Skizofrénia (beszélgetős fórum)

Igen, szó szerint rossz bőrben voltam, mert 60 kilóra fogytam a 178 centimhez, ami az erős csontozatomhoz képes nem nagyon állt jól. Mire nem képes a szerelem... Ezt a gonosz szerelmet is sokat vádoltam a kórházért, egyszer még meg is átkoztam őt - őket - és aztán jött a kórház, lehet, hogy amiatt... brrr, Te egy spirituális ember vagy, hiszel ezekben?

Nem, nem hinném, hogy nagykanállal kéne falnom a férfiakat vagy nekik engem, az valahogy nem állna jól. Nem vagyok és soha nem is voltam ilyen nő, inkább átlagos (szerintem). Bár most jócskán meg vagyok hízva, és ez eléggé zavar. Igen, igazad van... meg 37 évesen már talán túlzás lenne ez a nagykanál-dolog, bár van aki alapból ilyen 60 évesen is. Én meg nem. És ez bánt! Fáj, hogy nincs elég vonzerőm, hogy öregszem én is mint egy átlagnő, miközben látok nálam jóval idősebb nőket, akik sokkal vonzóbbak, fiatalosabbak, szebb a bőrük és nem kérnek érte elnézést. Az enyém miért nem olyan? Engem nem szeret az Isten? Szerintem az öregedés beteges dolog, nem természetes... de közben a ráncaival együtt is nagyon szeretem anyukámat. Kicsit gyerekes a gondolkodásom, nyilván megtehetem, mert szinte anyám tart el, bár van egy kis saját pénzem. Kéne egy jó kis munkahely, egy kis felelősségvállalás, aztán rögtön nem lenne időm ezekre a dolgokra... De a pénzt mind arra költeném, hogy szebb legyek! Egyszerűen nem tudok ettől elszakadni, valahogy a szépség az ideálom... Egyébként nagyon spirituális-ezoterikus beállítottságú ember vagyok. Nem is értem, miért írok ilyeneket egy pasinak... Egyébként igazad van: meg kell találnom az utamat. Mert lehet, hogy nekem is van, csak később lesz meg és kicsit más, mint másoké.

A kórházra visszatérve, azért fáj nagyon, mert körülöttem a rengeteg ember közül senki nem volt olyan retartdált zombi-állapotban, mint én. Én és a pszichiátria: a világ két másik vége. Mások kibírták, én ezt is jól megszívtam. Fáj, hogy az orvosom egyáltalán nem törődött velem, miközben munkaidő után az irodájában fogadta a privát pácienseit. Ma is azt gondolom, vigye el az ördög. Biztos karmikusan törlesztett neki a pali, hogy oda ne rohanjak! Mindig is utálni fogom, csak már szeretnék jóízűen nevetni ezen a boldogtalan történeten. Hisz végül is volt egy nővér, aki megmondta, hogy nem vagyok odavaló.

Grizus... Szóval, még egyszer...miben keresnéd a boldogságodat? A szexben? Abban hogy futnál a saját boldogságod után és eljátszanád a világi nagy nőt? Férfiakat cserélgetnél egyiket a másik után? Vagy miben keresnéd a boldogságodat? A házasságban? (meg sem ismerhetjük egymást)(ráadásul jönnek a szürke hétköznapok, és máris tűnékeny lesz a dolog) A gyerekcsinálásban? Egyetemen való tanulásban?

Ugyan már!

Amíg meg nem értesz valamit a nagy egészből, addig nincs hová sietned. Amíg meg nem értesz valamit ebből a világból, addig nincs miért sóvárognod. Találd meg az utadat. De tőlem aztán mindegy, sóvároghatsz otthon a sebeidet nyalogatva, okolva a pszichiátereket, amiért elvették Tőled a szenvedélyeidet. Szerintem inkább tovább kellene lépned. Nem lehet mindig a könnyebbik utat választani. A nehezebbik út, bölccsé válni, igaz emberré válni, tiszta emberré válni, szellemi emberré válni.

Abban sem vagyok biztos, hogy a pszichiáterek annyira félre-diagnosztizáltak volna. Ki tudja. Lehet, hogy Ők ítélték meg jól az állapotodat és, ha más úton mentél volna tovább, meghaltál volna. Gondolom amikor bekerültél, akkor elég rossz bőrben voltál.

Félreérted, én nem a betegség miatt lettem kiüresedett, hanem a "kúra" miatt. Azelőtt, ha olyan is voltam, mint a mérgezett egér és egy alvajáró keveréke, de volt bennem vágy, szenvedély. Ezt szexuálisan is értheted, mert a szexualitás a kórház óta gyakorlatilag kihalt belőlem. Egyébként, bár ezt ciki pasinak megírni, de a menzeszem se jön meg, lehet, hogy a gyógyszertől. Vagy csak annyira nem érzem már nőnek magam, mert öregnek és kövérnek tartom magam, és ez a legnagyobb bajom. Öcsém szerint azokban a felfokozott években nagyon szenvedtem - hát, ha volt is benne sok zavarodottság és szenvedés, de valami végtelen erővel tapadtam az élet, hm, csecsbimbóira, ha szabad ilyet írnom... izgalmasabb volt az életem és nem volt semmi tevékenységkényszerem, ami szintén kialakult a kórház után. Régen, ha semmit se csináltam, azzal is kitűnően elment az idő, most meg keresnem kell a tevékenységeket, ráadásul munkám sincs. Azt akkor is k.rva nagy sértésnek tartom, hogy a kórházban egyszer azt írták a kórlapomra, hogy paranoid skizofrén, miközben az állítólagos kórtörténetemből alapvető, kardinális dolgok hiányoztak, amik nélkül nem is lehet diagnózist felállítani. Száz szónak is egy a vége, én nagyon megszívtam a pszichiátriával, lehet, hogy ezzel a kisebbséghez tartozom, de ez nem vigasztal.

Bocs, hogy ennyire őszintén írtam most, nem tudom, olvasod-e még a fórumot...

Hello mindenkinek!

5 éve már hogy a folyamatos stressz fejfajások idegrendszeri problémak miatt elôször fejfájásaim dr késöbb szorongásos-depresziv tüneteket fedeztem fel magamon...de mamár ez odáig fajult hogy kôrülbelül 3 éve nincs tiszta én képem..a külvilág dolgait ugyan érzékelem de mintha egy külső nem oda tartozó ember lennék,a sajàt fejembe szorulva,most mondhatja azt valaki hogy tulsokat stresszelek menjek el nyaralni,de ebből akárhányszoris próbálok nemtudok kiszabadulni. Na ennek fejébe most pár hónapja kialakult leginkább kényszerbetegségnek tünő gondolatok..családtagjaim barátaimat bántom ölöm meg bennük és az egyetlen amivel tudom nyugtatni magam hogyha esetleg odáig fajulna tényleg akkor az utolsó pillanatban magamba szúrom a kést.a szociális kapcsolatom ennek elenére meglepöen jo..tudok normálissan logikussan emberekkel társalogni de akkorsem vagyok ott általába hanem a fejembem kalandozok és küzdök a kinzó gondolatokkal..átfontoltam a pshihologus gondolatát de kiszoktam adni magamból ezt barátnömnek is beszéltem neki ezekről megért+uj hobbikat találok ki amivel leköthetem a figyelmem és nyugodt lelki állapotot varázsolhatok magamnak..pl tulipános kertet csináltam baràtnömnek néha legszivesebben csak ottmaradnék ott nemtudok ártani senkinek és nyugodtan gondolkodhatok..csakhogyén kiszeretnék ebből szabadulni és gondtalan szabad életet élni..mert néha ugyérzem hogy inkább lennék hajléktalan csak tiszta elméjü aki senkinekse árt minthogy egy ember akinek mindene megvan de mégis rosszulérzi magát a bőrébe nem érzi az élet örömeit és senkise érti meg igazán..mitgondoltok ez lehet skizofrénia..vagy valami egyszerübb pshihikai jelenség..az biztos hogy nem szimpla stressz mert azt ellehet hagyni és az embernek nincsenek ilyen gondolatai..de nembiztos hogy olyan súlyos legalábbis remélem.előre is köszönöm ha kapok választ

Milyen érdekes, én is Amitrexet szedek. Nem tudtam, hogy skizósoknak adják. Én ugyanis csak meggyanusítva voltam ezzel a betegséggel a kórházban, mivel borderline szindrómára nincs betegség, és különben is, nem volt idő meg hely ilyen finomságokra, hogy pszichoterápia. Akkor még másik gyógyszert nyomtak belém, amitől teljesen lezombisodtam, a kórház után kaptam az Amitrexet a mostani doktornőmtől, aki egy elég rendes nő.

Az, hogy skizofrén lennék azért is elég valószínűtlen, mert soha életemben nem hallucináltam és nem vizionáltam semmit. Csak képzeltem mindenfélét, de az is csak olyasmi volt, hogy reménytelenül szerelmes voltam meg öregnek hittem magam, meg féltem az anyámtól. Szóval engem jól félreértettek, félrediagnosztizáltak ami ma is vérig sért. De tény, hogy ma már nem vagyok ámokfutó, a pánikom is elmúlt, nem viselkedek úgy mint egy energiavámpir, tehát az Amitrex jó. Csak sajnos a kórház meg a gyógyszerek valamit kiölnek az emberből - valami életszenvedélyt? Igen, azt.

Egyébként az, hogy az influenza meg a skizofrénia is ugyanolyan betegség, mint olyan, azért igaz, mert mindkettő gondolati betegség. Az infuenza kórokozó gondolatokkal kezdődik, ez az igazság. Én például még soha nem voltam influenzás, mert nem akarok az lenni. A skizofrénia szerintem lélektanilag megmagyarázható lenne, ha az okkult, ezoterikus dolgoknak végre helyet engednének a pszichológiában - egyébként Jung sokat foglalkozott ezekkel a dolgokkal -, és akkor feltárhatnák, hogy valakik, na kik?, tényleg sugalmaznak gondolatokat, beszélnek az illetőhöz, a hallucinációi egy másik síkon valóban léteznek, vagy nehezebb esetben egy embert több személy lakik. De sajnos a mai, elmaradott pszichológia ezeket a dolgokat tagadja. Kár. Minden sokkal jobb lenne, ha mernénk teljesebben látni.

Sziasztok!

Nálam 2005-ben, 25 éves koromban lett diagnosztizálva a betegség (paranoid skizofrénia), azóta az Amisulpiride-ot (Amitrex) szedem. Mostanra már elfogadható lett az állapotom, persze vannak rossz napjaim, mint mindenki másnak. Olyan 22-25 éves korom között, hangokat hallottam, vízionáltam, különböző érzéseket éreztem, a gondolataim is szét-estek. Aztán a gyógyszeres kezelés hatására a tünetek megszűntek. Amúgy filozófiával foglalkozom, és buddhista vagyok. Zala megyében élek. Ha valaki barátokat szeretne, vagy csak levelezni, eszmét cserélni, akkor írjon.

Olvasgattam itt a fórumon a bejegyzéseket, sokan szidják a pszichiátriát, nekem az a véleményem, hogy itt semmi sem az "ördögtől való". A skizofrénia is ugyanolyan betegség, mint az influenza vagy bármi más. Még ezek a gyógyszerek a leghatékonyabbak, nincs más. Szerintem az a titka az egésznek, hogy mindenkinek aki valamilyen betegségben szenved, annak meg kell találnia a saját gyógyszerét. Én is szedtem olyant, ami nem volt jó, de több próbálkozás után megtaláltam a saját gyógyszeremet, amivel jól érzem magamat. Nyilván a gyógyszergyárak és az orvosok ebből nagyot kaszálnak, de ez mindig is így volt, felesleges ezen gondolkodni. Szóval, ha valakinek van kedve az írjon.

Kedves Piri, mélyen együttérzek veled, örülök, hogy mindent megteszel a fiadért. Én is voltam kórházban. Soha nem hallucináltam, de a doki skizofrénnek vagy skizoaffektívnek vagy minek könyvelt el, mert arra fel tudta írni a százezer forintos gyógyszert, a borderlinera nem. Többet láttam őt hátulról, mint előlről.

Nagyon boldog lennék, ha ez a sok hazugság, amit a pszichiátria terjeszt, még az én életemben összeomlana, de tartok tőle hogy én ezt már nem fogom látni. Azért ha eljön az ideje, tenni fogok érte, hogy lássam. Úgy látom, Te is ezért teszel. Üdvözöl grizus.

Hol lehet munkát vállalni ezzel a betgséggel ??????

Tudtok valamit Budapest?

Sziasztok, meslato vagyok. Nekem a legtöbbet a részleges felépülésben a következő, nem hagyományos orvosi megközelítés segített: www.konywebbolt.hu/stanislav-grof-christina-grof-spiritualis-valsag.html

A könyv sajna, nem olcsó, de a neten is található elég sok info erről a témáról, a kulcsszó: spirituális válság, ill. transzperszonális krízis

Évekig elvoltam gyógyszer nélkül, aztán pont egy éve volt egy shubom, pár szem Leponex-el túléltem, aktív vagyok, vidéken felépítettem egy kis házat, ott élek. Néha részt veszek antistigma programokban, legutóbb a Sziget fesztiválon...

Szerintem a gyógyszer-fogyasztás kirázólag az orvosra s a felhasználóra tartozik, kívülállóktól bármilyen jószándékú tanács ezügyben nem fogadható el..., pláne még egyéb módszerrekkel fűszerezve.

szép napot! Józsi

Sziasztok!

Nekem is skizofréniám van immáron kb 15 éve. Ennyi idő történését nem akarom leírni, sok lenne és lehet unalmas...:) Nehéz minden nap nekem, rivotrilt és leponexet ill. jelenleg kvantiaxot szedek. Tüneteim: víziók, képek, előfordulnak hallucinációk, miközben tisztában vagyok vele ez a betegségnek tudható be, a legrosszabb csak enyhíteni lehet de teljesen megszüntetni nekem nem jött össze.Sokat csalódtam emberekben akik közel is álltak állnak hozzám. Sajnos, sokat vagyok aluszékony, lassabb mint gyógyszerek nélkül.Nem szoktam beavatni embereket csak úgy ebbe a betegségbe, ez nekem a magánügyemet képezi. Kontrollokra járok, és reménykedem megtalálom a boldogságom. Panaszaim miatt a munka jellege sem lenne mindegy...Azok írjanak elsősorban akik megértik ezt a betegséget, átélték vagy ha nem akkor intelligensen empátiával kezelik az ügyet.

Várom leveleteket!

A fiamnal minden egy torokfajassal kezdodott...felelotlenul Antibiotikumnot szedett a megfazasara amirol en nem tudtam...soha nem volt beteg majd hirtelen skizofreniaval a zart osztalyon talalta magat...en nem nyugodtam bele plane h mergekkel tomkodtek azonnal...folyt a nyala,beszelni sem tudott...lekotoztek modvan h veszelyes...ma suliba jar es kutya baja...tokegeszseges...a diagnozist az uzlet allitotta fel,meg csak 23 eves eme igaz tortenet miatt tanacsolom:

Tedd meg magadert es nezesd meg a Candidad...epp most tartunk a 9 bogyo helyett 2-nel,a felepules 2 ev volt de nem csak Zyprexa volt az etlapon 8 tarsa is antipszichotikum volt um affele modern "A tipusos" mereg...most termeszetgyogyas segit a felepulesben bizony mondom nagyon nagy hatassal...NES cseppeket ajanlott ami segitett...borzaszto nagy macera es kitartas kell az egeszhez,dieta is van...nem temettem Ot el par ev multan...vigyazz magadra,minden gyot

Piri