ontják.
Betoppansz úgy, mit régen,
Mint fénysugár az éjben, átölelsz némán...
Nem kérdek tőled semmit, ki volt, ki tőlem elvitt,
Nem vádol a szám.
Visszajössz hozzám te még, ha jön a nyár......
Már hosszú évek óta azt mondják nekem
Olyan vagyok, mint egy kisgyerek.
Belátom, így igaz, én nem lettem komoly
Úgy, mint más emberek.
Bár mondják múlnak a gyermekévek, nincs visszaút.
Új mesék nem várnak reánk,
Van mégis csillagfényű álomvilág
De azt gyermekünk álmodja tovább.
..mindent vagy semmit
így akarom én,
legyen a szíved másoké
vagy csak az enyém...
Teszem mit meg kell tennem,
Magyarnak születtem!
Kicsike állomás,ő az egy villanás
jegyet vált.
..lennék játéka
mindenféle szélnek...
Most múlik pontosan
Engedem, hadd menjen
Szaladjon kifelé belőlem, gondoltam, egyetlen
Nem vagy itt jó helyen
Nem vagy való nekem
Villámlik, mennydörög
Ez tényleg szerelem
Látom, hogy elsuhan
Felettem egy madár
Tátongó szívében szögesdrót, csőrében szalmaszál
Magamat ringatom
Míg ő landol egy almafán
Az Isten kertjében
Almabort inhalál
.... Keresem a szót, keresem a hangot.
Tudom, elmondva másképp hat minden.
Félek, nem értesz engem majd meg,
Keresem a szót, keresem a hangot.
Nézd, én már lassanként nem hiszek senkinek,
Mégis mindinkább érzem, hogy szükségem van nagyon rád,
Rád, rád, ó nagyon rád, rád, rád.
Hidd el nekem!
Mindig az a perc a legszebb perc,
Mit meg nem ád az élet,
Az a legszebb csók,
Mit el nem csókolunk.
Mindig az az álom volt a szép,
Mely gyorsan semmivé lett,
Amit soha többé meg nem álmodunk.
Kukorica csalán, csalfa lett a babám,
Huncut legyek, ha ez lesz a halálom.
Nem sajnálom, nem én,vagyok olyan legény,
Találok egy tucatot is a nyáron.
mert:
Aki akar keresni, az talál is,
A lányokkal cicázott az apám is.
Akad elég virág, nem búsulok tovább,
A virágot ott szedem, hol találom.
Nyisd ki babám az ajtód,
Csak csendesen mert meghallják a szomszédok,
Nyisd ki babám az ajtód,
Csak csendesen mert meghallják a szomszédok.
Ha meg hallják had hallják,
Úgyis tudja már a világ,
Hogy én téged szeretlek,
Hogy én téged soha el nem feledlek.
Kis kece lányom fehérbe vagyon,
fehér a rózsa, kezébe vagyon.
Mondom-mondom fordulj ide
mátkám-asszony,
mondom-mondom fordulj ide
mátkám-asszony!...
..gondom,
úgy örülnék minden csókodnak...
Akinek a lelke beteg és a szíve vérzik,
Igyon meg vagy öt-hat litert reggeltől éjfélig.
Húzassa el a cigánnyal százszor azt a régit,
Hogy jegenyefák, jegenyefák nem nőnek az égig.
lemondok az éjszakákról, megpróbálok józan ember lenni.
Rájöttem, hogy a bánatot másképpen is el lehet feledni.
Nem volt már a hajnaloknak fényes fényű bánatos virága
Hiába is tagadnám le, az életem végleg elhibázva.
Tudom senki meg nem mondja, mit várhatok az élettől újra
Lesz-e aki megmutatja, merre vezet a boldogság útja.
Elhibázott életemnek valaha is lesz-e gondozója,
Vagy maradok az éjszakák, bohém lelkű nótás csavargója....
....Mondd, mért szeretsz te mást,
És én csak téged.
Mért másnak örülsz úgy,
Ahogy én néked?
Ha mellém sodort egyszer már az élet,
Én nem engedlek oly könnyen el.
Mondd, mért adtál reményt
És oly sok álmot,
Ha mástól akarod a boldogságot?
Mondd, mért fogadtad el szerelmes szívem,
És hogyha elfogadtad, most mért dobtad el?
Módosít
E-mail küldés
Videó beküldés
Kép beküldés
Hozzáadás a kedvencekhez
Új kapcsolódó tartalmak
Megosztás
Nyomtatás
Dal letöltés Kotta letöltés Guitar Pro letöltés
Midi letöltés Extrák
Beküldő
gbetti
gbetti
Pontszám: 2
Dalszöveg
Amikor elmentél tőlem, majdnem meghaltam
Nem tudtam enni és forgolódtam ágyamban
Később egy régi lány vigaszait hallgattam
Amikor elmentél tőlem, majdnem meghaltam
Amikor elmentél tőlem, majdnem meghaltam
És Mario Lanza régi lemezeit hallgattam
És álmomban újra összebújva tangót táncoltam, veled
Amikor elmentél tőlem, majdnem meghaltam....
Rózsa Sándor a kocsmába feszelög.
Kocsmárosné, bort hozzon az asztalra,
Legszöbb lányát állítsa ki strázsára!