Dalszöveg - lánc (fórumjáték)
Túl szép, amit te mondsz,
Ahhoz, hogy így igaz legyen.
Túl szép, ahogy szeretsz,
Elhinni én alig merem.
Az ég azonnal kékebb,
Ha én rád gondolok,
A szép azért lett még szebb,
Mert már veled vagyok.
Mindig tanul az ember S ha elles valami jót
Már tapsol hogy ilyen boldog sosem volt
Ha szebbé teszel egy percet
Egy napnak az is elég
De máris keresd a holnap örömét.
Kislány a zongoránál
Fehérebb az orgonánál
Jaj, de szépen játszotta a Liszt-rapszódiát
Kislány kit úgy szerettem
Akit soha nem feledtem
Rabja voltam, mint egy kisdiák.
Csókja maga volt a szerelem
Lángolt, mint a hajnal Keleten
Napfény tűnik így el Nyugaton
Elfeledni én őt nem akarom.
tilos,tilos,tilos,
háromszor is tilos
menyecskét az ölembe,
mert a menyecskének
ura van szegénynek,
megölelni tilos a legénynek.
Asszonykám, adj egy kis kimenőt,
hogy zülljek ma, úgy mint azelőtt.
Az egyik kocsmából a másik kocsmába,
törzskávéházamból, zenés kávéházba...
Asszonykám, adj egy kis kimenőt,
hogy zülljek ma, úgy mint azelőtt.
Megjövök éjfélre, háromra, vagy négyre,
vagy holnap délre, mint azelőtt.
Nem üres szavakkal, de sok más javakkal,
puhíthatom meg a nőt.
Meglepem kalappal, egy modell darabbal,
vagy kap egy szép karkötőt.
Kis kút, kerekes kút van az udvaromba.
De szép barna leány van a szomszédomba.
Csalfa szemeimet rá se merem vetni,
Fiatal az édesanyja, azt is kell szeretni.
Csalfa szemeimet rá se merem vetni,
Fiatal az édesanyja, azt is kell szeretni.
Ennek a szép barna lánynak sarkon van a háza.
Sudár jegenyefa van az udvarába.
Sudár jegenyefa, földre hajlik az ága,
Ennek a szép barna lánynak én leszek a párja.
Sudár jegenyefa, földre hajlik az ága,
Ennek a szép barna lánynak én leszek a párja.
Erre gyere, ne menj arra,
Erre szebb út van, mint arra.
Erre gyere, szívem Katicája,
Adj egy csókot utoljára.
De én csókot nem adhatok,
Nem a te szeretőd vagyok,
Annak adok, kinek én akarok,
Kinek a babája vagyok.
Balaton, Balaton, náddal van kerítve
Annak a közibe 100 rózsa ültetve
100 rózsa levele, ősszel mind lehull a vízbe
A rózsám, a régi most jutott eszembe
Sohase mondd, hogy túl vagy már mindenen.
Sohase mondd, hogy tovább már nincs nekem.
Mindig van új és még újabb, hát várd a csodát,
De sohase mondd, hogy nincs tovább.....
..lám az enyém,lám az enyém
icike-picike,de csinos....
Mi fáj, gyere, mesélj
Mondj el mindent, tőlem ne félj
Kedved elrepült, ó, hol jár
Távol, messze száll
Mi fáj, gyere, mesélj
Van-e ború, van-e veszély
Mondd el bánatod énnekem
Súgd meg csendesen
Úgy kérlek, ne hazudj
Mire jó, gyorsan mondd csak el
Hisz a zord élet oly rohanó
Nincs idő, hát ne várj
Állj elém, bátran állj
Mondd csak el, mondjad el
Engem nem lehet elfelejteni,
Értem könnyeket illik ejteni,
Lehet így, lehet úgy,
De ha nincs is közös út,
Ábrándjaidban ott leszek ugyanúgy.
Gyűrött nappalok, hosszú éjszakák,
Régi csók ízét őrzi még a szád.
Lehet így, lehet úgy,
Derű, napfény, kacagás,
Nem pótol engem soha más.
Ezennel eljött az az óra,
Mely a búcsút hozza szelíden,
De emberemlékezet óta
Búcsúval nem ér véget még a szerelem.
Darumadár fenn az égen, hazafelé szálldogál.
Vándorbottal a kezében cigány legény meg-megáll.
Repülj madár, ha lehet, vidd el ezt a levelet,
Mondd meg az én galambomnak,
Ne sirasson, felejtsen el engemet.
Ha még egyszer hamarjában veled együtt lehetnék,
Violaszín nyoszolyádon oldaladhoz simulnék.
Szívemet a szívedre, gyenge legény létemre,
Lehajtanám bús fejemet
Hattyúfehér, fehér hattyú kebledre.
Ne gondold, ó ne, hogy tied a világ,
Nem fog mindig a szerencse könyörögni hozzád
És ha még most tied a szó,
Ne hidd, hogy így marad örökre,
Ajánlom, tűnjél el a színről sietve.
Ne hidd azt, ó, ne, hogy letagadhatod,
Mások dolgoznak helyetted, míg szerepedet játszod.
Egész más most ez a világ,
Jobb lesz, ha végre már megérted,
Az idő lassan, lassan eljár feletted.
Körben áll egy kislányka,
lássuk ki lesz a párja,
lássuk kit szeret a legjobban,
azzal táncolok gyorsan...
Ne gondold, hogy az a tavasz amikor a rózsa nyit az ágon,
Fű, fa, virág újra zöldül, dalos madár csicsereg a fákon,
Ne gondold, hogy az akácfa csak tavasszal bontogatja szirmát.
Az a tavasz amikor a szív a szívnek megtalálja titkát.
Amikor egy ablak alatt elsétálgatsz Isten tudja hányszor,
Amikor a kéz a kezet, lopva, titkon megtalálja százszor,
Amikor a rét virágát valakinek letépnéd egy szálig,
Az a tavasz, amikor egy asszony neve imádsággá válik.
Reszket a hold a tó vizén,
színezüst lángot szór a fény,
ó, de sokszor járok erre én egyedül.
Titkon a szívem arra vár,
hogy itt egyszer újra rád talál,
de csak a gúnyos őszi szél hegedül.
Azelőtt itt a tónál randevúztunk,
itt a tónál álmodoztunk,
holdfényes nyári éjszakán te meg én..
Mért hiszed azt, hogy szebb és jobb a közöny
Mért hazudnál, sosem szégyen a könny
Nincsen olyan ember
Ki ne érezné egyszer
Hogy sírni kell
Könnyítene rajta
Könnye hogyha hullna
Mégse mer
Majd ha nékem sok pénzem lesz
Felülök a repülőre
Úgy elszállok mint a fecske
Odafent a levegőbe
Amerre én járok, bámul a világ
Irígylik a sok pénzt
Amit költök rád
Én a sok pénzt nem sajnálom
Csak te légy a kicsi párom
Sok itt a füst, a korom és a köd,
De itthon mégis Angyalföldön vagyok,
A Váci út és Lehel út között.
Járom az utam, macskaköves úton,
Sok régi barát köszönt énreám,
Itt minden öreg haver nevét tudom,
Mert én itt születtem, ez a hazám
Az a jamaicai trombitás,
Egy jó fej, nem vitás.
Hogy fér egy trombitásba ennyi láz,
Úgy nem fúj senki más.
Úgy hívják: aranyszájú trombitás,
A foga úgy vakít, akár a hó…
Zenéje egzotikus csábítás,
Egyszerre andalít és lázító.
Előkelő, akár egy brit naszád,
De ő a lángolás,
Jamaicaiban is ritkaság
Egy ilyen pompás trombitás!
De szeretnék hajnalcsillag lenni,
Babám ablakába behajolni,
Behajolnék hozzája hajnalban,
Csókot kérnék tőle utoljára.
Írja meg, hogy házunk előtt áll-e még a nyárfa,
Írja meg, hogy arrafelé milyen nóta járja!
Él-e még az öreg cigány, járnak-e a fonóba, mint régen?
Mindenkiről írhat, anyám, csak egy lányról sose írjon nékem!
Írok, írok édesfiam, írok a falunkról.
Küldök egy szál virágot az öreg akácunkról.
/:Nem él már az öreg cigány, nem járnak a fonóba mint régen.
S az a kislány kit szerettél kinn nyugszik a csendes temetőben.:/
Visszaírja a jó Anya, hogy áll még a nyárfa
És a sarki kiskocsmában magyar nóta járja
Elfeledtek az emberek, nem is kérdez soha senki Téged
Csak akiről nem írhatok, csak az az egy siratott meg Téged
Édes anyám kössön kendőt selymet a fejére
Menjen el a legszebb lányhoz a falu szélére
Mondja meg a legszebb lánynak, hogy el akarom venni
Kérdezze meg, akar-e a feleségem lenni.
Kiballagok a vasúthoz találkozni véled,
Viszek kéklő nefelejcset, gyöngyvirágot néked,
Jól tudom, hogy elvárhatlak örökkön, örökké,
Az a vonat nem érkezik soha-soha többé.
Szállnak a darvak, szállnak az égen.
Vége a nyárnak, szép napok szállnak
messze a vándorok V-betűjében.
Hívnálak vissza, nem lehet.
Kiáltok érted, jaj, hová vittétek
fekete, őszi fellegek?
Szállnak a darvak, vége a nyárnak.
Telnek az évek, múlik az élet.
Jól tudom, nem jössz,
de mégis várlak.
... kell egy barát, mindig kell egy barát,
aki sokszor elkísér.
Mindig kell egy barát, mindig kell egy barát,
aki mindent elmesél.
Mindig kell egy barát, mindig kell egy barát,
aki bátorít hogyha félsz.
Mindig kell egy barát, mindig kell egy barát,
kinek mindent elmesélsz.
Annyi arc ismerős egy házibuliban.
Nem tudom, hogy ki ő? De kedves arca van.
Rám tekint, s én reá, jól esik nekünk.
Iszunk egyet ketten és tovább megyünk.
Annyi arc ismerős lenn a körúton.
Merre is láttam őt? Sohasem tudom.
Rám tekint, s én reá, jól esik nekünk.
Köszönünk egymásnak és tovább megyünk.
De szeretnék hajnalcsillag lenni,
Babám ablakába behajolni,
Behajolnék hozzája hajnalban,
Csókot kérnék tőle utoljára.
Szánom, bánom, amit cselekedtem
Hogy tevéled szerelembe estem
Szerelembe nem estem, csak szóba
Sajnálom, de nem tehetek róla.
..kishajó csupán
egy pont a szélben,
én a két karom kitárva
nyújtom Néked,
menj Isten hírével kedves
szerelmem vigyáz majd Rád.