Dalszöveg - lánc (fórumjáték)
Szép, mint egy színes álom,
Kár, hogy csak néha lát, álomarcú lány,
Vállamra száll a hajnal,
Búcsúzik ő is már, álomarcú lány,
Mindig gondolj rám!
Álomarcú lány!
Mindig gondolj rám!
Lépj közel hozzám!
Mindig gondolj rám!
Debrecenben voltam, Nagyerdőben jártam.
A mi kis padunkon ifjú párt találtam.
Feléjük repesett örömmel a lelkem,
Azt, hogy csókolóztak roppant helyeseltem.
Lábujjhegyen léptem tova az avarban.
Dehogyis zörögtem, dehogyis zavartam.
Volt nékem is tavasz, akácvirágzás is,
Söpörtem eleget, söpörjön most más is.
Ringasd el magad, ringasd el magad
Ha senki nincs ki elringasson, ringasd el magad
De addig van remény, minden perc ünnepel,
hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el!
Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.
Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.
Nagy utazás,
azt mondtad, hogy ez az élet,
s nem halunk meg,
Az ember soha el nem téved
Zöld volt a mező, színes a rét,
ház ült a völgyben és kék volt fent az ég.
Hófehér felhőkkel játszott fenn a fény,
és csillagot vetett a patakok vizén,
kéz-kézben járt ott egy pár, te, meg én.
Sárgult a mező, szürke a rét,
száz nehéz felhőtől sötét lett az ég.
Jéghideg szellő szállt álmok ligetén,
és éjszínű ruhát ölt patakon a fény
lenn, ahol kószált egy pár, te, meg én.
Kereslek néptelen utakon, de csak a semmi vár
Dörögve zúgnak a betonon lánctalpas éjszakák
Falakról bámul az unalom, csak a csend szól rám
Csillagok hullnak, születnek újak és te messze jársz.
Kell még egy szó,
mielőtt mennél.
Kell még egy ölelés,
ami végig elkísér.
Az úton majd néha,
gondolj reám -
ez a föld a tiéd,
ha elmész visszavár!
Túl szép, amit te mondsz ahhoz, hogy így igaz legyen
Túl szép, ahogy szeretsz, elhinni én alig merem
Az ég azonnal kékebb, ha én rád gondolok
A szép azért lett még szebb. mert már veled vagyok.
Kicsi gyere közelebb,
túl messze vagy nem hallom a hangodat.
Egyszer egy szép napon,tudom,
hogy elhagyom a várost,ahol élek!
Sohase mondd, hogy vége,
csak azt mondd, hogy ennyi megérte.
Talán,sok év után
majd rájövök,hogy lesz
utánad más....
Lakodalom van a mi utcánkba,
férjhez megy a falu legszebb lánya..
forgatja a karika gyűrűjét,
Sajnálja a régi szeretőjét.
Nem kell
Hányszor mondjam nem kell
Akkor sem kell semmi
Semmi nem kell, nem kell
Tőled nem kell, nem kell
Még a nem kell sem kell
Semmi, semmi nem kell
Nem, nem, nem, nem kell.
Már minálunk babám, már minálunk babám
Az jött a szokásba
Nem szedik a meggyet, nem szedik a meggyet
Fedeles kosárba
Távolból jön a felhő, meglátod, utolér.
Fehérre festi a zöld mezőt hóval a téli szél.
Ez a világ sora, nincs mit tenni,
Elfordítom a fejem.
Kicsi, gyere velem csókot csenni,
Míg van szerelem.
Dalold el ezüst gitár,szívemnek óhaját..
de jó lenne szeretni,tiszta szívből nevetni
egy életen át!
Nézd: milyen az ég
estefelé
ibolyakék
milyen az ég
Nézd:milyen a föld
hegy és völgy
szomorú zöld
milyen a föld
... Rigó, Rigó, te részeges ló,
De megittuk a zab árát.
Jaj, Rigó, Rigó, de sárga csikó,
Hát együtt látjuk, de a kárát.
Gerlemadár messze repült, fészkét is elhagyta.
Nem hallatszik reggelenként, bánatos, bús hangja.
Nem köszönt el ő senkitől, hisz elment a párja.
Vissza többé, hogy is jönne, nincs már senki aki haza várja.
Repülj gerle csak messzire, keress egy új tájat,
Keress, keress új szerelmet, ébressz újra vágyat.
Veled, hogyha én mehetnék hisz én is épp úgy tennék.
Idegen táj, idegen arc, talán újra én is boldog lennék.
Rólad álmodom minden éjszakán,
Eljössz hozzám minden éjszakán.
Óó repülnék,repülnék hozzád és barátunk lenne az ég.
Repülnék,repülnék hozzád,csak erre vártam már rég....
távolból jön a felhő
meglátod ideér...
Én még sohasem értettem félre barátságot
Én még sohasem vontam belőle tanulságot
Én még sohasem tudtam kezelni a távolságot....
...
Indulj hazafelé! (Demjén F: Honfoglalás)