Dalszöveg - lánc (fórumjáték)
Erdő, erdő, erdő
Marosszéki kerek, erdő
Madár lakik benne
Madár lakik tizenkettő
Cukrot adnék annak a madárnak
Dalolja ki nevét a babámnak
Csárdás kis angyalom
Érted fáj a szívem nagyon
Este van már, csillag van az égen,
Varga Julcsa mezítláb a réten,
Sajnálja a cipőjét felhúzni,
Garzó Péter nem vesz többet néki.
Garzó Péter elment katonának,
Acélfegyvert csináltat magának,
Acélfegyvert, rózsafa a nyele,
Rá van írva Varga Julcsa neve
Réten, réten, sej a bársony fóti réten,
Elvesztettem a zsebbe való késem.
Késem után a karikagyűrűmet,
azt sajnálom, nem a régi szeretőmet.
Este, este, hej, de este akar lenni,
Ez a kislány haza akar menni.
Hazamenne, de nincs kísérője,
Galambom, elkísérem, leszek én a szeretője.
Lenéz rám a hold sugár, mámoros éjszakán.
Úgy kínoz valami egyszer csak valaki,
felfigyel dalomra tán!
Dalold el ezüst gitár, szívemnek sóhaját.
De jó lenne szeretni, gondtalanul nevetni,
dalolj csak ezüst gitár.
Mintha nem fájna semmi kín,
Táncoltunk az öröm romjain
És néha éber reggeleken tudtuk,
Hogy vár ránk a szerelem.
Ilyenek voltunk, vadak és jók,
Bûnösök közt is ártatlanok.
Ilyenek voltuk, és marad egy jel.
Amit itthagyunk ha indulni kell.
Nem féltünk semmitõl,
Bár száz tervünk összedõlt,
Mi mégis észrevétlenül
Tûrtük, hogy arcunkra ránc kerül......
(El)
törött a hegedűm, nem akar szólani,
Rózsi, Rózsi mi bajod? Mért nem akarsz szólni.
A hegedűm majd megreparálom...
Szólalj meg hát, rubintos virágom.
Hozok mosdóvizet is gyöngypatak vizéből,
Ellopom a színét is rózsa levelétől.
Te leszel a legszebb a világon,
Szólalj meg hát, rubintos virágom.
Nótás kedvű volt az apám,
Átmulatott sok éjszakát.
Nem sajnálta rá a napot,
Kettőt-hármat összetoldott.
De még azt is megduplázta,
Ha az anyám megdorgálta,
Ha a cigány rosszul játszott,
A hegedűbe belevágott.
Még nem biztos,de lehet
hogy szakítok is veled,
ha mással látlak én...
(Mit)
susog a fehér akác hervadozó virága?
Ha a szellő hozzászegül, a szívem is átjárja.
Boldog idő hová lettél, édes emlék ne hagyj el,
Susogj, susogj fehér akác, hervadj az én szívemmel.
Fehér akác, ha elveszti virulását levelét,
Fáj ha látom, a bánattal bár én is úgy tehetnék!
Könnyeket csal a szemembe, s reám száll egy szép álom,
Ami egykor betöltötte, az én egész világom.
..sírj, ez nem méltó búcsúzás,
no csak ne sírj,
majd jön valaki más...
Nyári zápor, átfutó felhők,
csak múló, kis zivatar.
Nincs nagy baj minálunk,
csak egy kevés harag akad.
Nyári zápor, utána napfény,
az égbolt kék peremén.
Nincs nagy baj minálunk,
ameddig így nézel felém.
A sorsomnak naponta hálát adok,
hogy te vagy nekem, s nem más.
Hát két ilyen hálás sóhaj között
elfér egy vitatkozás...
Nem lehetsz boldog, míg társad nélkül élsz,
Az emlék él még, s a távolok ködén,
zöld lesz a mező, és visszatér a fény,
s jár majd a mezőn egy pár, te meg én.
Te meg én, te meg én, te meg én.
Zöld volt a mező, színes a rét,
ház ült a völgyben és kék volt fennt az ég.
Hófehér felhőkkel játszott fenn a fény....
Zöld volt a mező, színes a rét,
ház ült a völgyben és kék volt fent az ég.
Hófehér felhőkkel játszott fenn a fény,
és csillagot vetett a patakok vizén,
kéz-kézben járt ott egy pár, te, meg én
(Ne hagyd el soha azt,) ...
... ki téged szívből imád,
lásd be, hogy néked is van számtalan kis hibád.
A rózsa tövise is megszúrja a kezed,
s az áldott napfénytől is könnyes lesz a szemed.
Ha néha bántalak, gondolj az első csókra,
gondolj az első édes halk szerelmes szóra.
Egy percre könnybe lábad akkor majd a szemed,
s rádöbbensz arra, hogy itt a helyed.
Tudom, hogy jöhet egy másik, aki követ,
ki szebben mondja neked, hogy csak is téged szeret.
Ne adj a szóra, mert holnap virradóra
rájössz, hogy elrontottad már az életed.
Hát jól vigyázz, hogy ne hibázz!
Túr a disznó a berekben,
csak a füle látszik,
utána megy a kanász,
a farkával játszik...
Mária volt, csak egy szép női név, ez másnak csak ennyit jelenthet.
Mária volt, s nekem több ennyinél, mert számomra ő volt a kezdet!
A szó szerelem, furcsa világot rejt, s én sejtettem csupán e világ milyen lehet.
Ő eloszlatta minden kételyemet, Mária volt az ki oda, elvezetett.
Mária volt, s hosszú selymes haján, a nap szőkén játszott a széllel.
Mária volt, arca emlék csupán, mely dacol a múló idővel.
Nem tudhatom a jövő, mit hoz elém, tán sok boldog évet, tán magányt, szürkeséget.
Bármi is lesz, mindig megőrzőm én, az emlékek között a nevét, s haja színét.
Mária volt, csak egy szép női név, ez másnak csak ennyit jelenthet.
Mária volt, s nekem több ennyinél, mert számomra ő volt a kezdet!
Nem tudhatom a jövő, mit hoz elém, tán sok boldog évet, tán magányt, szürkeséget.
Bármi is lesz, mindig megőrzőm én, az emlékek között a nevét, s haja színét.
A nevét, s haja színét…
Mama, kérlek, meséld el nekem,
Hogy milyen volt az élet nélkülem!
Gondoltál rám, mikor azt tervezted el,
Hogy mi lesz majd, ha nagy leszel?
Mama, kérlek, meséld el nekem,
Hogy hogyan kezdődött az életem?
Véletlen volt, vagy gondoltál reám
Azon az édes éjszakán?
Hisz jól tudod, nem kértelek.
Nem kértem tőled az életet.
S még mielőtt majd egyszer meghalok,
Még tudnom kell, miért vagyok.
Mama, kérlek, meséld el nekem,
Hogy milyen volt az első szerelem!
Érezted azt, amikor téged elhagyott,
Milyen jó, hogy én még nem vagyok?
Mama, kérlek, azt mondd meg nekem,
Akartad-e azt, hogy így legyen?
Én azt hiszem, hogy véletlen csupán,
Hogy éppen ő az én apám?
Úgy szeretném meghálálni,
Két kezemmel megszolgálni,
Azt, hogy felnevelt, dédelgetett, erő felett.
Légy ezentúl mindig boldog,
Míg én élek nincs több gondod,
Én vigyázok rád már ezután.
Úgy szeretném meghálálni,
Vagy legalább megpróbálni,
Mind, mind azt a jót,
mit értem tett az én anyám.
..Kata, Péter, jó reggelt!
Már odakinn a Nap felkelt!
Szól a kakasunk, az a nagy tarajú,
gyere ki a rétre, kukurikú...
Által mennék én a Tiszán
ladikon, ladikon, de ladikon.
Ott lakik a, ott lakik a galambom,
ott lakik a galambom.
Ott lakik a városban,
a harmadik utcában,
piros rózsa, kék nefelejcs, ibolya
nyílik az ablakában.
Által mennék én a Tiszán
nem merek, nem merek, de nem merek.
Attól félek, hogy a Tiszába esek,
hogy a Tiszába esek.
Lovam hátán seje-haj,
félre fordult a nyereg,
a Tiszának habjai közt elveszek,
a babámé nem leszek.
(Réz)...
...mozsarat vegyenek,
Mily bűbájosan antik,
Rézmozsarat vegyenek,
Ez mostanság romantik!
Ebbe tört borsot az öreganyám
A nagypapa orra alá,
Rézmozsarat vegyenek,
Már a készletem nem tart soká!
A cigányok sátora, ladi-ladi-lom, sárga liliom.
Leégett az éjszaka, ladi-ladi-lom, sárga liliom.
Én a vajdát nem bánom, csak a lányát sajnálom,
Mert ő volt az a zimberi-zombori szép asszony,
Jó asszony, ladi-ladi-lom, sárga liliom.
Nótás kedvű volt az apám,
Átmulatott sok éjszakát.
Nem sajnálta rá a napot,
Kettőt-hármat összetoldott.
De még azt is megduplázta,
Ha az anyám megdorgálta,
Ha a cigány rosszul játszott,
A hegedűbe belevágott.
Nótás kedvű édesapám,
Réges-régen nem dalol már:
A szívemet bánat rágja,
Egy-egy kedves nótájára.
Az lett a sok nóta vége,
Kint nyugszik a temetőbe',
Dalos ajkú kismadárka,
Szállj az apám fejfájára!
Visszajött a kismadárka,
Friss virággal a szájában.
Azt dalolta, azt mesélte,
Apám sírhalmáról tépte.
Odalent a magyarnóta,
Virágot hajt évek óta,
Mindig friss nő a nyomába,
Ha felcsendül a nótája.
Dalold el ezüst gitár szívemnek sóhaját,
De jó lenne szeretni, gondtalanul nevetni
Az egész élten át.
Dalold el ezüst gitár lelkemnek bánatát,
Járkálok a tavaszban, olyan csodás tavasz van,
Szerelmet mégsem ád.
Lenéz rám a holdsugár mámoros éjszakán.
Úgy kínoz valami, egyszer csak valaki
Felfigyel dalomra tán.
Dalold el ezüst gitár, hogy életem így sivár.
Oly jó lenne szeretni, vidám szívvel nevetni.
Dalolj csak ezüst gitár!
Hajdani trubadúr nincs már,
Mégis van szerelmes szív.
Szerelmes szívekre kincs vár,
A tavasz szeretni hív.
Dalold el ezüst gitár szívemnek sóhaját,...
Elmegyek az éjszakába mulatni,
Ott fogom a bánatom elfeledni.
Vigye el a szívemet a búbánat,
Nem sírok Én már utánad.
Úgy húzom a húszezrest a vonóba,
Had szóljon ma nekem a cigánynóta.
Így fogom a bánatom elfeledni,
Az éjszakában mulatni.
Addig-addig-addig fogok mulatni,
Amíg a bánatomat el nem tudom feledni.
Nem lesz már az Én szívemben búbánat,
Többé nem sírok utánad.
Jajj addig-addig-addig fogok mulatni,
Amíg a bánatomat el nem fogom feledni.
Nem lesz már az Én szívemben búbánat,
Többé nem sírok utánad.
Temessenek oda engem, ahol sírom minden ember lássa!
Tegyetek egy fejfát elé, ne legyen rá más írva, csak ennyi:
Itt nyugszik egy ember, kinek nem jutott a boldogságból semmi! mert:
Odafenn a jó Istennek van egy sárgult, kopott imakönyve.
Be van írva mindenkinek öröme, a bánata és könnye...
Lenn a Duna partján lakom
Hallgatom, hogy suttognak a habok
Azt suttogják nem lehetsz az enyém
Szertefoszlott minden szép remény
Hazugság volt minden szavad
Hazugság volt most már ne is tagadd
Elraboltad elloptad a szívem
Gyere vissza s fogd a kezem
Hazudtál s én hittem neked
Álmomban is suttogtam a neved
Mit tegyek, hogy ne gondoljak reád
Gyere vissza s hazudjál tovább.
Gyere vissza mondd, hogy szeretsz
És én akkor nagyon boldog leszek
Fájó szívvel nem élhetek tovább
Bolond a szív mindent megbocsájt
Hazudtál s én hittem neked
Álmomban is suttogtam a neved
Mit tegyek, hogy ne gondoljak reád
Gyere vissza s hazudjál tovább
Gyere vissza mondd, hogy szeretsz
És én akkor nagyon boldog leszek
Fájó szívvel nem élhetek tovább
Bolond a szív mindent megbocsájt.
Ilyenek voltunk,
Vadak és jók
Bûnösök közt
Is ártatlanok.
Ilyenek voltuk,
És marad egy jel
Amit itt hagyunk
Ha indulni kell.
Nem féltünk semmitõl
Bár száz tervünk összedõlt
Mi mégis
Észrevétlenül
Tûrtük, hogy arcunkra ránc kerül.
A faluban nincs több kislány, csak kettő, csak kettő,
Az egyiket elszerette a jegyző, az jegyző.
A másik meg a kapuban neveti, neveti,
Hogy őt meg a segédjegyző szereti, szereti.