Dalszöveg - lánc (fórumjáték)
Sáros úton egyre lépkedek,
körülöttem boldog emberek.
Elmesélni nékik nem tudom,
milyen nagy a bánatom.
Többé már nem sirat úgy, hidd el téged senki sem,
mint ahogy én siratlak azóta is szüntelen.
Nem szégyellem, és egyre
hull az elsárgult levél,
sír a fáradt őszi szél.
Mondd, hogy nem múlt minden el,
mondd, hogy néha könnyezel.
De, ha hosszú éjszakákon
a szemedre nem jön álom,
s reám gondolsz mégis.
Ott valahol messze-messze,
én se hunyom a szemem le
s felzokogok én is.
Régi egy nóta nem dalolja senki,
Elfelejtett kopott kis regény.
Barna kislány fekete szemébe,
Szerelmes lett egy barna legény.
Minden este húzza halkan csendben,
Egy muskátlis kis ablaka alatt.
Sírt a legény, zokogott a lelke,
S kacagott a leány ez alatt.
Szállj, szállj szerenád,
Egy holdvilágos éjjen át.
Barna kis lány azt dalolja:
Ablakában nem szól többé szerenád!
Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.
Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.
Most, most, most, most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.
Most, most, most, most félsz, most örülj, hogy szép a nyár,
most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.
Nehéz a boldogságtól búcsút venni,
Ma mégis könnyen megteszem,
Ha majd a másik kevésbé jó lesz,
Legfeljebb rád emlékezem.
Akkor sirassatok engem,
majd amikor a szívemben,
nem szólnak már a nóták.
oly kopár lesz, oly kietlen,
mint egy sivár őszi kertben.
Tüzes csókját jaj, de sokat vissza-vissza kérte,
A szívemet, a lelkemet adtam neki oda érte.
Adtam csókot Isten tudja hányat,
Csókolom a csókra termett szádat.
De mivel, hogy széjjelszakadt szerelmünknek lánca,
Hét faluban nincsen olyan kovács, aki összekalapálja!
Azt hittük, ez egy igazi szép nap
Semmi sincs, ami minket megállíthat!
/ ZANZIBÁR /
kis kutya,nagy kutya,
nem ugat hiába...
... a zongoránál,
Fehérebb az orgonánál,
Jaj, de szépen játszotta a
Liszt rapszódiát!
Kislány, akit úgy szerettem,
Akit soha nem feledtem,
Rabja voltam, mint egy kisdiák.
..Tisza vize,nem tiszta,
ráhajtottam kis pejlovam,
nem issza...
Túl a Tiszán faragnak az ácsok,
Ide hallik a kopácsolásuk.
Eridj lányom, kérdezd meg az ácsot,
Ád-e csókért egy kötény forgácsot.
Most kéne abbahagyni,
Elfutni, elrohanni,
Érzem, hogy holnap már többé nem lehet.
Kötözni való bolond az én szívem
Azt súgja folyton, visszajössz te még
Hiába mondom, nem hiszi el mégsem
Hogy a te csókod már másé, s nem enyém
Régi csibészek
nem ismernek engem meg,
nézik,mit nézek,
aztán tovább mennek.
Tűnő álmokból
csendben fátylat sző a néma hold.
Régi szerelem
még néha-néha visszajár,
ha kinn a szigeten
halkan búcsúzik a nyár.
Látod-e babám,
látod-e babám
amott azt a nagy hegyet?
(Óh)
Mr. Alkohol, hát itt vagy már megint!
Hisz érthetően megmondtam már, köztünk semmi nincs!
Nekem már ne ígérd, hogy megváltozol.
Bánatomra, szépfiú, ismerlek már jól.
Darabokra törted a szívem.
Fáj,nagyon fáj,
hogy búcsú nélkül itt hagytál,
hogyan tudtad tenni ezt velem?
Mondd, mért szeretsz te mást és én csak téged
Mért másnak örülsz úgy ahogy én néked
Tavaszi szél vizet áraszt
virágom,virágom
Minden madár társat választ
virágom,virágom...
Repülj madár, ha lehet
Vidd el ezt a levelet
Mondd meg az én galambomnak
Ne sirasson, ne sajnáljon engemet
Kárpát szent bércére zúgva száll,
Visszaszáll a magyar Turulmadár....
Lehet, hogy szép nem vagyok, és mégis, hódítok,
hogy miért, ez többé nem titok!
Gondolsz-e majd rám
Ha elmúlt az éjjel
Minden álmunkat
A hajnal tép széjjel...
Mondta-e már más is Neked,
hogy a nyári ég a szemed,
mégis mikor kéken reám ragyog,
szívem beleremeg...
..lehet szerelem nélkül élni,
hogy m'ért el se tudom mesélni....
(Fodrozik a)
... Tisza vize,hogyha a szél fújja.
Haragszik a galambom,hogy mért,azt nem is mondja.
Nem baj haragudjon,majd megbékül,
Már csak így szokott ez lenni végül,
Nincs is igaz nagy szerelem egy kis harag nélkül.
..tiszta tó,
melyből az élet víze árad,
add vissza nékem oh,
szép,szerelmes Iluskámat