Van Magyarországon lehetőség arra, hogy egyedülálló nőnek mesterséges úton legyen gyereke? (tudásbázis kérdés)

Tudod az a baj nálam agyilag :) hogy valahogy nem tudom felfogni, elfogadni hogy másnak miért kellene az én gyerekem. Persze volt egy próbálkozásom, na az a pasi pont olyan volt ahogy azt leírtad, nagy volt a szerelem a fiam és közte. De talán túl korán jött.

Az is elvette a kedvemet az apával való éléstől, meg kereséstől, hogy nem könnyű az életünk a volt férjem miatt, sokat szemétkedik.

Van egy honlapom ahol egyedüálló szülők vannak, és ott is sokat lehet egymás életéből leszürni, és tudom hogy ott is azok jelennek meg akik a negatívabb helyzeteket mutatják be. És igyekszem változtatni a hozzáállásomon, de egyenlőre még nem megy. Örülök hogy már itt tartok hogy még egy gyerek, pár hónapja még azt mondtam hogy nekem nem kéne több mert nem tudnám ugy szeretni mint a fiamat, pont azért mert vele sok rosszat éltem át és ezért közelebb érezném magamhoz. De ez is változott :) talán a többi nézetem is fog.

Igen, ez is benne van a pakliba, és nem is vagyok hive, és nem is gyakorlom az alkalmi kapcsolatokat. És köszi hogy azért ezt is szavakba öntötted. :)

Meg az érzelem nélküli összebújás is távol áll tölem.

És még az is eszembe jutott, hogy felmerülhet az is hogy a spermabank vagy ilyesmi az rizikos mert ki tudja milyen géneket meg miegyebet örököl a gyerek, és lehet skizofrén lesz, vagy idegileg labilis, vagy egy szörnyeteg. De rájöttem hogy végülis ez tök mindegy, miután évekig azt hittem ismerem a volt férjemet, és sosem néztem volna ki belőle hogy így ki tud magából fordulni. Szóval ennyi erővel a fiam sem örökölt jó tulajdonságokat, hajlamokat.

Túl fiatal vagy még ahhoz, hogy így gondolkozzál. Előtted az élet. Az, hogy csalódtál a férjedben még nem jelenti azt, hogy senki sem érdemes a Te szerelmedre. Ne csak a rossz, hanem a jó példákra is figyelj. Mennyi férfi van aki beleszeret egyedülálló gyermekes anyába és azt a gyereket a sajátjaként szereti és utána jön a közös gyermek is. Csak ezek a példák nem érdekesek az emberek számára mert ezen nem lehet csámcsogni.

Hidd el nem minden férfi egyforma. Az én férjem rengeteget foglalkozik a gyerekekkel a háztartásba is besegít, és biztos nem ő ez egyetlen ilyen. Járj nyitott szemmel, és egyelőre ne foglalkozz ilyen dolgokkal. Ha olyan 6-8 év múlva is ezen az állásponton leszel, ráérsz majd akkor tenni valamit ezügyben.

Sziasztok!

Nem szeretnek beleszolni,de azert ne felejtsuk el azt sem,hogy rengeteg nemibetegseg letezik.En egyaltalan nem tanacsolnam ,hogy valakivel csak azert legyel egyutt mert babat szeretnel,hiszen nem tudhatod,hogy eppen milyen fertozo betegsege van.A spermabank vagy valami hasonlo mar sokkal jobban hangzik,mert ott legalabb a betegsegeket szurik.

Ebben igazad van. Csak sajnos nálam most olyan periodus van, hogy nem érdekel a dolog. :(

Öszintén szólva elég kiábrándító tud lenni, amikor terhesség alatt a hormonok teljesen felborulnak, és akkor hagy faképnél a kedves férjed, és hát egyedül maradtál a terhesség mindenféle dolgaival együtt.

Aztán jön egy pasi akivel eleinte jól megy a dolog (mármint böven szülés után) be is potolod a kiesést :) csak amikor már kezdesz nem érezni semmit a srác iránt, és mégis ágyba bujsz vele, na ez nekem nem volt jó, mert semmit sem éreztem, inkább egyfajta kötelességként kezeltem a dolgot, hisz erről én tehetek hogy elmúltak az érzéseim, és ennek ellenére próbálkoztam, tudod evés közben jön meg az étvágy... de sajnos nem így alakult, csak a kedvemet vette el. És ha a szexre gondolok nem igazán a szép emlékek jutnak eszembe hanem az utolsó pár alkalom, ami olyan nagyon semmilyen vagy annál talán kicsit rosszabb volt. Biztos fog változni ez is, csak tényleg az elmúlt három évben amik történtek velem, főleg amit a férjem müvelt, eléggé hazavágott, és per pillanat egy férfi se mozgatja meg a fantáziámat, és igaziból nem is ugy tekintek rájuk mint férfi, hanem mint egy ember, mint bárki másra. Na remélem sikerült megfogalmaznom, és nem félreérhetőt írni. :)

Meg ebben az egész dologban amit felvetettem, nagyban dominál az is hogy rákaptam nagyon erre a szabadság ízére, és eszembe sincs feladni ezt, és újra függni, feladni azt amit sikerült elérnem. Igaziból sokkal jobban állok anyagilag amióta egyedül vagyok, többre jutottam pl: sok butort amiket kaptunk ajándékba még anno az esküvőre azokat lecseréltem, átalakítottam a lakást. Ezeket a férjem lustasága mellett nem nagyon lehetett, ő az a tipikus pató pál volt. Pénzünk sosem volt, de látványosan nem fejlődtünk :) És annyi házasságot látok ahol gyerekek vannak, és látom a vitákat, feszültséget, és a hátam közepére nem kivánom ezeket. Boldog vagyok így, a fiam egy rettentő közvetlen, barátságos, életvidám kispasi.

De majd alakul tényleg, csak szeretnék több lehetőséget is számba venni, és utána járni, hogy tényleg ne akkor kelljen amikor már itt az ideje.

abszolút megértem:(

szerintem vedd kezedbe a netet és a google-t

hátha találsz megoldást.

ha te igy döntöttél abszolút megértem.

sajna én nem tudok segteni, de érdemes a netet sokat böngészni.

Hát... nem akarnék veled vitázni, főleg mert olvastam másik tudásbázis kérdésben is a hozzászólásodat.

Tudod az ember nem feltétlenül leszbikos, vagy felelőlten azért mert szeretne egyedül vállal gyereke(ke)t. És ami baromira tud bosszantai, ha mindenféle háttér tudás nélkül, egyből ilyenesmi megnyilvánulás vann. Nem tudod hogy miket éltem meg, hogy milyen körülmények között élek.

És ha esetleg a nőkhöz vonzodnék akkor is akarhatnék gyereket, bár megjegyzem, ha ez lenne a helyzet, akkor nem írtam volna hogy nem érdekel a szex. A felelőtlenségre meg annyit, hogy ha én ugy látom hogy képes vagyok gyereket nevelni, és jól nevelni, és tudom biztosítani számára a megfelelő hátteret akkor nem felelőtlenség a gyerekvállalás.

A második mondatodra nem reagálnék, azt hiszem nevelés kérdése hogy ki hogy áll egy adott témához. Mellesleg a szókincseden is tudnék mit csiszolni ha az én gyerekem lennél. Egy közösségi portálon illik megválogatni a szavakat, mert szerintem sokat elárulnak a hozzászólások az adott emberről így látatlanban is.

Mondd csak, Te szimplán leszbikus vagy, vagy "csak" Qurvára felelőtlen?

Bazi módon nem szeretném, ha a következő életemben a te gyerekedként születnék újra.

Szerintem adj magadnak még egy-két évet, sose lehet tudni, mi jön szembe.

Ezt találtam neked. Egy-két év múlvára ;)

[link]

Ilyenre gondoltam én is, de nem találtam még semmit ezzel kapcsolatban. Köszi az infot, utána fogok járni.

Mert tényleg mi van ha egy nőnek máshogy nem lehetne gyereke?! Pár nélkül is van élet, és az is igaz hogy pár nélkül lehet élni, gyerek nélkül nem. Legalábbis a nők túlnyomó többségénél eljön az az idő hogy mindenképp szeretne gyerköcöt.

Keresgéltem a neten de mesterséges megtermékenyítést csak házaspároknál, vagy élettársi kapcsolatokban lehet végezni, valami törvényre hivatkoztak.

Én egyedülálló vagyok, van már egy kisfiam, de szeretnék neki egy kistestvért, meg ugy gondolom a testvér fontos. Párkapcsolatban nem gondolkozom, ezért agyalok valami ilyesmi megoldáson. Van valakinek valami ötlete hogy ezzel kapcsolatban?