Skizofrénia (beszélgetős fórum)

kibogozom, nyugi:) a munkám egy része abból áll, hogy mások gondolatait bogozom kifele;)

értelek. ezért is fura az egész helyzet. mert sógórnő maga kérte vissza a gyóygszert. szóval annyira van betegségtudata, hogy még a jeleket is észrevette magán!!! és önsajnálatba picit se menekül. ő a közveszélyesség fele csúszott, mikor rosszállapotban volt.

amúgy ahogy beszélgettem orvosismerősökkel, meg végigbogarásztam kórtőrténeteket, stb. hát én is arra hajlok, hogy a biológiai rész az következmény, nem kiváltó ok.

egyébként jelen esetben semmiféle elváltozást nem találtak egy évvel ezelőtt, mikor kórház volt. hja, és nem kényszergyógy volt...

én viszont kicsit megszállott lettem. de ugye elég nehéz a picigyerekek-meló-alváshiányból kilépni. és akkor ugye leve rossz a memóriám, ha elegt alszom is. ha meg nem alszom... már mindent dokumnetálok, ha eszembe jut egyáltalán. de odafele a családdal nem merek már csak írásban kommunikálni. mert ugye elhsiszem, hogy én emlékszem tényleg rosszul... ugye ami könnyen előfordulhat bármivel kapcsolatban. és rá is játszanak. de mostanában ugye visszaolvasom, illetve visszaolvastatom másokkal is, hogy na, ez mi. és kiderül, hogy nem.

és egyik felem segítene. bármiben feltétel nélkül. de közben meg megint azt tapasztaltam, hogy tudatosan meg lettem vezetve...

anyukámnál az összes klasszikus tünet mgvolt, ill időnként előjön. sajna én vagyok olyankor az üldöztetésének oka... és viszavezetve, születésem volt neki az utsó stressz. de a lefolyás, javulás is klasszikus. és élhető, stb. szóval úgymond, "könnyű" elfogadni hogy dolgokra nem úgy reagál sokszor, mint egy átlagember (bár az csak papíron létezik)

de za a második eset. abban ugyanaz hogy akkor rögtön kellek, ha baj van. de amikor visszsanézve a dátumokat, meg a dolgokat kiugrik a tervesé, megfontoltság előre, én meg megint belegyalogoltam... lehet azért élem meg rosszul, mert manipuláltnak érzem magam.

hja, memóriazavar: a legutáltabb mondatom: de ilyen velem is előfordult, ez normális... és amikor visszakérdezek hogy igen, naponta hányszor? akkor meg, ugyan ne mond már, csak fáradt vagy... ááááááá... sikítófrász.

amúgy anyu nem szedtt bogyót. nem is volt önálló. gyerekkoromban pl inkább új ruhát vett, de nem mostt ki semmit (tényleg míg apuval együtt volt ő mostt, aztán mikor nagyobbacsak lettem én. a köztes pár évben nagymamám jött el páhavolna, mikor már egy félszba szó szerint plafonig szennyessel, és kimosta), nem főzött. simán elküldött úgy boltba, hogy hozzak kenyeret, stb, hogy pénzt nem adott, ha kértem oldjam meg... szóval önellátásra alkalmatlan volt egy jódarabig. mi tanítottuk meg tesómmal szépen lassan türelemmel mikor felnőttnk. mert ugye mindketten szerettünk volna önállósodni. de nagyon hosszú idő volt. de azt hiszem ő szerencsés, neki egész ok lefolyása volt így visszanézve az egésznek. sose maradt magára, támogatva volt melóban, stb. mikor nagyon kezdett megzuhanni, akkor sikerült új célt találni neki.. úgyhogy életem ezen része végülis ha nem is szabványosan de sikerélmény.

talán azért is hal bele a lelkem maradéka picit ebbe a helyzetbe most. pedig tudom ésszel, hogy két ugyanolyan ember, helyzet sbt nincs. csak így hogy távolból van a vérem szívva, és nincs közben jóidő, mert abból meg nem kapok. szóval nevetés, stb. nulla.

magamat olvasva nem is tudom mit erőlködök.

ilyen kiskorban érzelmileg megrekedt emberrel nekem is volt közvetlen kapcsolatom. csak ő nőnemű volt. és csupa jószándék. igen, végiggondolva az embereket, helyzeteket, stb. nagyon igaz lehet amit írsz. az alapjellem nagyon nem azon múlik valakinek van e bármilyen betegsége vagy nincs.

Basszus,nem tudok épkézláb mondatokat összehozni.Már vagy harmadszor kezdek neki...

Köze lehet a százalékok felvázolásának a kérdéshez...Amit eddig olvastam,amit a Dokimtól tudok,amit Sanyitól tudok és a barátomtól,és ami hozzájön saját vélemény:Van akinél egy epizód és 20 évig semmi,van aki nem szedi a bogyeszokat és nagyon leromlik az állapota,közveszélyessé is válhat.-Megy tovább a gondolat:Mennyi ú.n.normális közveszélyes,és nem skizofréniás...

Nincs betegségtudat...A gyógyszert rendszeresen kell szedni és a "beteg" önálló életet tud élni.Amennyiben elhanyagolja a bogyeszok szedését,erre az önállóságra mind kevesebb esélye van.

Biológiai okokra vezetik vissza a betegség kialakulását,a Dokim szerint a biológiai rész következmény(Ezt olvastam,szokott az orvosom könyveket írni,újságokban írni.).Folyamatosan kitéve lelki bántalmazásnak(esetleg fizikainak is),az érzékeny(ebb) személy már nem bír többet el,falat emel maga köré és annyi.Naná,hogy számít,a betegség miatt hogyan alakul tovább az élet,de a jellemet nem fedi le a betegség.

Nem csak a skizofréniáról beszélek,hanem...

Na,itt a saját tapasztalat.Az illető majd' ötven éves,de mint aki megrekedt egy ötéves szintjén érzelmileg.Vagy mint egy unatkozó öregasszony...?Mikor azt mondtam,nem lát tovább az orránál az önsajnálattól,megkaptam a Doktor Moni titulust tőle.Több évig önsajnálkoztam(Lehet,hogy még most is...),de ellentétben vele,én ki akartam mászni,és most is az a cél,még ha csak bogyó segítségével megy a dolog,akkor is.Szinte fetreng,kéjeleg az önsajnálatban,Őt meg kell érteni,de Ő mások megértésére képtelen.Felelősséget nem tud(vagy nem akar)önmagáért vállalni,és másokért sem.

Egy majdnem ötvenéves férfi arról beszél,hogy egy nálánál harminc évvel fiatalabb lánnyal szemkontaktus,úgy ahogy azt kell...Ezt az undorító hozzáállást fedi a depresszió...?Szerintem nem.

Kapcsolat...Ha megszakad a kapcsolatom,mert az valamiért nem működik,mennyire jogos öngyilokkal fenyegetőznöm,sms-ekkel zaklatnom még hónapokig a másikat...?

Fáradt vagyok,sokszor érthetetlenül fogalmazok,de majd kibogozod ezt az agymenést...

Nem lehet mindent a betegséggel takarni,az tuti.

és a legnagyobb bajom, hogy nincs kivel beszéljek:(:( bújom itt a netet, de akkora a sötétség még az orvosi oldalakon is, hogy ihaj.... előbb találtam pl egy orvos válaszolt, ahol valaki megkérdezi, hogy skizofrén a párja, teljesen rendbenlévőnek tűnik, jelenthet e veszlyt a családra. erre mi a aválasz? hogy 20 % nak csak egy epizós, 20% végül odáig jut, hogy nem lesz önálló, 60% több epizód. ennyi.... hát döbb. mi a fene köze van ennek a válasznkak a kérdéshez? miért nem arról ír, hogy az alapjellem olyan amilyen hogyha vki jószívű, az si marad, ha vki gonoszkodó, akkor meg az? vagy hogy ugyaannyira ritka a másokat bántás, mint egy nem beteg embernél? szóval ennyi erővel akárkitől is félhet a kérdező????

azért keresgetek, mert gondoltam beszélek egy dokival, akitől kérdezhetek, stb. mert kezdek hülye rögeszmés lenni. mikor átlendülök, hogy na ok, olyankor tuti jön vmi zaklatós periódus. és mióta papírja van a drágának a skizóról, azóta mindenáron rendes akarok lenni. de ebbe meg tönkremegyek, mert ááááááá.....

és itt meg, nyíltban leírni? már én is kicsit üldözési mániás vagyok. kezdek odajutni, hogy utálok normális lenni. hogyha lenne egy kis nyugi, akkor levelek jönnek , telefonok. persze én nem tudok telefonálni. mert ha véletlen mégis, akkor én vagyok a zaklató!!!!

persze ezt a fórumot elolvasva rájöttem, hogy nem a skizo a fő gond. de mikor már athittem a zaklatás végére értünk, lerendeztem az egészet, akkor jöntt vmi segítségkérés... aztán megint fordult a kocka... én barom meg hagyom magam. meg ugye nem jut eszembe, hogy bazz, múltkor is megjártam. mert hirtelen csak a problémát próbálom megoldani. mire előkotrom az emlékeim, addigra meg megint a nyakamba van akasztva hiányos infórmásiókkal vmi cécó.

á, csak itt elmékedek. de már az illúzió is jó, hogy esetlek valaki olvassa, és talán majd beszél róla.

miért nem beszél erről az egész ról senki? miért akkora csönd, ha valami nem totál egyenes??? miért? csak egyenvilág lehet?

hát, ez nehéz amúgy. mert a szülei mindenre azt mondják, hogy mert beteg. és már ő is, odement a fiamhoz, és azt mondta neki, hogy csinált velünk rossz dolgokat, és nem volt kedves, de csak azért mert beteg.... hát némileg nem ok egy 3 éveshez evvel a dumával odamenni, hogy mit csinált a szüleivel, de közben meg én nem látom a jellembeli változást amiről a szülei beszélnek. hogy régen egy kedves aranyos ember volt. mert velem még sose volt kedves meg aranyos. mielőtt tünetei lettek volna se.

de na, és visszatértem evvel az elejére. hogy mivel nem ártok és mivel nem. mennyire küldhetem el a sunyiba.

Én sem vagyok skizofréniás.Kül,a Dokim nem nevezi a skizofréniásokat sem skizofréniásnak,sem SK-nak,sem skizónak,sem skizofrénénnek,inkább azt mondja:mások.

Egyébként,ez a feléd irányuló nem szeret,de segítséget kér...Szerintem a betegség nem fedi a jellemet.Bizonyára változtat erre vagy arra,de ha én undok dög vagyok,akkor nem mondhatom,"Bocsi,tessék már nekem megbocsátani,csak azért vagyok aljas meg satöbbi,mert pánikos,depressziós,szorongós,személyiségzavaros vagyok.".

Szerintem pont azt tedd,amit egy ú.n. normálissal tennél.Egy szintig figyelembe lehet (és kell is)venni,hogy a másik érzékenyebb,de ha visszaél vele...Az jellemhiba.

Ami a humoromat illeti...Csak így lehet,hogy önmagam kigúnyolom,akkor könnyebb mások előítéletét is elviselni.

na, ez jó duma:D:D amúgy muteromnak is nagyon jó humora van. asszem ez mentett meg minket gyerekeket mellette.

bár lehet engem a nagyfokú feledékenység is segített:)

amúgy ez a hülye... forest gump: az a hülye aki mondja. ennyi.

hja, és remélem azért, olvashatok/írhatok, mert nem vagyok skizo? legalábbis nem tudok róla. de hogy olvastalak titeket, sikerült kicsit "lejönnöm" a témáról. bár azt még mindig nem tudom, hogy ha vki utál mindenképp, de mégis tőlem kér segítséget, avval mi a fenét tegyek... bár ezt lehet sose fogom megtudni. legutolsó kérés, konkrét volt. rááldoztam időm, energiám.. aztán egy db levelet küldtem össz... sunyiba lettem küldve (közben megoldódott a gondja), és zaklatónak lettem kikiáltva. de ha nem válaszolok, akkor meg azért vagyok mindenfélének kiabálva. meghát konkrét kérésre csak próbálok segíteni...

szóval nagyon nem tudom mit tegyek. mondjuk most épp semmit. de tuti jön még majd kérés. és már előre remeg a gyomrom:(

Nem baj,Böbi:)Engem határozottan vonzanak a skizofrének.

Még tavaly volt,amikor kiakadtam(nem először,de akkor nagyon) az előítéletek miatt.Azt mondtam,a barátaim,"pasim"(Hogy lehet ilyen korban nevezni egy társat...?Fiúm...?)csakis "hülyék" lehetnek,egészséges nem kell.A kisebbik lányom erre azt mondta,"Azért,mert Ők megértenek...".

Igen,azért,mert ezek a "hülyék" megértenek,nem kell magyarázgatnom a bizonyítványom,komolyan vesznek,nem kapom azt,hogy teszem magam,szedjem össze magam,meg kár nekem mondani valamit,úgyis elfelejtem,meg...

Amikor azt mondja valaki,hülye vagyok,akkor rávágom,hogy "Igen,az vagyok,de én kezeltetem magam.És Te...?",és igyekszem aranyosan mosolyogni mellé.Hogy közben legszívesebben behúznék az ilyeneknek egyet-kettőt,az más dolog...

nem. nekem csak egy remek memóriazavarom van :S de hiába szólok előre ha fontos, ált el se hiszik. tsztelgetnek, stb. hol kellemetlen, hol vicces (próbálom viccesnek felfogni inkább) szerencsére olyan a munkám, hogy elvagyok memória nélkül is :) szóval az érzést ismerem, hogy nehéz, mert más az ember. szerencsére engem megtanítottam elfogadni, hogy nem vagyok egy egyszerű eset, és merjek másnak lenni. na ez átlendít a nehézségeken. de én amúgy jó stressztűrő, ill stresszkezelő mechanizmusokkal vagyok felvértezve. szóval nekem azért nem nehéz.

nekem a közvetlen környezetemben van két skizo. egyikkel boldogulok, másikkal nem. azért is kezdtem fórumot keresni. mert akivel nem boldogulok, hát nehéz... de hozzátartozók közt semmit sem találtam. csak nagy sötétség, félreinfók, sirdogálás, vagy nem is hiszik el,nem vallják be... szal rájöttem, ezért igazán nehéz egy skizo helyzete. mert olyan szintű elfordulás van, hogy jujj. mintha fertőző lenne vagy 5 napon belül halálos, vagy valami. nem is értem az egészet.

most is az a probléma, hogy akivel nem boldogulok, ha ok se szeret. de közben mindig engem talál meg. gondolom mert én elfogadom olyannak amilyen. szóval kezdek kifogyni az ötletekből, hogy én hogy éljem túl az Ő skizofréniáját.

aham, akkor az, hogy mikor halucinál, az egyébként nem marad mérvadó valószínűleg? első emberkénél szépen beépült az emlékekbe, de már megszoktam. szóval úgyhagyom. de ott "csak okozó, és hibaforrás vagyok, ill rossz" így igazából ha egyébként amúgy azt látja, hogy jó vagyok, akkor ez ok. mert csak azt mondja, hogy hát miért nem tudok mindig ilyen lenni... én meg hogy igyekszem... de ez az egyszerűbb, mert ebben éltem, nőttem fel (anyukám... doki sose volt képben,így gyógyszer se. nem mondom hogy nincsenek agyrém időszakok, de már van válságtervünk, így mindig túlleszünk rajta, és ok amúgy)

de a másik nem ilyen egyszerű, mert ott a halukban állítólag támadó vagyok :O amikor meg nincs, akkor meg ugye nyílván jéé, te nem is akarsz bántani, sőt, én vagyok a megbízható környezet.... na ezt a kettősséget hogy lehet feloldani? tudom, hogy nem nekem kell, de amikor pl támadónak vagyok megélve (állítólag pl késsel megpróbáltam megszúrni annó...) most "jobb", most csak mondtam dolgokat... most a második halus epizódnál tart :( egyből kijött ok volt, visszaesett... gyógyszerletevés persze. de közben terápia ilyen nulla, csak bogyók voltak. talált egy segítséget, de oda is ritkán megy.. pénz, ugye:( amikor kezdett baj lenni, engem hívott fel, hogy szólt megint a dokinak, és kérte a gyógyszert, kiváltotta, szedi. amikor "könnyebb" az élete, akkor is megoszt velem dolgokat. sajnos nincsenek barátai:(:( asszem ebből lett a gáz, hogy én barátságos vagyok (naná) ő ugyan nem, de én vilselkedem legközelebb a barátság fogalmához.

de közben meg nincs közös témánk szinte. szóval mikor zajlik az élet, teljesen mások a célok, stb. úgyhogy vitapartnerek tudnánk csak lenni, barátok nem. de mivel idekerültem, így megkaptam családtagnak, és ha a családban banj van segítünk, amit én nem csak mondok hanem tettekben is jelentkezik, ha valaki segítséget kér.. hát nemegyszer hozzám fordul... aztán valami túlcsordul benne, vagy nemtom, és ismét támadó vagyok. illetve annó eleve támadónak ítélt. a legjellemzőbb mondat: "nem adok bizalmat, a bizalmamat ki kell érdemelni" mivel mikor ezt mondta, én még nem tudtam, ismertem annyira, hogy felismerhettem volna, hogy bajban van, hát csak annyit válaszoltam, én nem akarok mindenki barátja lenni feltétlen. nekem úgyis jó...

persze utólag okos vagyok. ha ismertem volna a családi berendezkedést, hát máshogy vágok neki a nagy kalandnak az tuti (férjhezmentem, férjem tesójáról van szó. ha tudom, mi van pontosan, akkor is hozzámegyek. csak máshogy viselkedem a családdal. a tesójával sokkal megértőbben az elejétől, a szülőkkel meg jóval óvatosabban. sajnos fordítva tettem. kár volt:( )

na elnézést mindenkitől, hogy ideöntöm a nyavajám. de az egész helyzetet elég nehéz kezelni, hogy nehogy ártsak. meg az a fixa ideám, hogy egy 30 éves ember, ha van segítsége, igenis jól tud lenni, ha más is. ha az anyukámnak sikerült még doki nélkül is egyenesbe jönnie. akkor másnak miért ne menne? persze látom én, hogy itt nincs az a megértés, nyíltság, elfogadás, próbálkozás, de hátha. a tágabb család már abszolút elfogadó lett. csak ugye ők nem élnek benne. én sem. legnehezebb neki, az tuti.

Szia Sotetmancs.

Halúról általában.Az ember hogy láson haljon kivan szolgáltatva az emlékeinek illetve a az agyának és a fantáziájának.Megvagyok győződve a valóság látása és halása komoly szellemi tevékenység.Csak életembe 20-50 órában fordult elő hogy mást láttam és halottam mint ami körülvet.Általában ilyenkor zavaró minden prekompenció előfeltevés előítélet.Ez utóbbiak uralják(elfedik) a konkrét valóságot.Legjobb elfelejteni az ilyen állapotot.

óó, elnézést, akkora körmondatot írtam, hogy nem értem a végére, mert elfelejtettem mit kezdtem...

szóval benne vagyok immár másodjára valaki hallucinációiban. csak ez annyival cifrább, hogy nem közvetlen környezetem, mitn az első, szóval nem élünk együtt. így most sok lövésem nincs mit tegyek. annyira nem is ismerjük sajnos egymást. de segítségkéréssel rendszeresen fordul felém az emberke (persze ha tudok, meg konkrét a dolog segítek. ez ok is szokott lenni.) sajnos a jó pillanataiból nem nagyon kapok. illetve gyakorlatilag semmit. akik elmesélhetnék, engem nem fogadtak el, így hírzárlat van csak az jön át, amit ő ír, mond közöl. na n ezt alváshiány összes tünetével próbálom kihámozni sokszor. meg visszaemlékezni (persze ez lehetetlen, így visszalvasok emileket, megkérdek másokat ha jelenvoltak sbt) a nem létező memóriámmal, hogy most mi van. mert nyílván mindenért elnézést kérni, vagy azt mondani, hogy ja, amikor épp azt se tudom miről van szó nem vinné előbbre a helyzetet.

a nem csinálok semmit fizikai képtelenség, mert benne élek ugye így. ha nem reagálok semmire (terhesen volt egy fázis. mármint én voltam terhes, meg dolgoztam, és semmi plussz energiám nem volt a fáradtságtól.. akkor meg nem volt rajtam sapka effekt lett. személyes megkeresés, és úgy elmondva, hogy miket mondtam, stb, mikor a környéken se jártam...)

szóval nem akarok tudatlanságból véletlen ártani. nem akarom megmenteni, nem akarom irányítani. túl akarom ezt is élni valahogy összeomlás nélkül.

környezetem javarésze sajna pont úgy reagál, ahogy írtátok az előítéletet, zárást, stb. a mástól menekül. egy része szerint én provokáltam ki, és csak ártani tudok, mit foglalkozom vele. akik láttak leveleket, szembesültek a helyzettel, ők meg hát beszéljünk vidámabb dolgokról. te ezt megint megszívtaddal elintézik. ááááá... ilyenkor mindig azt gondolom, hogy akkor aki haluzik, annak pláne nehéz lehet...

az emberek alig kis része tud bármilyen másságot kezelni. én eddig azt hittem tudok, de így távolból nehéz, hogy nem igazán ismerem a pozitív jellemvonásait a szenvedőnek, mert egyszerűen se nem ismerem olyan régen, se nem voltunk egy világ, más volt az életterünk, stb.

közben meg mikor nagyon meg van zuhanva, vele akkor is kommunikál. na ezt se tudom, hogy ez most jó, vagy nem? szóval jóideje én avgyok az elfogadó környezet, annak ellenére, hogy közben meg paranoid tévesznéket kapcsol hozzám.

sziasztok!

végigolvastam az összes hozzászólást... és regisztráltam miattatok. hogy köszöntet mondjak. és kérdezzek ha szabad.

(én nem vagyok skizofrén, de van a családban. bekerültem egy másikba, és úgy néz ki ez volt az a stressz ami túl sok volt ott , és itt is lett egy... nekem memóriazavarom van, úgyhogy a hülyének nézik az embert, ill kezelik érzés sajnos megvan. szerencsére az is, amikor valaki nem ír le egyből, és jééé, te tényleg nem emlékszel, nem hlye vagy... ááá pedig szóltam... érzés is) gépelni nem tudok, úgyhogy elnézést a helyesírásért. mndig is gyorsabban gondolkdtam, mint beszéltem, a gépelésnél ez sokkal durvábban jelentkezik.

szóval végigolvastam a hoszzászólásokat. és akik skizoként élnek (nem vagyok meggyőződve róla, hogy másabbak mint bármi másság. szerintem normális ember csak papíron létezik. valamivel mindenki kilóg...)szóval volt valakinek olyan, hogy környezetében élő emberekkel halucináltak? vagy erre nem lehet emlékezni, mert annyira valóság?

csak hogy érthető legyek. velem már veszekedtek úgy, hogy ott se voltam. de a közelben, és halottam... persze aztán számonkérve rajtam, hogy akkor miért mondtam dolgokat... amiket csak következtetni tudok kb a halottakból. hiszen nem velem történt a veszekedés, hanem egy haluval...

ezt csak azért írtam, hogy legyen konkrét eset, mihez kötni, miben kérnék segítséget...

egyébként itt olyan összeszedetten fogalmaz mindenki, nekem ez épp nem megy (pedig én papíron normális vagyok... szóval pláne ne érezze magát senki bolondnak, vagy vmi... ennyit a normálissáról)

szóval kedves benne élők, akik tapasztatak halucinációt. aki eletek él, vagy köryezetetek, esetleg rendszeresen találkoztok, és halucinációban is szerepel. ezt hogy? mármint én mint környezet, hogy ártok vajon a legkevesebbet. ill hogy nem ártok. (se másik bolygóra nem tudok költözni, se öngyilkoshajlamaim nincsenek. szóval a kapcsolat mindenképp megmarad. így inkább a lehető legjobbat hoznám ki, mint rosszat. mert ha a környezetem jól van, és egyensúlyban, az nekem is csak jobb lehet...) meg ugye tegyük azt, amit hasonló helyzetben mi is szeretnénk.

valaki írta, hogy hagyni kell másokat önállónak lenni. na, ez a része ok, ezt én is így gondolom. igyekszem is. de a bele vagyok halucinálva dolgokba, úgy hogy nem is együttélek a szenvedő féllel, viszont sajnos masszív alváshiányban szenvedek annak majd minden tünetével (kivéve a haluk. mert azért pár óra sak jut. nem rossz alvó vagyok ennyire, csak munka és két pelenkás gyerkőc egyszerre evvel jár sajnos, ha valaki elbaltázza, és nem szervez előre segítséget...)

no, ha valaki ki bírta hámozni a kérdésem, nagyon köszönném a beszélgetést. akár privátban is. nem gondolom a világot megváltani, stb. csak annyit szeretnék, hogy ne ártsak mondjuk tudatlanságból. most hogy újra hasonló helyzetbe kerültem mint gyermek és fiatalfelnőtt koromban, saját bőrömön tapasztalom, hogy minden egyes eset más. mindenkinél máshogy jelentkeznek a tünetek. és hogy a családi elfogadás és nyitottság még annál is sokkal többet jelent mint gondoltam. pedig annó eleve arra építettünk fel mindent, hogy a család fontos, és segít sokmindenben, szóval kiemelkedően fontosnak tartottam mindig is.

Szia ági 1966.

Bővebben.Na jó.Problémátok nem nektek hanem a fiatoknak van.(mármint nevelési)Mindig mindent meg kap csak egy kicsit keménynek kell lennie(veletek)buli fanta csajok.Tán egy kicsit meg kéne kurtítani a támogatást.(anyagilag)

Szia agi 1966!

Szerintem nem egészségügyi hanem nevelési problémátok van első sorba.Minden felnőtt embernek meg kell tapasztalnia előbb utóbb az a legkedvesebb, a ki a számláinkat rendezi,vagy aki a fizetésünk utálását jóváhagyja.

:)---Ez egy keserű mosoly akar lenni a dühöngő bolondos kérdésre.Pontosabban,mások előítéletére...

Amikor valakinek elmesélem,hogy a barátom skizofréniás,kiül a rémült döbbenet az arcukra.Én pedig a 43 évem alatt...Nem tudom,találkoztam-e jámborabb emberrel:)

Jog a döntésre...Lehet az én felfogásommal van gond,mert nagyon nem értem,hogy amikor nincs krízis,miért viselkednek úgy vele,mintha hülye lenne.Amikor bajban van,okés,akkor kell a segítség,de amikor átesik a krízisen,épp úgy funkcionál,mint bármelyik embertársunk.

Szép jó estét Agi 1966.

Miből gondolja azt, a skizofrén emberek dühöngő bolondok.Beszélt már egy skizofrén emberrel is életé be.Nekem még az egyetemen se voltak tanulási nehézségeim.Bolond meg akkor volna ha az orvost "bevenné".Szerintem a fia felnőttember nem korlátolt joga abban dönteni hogy neki mi a jó.Az meg hogy se nem dolgozik se nem tanul.Hát sajnos ezzel nincs egyedül ebben az országban.A munka és tevékenység nélküliség a depressziót csak fokozhatja.Inkább abba kéne meg támogatni keressen valami hasznos elfoglaltságot.

A barátomnak is van jogosítványa,és csak azért nem vezet kocsit,mert egy ideje nincs neki.

A bogyók...Ha álmosít,akkor alkalmazkodni kell hozzá.És amikor Padló(a fiú az orvos szerint depressziós),de olyan,hogy alig vagyok,akkor nem ülök kocsiba.Volt már rá példa,hogy mégis...Nem lett baj,de hogy nagy felelőtlenség,az biztos.

Egy alkalommal lekapcsoltam,nem tudtam ki vagyok és hogy hol vagyok.Az akkor 5-6 éves gyerekem magyarázta,merre menjek.Azt sem tudtam Ő kicsoda.Az eset után a volt áternőm azt mondta,érjem fel ésszel,egy ideig nincs kocsikázás,ne akarjam,hogy Ő szóljon az illetékeseknek,vonják be a jogosítványomat.

A depressziósok igencsak tudnak hullámozni,nem az elkényeztetés a gond(lehet,hogy az is),hanem a dühkitörések,hangulatingadozás a betegség velejárója.

Na,ezt jól megcsináltam...Két válasz egyben:)