Dalszöveg - lánc (fórumjáték)
Gábor Áron rézágyúja
Fel van virágozva
Nád a házam teteje,
rászállott a cinege,
hess le róla cinege,
leszakad a teteje...
Legyen a Horváth kertben Budán
Szombaton este fél nyolc után
Tátongó szívében szögesdrót
Csőrében szalmaszál
Magamat ringatom,
Még ő landol egy almafán
Az Isten kertjében
Almabort inhalál ...
Múlnak a gyermekévek,
nincs visszaút...
...
De sok vitéz, sok baka,
A legények legjava
Életét ott hagyja.
Ha csak tudnám, hol lesz a sírom!
Szerbiában, én úgy gondolom.
Szerbiának hegyein,
A fekete kövein,
Ott lesz az én sírom.
Ne hagyd el soha azt, ki téged szívből imád
Lásd be, hogy néked is van számtalan kis hibád
A rózsa tövise is megszúrja a kezed
Az áldott napfénytől is könnyes lesz a szemed
Tavaszi szél vizet áraszt
virágom virágom
minden madár társat választ
virágom virágon.
Egy szál harangvirág
Ennyi csak mit adhatok
És kívánok még
Nagyon sok boldog névnapot
Nálad lenni újra,
jó lenne,
két karodba bújva,
jó lenne...
Giling-galang szól a harang,
Boldogságom határtalan..
Isten tudja csak annak az okát,
ha asszony lesz,kimutatja fogát,
nem házasodom meg
Édes anyám kössön kendőt selymet a fejére
Menjen el a legszebb lányhoz a falu szélére
Mondja meg a legszebb lánynak, hogy el akarom venni
Kérdezze meg, akar-e a feleségem lenni.
Dú-dú-dúdolom én
ezt a dalt,örökké...
(Ó, ó, ó, nagymami,)...
... drága nagymami
Jajj, de jó, hogy köztünk élsz!
Tenálad nem lehet senki kedvesebb,
Mindig adsz csak és nem kérsz.
Mint egy ezüsthajú, fürge tündér
Művelsz mesebeli száz csodát.
Mert te vagy, nagymami, drága nagymami,
Aki csak jót és szépet ád.
Gondolsz-e
majd rám,
ha más csókját kéred...
Maradj még - engedd egy pillanatra elhinnem hogy szívünkben még nyár van
Maradj még - engedd, hogy megtaláljam önmagam a szemed mosolyában
Maradj még - ne vidd el tőlem még az álmokat, a vasárnapok fényét
Maradj még - engedd, hogy maradjon az életemben még egy percnyi szépség
Kár összeveszni velem,
kár eldobni a szívem...
Gerlemadár messze repült, fészkét is elhagyta.
Nem hallatszik reggelenként, bánatos, bús hangja.
Nem köszönt el ő senkitől, hisz elment a párja.
Vissza többé, hogy is jönne, nincs már senki aki haza várja.
Repülj gerle csak messzire, keress egy új tájat,
Keress, keress új szerelmet, ébressz újra vágyat.
Veled, hogyha én mehetnék hisz én is épp úgy tennék.
Idegen táj, idegen arc, talán újra én is boldog lennék.
Kár összeveszni velem, kár eldobni s a szívem,
Hogyha nincsen erre még elszánva,
jobb, ha egyet-kettől alszik rája.
Hiszen nincs a földön szebb se jobb se
mint a békesség,
Kérem ne tapossa sárba lába, a tulajdonában lévő fotográfiámat még.
nyisd ki babám
az ajtót,
csendesen,mert
meghallják a szomszédok...
Az álmok foltos indián lován
Egy táltos szív remeg a konyhakésben
Talpam alatt sár és ingovány...
sárga levél zizeg a fán.
A fülemben az őszi szél
édes emlékekről mesél.
Kis szobámban minden olyan kihalt, üres,
találok bent egy bús szívet.
Felnyitom a vén zongorát,
eljátszom a szívem dalát.
Halvány őszi rózsa,
mondd el, hogy imádom őt!
Halvány őszi rózsa,
Szemembe nézz,
szívembe láss....
Sorsod a hullámok közt vergődő hajó...
S mert a célodtól oly messze jársz,
Egy nap úgy döntesz, végleg kiszállsz.