Dalszöveg - lánc (fórumjáték)
lásd be, hogy néked is van számtalan kis hibád.
A rózsa tövise is megszúrja a kezed,
s az áldott napfénytől is könnyes lesz a szemed.
Ha néha bántalak, gondolj az első csókra,
gondolj az első édes halk szerelmes szóra.
Egy percre könnybe lábad akkor majd a szemed,
s rádöbbensz arra, hogy itt a helyed.
Boldogság gyere haza,
Késő van gyere haza,
Honnan jössz nem érdekel,
Gyere haza csak ennyi kell!
Két kis árnyék fények mögött
Szürke senkik nagyok között.
Mellékutcán álmodozók
Boldog csendben hallgatók.
Két kis csendes egyszerű ember
Mégis miénk a nagyvilág!
Kéz a kézben együtt az úton
Egymást nézve megyünk tovább!
Nekem már ne ígérd,
Hogy megváltozol!
Bánatorma, szépfiú,
Ismerlek már jól.
Mert néha jó veled,
Ezt nem tagadhatom,
De addig-addig hízelegsz,
Míg nem tudom, hogy mit teszek.
A vén szigetre eljött a nyár,
de minket együtt már nem talál...
A barna bőrű fáknál úgy lesem lépteid én.
Rád gondolok, amikor az orgona virágzik nyár elején
Amikor a rózsafák közt száz napsugár játszik rád gondolok én...
Szerettél-e, nem kérdezem, ezt elárulta csókod,
Amelynek lángja még a számon ég.
Sohase vettem észre azt, hogy más szemébe néztél.
Csak a szépre emlékezem, amíg élek én!
Gerlemadár messze repült, fészkét is elhagyta.
Nem hallatszik reggelenként, bánatos, bús hangja.
Nem köszönt el ő senkitől, hisz elment a párja.
Vissza többé, hogy is jönne, nincs már senki aki haza várja.
(Elszáradt a)...
... sárga rózsa
Nem jött senki el, hogy kidobja
- Dana-dana-don-, ki az ablakon
- Dana-dana-don
Nem él már, nem is szép, halott rég
Lakodalom van a mi utcánkban, férjhez megy a falu legszebb lánya
Hivatalos vagyok oda én is, nem mennék, ha százszor üzennék is
Hivatalos vagyok oda én is, nem mennék, ha százszor üzennék is
(Nagy árnyas)...
... kert közepében,
áll ott egy sötét platán,
Alatta sok álmot szőttünk,
szép tavaszi éjszakán.
Szerelemről, boldogságról
ábrándozánk te, meg én,
Kiskerti padunkon ülve,
rózsanyílás idején...
Hulló falevél, suttogva beszél,
a szép tavasznak már vége,
s a nyárnak, mely lelkünkben égett,
már csak az emléke él...
Hulló falevél, sárgult falevél...
Zúg a folyó, a bendzsó remeg,
Oly búsan dalolnak a négerek,
És messze viszi a Missisipi daluk....
Gézengúz, akit a
Papa-mama kézen húz
... kell egy barát, mindig kell egy barát,
aki sokszor elkísér.
Mindig kell egy barát, mindig kell egy barát,
aki mindent elmesél.
Mindig kell egy barát, mindig kell egy barát,
aki bátorít hogyha félsz.
Mindig kell egy barát, mindig kell egy barát,
kinek mindent elmesélsz.
... a húszéveseké a világ!
Az úton még poroszkál
Nemde néhány korosztály!
A réten mindenki talál virágot,
Hát gyertek srácok, legyünk jó barátok!
... túl a rácson egy más világ van,
amelynek érzem bűvös illatát.
Ott túl a rácson virulnak a rózsák,
melyeknek kelyhe édes mézet ád.
Ott túl a rácson van a mennyország,
minőt nem látott senki még soha!
Ott túl a rácson tündérek élnek,
Oda kívánok menni én, oda!
Dalold el ezüst gitár,
szívemnek óhaját,
de jó lenne szeretni,
vidám szívvel nevetni
az egész élten át...
(Ne hagyd el soha azt, ki)...
... téged szívből imád,
lásd be, hogy néked is van számtalan kis hibád.
A rózsa tövise is megszúrja a kezed,
s az áldott napfénytől is könnyes lesz a szemed.
Nem lehet még itt a búcsúzás,
csak te voltál nekem senki más..
rég láttam arcodat,rég vágytam csókodat..
Kósza szél a felhők lágy ölén,
szállj -repülj velünk egy más világ felé.
Kis hajó az álmok tengerén,
benne ül egy lány és én.
Tegnap éjjel álmomban
a Riviérán sétálgattam hanyagul.
Filmsztárok és manökenek
hemzsegtek az tengerparton pazarul.
Aki melletted él, annak könnyű a hűség,
aki hozzád elért, mindent elért.
Miért vágyna másra, ki téged átölelhet,
miért menne máshoz, ha melletted lehet.
Aki teérted él, még a felhőt se bánja,
mert a Nap sugarát nálad találja.
Jó, hogy énnekem jutott, ez a boldog állapot,
aki melletted él, az én vagyok..........
Miért vágyna másra, ki téged átölelhet,
Miért menne máshoz, ha melletted lehet...
(Nézz le rám ó)...
... Istenem,
Nézz le rám segíts nekem
Légy velem, engedd, hogy éljek,
Adj erőt s időt nekem!
Nézz le rám ó Istenem,
Nézz le rám segíts nekem
Légy velem, engedd, hogy éljek,
Adj erőt s időt nekem!
Zöld erdő mélyén, kis patak szélén,
párjával élt egy öreg cigány,
Vén öreg ember, nótája nem kell,
senkinek sem kell a nótája már.
Szép tavasz járja, zöld a fa ága,
kis galamb vígan turbékol a fán,
Ősz feje kábul, s a szíve kitárul,
párjához így szól az öreg cigány.
Hol van a hegedűm, párom,
tavasszal minden vidám,
Városba elmegyek máma,
én az öreg cigány,
Egyszer még hadd muzsikáljak
szívemből úgy igazán.
Szeretném elmuzsikálni......
Zúgó fák alatt
most magam járok csendesen,
s lépteid nyomát
mindhiába keresem.
Egy régen elfelejtett dal
a romok közt bús árván bolyong.
Tűnő álmokból
csendben fátylat sző a néma hold.
Régi szerelem
még néha-néha visszajár,
ha kinn a szigeten
halkan búcsúzik a nyár.
Túl szép, amit te mondsz,
Ahhoz, hogy így igaz legyen.
Túl szép, ahogy szeretsz,
Elhinni én alig merem.
Az ég azonnal kékebb,
Ha én rád gondolok,
A szép azért lett még szebb,
Mert már veled vagyok.
Túl szép, amit te adsz,
Ezer öröm és szerelem.
Nem száll vajon tovább,
Úgy ahogy jött,
Oly hirtelen.
De két szép szemedbe nézek
És boldogan megnyugszom én.
Túl szép, de mégis igaz.......
Szállj, szállj, szerenád, egy holdvilágos éjen át,
barna kislány azt dalolja, ablakában nem szól többé szerenád.
Van egy nóta, nem dalolja senki, elfelejtett, kopott kisregény,
barna kislány fekete szemébe szerelmes lett egy zenész legény.
Nyári este húzta halkan csendben, egy muskátlis kis ablak alatt,
sírt a legény, zokogott a lelke, nevetett a leány ez alatt.
Száz hullám taraján
csillan a parti fény.
Zsong a hajó,
színes szép ez a nyár,
szívünk száz dala száll,
s fátylat hint ránk az éj.
A könnyű szélben
hajad arcomba lebben,
és két kék szemedben
derűs táncot jár a csillagsugár.
Sétahajó, tréfa, dal, kacagás,
lágy hullám csobogás,
színes, szép utazás.
Kell még egy szó mielőtt mennél,
Kell még egy ölelés, ami végig elkísér.
Az úton majd néha gondolj reám,
Ez a föld a tiéd, ha elmész, visszavár!
Nézz rám, és lásd: csillagokra lépsz,
Nézz rám, tovatűnt a régi szenvedés.
Hol a fák az égig érnek, ott megérint a fény,
Tudod jól, hova mész, de végül hazatérsz.....
Sárika egy kicsikét butácska,
De Sárikának a szíve kitárva.
Gondoltam, hogy egyszer majd beférek,
De Sárikának hiába beszélek.
Sárika egy kicsikét nehéz lány,
De Sárikának a szeme szivárvány.
Mondtam neki, nélküle nem élek,
De Sárikának hiába beszélek.
..takaros,
lám az enyém,
lám az enyém,
lám az enyém icike-picike
de csinos...