Dalszöveg - lánc (fórumjáték)
Gondolhatod, ott gondolnak rád,
S értük a mindent jól vigyázd....
Mint egykor Erdély meghajszolt határán
A fölriasztott utolsó bölény.
Úgy állsz most népem, oly riadtan, árván,
Búd vadonának reszkető ölén.
És én, mint véred lüktető zenéje,
Ahogy most lázas ajkadon liheg.
A hang vagyok, mely belesír az éjbe
és sorsod gyászát így zendíti meg:
János legyen, fenn a János-hegyen
Estére oda várom
De János nekem, nehogy álmos legyen
Mert én az ki nem állom
Egy kis édes félhomályban,
mennyi,mennyi,mennyi,mennyi
mennyi báj van,
mennyi édes csókra vár
a száj...
Rózsabokorba jöttem a világra
Nem nevelt az édesanyám hiába
Járt utánam három falu legénye
Én meg csak úgy hitegettem, válogattam belőle
Kell még egy szó, mielőtt mennél,
Kell még egy ölelés, ami végig elkísér,
Az úton majd néha, gondolj reám,
Ez a föld a tiéd, ha elmész, visszavár...
Sárika egy kicsikét butácska
De Sárikának a szíve kitárva
Gondoltam, hogy egyszer majd beférek
De Sárikának hiába beszélek
Gúta maga egy város,
Van abba' egy mészáros,
Van két lova, jó hámos,
Bagariaszerszámos....
/Ghymes/
Nem tudok élni nélküled, engedd, hogy élhessek veled!
Nem tudok mással élni már, emléked úgy börtönbe zár.
Nem tudok élni nélküled, engedd, hogy élhessek veled!
Esküszöm, mindent megteszek, hogy ezt soha ne bánd te meg
..tubarózsa vár a viola,
kicsi vagyok én,
majd megnövök én,
esztendőre,vagy kettőre
negylány leszek én..
Túl a Tiszán faragnak az ácsok
Ide hallik a kopácsolások
Eredj lányom kérdezd meg az ácsot
Ad-e csókért egy kötény forgácsot
Látod-e babám
látod-e babám,
amott azt a nagy hegyet....
Lila orgonák oly dús a lombotok,
egy kis barna lányt, de elbújtattatok.
Ha nem jő elő a párom,
nem marad virág az ágon,
mind letépem, s megtalálom,
többé nem menekül
Mit susog a fehér akác hervadozó virága?
Ha a szellő hozzászegül, a szívem is átjárja.
Boldog idő hová lettél, édes emlék ne hagyj el,
Susogj, susogj fehér akác, hervadj az én szívemmel.
Légy boldogabb mint én,
rád ragyogjon fény,
ne is gondolj rám....
/ Magyarország/
Te vagy a szívembe írva.
Magyarország!
Te vagy a lelkemre bízva.
Magyarország,
Hát te vezess most engem,
és amit meg kell tennem
Segítsd!
Legyél a holnapban rejlő
Bizonyosság!
Én csak az életem bízom rád...
Az egyik szemem sír,
a másik meg nevet...
Nemzetemnek szívét ők vigyék el oda
Akik összetörték, azok hozzák vissza
Nincs az a tűzkerék ami eltapossa
Amikor egy nemzet a szívét kéri vissza..
Kinek nincs,kinek van
kút az udvarában...
Szállnak a darvak, szállnak az égen,
Vége a nyárnak, szép napok szállnak
messze a vándorok V-betűjében.
Hívnálak vissza -- nem lehet,
Kiáltok érted -- jaj, hová vittétek
fekete őszi fellegek!?
Nézz rám, és lásd, csillagokra lépsz,
Nézz rám, tovatűnt a régi szenvedés.
Hol a fák az égig érnek, ott megérint a fény,
Tudod jól, hova mész, de végül hazatérsz...
Reszket a Hold a tó vizén,
színezüst lángot szór a fény,
ó, de sokszor járok erre én, egyedül.
Titkon a szívem arra vár,
hogy itt egyszer újra rád talál,
de csak a gúnyos őszi szél hegedül.
Ne gondold, óh, ne hogy tied a világ
Nem fog mindig a szerencse könyörögni hozzád
Jász kunsági gyerek vagyok, jász kunságban születtem,
Kiskoromtól nagykoromig benne felnevelődtem.
Kilenc zsandár kísér engem a jász kunsági fő utcán,
Még akkor is betekintek a kis angyalom ablakán.
Sétahajó
lágyan ring a Dunán.
Száz hullám taraján
csillan a parti fény.
Zsong a hajó,
színes szép ez a nyár,
szívünk száz dala száll,
s fátylat hint ránk az éj.
Kis kutya,nagy kutya
nem ugat hiába.
Van nekem szeretőm
Szeged városába'
Szeged híres város,
Tápéval határos,
ott lakik a babám
kivel leszek páros.
Túl a Tiszán faragnak az ácsok
Ide hallik a kopácsolások