Méheltávolítás - akinek elvégezték már ezt a műtétet, megosztaná velem a tapasztalatait? (tudásbázis kérdés)

Szia Gyöngy!

Én is azt mondom, ne agyalj a rossz dolgokon, csak a jóra gondolj: hogy túlvagy a műtéten, ezután már csak a jobb jöhet!

Ne csodálkozz a hasfájáson, 2x is jól megturkálták, természetes, hogy fáj. Ha nincs a gyulladás akkor is érezni még hetekig, hogy bent rendeződnek a belek, gyógyulnak a sebek.

Kitartást, türelmet kívánok és mielőbbi gyógyulást! Vigyázz magadra, semmi emelés, kevés séta a lakásban épp elegendő és ha teheted inkább feküdj sokat, mint üldögélj.

Üdv: Szimi

Kedves Lillka!

Köszönöm, hogy írtál, igyekszem magamban lerendezni, meg próbálkozom pozitívan is gondolkozni, de elég nehéz ... De ezt úgy látom, hogy az általad leírtak alapján, nem kell Neked magyaráznom!

Hétfőn megyek újra UH-ra, reméljük a legjobbakat, állítólag akkor vért is vesznek, igyekszem arra gondolni, hogy addigra ez a fránya gyulladás is lehúzódik a szervezetemben, hisz a műtét előtt nekem ilyen még soha nem volt. Talán emiatt is vagyok ennyire megrémülve.:-(

Azért még egyszer nagyon köszi a bíztató szavakat!:-)

Sziasztok!

Bár én itt még egészen új vagyok, ennek ellenére már kb. 1 éve olvasgatom a hozzászólásaitokat.

Most mégis úgy döntöttem, hosszú hallgatást követően én is tanácsotokat kérem, főleg azoktól, akik már hosszabb ideje túl vannak a műtéten.

40 éves vagyok, 3 hete műtöttek meg laporoszkópiás eljárással, melynek során csak a méhet (amiben rengeteg mióma volt, szinte az egész egy hatalmas mióma volt) távolították el! Igaz, hogy 3 pici apró lyukacska van a hasamon, mégis külön felhívták a figyelmemet arra, hogy annak ellenére, hogy a külső jelek apróak, belül éppen olyan nagy műtéten estem át, mint egy nyitot hasi műtét esetén.

6 nap után hazaengedtek, egész nap csak feküdtem, a férjem tényleg nagyon rendesen ápol, kitart mellettem, de sajnos a műtétet követő 12-ik napon belázasodtam, nagyon gyengének éreztem magam, rögtön visszakerültem a kórházba, ahol 2 napra rá ismét laporoszkópiával megműtöttek, ui. egy komoly gyulladásos folyamat lépett fel, ki kellett a hasüreget tisztítani, mert tele volt folyadékkal. Azóta - ennek már lassan 2 hete - folyamatosan kapom az antibiotikumot. Újra itthon vagyok, de nagyon félek, a hasam még mindig fáj, sokszor úgy érzem, hogy soha nem lesz vége ennek a kálváriának!

Sokszor rám is rámtörnek síró rohamok, a múltkor éppen a dokinál is kezdődött, aztán "megdorgált", hogy nem akarja hallani tőlem ezeket, hogy "én soha nem fogok már meggyógyulni". Kérte az orvos, hogy próbáljak pozitívan hozzáállni a dolgokhoz, na persze könnyű ezt mondani!

Segítsetek kérlek, hogy ez normális, hogy a has még mindig fáj 2 ilyen nagy műtétet követően is?

Válaszaitokat előre is megköszönve és mindenkienk MINDEN JÓT kívánva! Gyöngy

Szia Marcsi!

Ugyanezt éreztem én is még a kórházban. Mindig szóltam a viziteknél, hogy fájdalmas a pisilés, voltam már felfázva, de az máshogy volt. Kaptam vizelettisztítót ott, nagyon sokat ittam, mégse lett jobb. Műtét után egy héttel már nem bírtam tovább, és otthon magamtól elkezdtem szedni a cifloxan nevű antibiotikumot, és már estére jobban éreztem magam. Másnap mentem vissza a dokimhoz varratszedésre, mondtam neki, hogy elkezdtem magam kúrálni, azt mondta jól tettem. Biztos a katétertől gyulladt be és fáj, utána pedig az felülfertőződik bakteriálisan, úgyhogy mindenképp kell a gyógyszer. Azóta hál istennek semmi bajom, sem ezzel, sem mással. Idén januárban műtöttek. Mielőbbi jobbulást Neked, üdv: Erika

A felülést megtanították a nővérek a kórházban. Oldalfekvés, könyékre támaszkodva lerakni a lábat, és úgy karral feltolni magunkat. Ment is, mint a karikacsapás. Igenám, de itthon jobb lábbal kellett felkelni, újra kellett tanulni a technikát:-)

Legyetek türelmesek, egyre könnyebb lesz minden!

Igaz 9 hónaposan is szurkál néha, de ez lehet, hogy így is marad:(. Ki lehet bírni, az elvérzésnél minden jobb. Egy percig sem bánom, hogy túlvagyok rajta, sőt!

Jó hétvégét mindenkinek!

Sziasztok lányok!

Megígértem, hogy írok a szűztea kapszulával kapcsolatos "élményeimről". Hát este bevettem, reggel egy kis hasmocorgás és semmi eredmény, gondoltam, akkor nekem elég gyenge a "kicsike" és délelőtt is bevettem egyet, hát hasmocin, kívül semmi. Este megint egy szem, na reggel aztán volt 2 futásom, de úgy éreztem nem tisztultam ki rendesen, másnap (tegnap)megint 1 este, és most 3-szor kellett szaladnom (egy kis reggeli torna)de még midig úgy érzem, nem ürült ki minden ott lent és várom a folytatást. Valaki írta, hogy vigyázni kell vele, mert nem lehet elmenni messze a wc közeléből, hát egyet értek, mert tényleg nagyon gyorsnak kell lenni, mert az érzés után nincs sok idő.Szerintem jó szer, mert én már nagyon sokat küzdöttem 3-4 naponként, talán így jobb lesz, de lehet kísérletezek, hogy csak 2 naponta szedem. Szóval érdemes kipróbálni akinek szorulása van, mert nem csinál görcsöket és van eredmény és szerintem az sem elvetendő, hogy gyógynövény és nem gyógyszer. Bocsánat a részletes leírásért, de ha nem írom le a dolgokat, akkor még valaki nem számít rá és szidni fog :D

Gyors gyógyulást és szép napot kívánok!

Andi

Szia én a combomba adtam a hasam már nagyon fájt.

Jobbulást kívánok, pihenj sokat!

Sziasztok!

Hétfőn engem is hazaengedtek a kórházból.De nekem is ez a gond amit irtok nehéz a felülés és nagyon felpuffad a hasam.Hazafelé sem tudtam begombolni a farmernadrágomat elég vicces volt.

Szia Annamari!

Bocs, hogy csak most válaszolok, de nem voltam gép közelben. Engem az Ozsvát dr. műtött, habár nem ő volt az orvosom, hanem a Varjú dr. Mikor bementem hétfőn még minden rendben volt, aztán a műtét napján szólt a főorvos, hogy lebetegedett /hasmenése van/ és nem tud megműteni, majd ő kijelöl egy orvost. Hát úgy voltam vele lesz, ami lesz, én már nem megyek haza. Nem bántam meg nagyon rendes doki. Nekem két conizációm /méhszájplasztika/ volt a műtét előtt, majd úgy döntött a doki, hogy jó lenne kivenni a méhemet és majd műtét alatt meglátják, hogy a petefészket is ki kell, vagy nem. Hát nem is várták meg a műtétet, a főorvos azt mondta, hogy nem kell az már nekem a koromra való tekintettel. Egyébként a nővérek tényleg nagyon rendesek voltak, meg úgy összességében minden rendben volt, nem tudnék semmi rosszat mondani. Most azért egy kicsit aggódok mi lesz az eredményem, remélem semmi probléma nem lesz. Nekem is a felülés volt tényleg a legrosszabb, meg most ezek a puffadások, feszítések a hasamban, de remélem ennek is vége lesz:). Én is nagyon gyáva vagyok, az orvosnál néha még a nevemet se tudom, pedig már megéltem ezt-azt.No most aztán jó bő lére engedtem. Puszi Neked, vigyázz magadra. Zsuzsa

Természeten mindenkit üdvözlök, puszilok.

Na tessék...

Gondoltam, feldíszítem itt-ott a lakást. Előszedtem a füzéreket, kibogoztam, elkezdtem feltenni ide-oda. A sokadik nyújtózás után habtestem benyújtotta a számlát. Félbehagytam az egészet, majd aki akarja, befejezi.

Ja, a fele cuccot azért gondosan visszagyömöszöltem a szekrénybe. :-)

Sziasztok LÁNYOK!!!!!!!!!!!!!!!!!

Olvasgatom a bejegyzéseket és ÖRÜLÖK. hogy MINDENKI JÓL VAN.Persze vannak érzékenyebb napok de SENKI NE VIGYE TÚLZÁSBA A CSUSZOLÁST!!!!!!!!PUSZI MINDENKINEK ÉS BOLDOG KARÁCSONYVÁRÁST!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Szia, Klári, az én sebem is háborog, bele-bele csíp most is. Este kezdődött. A férjem megkérdezte, csak nem erőltettem túl magam? Dehogy, válaszolta, ha csak nem az a 25 kilós zsák krumpli, amit felhoztam a kocsi csomagtartójából az első emeletre...

:-) Először még el is hitte!!!!

Köszönöm a biztatást. jó kis csapat ez itt!

Jó éjt mindenkinek!

Persze, hogy túllendülsz. Nem könnyű, ami most körülvesz, külön-külön sem, hát még halmozottan. (Vizsgaidőszak, karácsony, gyerekek, lábadozás)

Különben meg megrázzuk magunkat, és tesszük a dolgunkat.

Bár a takarítás nem izgatott, az egészségem fontosabb volt. Igaz a kisebb lányom igazi tyúkanyó, jobb, mint 1 házvezetőnő:D, sok mindent megcsinált, gondoskodott az apjáról és az öccséről is.

Jó adventi készülődést, ne izgasd magad feleslegesen!

Üdv:Kati

Én most mindenen izgulok. A fene rágja meg! :)

Na, majdcsak túllendülök ezen is. Lehet, hogy túl lazán vettem az elején... de a méhemet nem sajnálom, már tényleg nem akartam több babát. Aztán ki tudja? Csak hiányzik onnan valami.

Örülök, hogy jól vagy!!! Csak pozitívan! :))

Drága Klári, ne vidd túlzásba a sikárolást. Persze, hogy nem úgy csinálják a családtagok, ahogyan mi szoktuk, de most annál fontosabb a Te egészséged és jólléted. És hát adjuk meg nekik a lehetőséget, hadd segítsenek. Az én férjem halál mérges, ha észreveszi, hogy utána dolgoztam, vagy nem szóltam, hogy valamit kell csinálni, és megcsinálom én.

Én meg arra gondolok, a fene vigye el, miért nem képes meglátni magától, hogy mit kell csinálni? És nem igaz, hogy 20 év alatt nem látta, hogy én hogy csinálom.

Most egy kicsit röhögök magunkon. De ilyenek vagyunk! :-)

Különben én is sírós lettem, biztos a klimax, vagy a tudatalatti.

Előtte a kórházban a küret után sírtam egy kicsit, meg a műtét előtti megbeszélésről a dokitól hazafelé, a kocsiban. Alig láttam vezetni. :-(

Menni fog a meló! Ne izgulj rajta! ♥

Azon gondolkoztam el, hogy a műtéttel kapcsolatban értek stresszek, félelmek és ez soha nem akkor jön ki az emberen, hanem később, amikor már megnyugodnál. Én ezt már átéltem. Volt 24 órás vérnyomásmérésem is. Nem kell vérnyomáscsökkentőt szednem. Nálam azt vizsgálták, hogy a vérnyomás emelkedéstől vagyok rosszul vagy a rosszulléttől megy fel a vérnyomásom. Nálam az utóbbi volt. A rosszullétek következménye volt a vérnyomás emelkedés. Szedek gyógyszert. Nem vérnyomásra. A rosszulléteim rendeződtek és a vérnyomásommal nincs probléma.