Méheltávolítás - akinek elvégezték már ezt a műtétet, megosztaná velem a tapasztalatait? (tudásbázis kérdés)

Örülök hogy jól vagy.

Igen ez így van, mármint, hogy nem kapunk elég instrukciót otthonra.

Nekem is annyit mondtak, hogy mozogjak, sétáljak, ne feküdjek túl sokat, ne emeljek, ne hajoljak.

Még jó, hogy van ez a fórum...itt szívja fel az ember lánya az infókat.

Amúgy elég jól vagyok, de azért eléggé hektikus az állapotom.

Azt furcsállom, hogy a műtét utáni első hét jobb volt, mint mostanság.

De tudom az okát, megválaszolták a lányok és érthető is.

Vigyázok magamra egyébként, fent vagyok, totyogok, végzem a könnyű házimunkákat és pihenek is eleget, sokszor ledőlök vizszintbe.

Aztán újra tevékenykedem.

Mindig érzek valami nem kellemeset, de már nem esem kétségbe és el is múlik és jön más furcsaság.

Lehet hülyeség, de én már nagyon várom a kontrollt.

Gondolom lesz vizsgálat, mondjuk az kicsit para, meg ultrahang és legalább megtudhatom mi újság ott belűl.

Köszönöm, jól vagyok! Meglepően jól.

Egy méhfejlődési rendellenesség a méhem bal oldalán komoly összenövéseket okozott, meg baromi nagy fájdalmat minden hónapban.

Hasi feltárásos Chrobak műtét volt, végül 1 petefészek maradt.

Szerencsésnek mondhatom magam, mert nincsenek nagy fájdalmaim, illetve a nyújtó mozdulatokon kívül szinte semmi nem tűnik problémásnak (nyilván ésszerű keretek között).

A műtét egyébként Gyöngyösön történt. A műtét előtti nap délelőttjén kellett a kórházba megjelenni. Onnantól nincs kaja + ricinus olaj. Ez volt szerdán...majd a nővérek elárulták a titkot, hogy szombaton eszek. Na, ez egy nagy meglepi volt.

A műtét napján nagyrészt ki voltam ütve, este egy-két üzenetre reagáltam. Az első éjszaka volt a legrosszabb. A katéter és a drain cső kivétele után már minden vállalhatóbb lett.

A kórházban mindenki kedves, segítőkész volt, viszont otthoni instrukciót nem sokat adtak. Pihenjél. Kíméljem magam....

Szóval dióhéjban ennyi.

Te illetve @LadyG hogy vagytok?

Jobbulást,gyors gyógyulást kívánok!

Hogy vagy?

Hogy történt, mi történt?

Elmeséled?

Persze csak ha szeretnéd...

Már többször írtam, hogy vannak fekete napok, amikor minden látszólagos indok nélkül valahogy minden sz ar. Semmihez nincs kedv, minden fáj, a napfény is szürke. Elmúlik, a következő nap jobb lesz.

A másik, amit szintén többször írtam, hogy a kórház után, otthon, előbb- utóbb tudatosul az emberben, hogy túl van az egészen. Véget ér a stressz állapot, kevesebb lesz az adrenalin, a test pihire kapcsol, lenyugszik. Mi meg nem értjük, hova lett a happy érzés...

Hát én tényleg nem :)

Néha arra gondolok, lehet túlságosan is kímélem magam.

Mindent a saját tempómban próbálok, ahogy érzem.

Ezt olvastam itt a fórumon fő intésnek, hogy pihi is legyen és én megfogadtam.

Meg ez nagy műtét akárhogy is nézzük.

Persze fejlettebb a tudomány, de anno édesanyám 30 éves korában 3 hetet volt kórházban, az egyik petefészkét távolították el.

Nem volt komplikáció a daganat illetve cysta is jó indulatú volt és mégis.

Kicsi voltam, de emlékszem mondta, hogy akit teljesen kipakoltak tovább is bent volt.

Persze tudom, hogy már másabb a történet, de a háziorvosom is mondta 6 hétre ki tudna ezzel írni, szóval türelem kell.

Ma egyébként jobban is ébredtem.

És kicsit pozitívabb vagyok, a lényeg, hogy végre rászántam magam és túl vagyok az egészen.

Nagy reményem van arra, hogy végre nekem is lehet egy jó nyaram.

És végül is nem fáj semmi, a kellemetlenségek meg bírhatók.

Szóval nincs okom lehangoltnak lenni 🙃

Én ma meg tegnap rosszabbul éreztem magam, mint az első héten.

Sokszor puffadt, keményedett a hasam, a köldök alatti rész, szóval egyértelműen a műtéti terület.

Sokszor le kell dőlnöm napközben, mert olyan gyengeség van rajtam.

Nem fáj úgy kimondottan semmi, csak valahogy mintha visszaestem volna, mert ettől már sokkal jobban éreztem magam.

Lehet vmi gond lett odabennt?

Ti mit gondoltok, dokimnak jelezzem ezt?

Még majdnem 3 hét van a kontrollig.

Itt (Hollandiában) két hétig nem is lehet autót vezetni, mert nem fizet a biztosító, ha baleseted van. Hiába érzed úgy, h topon vagy, a biztosító nem hiszi el :D

Mondjuk én semennyire nem érzem topon magam a vezetéshez, a reakcióidöm sem lenne az igazi, a kényelmetlenségröl nem is beszélve. Nekem hasi vágásom volt, és az nincs nagyon jó helyen a biztonsági öv szempontból.

Szóval igazi szupernö vagy, ha így ment, de azért óvatosan! :)

Ez elég hihetetlen. Méheltávolítás után talán hazavezettél a kórházból?

És a pénteket követő napokban is vezetned kellett? 🫣

A többség azon aggódik a műtétet követő 2. (!!!!!) napon, hogy tud-e kakálni még valaha...

A hazaúton meg körbepárnázva, a hátsó ülésen is úgy érzed, hogy szét- meg leszakad a beled...

Nem beszélve a biztonsági övről, ami a műtéti gázzal felpuffasztott testedet gyötri még pluszban.

Nagy mázlista vagy...

Én 2 hetesen még mindig korainak érzem.

Én még le vagyok lassulva, a vezetés számomra annyira gyors, képtelen vagyok még arra a dinamikus mozgásra.

De hát különbözőek vagyunk.

Ha szédülsz és fáj, akkor sok volt a függőleges. A hasizmunk akkor is dolgozik, amikor szimplán csak két lábon állunk, belül helyezkednek a megmaradt szervek, azoknak is kell a nyugi. Talpon, aztán fekvés, hogy visszalazulhassanak az izmok. Aztán megint két lábon, az első jelre (sajgás), megint fekvés.

Olyan ez, mint egy edzés, a pihenés/ pihentetés ugyanúgy része a regenerációnak.

Bármitől fájhatsz. Egy rossz mozdulat, túlerőltetés, vagy épp a renyheség, az időjárási frontok, peteérés, maga a hegesedés. 🤪

Gézlapnál jobb egy nagy pamutbugyi, amit oda hajtasz be, ahova szükséges. Nekem bevált ez a technika hasi vágásnál.

Ó basszus, na az ilyenek kiborítanak...

Azért remélem sikerült teljesen kiheverni...

Ma nem tudom mi van, de eléggé fájdogál a hasam.

Érzem, hogy belűl nyilalgat, szúrogat és úgy fáj is.

Vannak olyan érzések, amik eddig nem voltak.

Nem terheltem túl magam.

Amikor ezeket érzem kis szédülést is érzek, lehet ez egy kis pánik...nem tudom.

Amúgy a sebek szépen gyógyulnak kis kemény var van rajtuk.Tusolásnál kicsit felpuhulnak, de ahogy megszárítgatom, visszakeményednek.

Köldökömben nincs seb, semmilyen vart sem látok, pedig szedtek ki innen varratot, eléggé fájt is.

Most viszont nincs semmi.Talán picit piros, de nem az a gyulladt.

Kis bőrfertőtlenítőt fújok bele, vagy betadint, aztán felitatom.

Kis darab steril géz lapot teszek oda, mert így szárazon tartom, a hájak, hurkák között...🫣

1-2hét: sok pihenés, semmi vásárlás és nehéz házimunka, otthon kicsi séta, nincs autóvezetés, csak magadnak csinálhatsz kaját (a családnak meg vendégségnek már nem), max egy vizespalackot lehet emelni

3-4hét: lassan lehet házimunkázni, séta kint, lehet autót vezetni, óvatosan emelni könnyebb dolgokat

5-6 hét: lehet növelni az aktivitások számát, bicikli (ez Hollandia, itt nem élet az élet bicikli nélkül, szerintem ez azért megfontolandó az 5.héten 😀 )

6 héttöl: normális aktivitások, munka, sport lassú visszaépítése

Uhh..tök jó.

Ha lenne kedved bemásolni ezt a leírást, én nagyon örülnék neki és hasznos lehet másoknak is.

Én itt a kórházban kaptam kétheti lebontásban leírást, h mit lehet csinálni. Az autóvezetést a 3-4. héttöl írja.

De itt az autóbiztosítás miatt sem lehet vezetni; ameddig nem tudsz vészfékezni, és úgy lesz baleseted, nem fizet a biztosító.

Régebbi műtötöttektől kérdezem, hogy akik vezetnek, mikor ültetek először autóban, hogy ti voltatok a sofőr?

Még nem akarok, azért sem mert nekem most mumus az autó.

A műtét után hazafelé keserves volt nagyon, minden úthibát érzett a hasam, többször azt éreztem hogy elájulok, még jó hogy ültem.

Aztán rá 1 hétre varratszedésre menvén ismétlődött, bár nem annyira intenzíven, de nagyon kellemetlen volt.

Sziasztok ! Véletlenül tévedtem ide, és érdeklődve olvastam az irásaitokat. Megnyugtatásként közlöm, hogy előbb-utóbb visszaáll a régi rend...

Nekem több, mint 20 éve volt méheltávolitásom : hüvelyen keresztül történt. Altatásban. Az első hetek nehezek voltak. Nem a fájdalom miatt, mert azt keveset éreztem, hanem nagyon fáradékony voltam. Igaz, a műtét előtt hónapokig kaptam vasat ( injekcióban is), mert erősen vérszegény voltam. De lassan összeszedtem magam. Eleinte séta csak a fürdőszobába meg vissza az ágyba, aztán ki az udvarra... szóval szépen, fokozatosan. 2 hónap múlva mehettem dolgozni ( gyermekápolónő voltam - illetve vagyok, de már nyugdijas).

Szóval idő kérdése az egész, de mindent csak fokozatosan !

Sok erőt és türelmet nektek, akik most jártok ebben a cipőben !