Dalszöveg - lánc (fórumjáték)
Deres már a határ
Őszül a vén betyár
Nálad lenni újra jó lenne,
Két karodba bújva, jó lenne.
Arcodhoz simulva, jó lenne,
De kár, hogy nincs már erre mód.
Mindig kettőn áll a boldogság.
Jobban bántottál, mint gondolnád,
Megszépíti már a távolság.
S az utolsó találkozást.
Kék az ég és zöld a föld.
Mily egyszerű az élet.
S én egyszerűen nem tudom,
Hogyan felejtselek.
Nálad lenni újra jó lenne,
Két karodba bújva, jó lenne.
Arcodhoz simulva, jó lenne,
De kár, hogy nincs már erre mód.
Megtévedt szív is szerethet
De nézz könnyes szemembe
Olvasd ki, hogy mily forrón szeretlek
A szívem háborgó tenger
S a szememből könnyek peregnek
Mert én téged szeretlek
Hagyd a múltat én sem kérdezem
Halk zene szól az éjszakában.......
Túl szép, amit te adsz,
Ezer öröm és szerelem.
Nem száll vajon tovább,
Úgy ahogy jött,
Oly hirtelen.
De két szép szemedbe nézek
És boldogan megnyugszom én.
Túl szép, de mégis igaz,
Hogy szíved enyém!
Letagadok minden könnyet, amit szemem te miattad ejtett.
Ha kérdezik azt hazudom, hogy a szívem mindent elfelejtett.
Csak titokban éjjelente kerülgetem a házatok táját.
Boldog vagy-e kérdezgetem kiskertetek öreg akácfáját?
..tünemény,
csak Ő tudja mi a jó,
a finom sütemény,a fiúktól,a fiúktól
juj nagyon fél.....
Túl az álmaink ködén a semmi hív.
De addig van remény, minden perc ünnepel,
Hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el!
Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
Mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.
Jó, hogy énnekem jutott, ez a boldog állapot.
Aki melletted él, az én vagyok.
Aki melletted él, annak könnyű a hűség.
Aki hozzád elér, mindent elér
Miért vágyna másra, ki Téged átölelhet,
Miért menne máshoz, ha melletted lehet.
Az első pillanatban megmondhattad volna,
Szólhattál volna, ne kezdjük el.
De te lázba jöttél s lágyan átkarolva,
Hozzám hajolva, hazudtad el.
Hogy nem szeretsz te mást, enyém a szíved,
S lásd, kis búcsúlevél lett az ígéret.
De én ezt a kis levelet most összetépem,
Ha így akartad, hát nekem se fáj.
Madárka,madárka,
csácsogó madárka,
vidd el a levelem,
vidd el a levelem,
szép magyar hazámba
Reményre gyújtani,
Álmokat rabolni
Miért szabad büntetlenül?
Vagy mindent, vagy semmit,
Csak így akarom,
Legyen a döntő szó tiéd,
S én elfogadom,
Már a félmegoldás nem elég,
A megunt kedves szerepét
Én nem játszom el,
Még tőled se kell nekem!
Rohan az idő, elmúlik a nyár,
Közeleg az ősz, elmúlnak a szép napok
Hamar, jönnek a bús, álmodozó, hûvös éjszakák.
Rohan az idő, elmúlik az ősz,
Évek múlnak el, megállítanám, de nem lehet,
Mert az idő könyörtelen vonatán fut minden tovább.
Jöjj el hát, ne várjak rád!
Amíg lehet veled leszek, és úgy szeretlek én, mint senkit se még.
Jöjj el hát, mert ha várni kell,
Vissza nem jő ez az idõ, és nem pótolhatod sohase már.
Túl az álmaink ködén a semmi hív.
De addig van remény, minden perc ünnepel,
Hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el!
Most élsz, most vigyázz, hogy jól csináld,
Mert a legapróbb hibád megbosszulja önmagát.
Most élsz, most örülj, hogy szép a nyár,
Most örülj, hogy van ki vár, és a két karjába zár.
Nem lehet még itt a búcsúzás
Csak Te voltál nékem, senki más
Elvitted álmomat,
Még látom arcodat
Mindíg kisért egy fájó gondolat
..akarom én,
legyen a szíved másoké
vagy csak az enyém,
nekem nem kell nyári szerelem
vagy mindig jöjj vagy sohasem,
de ne rontsd el ily könnyen az életem...
Nézz rám és lásd, csillagokra lépsz.
Nézz rám, tovatűnt a régi szenvedés.
Hol a fák az égig érnek, ott megérint a fény.
Tudod jól, hova mész, de végül hazatérsz.
Szállj, szállj sólyom szárnyán,
három hegyen túl.
Szállj, szállj ott várnak rád,
ahol véget ér az út.
Úgy kell, hogy te is értsd, nem éltél hiába.
Szerettél-e, nem kérdezem
Ezt elárulta csókod
Amelynek lángja most is számon ég
A képed féltve őrzöm én
A szívem rejtett mélyén.
Csak a szépre emlékezem, amíg élek én
Kicsike vigyázzon
egyszer nagymama lesz,
nagymama lesz,
az unokákkal jaj de
sok baja lesz....
Akácos út, ha végigmegyek rajtad én
Eszembe jut, sok régi szép emlék
Két kezét újra nyújtja
Nézd, kedvesed
Megfordulsz, régi arcod
Rád nevet
Kéklő messzi tájon
Áll egymaga
Úgy hívják:
Az égben lebegők csarnoka
Ha kéklő messzi tájat látsz,
Képzeld el oda
..Tovább,tovább,tovább,
fel búcsúcsókra cimborák...
Kell hogy várj, várj is rám
Ne félj újra visszajövök
Addig írj, gyakran írj
Így szerezz egy kis örömöt
Nekem
Lehet,szép nem vagyok..
de mégis hódítok..
...Életemből eltűntél
Talán nem is szerettél...
..méh,
mely lágyan döngi-döngicsélve
száll a méz felé...
Nyári délután, néztél csak reám
simogattad csendben két kezem
gyorsan este lett én is néztelek
aztán mi volt nem emlékezem
Látod, ez a szerelem
Ennél nagyobb élmény
Sohasem kell nekem