Elváltam, és mégis össze járunk!! (beszélgetős fórum)

utolsóval értek egyet

sajnos én egy kicsit szenvedő alanya voltam

UGyanis a párom elvált, még mi előtt köztünk kialakult volna,hát ők is ezt csinálták az ex-ével, csiki-csukiztak, ahogy megint nem volt jó,újra szétköltöztek, csak a két gyerek szegény, nem értettek egyszer itt apa, másszor nincs...

Aztán ez a pasi levett a lábamról, de én akkor még csak 17 voltam és szűz, mival 1 hó alatt nem adtam oda magam, így megismertem milyen annak akit megbántanak ezzel..

Bírták megint kemény 2 hónapig...

Akkor a pasi hazajött, én csak barátságot akartam, de nem ment a távolságtartás, mindig szerettem, na akkor kibírta, azt hiszem ekkor jött rá igazán, hogy mi is a jó neki, hogy... akkor 5 hónapot várt mire odaadtam magam, és azóta már lassan 7 év eltelt, és közös babát szeretnénk lassan...

De soha nem felejtem el, nagyon sokat sérültem abban az esetben. Addig meg sem fordult a fejemben, hogy megcsalás, féltékenység...

Ez az én történetem röviden.

Szóval amíg másnak: gyerek, új társ ezzel nem okoztok rosszat, akkor a Ti dolgokat, máskülönben gondolkozzatok már el!!!

Utólag mindenki okosabb, ezért írom neked így ezt most.

nehéz ügy...én az első barátommal jártam így. 3év után búcsút intettünk egymásnak és még 2évig boldogítottuk egymást, pedig akkor nekem már más is volt az életemben (ez nem volt szép húzás tőlem). Aztán teltek az évek, szerelmes lettem a későbbi férjembe - vele élek - és elmúlt a vonzódás a régi iránt. Sőt! Rá sem tudnék nézni!!! De akkor...nem tudom. A mi esetünkben sem volt csúnya az elválás, talán ezért volt izgató újra és újra összebújni. Kicsit olyan érzés volt, mintha egy "ismerős idegennel" lennék együtt.

Ki tudja? Lehet, hogy nálatok ez kell ahhoz, hogy újra egymásra találjatok vagy épp ellenkezőleg. Hogy valóban el tudjatok válni egymástól. Nehéz ez a kettősség...