Dalszöveg - lánc (fórumjáték)

Minden nyíló kis virágban a te fehér lelked láttam.

Kis ibolyák, gyöngyvirágok, vigyétek el az én sóhajtásom:

Hogy a neved, a te neved a legszentebb imádságom.

Gyöngyvirágos kiskertedben mosolyog a napsugár is,

Gyöngyvirágos kiskertedhez hasonlít a mennyország is.

Temelletted úgy érzem én, gyönyörű szép álom ez az élet,

A neveddel az ajkamon meg is tudnék halni érted.

Kicsi, gyere velem rózsát szedni,

Amíg el nem megy a nyár.

Addig kell az ilyet elvégezni,

Míg virul a határ.

Kicsi, gyere fel a hegy csúcsára,

Arra repül a madár.

Addig szeretnék a csúcsig jutni,

Míg van napsugár.

Távolból jön a felhő, meglátod, utolér.

Fehérre festi a zöld mezőt hóval a téli szél.

Ez a világ sora, nincs mit tenni,

Elfordítom a fejem.

Kicsi, gyere velem csókot csenni,

Míg van szerelem.

Donát úton nyílnak már az orgonák,

a május újra száz csodát igér.

De jó is lenne álmodozva várni rád,

és el nem válni többé semmiért.

Kacagva bátran jönnél felém a napsugárban,

mint akkor régen, a nagy szerelmünk idején.

A május illatát csak nékünk ontaná

a Donát úti nyíló orgonák.

Boldogság, boldogság merre jársz?

Oly régen, oly régen vágyom rád

Úgy fáj a szó, minden egyes szó, ha nem vagy itt (énvelem.)

R: Tudom azt, hogy te is szeretsz, miért hagytál el te engemet

Gyötrelem nekem az életem.

Hosszú haját fújja a szél, szemeimben nincsen remény

Könnycsepp perdül le az arcomon.

Félek én, úgy érzem nincs remény,

Messze jársz, úgy érzem, itt hagytál

Adj még egy esélyt, hogy újra kezdjem el az életet (te veled)

Kicsi Gesztenye, barna a szeme,

Úgy mosolyog rád, mintha te is tudnád igen!

Most kicsit belezúgsz,

Aztán minden ugyanúgy

Megy majd tovább!

Nem csak a húszéveseké a világ!

Az úton még poroszkál

Nemde néhány korosztály!

A réten mindenki talál virágot,

Hát gyertek srácok, legyünk jó barátok!

Köszönet a rózsákért,

és a boldog órákért,

esküszöm,ha nagy leszek,

hát meghálálom én....

"...szívedben az ifjúság örök illata.

Kívánom, álmaid mindig elérhesd,

vágyak szárnyán lelkedet magasba repíthesd,

ragyogjanak fényesen rád a csillagok!...."

Asszony lesz a lányból; bimbóból a rózsa;

Sok sok édes percből, sok sok boldog óra.

Órákból a napok, napokból az évek;

Fekete hajadból lassan hófehér lesz... lassan hófehér lesz.

Órákból a napok, napokból az évek;

Fekete hajadból lassan hófehér lesz... lassan hófehér lesz.

lakodalom van

a mi utcánkban,

férjhez megy a

falu legszebb lánya...

Reszket a hold a tó vizén,

színezüst lángot szór a fény,

ó, de sokszor járok erre én egyedül.

Titkon a szívem arra vár,

hogy itt egyszer újra rád talál,

de csak a gúnyos őszi szél hegedül.

Kicsit jó is volt nekem.

Gyűlöljem tán a Nap fényét,

Mert mást is ér sugár?

Öljem meg tán az emlékét,

Mert mást is óv ma már?...

"....küldtem az Istennek egy sms-t, hogy tévedés,

hogy nem én voltam az aki ráadta a keresztet,

és nem ő volt az aki rám adta a keresztet...."

Túl a Tiszán faragnak az ácsok

Ide hallik a kopácsolásuk

Rég várok valakire, aki csak ennyit mond: he,

Akinek nem vagyok más, Én, csak a szíve csücske

Rég várok valakire, aki olyan mint Te,

Akinél nem érzek mást épp csak egy villámcsapást...

Te vagy a fény a szívemben,

Te vagy a napsugár,

Te vagy a jó a szívemnek,

Ez nem kérdés ma már.

Te vagy a fény a szívemben,

Te vagy az őrült boldogság,

Te vagy a jó itt mellettem

Mindörökre már.....

(Látod...)

... így, és most menj el,

Ilyen mosolygós szemmel,

Mindig így fogok gondolni rád!

Hagyd a könnyeket másnak,

Rád még szép percek várnak,

Hát csak menj kedves, jó éjszakát!

Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni

Majd az unokáknak, mikor körbeállnak

Mikor körbeállnak, az ágyadon ugrálnak

Hogy legyen mit mesélni, kezdjetek el élni!

Nótámat játsszátok, mert abban a szívem, lelkem van.

Öröm, vagy bánatért, ide jön az ember mindig hozzátok,

Cigányok, barátok, de csuda jó kedvet csináltok!

Rád gondolok, amikor az orgona virágzik,

Nyár elején.

Amikor a rózsafák közt száz napsugár játszik,

Rád gondolok én.

Csak a szépre emlékezem, amíg élek én.

Lenéz rám a hold sugár, mámoros éjszakán.

Úgy kínoz valami egyszer csak valaki,

felfigyel dalomra tán!

Dalold el ezüst gitár, szívemnek sóhaját.

De jó lenne szeretni, gondtalanul nevetni,

dalolj csak ezüst gitár.

Nem az a fontos az ember hány éves

Csak a szíve legyen fiatal.

Bár ez a téma egy kissé túl kényes

Mégis édes ez a kicsi dal.

Az anyakönyv az nálunk nem számít

A tavasz hogyha elkábít.

Nem az a fontos az ember hány éves

Csak a szíve legyen fiatal....

Zöld volt a mező, színes a rét,

ház ült a völgyben és kék volt fent az ég.

Hófehér felhőkkel játszott fenn a fény,

és csillagot vetett a patakok vizén,

kéz-kézben járt ott egy pár, te, meg én.

Kell még egy szó mielőtt mennél,

Kell még egy ölelés, ami végig elkísér.

Az úton majd néha gondolj reám,

Ez a föld a tiéd, ha elmész, visszavár!

Nézz rám, és lásd: csillagokra lépsz,

Nézz rám, tovatűnt a régi szenvedés.

Hol a fák az égig érnek, ott megérint a fény,

Tudod jól, hova mész, de végül hazatérsz.....

Jöjj néhány órás napsütés,

Sok régi témát megtalálunk.

S a búcsú újra oly nehéz,

Mint ahányszor idáig vártunk.

(Nézz le rám ó...)

... Istenem,

Nézz le rám segíts nekem

Légy velem, engedd, hogy éljek,

Adj erőt s időt nekem!

Nézz le rám ó Istenem,

Nézz le rám segíts nekem

Légy velem, engedd, hogy éljek,

Adj erőt s időt nekem!

Jaj nem lehet

csak a csodára várni,

meg kell az igazit találni....

Jöjj el hát, ne várjak rád.

Amíg lehet veled leszek,

és úgy szeretlek én, mint senkit se még.

Jöjj el hát, mert ha válni kell,

vissza nem jő ez az idő,

és nem pótolhatod sohase már.

Rohan az idő, elmúlik az ősz, évek múlnak el.

Megállítanám, de nem lehet,

mert az idő könyörtelen vonatán fut minden tovább.

....Köszön el, rúzs kerül a szájra.

Egy ölelés, még marad-e hátra, hogy elmondjam?

Fekete rúzs, fekete rúzs,

Égjen a szádon!

A csók tüze fájjon!

Maradjon jel veled, hogy soha ne feledj!...