Méheltávolítás - akinek elvégezték már ezt a műtétet, megosztaná velem a tapasztalatait? (tudásbázis kérdés)

Szia, nem volt ilyenem, de a varratok mindig szorosabbak, mint a majdani állapot, és valszeg felszívódó "cérnát" kaptál. Ha igen, úgy kb. 2 hét múlva lepotyognak a felszíni darabkák.

Kalap kakit!🌻

Nekem azt mondták (2 nőgyógyász egymástól függetlenül), az államiban akár fél év is lehet, és nem választhatom ki a dokit aki operál, ami engem elrettentett, mert nincs protekcióm.. Az első doki, akit ajánlottak és megkerestem, azt mondta, nála több hónapos a várólista magánellátás keretében is. Az a doki, aki végül magánban műtött, 2,5 hét alatt beütemezte a műtétet. A vizsgálatok 1,5 óra alatt zajlottak, mindenre adtak időpontot aznap reggel és körbeküldtek a rendszeren, az anesztesnél végeztem.

De ez is változó, a szobatársam egy aznapos beavatkozásra (kiműtöttek neki valami kinövést a szeméremtestről) több, mint 2 hónapot várt.

Covid alatt nekem ahhoz képest elég gyorsan. Novemberben mentem a lapar után vissza kontrollra. Ott a doki mondott egy időpontot, de azt mondta ez még nem biztos. Számoltam is vele mert a lapart is csúszott. De a nagy műtét nem maradt el így 1,5 hónap. A lapar után két hónappal.

Kitartás! Nem jó ez a halogatás, de majd csak sorra kerülsz már.

Lanyok, nektek mennyi ido telt el a mutetig attol fogva, hogy a mutet tenye el lett dontve?

Januarban azt hittem, februarban tul leszek rajta... Oke, kozbejott egy covid, de a sok vizsgalat miatt most ott tartok, hogy mar szeptembernek is örülnék, es kezd teljesen elerhetetlen alomnak tunni, hogy felgyogyulok.

Jah es protekcioval jarok a korhazba...

De jóóó :-) Ez az egyetlen parám csak, hogy mi lesz, amikor újra szabad, egyelőre nem hiányzik a dolog. (legalábbis nekem nem) Nagyon örülök, hogy pozitív élmény volt, jó munkát Neked!

Én pont ma vagyok 2 hetes, de a szexen és az ülőfürdőn kívül csinálok mindent, bevallom. Most szombaton adtam be az utolsó injekciót, tegnap este már nem húztam fel a rémharisnyát sem éjszakára. Én (mivel itthonról dolgozom) napi 10-12 km-t sétáltam már műtét előtt is a kutyával, kb. 3 nappal a műtét után kezdtem el újra sétálni, bár kutya nélkül, de az 5000 lépés kb. 4. nap megvolt, és utána minden nap többet. Most már simán sétálok 2x7 km-t naponta, és már a kutyát is viszem.

Hét végén már vezettem, észre sem vettem, hogy bármi változott volna. Pénteken Péter Bence koncerten voltunk (ülőhely) és 2 órára még a nevemet is elfelejtettem, nemhogy a sebemet meg a műtétet, annyira berántott.

A sebem nem is látszik szinte, egyáltalán nem fáj. Egyetlen kellemetlenség van - reggelente arra ébredek, hogy a sok fekvéstől tele vagyok gázzal, annak ki kell mennie, addig feszül és fáj, ez kb. 5 perc, utána semmi gond. Ülni se nagyon szeretek sokat, állni és sétálni kényelmes. Bár oldalfekvésben, párnával a lábamon fekszem le, általában hason ébredek, egyáltalán nem fáj éjjel a seb amikor forgolódok.

Múlt hétfőtől nap pár órát már dolgozom, és ma elindul egy nagy projekt, jövő héten konferenciára megyek - a szexet és az ülőfürdőt leszámítva én már most visszatértem szinte a normál élethez, egyedül tárgyalásokra nem járok el, de szerencsére most nem is nagyon van, amire muszáj, online csatlakozom. Persze sok pihenővel, néha nap közben is jól esik kinyúlni a kanapén 5 percre. De nem a sebem fáj, inkább a derekam, csak hát most masszőrhöz nem tudok menni egy ideig még. Szóval azt hiszem, én nagyon szerencsés vagyok, sokkal rosszabbat/hosszabbat vártam.

Sziasztok lányok. 6 hét letelt. Tul vagyok pár perce az első..azon 😄 jajj még a lábam is remegett a félelemtől. De kár volt. A párom nagyon ovatos volt. Nem fájt se ott sem a hasam. Csak nagyon nagyon furcsa volt. De gondolom az idegességem is közre jàtszott. Nemis tudtam felizgulni de nem baj. Majd belejövök 😊

Annyira sokat segìtetetek köszönök minden tanàcsot amit az elmult pár hétben kaptam❤️

A hasam sem fáj már sèta kozben.

Juni 6-án irány melozni végre. Halàlra untam már magam itthon 😄 tudom tudom azt is nagyon ovatosan fogom csinàlni.

Vigyàzzatok magatokra es azért néha be be kukkantok hozzátok ès persze ha tudok adok tanàcsot a tapasztalataim alapjàn a friss husiknak❤️

Katmanocs:

Köszönöm, utána olvastam, beszerzem a homeo árnikát.

Kajszi:

Köszönöm, ezekben a dolgokban teljesen tájékozatlan vagyok, de most kénytelen leszek kikupálódni.

Minden jót Neked a műtéthez!

Én árnikát vittem be és szedtem, ha a homeopátiás bogyókat nem utasítod el, jól jöhet a sebgyógyuláshoz.

Szia. Jó dolog a propolisz, de ha katéterezés nélkül is hajlamos vagy ilyen fertőzésre inkább irass fel előre célzott gyógyszert szerintem.

A sebgyógyulásnak nem árt, a hüvelyedet és a majdani varrott méhnyakadat viszont biztosabban védeni fogja egy felülfertőzéstől, ami nagy gebaszt is okozhat a belső friss varratokban.

Sziasztok :)

Hosszas olvasgatás után szeretnék becsekkolni közétek:)

Köszönöm a sok hasznos tanácsot és az őszinte megnyilvánulásokat, sokat segítenek. 50 éves vagyok, miómák okozta erős vérzes miatt lesz laparoszkópos Chrobak-műtétem június 22-én, örülök, hogy megúszom ennyivel. A küret áprilisban megvolt (már akkor is a ti listáitokat használtam fel a bepakoláshoz) a szövettan O.K.

Készülődöm,vasárolgatok a kórházba és az itthoni lábadozás idejére. Az általatok javasoltalkon kívül egy plusz dolgot fogok bevinni: alkoholmentes propolisz tinktúrát, nekem nagyon bevált húgyúti problémákra, hátha most is segít megúszni, vagy enyhíteni a katéteres fertőzést.

A lábadozóknak jobbulást kívánok, és szép estét mindenkinek 🙂

Egyébként jó ha az ember tájékozódik, informálódik dolgokról. Mióta bejött az internet világa könnyebb dolgunk van. Mégis akadnak hülye kérdések.

Attól hogy nincs méhed és/vagy petefészkeid még nő maradtál. Egyébként azt kell mondani, hogy most vagyok csak nő igazán. Nem kell rettegnem a havi bajoktól. Anyukám is mondta hogy miután bejött nála a klimax sokkal jobban érezte magát. Neki is volt miómája, de sosem műtötték. Nekem is megkönnyebbülés hogy nincs havi vérzés, nincs vashiányos állapot, nincs véget nem érő fájdalom (ez nálam nem teljes mértékben igaz). Felszabadultabb az ember.

Nekem anyám halálra aggódta magát, anyósom meg fura volt. Mintha nem örülne neki, kérdezte, biztos nincs-e más megoldás, és hogy jó 5let-e. Nem értettem, mert tudta, hogy nem lesz már gyerek, de nem mondta el, miért ódzkodik a műtéttől.

Aztán mikor műtét után felhívtam kiszakadt belőle hogy "hála Istennek hogy jól vagy!". Kiderült hogy a testvérét műtötték 15 éve és ő nagyon megszenvedte, emiatt aggódott nagyon, csak nem akarta elmondani.

Másodjára jól választottam, nem csak az uram, az anyósom is tökéletes választás volt :-)

Kajszi! Nekem erről jutott eszembe amikor anyósom kérdezte hogy így is teherbeeshetek e. Mert hát maradt a két petefészek 😄

Vhol vicces volt, de egyébként nem volt az. Több okból is

🤪, hidd el működik.

Ezért maradtam itt a fórumon aktív, mert mintha nem is tanultunk volna a testünk működéséről soha...

De volt egy indikátorom is, valahol máshol tette fel a kérdést egy frissen műtött nő: Lehetek még terhes, ugye?

Mire műtétre kerültem már csak az volt bennem, hogy ha halasztás lesz megint, hasbaszúrom magam a kórház előtt...

A miómám megvolt már rég, de nem okozott gondot, mert a medence felé nőtt.

Azt nem mesélték el az akkori dokik, hogy gyerekre a hormonállapotok miatt kevés az esély.

Érdekes, hogy akkor, 12 éve majd minden doki azonnal műtött volna tokkal- vonóval. Amikor tényleg elszaródott a méhem, másik doki csak a miómát vette volna ki. De aztán amikor kiderült, hogy szarul reagálok a progeszteronra, megváltoztatta a véleményét.

Majd 1 kilónyi cuccot szedtek ki belőlem, 4 darabban, pedig vágás volt. Összenövésem nem volt, ezen a doki is ledöbbent.

Szóval volt időm feldolgozni, de igazából nem tartott évekig. Az evidens volt, hogy gyereket szülni nem fogok tudni ilyen hormonképlettel. De mivel eleve nem a gyerekvállalásban láttam az élet értelmét és felértem ésszel azt, hogy nincs lehetőség és mód a méhem alkalmassá tételére, elfogadtam a helyzetet.

Aztán éltem az életem és vártam, hogy mikor jön a gebasz. Az megint érdekes, hogy nem az történt, amire a dokik predesztináltak. Nem a mióma okozott gondot hólyag- vese témában, hanem nálam varázsütésre jött a mészárszék, a nyálkahártya megvastagodás, a méhem maga adta fel előbb.

Amit sajnálok, hogy megpróbálkoztam a hormonpótlással, ami nagyon szarul sült el.

Aztán volt egy halasztásom, laboros sorbanálláskor elkapott kitartó baci vagy virha miatt.

Ez netto 80 nap vérzést jelentett abban az 5 hónapban. Dolgozni sem tudtam. Úgy vártam a hysterectomiát, mint a megváltást. Rettegtem, hogy újabb halasztás lehet, influenza járvány volt akkoriban. Úgyhogy konkrétan karanténba raktam magam, és fohászkodtam, hogy végre megszabadulhassak tőle. Nem hiszem, hogy sokan lennének, akik fülig érő vigyorral, olyan boldogan csekkolnak be egy műtétre, mint én.🤪

Vissza kell kérdezni, ez az egyetlen mód, amivel megoldható ez a szánakozónak látszó, de igazából piszkálódó kérdezősködés.

Pl. Ezt hogy érted? Neked mit jelent a nőiség?

És mit jelent a nőiesség?

Azt tudod ugye, hogy a hormonjaimat nem cserélték le?

És azt, hogy a méh nem termel hormonokat?

Akkor szerinted kislányként és menopauza után már nem is vagyunk nők?

Te mit választanál, az életet vagy a rákban szétrohadó méhedet?

Miért Te mit látsz rajtam? Elfonnyadt a mellem vagy serken a szakállam talán?

Akkor szerinted ne hordjak többé szoknyát és melltartót?

Vagy csak: Magyarázd meg kérlek, mert nem értem a kérdést!

Vagy: Ígérem azonnal értesítlek, ha kinő a farkam meg a heréim.

Vagy: Igen, már nem vagyok nő, nem is izgatnak már a hapsik, az ilyen te formájú nőket nézegetem újabban.

Jó ha tudod, innentől sok- sok nőt fogsz felvilágosítani arról, hogy hogyan is működik a testük... mert nekik fogalmuk sincs róla sajnos.

"Minden fejben dől el" - ez szerintem nagyon igaz.. két dokim is mondta ezt. (az idősebbik úgy fogalmazott, hogy maguk nők csoda dolgokat tudnak elrendezni a buksijukban, ha akarnak!)

Remélem, megoldódik a petefészek-problémád, jobbulást!

Nekem megjött a szövettan az imént - 660 g-os volt a kivett cuccos, nincs kóros elváltozás, de a bal oldali petevezetőn is volt egy ciszta.

Mivel sok fájdalmam volt ezért egyre többször téma volt a férjemmel hogy jobb lenne ha megműtenének. Akkor már olvasgattam a fórumot. Plusz már volt előttem egy példa aki ezen keresztül ment. Minden fejben dől el. Ha úgy állsz hozzá hogy a méhed megadta azt amire vágytál és sajnos beteg lett így már másképp fogod fel. Bár kívülről mások nem látják hogy nincs méhed, de ettől még nő vagy, sőt, ezután leszel csak igazán az. Én így is álltam hozzá. Szültem 3 gyereket és mivel a méhem csak gondokat okozott már az volt a legjobb hogy kivették, mert így már jobban vagyok. Egy darabig ürességet éreztem, de aztán ez is elmúlt. Nekem sokat segített a fórum, és mindenhol csak az olvasom minden fejben dől el. Ez is. Tudni kell elengedni, és úgy állni hozzá hogy innentől kezdve minden csak jobb lesz.

Én nem bántam meg hogy kivették. De így 1,5 évvel a nagy műtét után megint úgy érzem nem vagyok a toppon. Mivel nekem bent vannak még a petefészkeim most azzal vannak problémák. Nem tudom mire jutnak majd a dokik.

Amit még kérdezni akartam, hogy Ti hogyan dolgoztátok fel?

Nekem 15 éve egy hatalmas cisztát vettek ki (oktatófilmet csináltak belőle akkora volt) és bár laparos műtétre készültem, felvágós lett az is végül. A műtét reggelén közölte a doki hogy írjam alá hogy tudomásul veszem hogy akár a méhemet is kivehetik. Ettől én akkor sokkolódtam - épp elváltam a gyerekem apjától és 1 hónappal azelőtt kezdtem új életet, az új párommal is terveztünk gyereket. Na de nem sok választásom volt..

A méhem akkor maradt, egy petefészkem vették végül ki, és nagyon hamar felépültem, de már akkor megcsapott a méhem elvesztésének gondolata.

Amikor tavaly elkezdődött a vérzés és először felmerült a méheltávolítás, teljesen elutasító voltam, de nem annyira a nőiességem elvesztése, mint a műtéttel járó macerációk miatt. Aztán az elmúlt évben rájöttem, hogy inkább a műtéti maceráció, mint az állandó és kiszámíthatatlan vérzés.. amikor elkezdtem brutálisan vérezni és egy másik dokihoz mentem, ő nagyon meggyőző volt abban, hogy az életminőségem fog javulni, és ő kötötte össze az állandó pisilési kényszert is a miómával, nekem ez nem jutott eszembe hogy összefügghet.

Onnantól, hogy eldöntöttem, én már nem gondolkoztam azon, hogy mi van a nőiességemmel meg egyáltalán - 47 éves vagyok, a felnőtt fiam 21 évesen már külföldön él, a kicsim 12 évesen kisgimis és már ő is inkább felnőtt, a fene se akar már gyereket.

Miután átbillent a mérleg bennem én ezt lezártam magamban és a jó oldalát nézem, hogy mennyi mindenben lesz könnyebb.

Ami idegesít hogy az elmúlt 1 hétben legalább öten (és mind nők!) kérdezték meg, hogy de mi lesz a nőiességemmel, hogyan élem meg ezt lelkileg.. már ettől az érdeklődéstől kezdem rosszul érezni magam. Kicsit ilyen lehet, amikor valaki császárral szül és nincs ezzel semmi baja majd kérdezgetik tőle hogy nem bánja-e hogy nem élte át az "igazi" szülést mert az mégis más.. meg amikor véradáson 2 percenként kérdezik, hogy JÓL VAN? A harmadik kérdéstől kezdek rosszul lenni, már eleve úgy megyek be, hogy ne kérdezgessenek.

Szóval értem én a jószándékot meg minden, de nekem pl. nem esik jól, ha sajnálnak a lelki trauma miatt, meg felemlegetik hogy "jajj a nőiességeddel most mi lesz" dollgot. Én ezt lezártam, elköszöntem magamban a méhemtől, megköszöntem, hogy két egészséges gyerekem van, és elengedtem - ebben egyébként vicc de a fénykép segített sokat. Szóval én pozitívan fogom fel, és egyébként az idősebb nők körülöttem akik ezen átmentek mind így fogták fel és azt mondták életük legjobb döntése volt, szerintem ez a hozzáállás is segített nekem. Ti hogy éltétek meg lekileg?

Itt nincs olyan, hogy őrző. Egy és kétágyas szobák vannak, fürdőszobával, én kétágyasban voltam.

Az ágyak állíthatóak mindenhogyan, a fejrészen van a szabályzó, és van felettük egy kapaszkodó ami nagy segítség volt az első napon.

Amikor reggel bementem, az adminisztráció után megkaptam a szobát, kipakoltam a cuccaimat a zárható szekrénybe. Felvettem a kórházi pizsit, aminek a hátulja megkötős, meg a harisnyát amit adtak. A nővér bekötötte a branült és ennyi, készen voltam a műtétre. (nincs zuhanyzás és a katétert sem rakták fel) 7-re mentem, a doki mire mindezen túl voltam lejött fél 8-kor és 7.40-re mondta hogy menjek fel UH-ra és leszedni a spirált. A vizsgálatra már nővér kísért fel és le, pizsi + köntös kombóban mentem. Ahogy visszaértünk, még elmehettem mosdóba, aztán bekötötték a folyadékot. Frontine-t én nem kaptam, a szobatársam, akit du műtöttek, kapott.

A műtőbe a saját ágyamon gurítottak fel, rajtam a kórházi pizsi és a takaró. A két ápoló aki tolt fel nagyon jó fej volt, végig szórakoztattak, vicceltek. (utána figyeltem, mindenkivel ezt csinálták)

Amikor beértünk a műtő előterébe, levették a takarót, és a saját ágyamból átsegítettek egy műtőágyra. Miután elhelyezkedtem, rám terítettek egy zöld lepelt és alóla diszkréten kihúzták a kórházi pizsit, közben ment az ugratás.

Betoltak a műtőbe, még emlékszem a dokimra hogy mosolygott és mondta hogy "na én már nemsoká látni fogom ezt a szörnyeteget". Nézegettem fenn a fényeket, megkértek, hogy nagyon kényelmesen helyezkedjek el, mert ha nem, a zsibbadás kényelmetlen lesz utólag. Feltámasztották a kezem-lábam, húztak rá lábzsákot, megkérdezték, hogy minden kényelmes-e, és én innentől semmire nem emlékszem.

A saját szobában, saját ágyban tértem magamhoz, ráztak és a nevemet mondták, de miután mondtam hogy ok ébren vagyok békén hagytak. Volt bekötve valami koktél, amitől félálomban átlebegtem a délutánt, és volt katéter is. Bejöttek sokszor, de a szobatársam is végig ott volt a férjével, az ő beszélgetésüket hallgattam és néha bele is tudtam szólni. (próbáltak engem kérdezgetni a műtétről, de minimálisan voltam kommunikatív). Alattam volt egy eldobható 40 cm x 40 cm-es vízálló puha valami hogy védje az ágyneműt. Az ágyat felnyomtam félig ülőbe és úgy nézelődtem egy idő után.

A nővérek folyamatosan kérdezték, fáj-e valami, hányingerem van-e, ha mondtam hogy igen azonnal adtak valamit vénásan. (hányingerem csak a levestől lett, de nem hánytam mert azonnal jött a gyógyszer)

Du ki kellett ülnöm az ágyra, aztán sétáltam is, este kikerült a katéter. Másnap nem volt kötelező a fürdés, de biztattak rá - kb. 1 l Betadine volt szétlocsolva rajtam, mindenem narancssárga volt, persze nem jött le, de legalább az érzet jobb volt.

Estére felvehettem a saját pizsimet és onnantól jöhettem-mehettem hogy kikerült a katéter. 2 óránként mértek vérnyomást, és az ajtó folyamatosan nyitva volt, nem lehetett becsukni.

Reggel jött a dietetikus, és fürdés után átragasztották a sebemet, meg este megmutatta a nővér hogy kell a vérhigítót beadni.

A dokim másnap reggel jött be, már a folyosón talált épp vízért portyáztam. Mondta hogy még a labor eredményt várjuk (ezt bediktálták neki telefonon du) aztán felrakja a zárót és másnap reggel mehetek haza ha jól érzem magam. 6 hét múlva kontroll, nincs varratszedés, ennek nagyon örültem. Lefotózta a miómát és átküldte nekem a képet, ezért nagyon hálás vagyok, sokkal "megfoghatóbb" az egész számomra. Kb. fél kg-s volt a méhem és kisebb sárgadinnye nagyságú.

A branült csak hazainduláskor szedték ki, bár nem használtam semmire már 24 órája.

Nálunk osztályos őrző van, a nővérpulttal, és a nővérszobával szemben, ajtó mindig nyitva.

24 órás felügyelet, teljes gépsor az ágyak mellett, külön klotyó és zuhany.

Műtét előtt zuhanyzás, de saját cuccal, lábzsákot sose láttam közelről.

Katétert itt helyezik fel, branült is, bár én a műtőben újat kaptam kézfejbe. Műtők szintjén lecserélik az osztályos takarót egy lepelre, plusz jön a fólia. Mindezt diszkréten. Gép emel a műtőasztalra. Jön az anesztes doki, szuri, gáz...

Műtét után nem zargatnak, 2x keltettek fel, kicsit kommunikáltunk, de full homály. Valamikor késő este leszedték a málézót meg a sóoldatot, hajnalban mosdatásnál már nem volt bemeneti csövem.

A katétert már a nappalos nővér szedte ki, branült is. Ő kísért a szobámba, hozta a gurulóst utánam, majd fogta a derekam, amíg kirókáztam magam. Innen már a kórházas napi rutin. És minden nap jött a kötözős nővér.