Skizofrénia (beszélgetős fórum)

Sziasztok! Én is egy skrizó vagyok és olyat csináltam amiből szinte semmi anyagot nem találtam, megzenéstettem Oldschool Rap formájában...fülessel hallgassátok...ha tetszik akkor örülök

[link]

Szia!

Én a különböző frontokat viselem rosszul.

Álmosítanak.Te is álmos vagy?

Sziasztok!

Paranoiával küzdő emberekkel, azok családtagjaival beszélgetnék. Vagy bármilyen jó tanácsot szívesen fogadok.

Anyukám tartós skizofréniás, és már úgy érzem, nem bírom tovább. A gyógyszert nem szedi, az orvost nem érdekli mi van vele.

Mit érezhet, mit gondolhat valójában? Hogy segíthetnék neki??? Hogy ismerhetném meg a betegségnek azt az oldalát, amit ő lát, amiben ő él?

Szia!

A skizofrénia biztos,hogy nem ilyen.

Nálam az egyik doktornő skizofréniát,egy másik személyiségzavart állapított meg.

A gyógyszerezés állítólag ugyanaz.

Sziasztok!

Nektek hogy jöttek elő a betegség tünetei?

Milyen betegségetek van és milyen gyógyszert kaptok rá?

Ismer-e valaki megbízható,jó pszichiátert?

Aki ha megmondod neki,hogy nem jó a gyógyszer felír másikat.Az enyém nem ilyen.

Sziasztok!

Jó pár megválaszolatlan kérdéssel fordulnék hozzátok,remélem néhányra kapok választ.

Nagyoon belemélyültem a skizofrén olvasmányokba ,de személyes tapasztalatokra vagyok kiváncsi

Röviden a diagnózis:23 éves vagyok,6 éve élek deperszonalizácioval,ezzel jól elvoltam,3 hónapja külföldre utaztam már sokadik alkalommal,itt pánikrohamok jöttek rám,rosszulétek,illetve arra keltem hogy nemtudom kivagyok,hazkellett jönnöm,azóta orvoshoz járkálás,amire idáig jutottunk az hogy skizoid tünetek vannak,naggyábol a skizofrénia negativ tünetei.

kiváncsi vagyok ti hogy küzdötök meg az énkép elvesztésével,illetve mivel mégcsak 3 hónapja vagyok benne,lesz-e még szebb napom amikor már bele merek nézni a tükörbe ?

iletve a beszűkült tudatállapotban vannak emlékeitek?feltudtok idézni,eltudtok képzelni dolgokat?

a deperszonalizácios,derealizácios tünetek a gyogyszerek/injekcio által enyhülnek?

képes leszek ebböl a disszocilált állapotbol kicsit integrálodni úgyhogy közelebb álljanak hozzám az emlékeim,az érzéseim és a testem?

ilyen kérdésekre várok válaszokat,nagyon örülnék már valami biztatónak,így tömören egy pár kérdés az ezer-és ezer közül.

Kitartást mindenkinek!

Sziasztok!

Szeretnék hasonló pszichés problémákkal küzdő emberekkel megismerkedni.

Sziasztok

Jött a kolléganő melózni. ( nem küldték el )

Másik asztalnál ülök. Nem igazán tudom, jól van - e...

Nem mondtam, hogy meggyógyultam belőle, csak nekem is voltak a hozzád hasonló tünetek.

Egyébként nem nagyon foglalkozom, hogy mit mondanak az orvosok..

Ahogy tellik az idő, egyre kevésbé érdekel már, hogy ő mit meg hogy ér el. Az ő élete, ő nem ment át olyan dolgokon mint én.

Meg ugye a vátlozás... Na ez az, amit az ember lassan tud csak megszokni. Főleg, hogy elég sok dolgot átforgattam az életembe.

De ha azt mondod, hogy bipoláris zavar van nálam, ahogy ha jól veszem ki, nálad is VOLT, akkor mégis hogy lehet, hogy te meggyógyultál ebből? Orvostudomány szerint gyógyíthatatlan.

"..frusztrál, hogy sokszor ugye fiatalabbakkal vagyok, meg nem egyetemre járok, aztán kb úgy vagyok, mintha egy lecsúszott szerencsétlen lennék.."

"..semmit se értem el 1 év alatt, az exem meg már kitudja hol tart a karrierjébe és ezért elmegy az életkedvem.."

"..hogy régen mért nem ezt csináltam, tökre elkerülhettem volna ezt a sok traumát.."

Ugyanezeket éreztem én is, és igen, ez bipoláris zavar egyik jellegzetes tünete, csak nagyon nehéz ezekkel nem azonosulni.

A skizofrénia nem ez, bár a bipoláris zavar hordozhat skizo-affektív jegyeket, olyankor világot totál másként látod, paranoia, szorongás, dührohman, de ezekkel a tünetekkel, sem nem skizo-affektív nem vagy, sem skizofrén, nyugi.

Nem tudom a gyógyszerek mellékhatásait, olyanról hallottam, a sokáig szeded, hogy nem nagyon fogsz a szexualitás iránt érdeklődni, de az nem egy két hónap gyógszerezés után.

Tudom, hogy ez most nehéz, de próbálj önismeretet tartani, és válaszd szét azokat az érzéseket, amelyek ne tartoztak hozzád régebben.

A bipoláris zavar rátesz mindennel egy lapáttal, érzékenység, féltékenység, irigység, öntálat stb.

Becsap, mert nem hagyja, hogy ezek az érzések átmenjenek rajtad, hanem beleragadsz, na ezeket kell megtanulni közömbösen elfogadni.

A deperszonalizáció, az az,amikor teljesen személyteleníted magad a helyzetektől, pl nem is te voltál, nem is emlékszel, hogy te lettél volna, te csináltad volna.

Itt sajnos nem ez a helyzet, mert mi túlságosan részt veszünk személyesen abban, ami velünk történik, azért rágódunk folyton a múlton, de ezt is meg lehet tanulni elengedni, csak lassacskán.

Ja igen, homeopátiában elég jártas vagyok, egészségügyi egyetemen tanulok. Aztán próbáltam már ezeket a szereket is, van ami jó volt, van ami nem is hatott.

Kicsit bánom, hogy ezen a pályán vagyok, mert ettől alakult ki a hipohondriám, a sok betegség, amit ott tanulunk, elég nyomasztó. Szerintem ha nem ezen a pályán vagyok, nem is lenne most semmi bajom.

Egyetem előtt rengeteget sportoltam, fociztam, amikor ott szédültem, meg szúrt közbe a szívem, nem tulajdonítottam neki semmi jelentőséget. Most meg már azt kutatom, mitől van, hogy leizzadok konditerembe, ördögi kör ez. Sok energiát elvon, hogy tök feleslegesen idegeskedek ezeken.

Na meg a másik.

Ugye sokáig nagyon be voltam feszülve, semmi kikapcsolódás, csak itthon ülés, és mikor kimegyek este ismerősökkel, még az az érzés is elkap, hogy jaj fiatal vagyok, bulizzunk, stb. és annyira régen éreztem ezt az érzést, hogy eleinte meg is rémültem tőle, hogy atyaég mi ez. Ha jól tudom ez a deperszonalizáció?

Az egyetemet lepassziváltam, mert nem fogok visszamenni azok közé az emberek közé, ahol ennyire megalázva éreztem magam. Majd talán jövőre újrakezdem az évet tiszta lapokkal. Gondolj bele, teljesen megalázva, ugyan ott lenni? Exem is ott van... Na ez nekem nem :)

Annyira sok volt, hogy hazaköltöztem inkább. Itthon nyugisabb az élet, viszont fusztrál, hogy sokszor ugye fiatalabbakkal vagyok, meg nem egyetemre járok, aztán kb úgy vagyok, mintha egy lecsúszott szerencsétlen lennék. Persze ez valószínűleg egy rossz nézőpont tőlem.

Rengeteg vitamint szedek, edzéshez iszok néha 1-2 fehérjét, hogy izmosodjak. Jó tőle a közérzetem, de rengeteg dologról a múlt jut eszembe, az, hogy én itthon vagyok, semmit se értem el 1 év alatt, az exem meg már kitudja hol tart a karrierjébe és ezért elmegy az életkedvem...De nem gondolnám, hogy ez bipoláris zavar, mert nem csak úgy jön nálam a rossz érzés, hanem ha a múltamra gondolok, hogy mennyi hülyeséget csináltam, mennyire nem volt értelme.

Hát emlékszem, volt hogy januárba elhatároztam, hogy elkezdek sportolni, futottam. Annyira jól esett, hogy olyan ötletek jutottak eszembe, hogy na milyen jó is lenne inkább TF-re járni. Aztán 5 mp múlva belegondoltam, hogy régen mért nem ezt csináltam, tökre elkerülhettem volna ezt a sok traumát, és kb sokkot kaptam. Akkor be is kellett vennem 2 nyugtatót.

Vagy pont ez a bipoláris zavar? Mert szerintem nekem ilyen a habitusom, féltékeny és robbanékony. Mindig is ez volt, sajnos.

Elsősorban azért írtam ide, mert beleolvasgattam a skizofrénia világába. És érdekelt, hogy akik ebbe a témába jártasak, azok hogy látnak engem ezzel a mentális betegséggel kapcsolatban.

Én nem érzem magam annak, vagyis pont ezaz, nem tudom, hogy hogy kéne éreznem magam, ha az lennék. Na ez jó bonyolult lett:) Amúgy köszi a választ!

Egyébként ha gyógyszert szednék, nem lennék tőle impotens?

Szia,most otthon vagy szüleiddel, vagy egyetemen albérlet vagy koli?

igen, ezek bipoláris avar tünetei nagyrészt, de nem kell a diagnózissal foglalkoznod, csak azzal, hogy felépülj.

Rendszeresen járj pszichoterápiára, ha tudsz találni a környékeden.

Próbálj meg egészségesen táplálkozni, vannak kifejezett ételek, amelyek bipoláris zavarra/depresszióra jók.Hal, banán, túró,kakaó stb.Idegrendszerre magnézium, B-vitaminokat szedj, szelén, cink, vas Nézz utána a neten.

Gyógyszert én sem javasolnék, de ezt te eldöntöd.

Írj naplót, ahova leírod naponta, hogy mit érzel, mi történt veled, hogyan szeretnél továbblépni, milyen dolgokat helyezel előtérbe.

Most ki kell vennem egy kis időt magadnak, mert ez a pszichés zavar nem gyerekjáték, ez egy jelzés, hogy foglalkoznod kell magaddal, átértékelni, máshogy gondolkodni.

Sportolj, legyél sokat a természetben.

A negatív kattogás egy ideig meg lesz, mert az agy sokkal lassabban dolgozza fel a történteket, mint normál állapotban. Ne siettesd magad, ne legyél türelmetlen, ez csak azért írom, mert általában ez szokott gond lenni, mert ez a betegség tipikusan türelmetlenséget okoz, ehhez sok belső erő kell, de sikerülni fog.

Sziasztok!

Uj vagyok itt, igazabol a velemenyetekre lennek kivancsi mert kicsit egyedul maradtam ezekkel a dolgokkal.

21 eves srac vagyok, 2 eve kerultem egyetemre. Baromira elveztem minden napot, majd megismerkedtem egy lannyal. Szaktarsal... kicsit hezitaltam eleinte, hogy félszedjem-e, aztan a tobbiek hatasara is de osszejottem vele. Sajnos eleg sokmindenben kulonboztunk, ezert nem tudtam szerelmes lenni bele, valamint folyamatosan kisebbsegi erzesem volt mellette, engem nem ismertek el. Jobb jegyeket kapott, munkat stb... szoval folyamatosan ment tonkre az onbecsulesem mellette, es a kis tarsasagombol is sikerult kiszakitnia a feltekenysegeivel. Nem alltam ki az elveim mellett. Brutalis stresszes idoszak lett az eletembe, depresszios lettem, allandoan feszult voltam a sorozatos kudarcok mellett. Ennek az lett az eredmenye hogy mindenfele fizikai tunetet is elohozott a stressz, amiktol meg hipohonder lettem. Fulzugas szedules llando hoemelkedes etvagytalansag miatt rohangaltam egyik orvostol a masikhoz. Termeszetesen mi den negativ eredmennyel. Kis naiv voltam, ahelyett, hogy kikpcsolodtam volna, jol lejarattam magam. Aztan telt az ido, kicsit jobban lettem, majd ujraa kezdodottminden elorol, hisztik sora, ujra kisebbsegi komplexusok mellette, ekkor mar panikrohamaim is lettek. Kaptam ra vitamint, amitol a rohamok megszuntek. Orultem, mert gondoltam akkor ezutan minden rendben lesz. Amint ezt kigondoltam, elkaptam egy virusos majgyulladast. 6 hetignem tudtam enni, ujra orvosok, kozben buko egyetem, parkapcsolat, buszkeseg...sorolhatnam. a vege az lett, hogy decdmber elejere idegosszeomlast kaptam a stressztol, majdnem korhazba kerultem. Ekkor az orvosom irt fel fluoxrtint, amitol baromira szedultem, ezert 2 utan le is alltam a cuccrol. Nem igazan fogtam fel ekkorszerintem, hogy mi is tortent velem. 1 honapra a traumak utan, mikor feljottem egyetemre baromi rossz erzesek kaptak el, folyton azok a dolgok es erzesek jutottak eszembe amiket anno atelltem. Az a hatalmas megalazottsag, mikor 56 kgosan csont gyengen kepembe mondta a baratnom hogy koszonom ennyi, a sok kerdezgetes hogy mi bajom, mert nem jarok be, a rengeteg orvosi vizsgalst..stb.. mintha ezek csak 1-2 honp utan jelentkeztek volna. Ezert hazakoltoztem. Ott talan nyugisabb lesz. Kicsit az is volt, elmrntem egy pdzichiaterhez, aki bipolaris zavart diagnosztizalt, mivel azt ragadta ki a szavaimbol, hogy regen jo volt, most szar, mert sokdzor eszembe jut a mult. Na ezen kicsit felidegesitettem magam, ezert elmentem egy masik szakemberhez, aki viszont Ptsd-t diagnosztizalt nalam. Es az ezzel jaro depressziot. Elfogadtam, kaptam is ra gyogyszert, de mivel utana olvastam, hofy fennmarado impotenciat okoz, ezert inkabb nem szedtem be, sot, a nyugtatokrol is lealltam. Rexetin+xanax kombi volt. Elhataroztam, hogy nem fogok a multam foglalkozni, beiratkoztam fototanfolyamra, 1 honapja kondizok, valamint nyelvrt is szeretnek tanulni. Viszont valahogy ezek a regmulti serelmek nagyon nehezen hagynak nyugodni, almaimba sokszor elojon nehany kep ammultbol, valamint baromi sokmindenrol a mult jut eszembe. Borzasztoan szegyellem ami tortent velem, mintha ember oltem vokna, annyira, amikor konkrfetan majdnem en patkoltam el. Igy 3 honappal a folyamatos traumak utan mar nem jon annyiszor elo a felelem es szorongas, viszont valahogy nagyon fusztralt vagyoksokszor kozossegekbe , felek, hogy mivn ha valami psziches betegsegem van amit el fognak itelni. Pedig ha nem gondolok ezekre a dolgokra, meg tudom nevettetni is az embereket, es tudok ismerkedni. Csak sajnos szokas szerint teleolvastam magam mar mindenfele tudomanyos dologgal, minek mi a tunete, es ezert nehezen tudok lazitani. Sokszor attol is megijedek, hogy kikapcsolodok, jatszok pl egy jot a gepen es beleelem magam a jatekba, hogy ez is biztos skizofrenia. Vagy ha csak nezek egy filmet, esbeleelem magam 1-1 szerplo szerepebe.

Most tervezek elmenni pszichologushoz, vaalamiert azt erzem, hogy en gyogyszer nelkul is rendbe tudnek jonni, csak kicsit tobbet kene beszelnem a tortentekrol valakinek. Ongyilkos gondolataim akkor voltak, amikor ott kellett hagynom azegyetemet, es kimaradtam a tarsasagbol. Ketsegbeestem, hogy minden tonkrement. Most jelenleg jol vagyok, sokszor ram jon a fusztracio, elkalandozik az agyam, ideges is tudok lenni eleg rendesen, ha ezek a multbeli dolgok eszembe jutnak.

Ti mit gondoltok rolam?

Koszi elore is, bocsi kicsdit hosszu lett, na meg telefonrol irtam.

Szia ! Az attól függ , hogy milyen gyógyszereket kapsz .

A leponex -miatt havonta egyszer kell .

Szerencsére én vettem hasznát amikor befektettek az osztályra gyógyszerváltás miatt.

A különböző foglalkozásokon szembesítettek vele hogy milyen vagyok.Rádöbbentem hogy nagyon merev a gondolkozásom.Nagy felfedezés volt és tanulságos.Rájöttem hogy ennél sokkal hajlékonyabbnak és rugalmasabbnak kell lenni a gondolkozásomnak.

Ők rávilágítottak,de a változásom már az én érdemem.Azóta nem kudarcnak élem át a rossz dolgokat,hanem megoldandó feladatként kezelem.

Igazad van hogy az önismeret az első lépés,és onnan lépni tovább.

Szerintem ez egy mókuskerék, amiben forogsz. Hozott megoldást bármiben is? Közelebb vitt önmagadhoz, az emberekhez, a megértéshez?

A pszichiátriában a legtöbb értelmes, intelligens ember csalódik. Ágyúval verébre esete. Van, amikor nem, de szerintem egy bizonyos intelligenciaszint felett, ha az embert még nem tették teljesen tönkre, egyszerűen tisztában kell lennie vele, hogy az utat, a megoldást másfelé kell keresnie. Ez pedig az önismeret, a nem elszállt spiritualitás, az élet, az életem valódi értelmének a megkeresése. Semmiféle materiális diszciplinától nem várhatjuk, hogy megoldja kívülről az életünket, se a pszichiátriától, se az orvostudománytól, se a politikától és sorolhatnám. Az erő benned van! Ne félj megismerni önmagad, az árnyékot, a "rosszat" sem, mert integrálhatod, megértheted azt is, de ezért tenni kell, önismerettel.

Nem erről van szó, nem kellett eljönnöm. De ez egy hosszú történet, lényeg hogy emiatt szedek most gyógyszert. Elismerem, nekem tényleg segített a gyógyszer, már nem vagyok olyan dührohamos, mint voltam, eltűntek a gyilkos gondolatok, a kényszerek és még sorolhatnám. Ha rajtam múlna, most hagynám abba a gyógyszerezést. Mert most már csak a mellékhatások jönnek.

Szerinted visszaesnék, ha abbahagynám?

Csak az a baj hogy most már nem hagyhatom abba mert bele kerültem.