Skizofrénia (beszélgetős fórum)

Akkor ne vegyél! Holnap új nap virrad!

Mi a baj?

Oh, nem láttam a válaszod. Mindenképp menj pszichoterápiára. Esetleg voltál már?

A skizofréniát érdemes komolyan venni. Nekem egy rokonom beteg, a pszichiáter azt mondta, hogy gyógyszer nélkül egy rögeszmés fázisban örökre benne ragad, viszont ha időben kezdte volna a kezelést normál életet élhetne...

Köszönöm a válaszod, csikil4ny.

Ma voltam pszihiáternél, de nem fogok vissza menni. Gyógyszerezni nem akarom magam, mert tudom kontrollálni még ezt a dolgot (működött amit eddig tanácsoltak nekem és vissza is jöttem, nem vagyok reménytelen eset). Nincs sztk pszichológus nálunk, úgyhogy megyek a pénzes pszichoterápiára. Első lépésben ez lesz.

A gyakorlati kerdeseidre nem tudok valaszolni, de a tobbire igen: megfelelo gyogyszeres kezeles mellett normal eletet elhetsz. Minel hamarabb keress fel egy pszichiatert, aki beallitja a kezelest es ragaszkodj a pszichoterapiahoz, az nagymertekben segiti a szintentartast.

A stresszkerules jo, de nem nagyon oldhato meg. Az allapotod szintentartasa annal sikeresebb, minel hamarabb kezded el a kezelest. A pszichoterapiara ingyenesen kuldhet a pszichiater, csak kerni kell.

Sziasztok!

Nemrég történt egy eset/ hallucináció, ami miatt felfedeztem-vagyis mondták ismerősök-, hogy nem úgy van, ahogyan én gondolom (valószínűleg paranoid skizofréniás vagyok). Azóta nagyon megijedtem ettől, pánik rohamaim voltak (hangoktól, hogy visszajönnek és ki akarnak csinálni). Már a hallucinációk és pánikrohamok nagy része elmúlt, de kb. úgy érzem damoklész karja a fejem felett lebeg. Már a hallucinációim 50-50% megingatták, bár néha azért elfog a félelem, hogy mégis igaz, de nem merek belegondolni, főleg a jövőmbe nem. Már egy ideje el vagyok maradva a munkámmal, lassabban haladok (most sokkal többet figyelek magamra, mint a múltamban tettem, sok vitamint eszek, sportolgatok és többet alszom). Ha igazat mondtak nekem, akkor szerintem már négy éve vannak hallucinációim (ezt a megérzéseimnek tulajdonítottam, inkább csak felruháztam embereket bizonyos tulajdonságokkal vagy éppen megéreztem róluk vmit, de ezek csak néha fordultak elő). Ez a mostani hangokkal kezdődött, folyamatosan beszéltek hozzám, már szinte üvöltöttek (ilyen erős nem volt soha). Nektek mik a tapasztalataitok? Van esély, hogy ezek a hangok teljesen eltűnnek, ha például a szituációt kiváltó személyekkel megszüntetem a kapcsolatot? Ha kicsit később (, amikor tűnetmentesnek érzem magamat) találkozok a szituációt kiváltó személlyel, akkor ugyanúgy vissza eshetek ebbe az állapotba? Mennyire igaz az, hogy aki skizofréniában szenved, az szellemileg leépül? Ha nincsenek erős pozitív tüneteim, akkor nem fogok szellemileg leépülni? Elég hajtós a munkám és szellemileg megterheli az embert (főleg amilyen állapotban voltam), ha elkezdek újra keveset aludni visszatérhetnek a tűnetek? Kávé mennyire befolyásolja ezt az állapotot? Hogyan lehet ingyenes pszichológiai tanácsadást kérni (sztk-as ra gondoltam, csak pszichiátriát láttam)? A jövőmmel is kicsit bizonytalan lettem, ugyanis szüleimre és rokonaimra nem igazán számíthatok, ha nem tudok dolgozni emiatt milyen szociális segélyek vannak, akik tudnak segíteni vagy hová lehet fordulni?

Ezt nagyon jól megírtad. Testközelből láttam miként megy végbe egy ilyen hadművelet, pedig az illető nagyon, de nagyon akart volna, folyamatosan kapta a lehetőségeket, és mégse, vagyis inkább, most se tudta (akarta?) meglépni... Szóval amíg ez az opció a fejben nincs átkapcsolva, és mint könnyebbik út - a jól bevált megoldás legális kifogásaként ott vigyorog, rohadt nehéz lesz az önseggberúgást kivitelezni a problémák megoldásához. Csak hinnie kell magában, azt a kis plusz erőt ami hiányzik kívülről is hozzá lehet adni.

"Álmodtam egy világot magamnak,

Itt állok a kapui előtt.

Adj erőt, hogy be tudjak lépni,

Van hitem a magas falak előtt."

De bizony kenyelembol, konnyebb inkabb lemondani a felelossegrol, mint szembeallni a problemakkal es megoldani. Nem te vagy az egyetlen, aki ha tul sok problema gyul ossze, akkor elmenekul. Csak ez nem (jo) megoldas.

Miert jo az neked, hogy nem normalisnak nevezed magad?

Kedves Higanyos,

én mint Alapitvány nevében csak a posztot kívántam megosztani. (Csontos E. és Dr. Harangozó J. pszichiáter nevében nem nyilatkozom) ÉN, mint magánember szerencsére nem. Nappali kórházzal megúsztam mindig.