Skizofrénia (beszélgetős fórum)

szia!

Én nagyon megértelek.Nekem is paranoid skizofreniát állapítottak meg! Én nagyon szívessen beszélgetek veled, akár privátba is.

Írj rám nyugodtan...

vigyázz vvel a mondattal! hogy "persze a gyerek felelőssége gondoskodni a szüleiről"

na ez az a mondat, amivel teljesen tönkreteheted magad... akár egy egész életre.

ráadásul egy hazugság is!!! persze opk, ha egy szerető szülő lebetegszik, nyílván ápoljuk, stb... (én pl nagymamámat ápoltam...)

de nem áldozhatod fel az éelted egy elveszett harcért. lehet még nem látod, de nem szabad. kellenek apró trükkök az élhetőségért, de ennyi. amíg el bírják látni magukat, addig nem kell gondoskodj róluk!!!

és igen, lehet végig kell nézned, ahogy tönkremennek. igen lehet neked nem jut szép család.

de áldozat szerepet se kell vállalni. egy csomó dolog úgyis kikerülhetetlen...

szóval SEGÍTENI azt köteles vagy. talán (de lehet ezt nekem is csak a saját helyzetem kivetítése mondatja velem). de gondoskodni... azt nem. kicsit kifordult a társadalom, meg gondolom nehéz, hogy egyedül vagy, nincs tesó. nem tudom a tágabb család mit tud a problémáról, mennyire vannak veletek. szóval azuért itt szmos már út lenne... persze elméletben.

nem szabad felvállalni az áldozat szerepet. attól sajnos nem lesz jobban anyud,, apud, ha te is tönkremész.

Sziasztok!

Most a legnagyobb gond, hogy anyukám kijelentette hogy ő nem hajlandó injekcióra menni többet -azért kap muszkosat, mert a bogyókat sem volt hajlandó szedni, így is félévbe került mire a szurkálásra rávettük - már egész szépen rendbe jött, most pedig hogy nem jár az orvoshoz ugy vettem észre, hogy drasztikusan romlik az állapota, és nem tudom, mit tegyek, a doki azt mondta, hogy olyan törvény van, miszerint akarata ellenére senkit nem lehet ellátnia, különben is vérig sértődött, hogy anyam ott hagyta... Nekem kell rá figyelnem, de őszintén szólva ez nagyon nem jó nekem lelkileg-apám se piskóta emelett - ez a betegség néha még a ráknál is rosszabb tud lenni, ha felhozom, hogy dokihoz kell menni, teljesen átváltozik egy szörnnyé, volt már hogy az öklét nyújtotta, másrészt bűntudatom is van miatta, nagyon rossz látni szenvedni...

Sajnos nem dolgozom, még nincs szakmám, az orvosira jártam, de egyszer volt egy súlyos autóbaélestem- mikor egy félévet fekvőgipszbe jártam ki- isten tudja hogy szigorlatztam le, de már ott kifáradtam, aztan rákövetkező szemeszterre jött anyam betegsége, teljesen a padlóra döntött, egy vizsgam se sikerült, nem volt lelki erőm még az egyetemhez is, meg különben ott is szét szívatjak az embert, most egy évre haza jöttem "épülni", és beadtam fogorvosira, mert könnyebb... nem kell majd ügyelni, több pénz, magad ura vagy..stb. Az lenne a legjobb ha dolgoznék és el tudnék költözni itthonrol, de még az nagyon messze van... Néha ugy érzem nincs erőm, nemhogy egyetemre járni, dolgozni, hanem élni sem.... mint az energiavámpírok szívják a vérem vagy anyam- vagy apam... Bár már ott tartok, hogy bebeszéltem magamnak, hogy nem az én felelősségem a szüleim hülyesége, és becsukom a szemem, veszek egy nagy levegőt és élni fogok...

Persze a gyerek felelőssége gondoskodni a szüleiről, csak nálunk az a nagy helyzet, hogy még nekem is szükségem van rájuk....

Köszi a válaszokat! Jól esett!

a skizofréniások családtagjainak csak papíron van segítség, terápia stb. magánorvos elvétve a területen, és gyakorlatilag duplaáron mint egy normál foglalkozás, a családsegítőhöz tartozva meg csak papíron van csoport... legalábbis én ezt tapasztaltam...

maradnak a hasonló emberek... illetve maradnának, ha valahogy meg tudnánk találni egymást....

modnjuk nekem vannak barátaim. de azért egy nyugodt családdal renmdelkező barátot pl nem szívesen kerget a történeteivel az ember sírógörcsbe hetente. és azért nagyon nehéz történetek tudnak keletkezni családon belül.

bár én (sajnos többszörösen érintettt családilag) azt tapasztalom, hogy minden egyes eset nagyon nagyon más. és skizo és skizo közt óriási különbségek vannak. amitől aztán a környezet mégkevésbé fogadja el, az egészet. meg másook is. megküzdöttek a saját életükkel esetleg. és nem akarnak beszáélni róla. vagy azt mondják, mind ilyen. pedig nem minden ember, minden helyzet más. mégha rengeteg hasonlóság is tud lenni.

Maradtak ki betűk...Na,nem baj,majd jobban ügyelek...

Sokat olvastam a skizofréniáról,részben azért,mert egy időben azt hittem,nekem is az van,részben azért,mert a volt barátom ettől a kórságtól szenved.-Megjegyzés:Nem a betegség miatt szakítottunk.-Valahol olvastam,csak már nem emlékszem hol,létezik szervezett...Tanácsadás,terápia...?Hogyan segíteni a skizofréniás családtagot és hogyan tudja könnyebben viselni a hozzátartozó.Most nem alkalmas,de amint igen,keresgélek,hátha sikerül megtalálni azt az oldalt.

Önző vagy...?Na,ne mááá'!:)Légy nagyon büszke magadra!:)

Az előítéletek ellen nem sokat tehetsz.Elkezdték már szrvezetten a kampányolást,de tudod már,mikor lesz annak eredménye.

Ilyen rohadt,dögök vagyunk,mi,emberek,akik keresztre feszítik azokat,akik mások.

Depresszió-pánik téren tapasztalom meg,milyen az,amikor kirekeszt a környezet.Ahogy kezdődött a baj,úgy fogytak el a barátok.Eleinte ösztönösen,egy ideje szándékosan keresem azkat,akik hozzám hasonló miériákkal vacakolnak.

Igen,van abban valami,le lehet egymást húzni,de nem feltétlenül kell így legyen és most már eljutottam odáig,aki lehúz,annak nincs helye az életemben.

Ha engem kérdeznél...Keresd azoknak a társaságát,akik hasonló helyzetben vannak,mint Te .Lehet,közülük sem fog mindenki megérteni,de nagyobb az esély rá,hogy talán mégis.

Dolgozol...?

Sziasztok!

Egy 22 éves lány vagyok, édesanyám paranoid skrizofén, most már apámnál is jelentkeznek hasonló tünetek / lehet indukált pszichózis /, nagyon-nagyon nehezen viselem ezt az élethelyzetet, a fiatalok megszokott normális életét sem tudom emiatt élni, a megmaradt barátaim nem értenek meg, támogatni nem tudnak, még a rokonság is teljesen elfordult tőlünk, testvérem sincs...

Lehet nagyon önzőnek tűnök, de már annyira elmagányosodtam és annyira kilátástalannak érzem az életet, hogy az öngyilkosság is komolyan megfordult a fejemben, ha valaki hasonló élethelyzetben van azzal szívesen beszélgetnék arról hogy ő hogyan tudja összeegyeztetni a patológiás otthoni helyzetet és a saját életét...

Köszönöm!

Sziasztok én Balázs vagyok 26 éves fiatalember. Nagyon szeretnék segíteni a nővéremnek, akiről itt valójában szó van. A betegség (skizofrénia) ugyanis őt érinti.

Dóri 28 éves, nagyon kedves, szeretetre méltó lány. 2010-ben végezte el a debreceni egyetem bölcsész karát, méghozzá angol szakon.

Nagyjából 5 évvel ezelőtt diagnosztizáltak nála skizofréniát, 2007-ben 4 hónapot töltött pszichiátrián.. Azóta csak telnek az évek, de a dolgok sajnos nem javulnak. Mindig ugyanaz.. Visszatérő tévképzetek, szorongások és ugráló gondolatok. Nagyjából ezekkel a szavakkal tudnám a legjobban jellemezni a betegségét.

Vannak hónapok, amikor szinte teljesen jól van, bár ilyenkor is érez kisebbfajta szorongásokat, de ezek elviselhetőbbek. Azonban a 3-4 hónap jóllét után rendre jön a visszaesés.. Most is elérkeztünk egy ilyen fázishoz. A héten, csütrötökön elmentünk a SOTE pszichiátriára, ahol egy nagyon szimpatikus orvos fogadott minket és új gyógyszert írt föl Dórinak. Nyilván kell még néhány hét vagy akár hónap, amíg "megbarátkozik" az új gyógyszerrel, feltéve ha egyáltalán beválik ez a tabletta.

Amiért regisztráltunk ide:

Szeretnénk kapcsolatot tartani (ha lehet inkább személyesen) hasonló betegségben szenvedő fiatalokkal, akikkel megértik egymást, akivel tudna beszélgetni az érzéseiről és esetleg egymásnak tudnának/tudnátok tanácsot adni.

Jó lenne, ha minél előbb feltudnátok venni a kapcsolatot.

Jelentkezéseteket várom az alábbi e-mail címekre:

balagewolf921@yahoo.com - ez az én mail címem (Balázs)

doredo@freemail.hu - ez pedig Dóri e-mail címe

Még annyit elmondanék magunkról, hogy rendezett családi háttérrel rendelkezünk, a mai napig a szüleinkkel élünk. Budapestiek vagyunk.

Válaszotokat, jelentkezéseteket várjuk!

Sziasztok!

igen, sajnos nem változnak.

amugy ha gyogyszeresen jol be lehet állitani, és teles életet élhetnek, akkor minden rendben van, nem?? más is szed valamilyen gyogyszert, inzulint, stb... az a lényeg, hogy jol vannak.

Sajnos,a skizofrénia nem gyógyítható,viszont jól beállított gyógyszerekkel az ebben a kórságban szenvedő embertársaink teljes életet élhetnek.Ez van.Jobban örülnék,ha ez csak az én véleményem lenne,de ez a betegség egyenlőre a gyógyíthatatlan betegségek közé tartozik.Bízom benne,nem lesz mindig így:)

A nagytöbbséget most hagyom...Nem ellened beszélnék!:)Épp ellenkezőleg,melletted.Csak...Azok az emberek-nagytöbbség- nem kezeltetik magukat.Kár...

köszönöm a példákat 22-es.

akkor valószinü nekem is vannak téveszméim...:), mert én hiszek abban, hogy akár meg is lehet gyógyitani valakit a skiziofréniából..., persze ha ö is elfoagdja a segitséget és maximálisan megbizik a kezelöjében, aki tényleg sokat fogalakozik vele.

hiszek abban is (bár nem vagyok féltékeny, sose voltam az..., mert nem féltem azt, aki el akar menni tölem, és nem is érdekel. menjen. jobb is. és amugy is jobbanak tartom magamszámára bárkinél, tehát én a féltékenységet nem ismerem) viszont TUDOM, hogy úgyis megcsal :). mert falsok az emberek. szóval ez nem féltékenység, inkább reális látásmód :). szinte csak ilyen példák vannak elöttem. és ez nem téveszme, ez a valóság, az emberek képtelenek tartani a szavukat, képtelenek a becsületességre...és tény, hogy ilyen bagatell dolgokra mint a dohányzás, több szexpartner mint az átlag, kihivó ruhák, smink, stb...utálatot, megvetést vált ki a butább irigyebb emberekböl, akik a nagytöbbség :). de a hütlenség az már oké nekik :). szóval ez egyik téveszmáém. másik pedig a jövötöl való félelem, ami szinte mindig az eszemben van. mi lesz ha..., és miböl fogok élni késöbb..., lesz-e munkám, lesze-e a lehetöségem, lesz-e a elég pénzem. valahol ezek a dolgok is reálisak. mégis ezek a dolgok teszik ki legföbb gondolataimat. lehet én is kényszerképzetes vagyok. már teszek ellene, igyekszem nem gondolkodni, hanem másra figyelni, pl sport, milyenné alakul a testem ezáltal, milyen ruhákat veszek fel, stb :). szóval kontrollálom magam és bizom a joban.

csúcshatás: a csodálatos elme, egy "bulvarizált" emészthető változata john nash életének. a valóségban tojt a gyógyszerekre, és a fia is skizofrén lett.

a nyilatkozatiban mindben mondja hogy a gyógyszerek nem használtak, csak fennt tudta tartani ideig óráig a láétszatot ő maga.

nagyon érdekes élete volt. meg az elme is érdekes, mert egy csomó dolog, mit a filmben pl skizofrénia tünetnek tudnak be, a valóságban alap matematikusi gondolkodásmód része,.

"Az a téveszmén , hogy van élet a földi élet után, s hogy egyszer létezett már tér-idő utazás"

no, akkor ebben lehet én is téveszmés vagy:) nagy űrkutatása, meg elméleti fizika/matekrajongó vagyok. és ebben a téveszmédben, pár elmélketi szaki azért egyetért veled:) legalábbis ahogy követem a híreket:)

Te is vagdosod magad?

Ne haragudj hogy ennyit kérdezek...

Hány éve vagy skizofrén?

Neked a munkádat nem befojásolja, a mindennapi életedet?

Vagy már megszoktad azt is, és már fel sem tűnik?

Szia!

Bárcsak nekem is elfogadnák...

Téged nem zavar a súlyod? Hogy próbálsz lefogyni..?