Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Családban élsz mégis magányos vagy! fórum

Családban élsz mégis magányos vagy! (beszélgetős fórum)


1 2
31. Ágio8405 (válaszként erre: 29. - Zsozsy)
2022. máj. 5. 06:24
Mi az a badarság hogy egy férfi kifelé ne mutasson semmit??? Ez a nagy baj a férfiakkal hogy sokan így élnek 😞 ezzel bildogtalannà téve magukat és a pàrjukat is. Sajnos ez be rögzült rossz nevelès miatt van. Szerencsére a mai kötődőbb nevelès mellett már sokunk nem így nevelő fiú gyerekét és nem is ilyen felnőttek lesznek.
30. ec5b02efee (válaszként erre: 29. - Zsozsy)
2022. máj. 5. 03:56
Ezt azért szomorúan olvasom...
29. Zsozsy
2022. márc. 28. 11:37

Én 1-2 éve érzem, hogy erősen hiányzik valami. Nem kutattam. Az élet hullámzó tenger, elfogadom ahogy jön. A gond akkor van, ha egyre sűrűbbek a hullámok és még mindig nem kutatok, pedig már levegőt is alig kapok.

Öten vagyunk családban, párom is van, de nem a lelki társam. Egy férfi legyen erős, ne mutasson kifelé semmit. Hát már nem is mutatok, erős vagyok... Kifelé. Na meg most már magányos is, most hogy az egyetlen ember is, aki feltétel nélkül szeretett, elment. Az édesapám, aki egyedül nevelt fel, szegényesen, de hatalmas szeretetben.

A helyzet szerencsére nem reménytelen. A gyerekek felé adott feltétlen szeretetem vissza is csordogál néha. Ez táplál annyira, hogy ne ürüljek teljesen, de a velük való kommunikáció és értékes időtöltés más jellegű. Fontos, gyémánt pillanatok. De az ürességet nem tölti be. Már nincs kivel megélnem a belsőséges érzéseimet.

Persze, le is léphetek, ha boldogtalan vagyok - Jönnek a válaszok hamarosan - Nem. Bízom még mindig abban, hogy átmeneti és nem hagyom el a családom, mert bizton tudom, hogy megbánnám. Akkor is, ha esetleg utána megtalálnám a lelki társam. Akkor meg a gyerekek mosolyiból élhetnék meg kevesebbet. Patt helyzet...

28. MZsanett (válaszként erre: 22. - Csókica)
2016. márc. 6. 12:58
Hiába beszélgetnek a családtagok egymással, ha a lelkük mélyén nem nyitottak egymás felé.
27. zezsua
2009. márc. 31. 20:27
nem vagyok magányos,nincs időm.
26. K.né
2009. febr. 25. 12:00
Sajnos ez rám is igaz, mindig is így volt.
2009. febr. 25. 11:55
benevezek én is ide...
2009. febr. 25. 11:45
Sajnos velem is ez történik. Hiába vannak körülöttem mégis magányosnak érzem magam. Lehet hogy én is hibás vagyok ezért, de nem tudok már megváltozni. Lehet, hogy valamiko, valahol, rossz időben megváltozott bennem valami, amit rögtön nem vettem észre.
23. 38113ab761 (válaszként erre: 22. - Csókica)
2008. nov. 24. 07:25

Szerintem is az asztalnál lehet a legjobbakat beszélgetni...

A "nem beszélünk kaja közben" szerintem csak a napközis tanárok önvédelme :)))

2008. nov. 24. 00:05
Nem azért érzed magad magányosnak,mert nem beszélgettek eleget?Nem kell semmit magadba folytani beszélgetni kell,ha jó a kedvet akkor is,ha rossz akkor is.Mi még kaja közben is szoktunk beszélgetni,tudom ez nem illik,de sokszor akkor jut eszébe az embernek valami,pedig már csak ketten vagyunk a párommal,de ha a lányok hazalátogatnak ,akkor meg folyik a nosztalgia beszélégtés is a régi dolgokról,de mindig van valami téma.
2008. nov. 23. 18:48
De miért érzi magát magányosnak az ember, annak ellenére, hogy olyanokkal él együtt, akiket szeret?!
2008. nov. 10. 19:51
Alaptermészetemből adódik, hogy sokat eltűrök, de ha megharagszom, nem múlik el ripsz-ropszra.Ebből következik, hogy néha magányosnak érzem magam , békén is hagynak az enyémek amíg duzzogok, hisz már tudják , hogy behúzódok ilyenkor, mint a csiga.Szeretek időnként egy kis távolságot tartani, de csak rövid ideig.
2008. okt. 28. 10:42
Én is sokat vagyok egyedül néha jó lenne a társaság.
2008. okt. 27. 06:58
néha igen. De az egyedüllét rosszabb- szerintem.Abban Hála-Istennek nincs részem.
2008. okt. 8. 02:06
igen, férfi nélkül egy idő után már magányos az ember, de még állom a sarat....
2008. okt. 7. 23:31

Ez velem is így van.


Aranyos gyerekek, mégis teljesen magányosan élek.


Ráadásul senki nem sejti...

2008. okt. 7. 07:07

Sajnos így van, hiába élünk öten egy családban, régóta magányos vagyok.

Ráadásul nincs is kire fogni ennek az okát , csak és kizárólag magamra.Ettől meg még szarabb érzés lesz az egész :(

2008. okt. 4. 20:13
Így van, legalábbis nálam biztos!!!
13. o.andi
2008. okt. 4. 16:07
igy van...de nem lesz sokáig ez az állapot!!nagyon bizom benne
12. b9ad431c07 (válaszként erre: 10. - Mion)
2008. okt. 4. 15:51
minö probléma ha csak ilyen dolgokon kellene fel idegesiteni magamat hány éves is vagy ? tudod örülnöd kellene hogy van apukád aki elvisz szaunázni,specko az én apukám a csak a kocsmáig vitt volna . Az hogy mit szeretnél csinálni már ne a szüleid döntésétöl függjön!
11. Mion
2008. okt. 2. 16:59
Bocsi, csak kikívánkozott :(
10. Mion
2008. okt. 2. 16:59

Nálam a magánynak egy "speckó" változata figyelhető meg.... továbbtanulás előtt állok, ötletem van, és tudom, mit szeretnék csinálni. Nem támogatnak, és ez sz*r.... ez ezért nem jó, az azért nem jó, de nem mondják meg, h akkor mihez kezdjek. Ha meg a sarkamra állok, én vagyok a hisztis picsa, meg a lázadó tini, akit ki fognak szórni a pszichológiai teszten, mert túlérzékeny. Nem érzem magam annak.

Ma is, basszus.... rávettem apum, hogy menjünk el szaunázni. Oké, menjünk. Előtte persze még veszekedtünk egy sort, h én miért pont AZT a törölközőt akarom elvinni..... jó, ezen is túlléptünk. Megérkezünk, odaadom a bérletet.... nagy csend... vigyorogva közli velem a pultos csaj (egy új lány) hogy lejárt szept. 30-án. Nos, alapból nem vagyok hozzászokva, h pecsételnek bele, mert nem szoktak (ez kicsit egósan hangozhat) Mindig ajándékba kapjuk.... csak ez az új alkalmazott nem tudta, h " kik is ezek"

Persze, rögtön kapom, h "Miért nem nézted meg, miért ezt hoztad... stb"

A csaj meg vigyorog, jót szórakozott rajtunk. Bedurrant az agyam, szó szerint kivágtattam a fürdőből. Apám leült a padra, h megvár, amíg hozom a másik bérletet.... megmondtam neki, h nem megyek vissza... ő persze biztos volt benne, h igen. Mire hazaértem, sírásig idegeltem magam. Lehet túlreagáltam, vagy rossz pillanatban jött ez az egész.... Apám még várt rám 20 percet, majd csapkodva hazajött, és megkaptam, h "Tudod mikor fogok én máskor a TE kedvedért elmenni valahová..." Pedig én csak következetes voltam :( Eddig ez volt a bajuk, h meglágyul a szívem, hát most nem! Többet nem megyek oda vissza.... egy kuncsafttal kevesebb.

2008. okt. 2. 16:48
furcsa hogy az hogy van családom még is egyedül érzem magam párom nagyon megváltozott folyton fáradt nekem nincs türelme még magamhoz sem . E van::::::
2008. szept. 8. 14:46
Nem...nem... nem...! :o) könyörögnöm kell néha egy kis magányért. :o)
2008. aug. 17. 19:20

Magányos vagyok a családomban.De ez kizárolag az én természetem miatt van így.Itt is ritkán irogatok.Inkább játszok:))

Érdekes ez engem nem keserít el.Úgy elvagyok.

2008. aug. 17. 18:21
sajnos az utobbi idöbe mindig... :(
2008. aug. 16. 20:24
Valoban néha jo a "magány"mögé bujni.de mikor az ember körül vannak és nem veszik figyelembe amiket mond,az ember érzi,hogy egyedül van.És ez teljessen elszomorit.De ez van,,,
4. aniani63 (válaszként erre: 1. - Micimacko62)
2008. aug. 15. 22:43
sajna igen volt már példa erre:(
3. 60dc903c1a (válaszként erre: 1. - Micimacko62)
2008. aug. 15. 22:11

Igen, előfordul...

De ez valahogy nem "negatív" magány, legalábbis én nem annak élem meg és néha kifejezetten szeretek mőgé bújni...

2008. aug. 15. 21:38
nekem szerencsére nincs ilyen élményem. És igazából ezt el sem tudom képzelni, hogy egy családban valaki magányos legyen. Persze, ettől még lehet.
1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook