Kollégából barát, barátból szerelem (beszélgetős fórum)
FAGBEA?????????????????????????????????????????
Sziasztok! Hát igen, fagbea egyre jobban úgy érzem, hogy nekünk kell talpra állnunk félredobni a remegő lábainkat....stb nekünk kell nadrágot húzni, ha a "pasiaink" nem hajlandóak! Itt nem benned, vagy bennem van a hiba, hanem a pasikban mert egyszerűen nemhiszem el, hogy nemtudnák összeszedni magukat, hogy mit éreznek! Lehet, hogy őkis attól félnek, hogy ha szerelem lessz milesz ha mégsem jön össze a dolog és akkor egy barátot veszít el vagy fordítva! Nemtudnak saját érzésükön eligazodni így csak mi szívunk, mert bizonytalanságba hagynak minket! Nehéz dolog!!! És ezt csak azt érzi akik benne vannak! Nemtudod, hogy a szívedre vagy az eszedre hallgass! Cselekvő képtelené válunk és csak várunk, várunk...!
Hát én drukkolok nektek eggyütt érzek veled!
Mi 23-ától leszünk eggyütt hát nemtudom mifog kisülni:) Nagyon bízom és remélem, hogy végre ez a nyaralás lendít egy akkorát rajta, hogy nelegyen gyáva összeszedni magát és azt mondja szelemmel szeretlek legyek csak az övé!:) Remélem happy end lesz a vége! Ezt Kívánom neked is fagbea!!!! Kitartást
Szia! Köszi hogy írtál.Az én barátommal az a helyzet, hogy nem csajozós és nem csak a szexre hajt mert akkor már megtette volna.Nincs neki már régóta barátnője és érzem is hogy szeret. Lehet hogy bennem van a hiba.
A pasik azért máshogy működnek sajnos... te nem engednéd, hogy szerelem nélkül csókoljanak, vagyis neked szerelmesnek kell lenned, hogy megcsókolj valakit. Ugyanezt egy pasitól nem lehet elvárni. Ők tök másképp működnek. Bárkivel képesek ágyba bújni, ha úgy érzik, hogy a csaj jó numera lesz.... ez a szomorú igazság. Nem letörni akarlak... de ez a tapasztalat.
Amúgy a fickó lehet, hogy tényleg érez valamit, csak nyuszi, de könyörgöm ülj le vele és beszéljétek át a dolgot felnőttek módjára. Lesz ami lesz...
igen előfordult de én rossz házasságban élek ő független szerencsére igaz fiatalabb is de másfél éve nagyon jó barátok vagyunk szeretjük egymást szex nem volt de csók és ölelés az igen nap mint nap. Ő fél a következménytől ezért az sem vallja be hogy szerelmes.Nekem nagyon nehéz mert nélküle nem tudok létezni ő tudja is mégsem kapok tőle biztatást, hogy kitart mellettem, pedig lehet hogy buta vagyok de én úgy érzem, nem beszél mert nem akarja hogy miatta váljak el. Pedig olyan nagy töltést adna ha egyszer elém állna és azt mondaná hogy szerelmes. Mindegy hogy miatta válnék el vagy nem de legalább boldog lehetnék talán a hátralévő életemben.Így viszont van amikor teljesen levagyok törve mert hülyének érzem magam, hogy miért vagyok ilyen szerencsétlen.akkor mért nem mondja meg hogy sosem tud rám igazi barátnőként nézni.Ha én nem éreznék iránta szerelmet biztos nem engedném meg a csókokat öleléseket. Még akkor sem ha rámenne a barátságunk. segítsen valaki adjon tanácsot aki már volt ilyen helyzetben Köszönöm
:) Köszi szépen aranyos vagy! Hát remélem, hogy tényleg jó lesz ez a nyaralás! Mindenképp megírom:)Énis szurkolok nektek!
Nem, nem ő lesz az első! Viszont szeretném, ha ő lenne az utolsó!:)Remélem így is lesz!!
A remény hal meg utoljára... ez így van. Én pl most nagyon remélem, hogy ti azon szerencsések közé fogtok tartozni, akiknek ez bejön!
Ha alakul valami, kérlek mindenképp írd meg ide. Érdekel, hogy mi lesz veletek! :D Én nagyon szurkolok nektek, hogy a nyaralás alatt igazán jól érezzétek magatokat! :D
Tényleg, ő az első pasi lesz majd az életedben?
Hát igen ez szépen fogalmazva is kemény dió!Így van nem egy szerencsés dolog de nem reménytelen! Nállunk a bizalom az megvan nincsi sezzel semmi baj mert tényleg megbeszélünk mindent minden nap!Napközbe amikor melózunk meg suliba vagyok akkor telefonon délután meg amikor otthon vagyunk mindketten akkor meg vebcam, mikrofon és "megvan oldva" persze ez csak egy úgymond vírtuális "eggyüttélés"! Hát ezenis gondolkodtunk, hogy milesz akkor! Nekem az iskolát be kell fejeznem most végzek majd, így én nem tudok költözni! Ő beadta az önéletrajzát a munkaügyre és várjuk hogy hátha kap itt a közelbe munkát, ha igen akkor ő költözik ide! Amint mondtam nem egy szelebúrdi meggondolatlan fiatalok vagyunk szóval már az összeköltözésen is gondolkodtunk, de ahhoz ezeknek a dolgoknak össze kell, hogy jölyönek!Ezt véghez kell, hogy vigyük! Viszont ha én végzek a suliba és ő addig nem talál itt munkahelyet akkor én költözök el innen! Szóval a közös jővőnket azt tervezzük, holott ennek meg ellentmond az, hogy még nem vagyunk egy "igazi pár"! Ez érdekes és furán hangzik,de ez a tény!Hát ha a nyaralás közbe tényleg igazi párrá kovácsolódunk akkor biztos nagyon nehéz 10 hónap következik be az életünkbe! Így is nagyon nehéz, de úgy mégnehezebb lessz ugye nem kell részleteznem!Hát ennél többet még mi se tudunk!Két különleges ember egy különleges kapcsolatba! Nemtudom mifog ebből az egészből kisülni de eggyet tudok, meghalnék nélküle egyszerűennemtudom mit kezdenék az életemmel, ha ő nem lenne!Tudom ezek kemény szavak de ezt érzem! És aztis tudom, hogy ha ez a sok ha nem jön össze akkor egy írtó nagy pofont kapok az élettől, ami eddig se volt túl kegyes hozzám kapcsolat terén! Szóval nemtudom mit tegyek! A szívem és a testem az azt diktálja, hogy van remény, meg kell tartanom ezt a pasit, viszont az agyam azpedig aztmondja, hogy engedjem el!Nem könnyű így mikor tudja az ember mit kellene tennie de nem tud átlépni ezen!Tanácstalan vagyok!!! De aztmondják, hogy a remény hal meg utóljára!
Hűűű hát ez kemény dió, nemmondom...
Biztos, hogy fantasztikus páros lehettek ti ketten együtt. De ha reálisan nézed a dolgokat... ez annyira... hogyismondjam, hogy ne bántsalak meg...
A távszerelem nem egy szerencsés dolog.
Lehet, hogy csak én vagyok nagyon bizalmatlan alapvetően az összes pasival, de nem hiszem, hogy ki lehet bírni félrelépés nélkül... 1-2 tali 1 hónapban...hááát, ráadásul nagyon fiatal a srác is és te is.
Szerinted, ha valóban szerelmesek lesztek és most a nyaralás alatt igazán összemelegedtek, mi lesz ebből? Mire számítasz?
Sziasztok!Kérlek benneteket segítsetek!!!! Énis ugyan ilyen cipőbe evezek! Sajnos én se tudom mit tegyek! Röviden elmesélem nektek, hogy mi is van köztünk!Ez a történet most lesz egy éve, hogy elkezdődött! Megtalált egy internetes fórumon, nagyon egy hullámhosszon vagyunk az egy év alatt egy vita nem volt köztünk!Minden nap leveleztünk mindent elmeséltünk magunkról a másiknak őszintén!Majd tavaj karácsonykor hazahoztam akkor találkoztunk elősször ő ugyanis tőllem 250km-re lakik! De a szülei itt a közelbe így pont itthon volt és támadt egy ötletem, hogy menjünk el eggyütt bowlingozni hát ez ígyis történt! Ahogy megtörtént az "első" találkozás neméreztük magunkat furán tök természetes volt és ugyan úgy bármiről tudtunk dumálni!Abszolúlt nem volt furi érzés, hogy hírtelen most élőben beszélgetünk meg taliztunk! Hát mondanom se kell, hogy milyen jól éreztük magunkat:))) Ezután hazahoztam ittöltötte nállunk Karácsony másnapját ahol persze megismerkedett a családommal! Majd elteltek az ünnepek folyamatos mindennapi kapcsolatban álltunk ezután már telefonon is! Egymás függői lettünk!Ezután már csak sajnos havonta 1-2 alkalommal tudtunk találkozni ő ugyanis dolgozik én meg tanulok és a nagy távolság meg az anyagiak is nagy szerepet játszanak a légyottjainkba! Viszont az a pár nap amikor eggyütt vagyunk akkor az mesébe illő:) Egyszerűen nemtudjuk megunni egymát! Na de itt jönnek a "bajok" ugyanis ez már lassan 1 éve tart és még egy csók se csattant el!:( Születés napomkor majdnem de megzavartak minket aztóta nem volt olyan alkalom:( Az én eddigi kapcsolataimba nem volt ilyen bár ilyet nem éreztem még egy pasi iránt sem!A szivembe,csontomba,húsomba,véremben is ő szerepel!Kimondhatatlanul szerelmes vagyok belé!Isteni érzés mellette elaludni és ébredni.... ilyenis volt már ugyanis ha hazajön akkor jóformán csak velem van vagy jön értem és megyünk ha van dolga és eggyütt megcsináljuk! A szülei is nagyon szeretnek engem meg a haverjai is akiket ismerek ez fordítva is igaz!A haverjaink, családunk mindenki azt mondja, hogy mi igazán összejöhetnénk mert mi egy szép harmónikus "pár vagyunk" lennénk!Ezen kívűl mindketten próbálunk társat keresni magunknak persze sikertelenül!Eggyikőnknek sincs azóta kapcsolata amióta mi így vagyunk! Ő biztos, hogy tudja, hogy mit érzek iránta mert én kimutatom viszont amikor én megkérdezem, hogy ő mt érez aztmondja szeret de nem tudja hova tenni ezt az egész dolgot mert még nem volt ilyenbe része ez rám is igaz de én érzem, hogy tiszta szívből szerelmes vagyok belé és letudnám élni az életemet is vel! Úgy érzem ő az igazi társ számomra akinek gyerekeket szülnék!Ezek tudom komoly szavak egy 19 éves nőtől de ezt érzem! Ő 4 évvel idősebb nállam de ez a korkülönbség kell mert én alapjába véve a koromhoz képpest komolyabban gondolkodok! Nállunk ez van és félünk mindketten, hogy ebből a harmónikus barátságból, szerelemlesz és az nem lesz ilyen harmónikus akkor elveszítjük egymást! Azt meg nem szeretnénk!!!! Így mindketten bátortalanok vagyunk! Egyépként most is eggyütt tervezzük a nyarat ugyanis évfordulónk alkalmából elmegyünk egy teljes hétre nyaralni csakis kettesbe:)))Hát ez az én történetem! Szívesen fogadom a véleményeteket!!!! Nyuszifül23 eggyütt érzek veled!!!!! Sok sikert kívánok nektek!!!
Én is úgy érzem, hogy nagyon jók vagyunk együtt. Tegnap előtt mondta, hogy hálás a főnöknek, hogy felvette őt hozzánk, hiszen így megismerhetett engem...
Szex még nem volt, demégcsak csók sem...:) demár majdnem sikerült... csak vele bátortalan vagyok. Hosszú idő óta ő az első pasi, aki iránt érzek is valamit. A többivel amolyan durrbelebalázy módjára minden megtörtént... de vele nem merek kapkodni...
hajrá!
egy kapcsolatban nem csak szerelem kell, hanem bizalom, és a társak kölcsönösen legyenek barátok. ha baj van ne máshová menjetek panaszkodni, hanem egymásnak mondjátok.
én valamiért azt érzem, hogy egy nagyon szép kiegyensúlyozott kapcsolat lehet a tiétek.szerintem ne habozzatok, de azért várj meg még egy két véleményt!
a szexet kipróbáltátok már? ott azért még lehetnek gubancok, de ha szeretitek egymást....akkor nincs lehettlen
Nahát ezaz amitől mindketten félünk. Elveszíteni egy barátot... főleg olyat, amilyen ő nekem... nem is tudom, hogy megéri-e a kockázatot, viszont annyira jók vagyunk eggyütt... már mindenki nyaggat minket, hogy miért nem jövünk már össze...:D
én nagyon fiatalon a munkahelyemen megismerkedtem egy kolégával. házasság, majd válás lett belőle.
kettőtökön mulik hogy hogyan alakítjátok a kapcsolatot.
viszont ha a szerelem nem jön be akkor egy barátot is elvesztessz.
Előfordult már veletek, hogy a kollégátok szinte a legjobb barátotok lett, aztán rájöttetek, hogy ez nem véletlen?! Mindenben hasonlítotok, egy a gondolatotok... és rájöttök, hogy nektek az a sorsotok, hogy egy pár legyetek?
Ha igen, milyen volt a kapcsolat?
Ha nem, mi romlott el?
Egyáltalán lehetséges ez? Vagy most csak álmodom?:D
További ajánlott fórumok: