Méheltávolítás - akinek elvégezték már ezt a műtétet, megosztaná velem a tapasztalatait? (tudásbázis kérdés)

szia euforbia

Ez a kérdés már felmerült párszor,és sokan írtak is véleményt.

Általában nem okoz problémát,vagy ha mégis,annak leginkább lelki okai vannak.

Mi a párommal nem vettünk észre semmi változást.

Te konkrétan mit érzel?mi az ami válozott?Persze csak ha nem indiszkrét a kérdés.

Nagyon sok minden a fejben dől el.

Vagy hüvelyszárazság léphet fel,arra a dokim ajánlott egy homeós krémet.Még nem volt rá szükségem

Én már annyira beszéltem vele, hogy mondom, bent feküdtem a kórházban :) szóval minden ok lett volna, ha nem jön meg.

Kiváncsi vagyok, mit mond a dokim holnap. Majd látom. Csak mostmár eldönthetnék, mert nekem kb nagyon kéne dolgoznom is.

hát, nem rossz az pedig, 4 és fél évig okés volt. szóval én imádtam, de ökölnyi miomával nem tudott többet tenni az sem.

az exacyl úgy néz ki, most jó, mert éjjel elvoltam simán, meg is is lájtosodik. de tegnap este ömlöttem vagy 3-4 órán keresztül.

Hát még mindig jobb, mint ami velem van, hogy műtét előtt egy nappal megjön, és hazaküldenek a kórházból :(

Nem ismerem amúgy a dokit :( De mondta az egyik nővér, hogy szerencséjük van, mert az osztályon mindegyik nagyon profi. Szerintem ne izgulj, várj, hogy mit beszélsz vele.

Nekem holnap kell hívnom, hogy mennyire csökkent a mensim.. hát szedem az exacylt, szal csökkent, de tegnap nagyon durva volt :( Már most azt sem izgat, ha nem tud laparoszkóppal, csak műtsön meg.

Sziasztok!

5 kg? Én 11 hetes leszek, de simán emelgetem a gyerekeket az oviban. Lehet, hogy nem kellene? De ezt hogy lehet kikerülni 3 évesek között?

Remélem mindenki úgy érzi magát, ahogy szeretné!

Kedves Lívia!

Szerencsére a sebem /egyelőre/ szép, és végül is a szombati varrat szedés óta semmilyen váladékot, vagy gyulladást nem veszek észre rajta. Igen igazad van a vágás helye tényleg érzéketlen, de alatta-felette már 1-2 cm-re érzem. Ja és mostmár elkezdett baromian viszketni. Ha nem vagyok indiszkrét mennyi a súlyod? Ha titkos írd meg priviben:-)) én nem titkolom, hogy 132 kg-ról most fogytam le 91-re és még folytatom mert szeretnék még egy 15 kg-tól megszabadulni. Bocsika, hogy kicsit elkalandoztam, de a dokim is asztmodta, hogy szerencse, mert így sem volt egyszerű a műtét, és nem is annyira lent vágott mint ahogy szeretett volna. Nem tudom egyébként kinek hol van a vágás, de az enyém a köldököm alatt mindössze pár centivel.

A lényeg pedig, hogy mindenkinek nagyon köszönöm, az aggódást és a tanácsokat. Pusz: Tünde

Szia!

Na csak óvatosan! Az első otthoni napomat én is szinte a gép előtt ülve töltöttem, azt jól begyulladt a seb egy része. Lázas voltam, de szerencsére magától kitisztult, nem kellett vágni. Igaz, ez a súlyomnak is köszöhető volt.

A vágás helyét persze hogy nem érzed, én 4,5 hónap után sem, teljesen érzéketlen még.

Pussz Lívia

Szia!

Én is csak annyi szurit kaptam, amíg kórházban voltam, itthonra már nem kellett.

Azért próbálj meg járkálni! Az jó, ha nem fáj semmid, de kicsit sem húz az ágy? 4-5 óra a gép előtt lehet, hogy még túlzás... Pihenj és sétálj többet, nehogy megbosszulja magát ez a túlzott jóllét:)!

Sziasztok!

Ami engem illet most találtam rá erre a fórumra, vagyis igazándiból csak most kezdtem el körbenézni,mert kicsit parázok, így a műtét után, hogy már nem kapok szurit trombózis ellen. 3.-án volt a hasi műtétem és minden kivettek mert volt egy gyerekfej nagyságú miómám. A petefészkeket azért vette ki a dokim, mert tudta, hogy hasplasztikai műtét előtt állok /40 kg fogytam/és így már nem lehet baj a petefészkekkel, ami újabb hasi műtétet eredményezhetne. Most vasárnap reggel jöttem ki a kórházból, és saját érzésem szerint baromi jól vagyok. Sztem még kicsit túlzásba is viszem a dolgokat. Mondjuk nem emelgetek, de szinte egész nap fent vagyok, jó mondjuk ebből 4 -5 órát ülök a gép előtt, de nem fáj a hasam vagyis szinte nem is érzem a vágás helyét. Már-már aggódom, hogy ez sem normális dolog, de mint az elejét írtam végül is csak a trombózis miatt parázok.

Sziasztok!

Mi is nemrég kaptunk zöld utat ebben az ügyben!És először féltem is és izgultam is kicsit.Ez hülyeség volt és persze 23 év után a férjem észrevette hogy csak neki volt jó.Én nem is tagadtam,és ekkor megbeszéltük hogy nincs miért aggódnom ez természetes hogy izgultam kicsit.Ezután már jobb volt mert én is felszabadultabb voltam,előtte kis előjáték simogatás is kell.Szerencsére nekem megvan az egyik petefészkem ezért nincs olyan gondom hogy száraz a hüvely.De van akinél ez a gond.Szerintem az őszinteség nagyon fontos,beszéljétek meg nem szégyen ez ilyen műtét után.Mi előtte ittunk egy kis vörösbort az is jó feszültségoldó.1 pohárral lehet inni ,persze csak ha nem szedtek valami olyan gyógyszert ami mellett tilos alkoholt fogyasztani.Remélem tudtam segíteni valakinek ebben az ügyben.Mindenkinek jó egészséget kívánok!Aki műtét előtt van annak pedig sok szerencsét kívánok.Puszi Kati Pécsről

Sziasztok Lányok!

Édesek vagytok és Mindenkinek nagyon köszönöm, hogy így együtt örültök az örömömnek. Millió puszi ezért Nektek és igen, vigyázok magamra, azért a megterhelő dolgokat tényleg hagyom még a családra, emelni meg továbbra sem emelek szinte semmit! Ha már 10 év szenvedésén vagyok túl, természetes, hogy így az utolsó körökben már nem akarok semmit elrontani!

Bea, igen, ahogy Klári is írta, itt vagyunk Veled, szorítunk Neked, hidd el, minden rendben lesz, írj csütörtökön is, ha megvan a konkrét időpont és tudod, támogatunk mindenben, amiben csak tudunk, legfőképp lelkiekben!:-)A levelemet meg ne köszönd, ez a világ legtermészetesebb dolga, hogy próbálom én is átadni a már megélt tapasztalataimat.

Julcsi, te hogy vagy, hogy érzed magad? Megy-e már az alvás az otthoni légkörben?:-)

Eufórbia és Rozika, a Ti kérdésetekre a választ én is nagyon várom, bevallom őszintén, hogy annak ellenére, hogy a múlt héten mi is a férjemmel "szabad utat" kaptunk, én annyira, de annyira félek ettől, hogy még nem próbáltuk ki.:-( Tudom, hogy nem szabadna ettől ennyire félni és pszichésen kellene most már a félelememet leküzdenem, de nem nagyon megy.:-( Tudjátok a múlt rossz emlékei is visszatérnek nálam, hisz amikor még megvolt a méhem, nekem akkor is nagyon fájt egy-egy együttlét után ... most meg egyszerűen fizikai fájdalmaim vannak a félelemtől, hogy úristen, ott kell bármit is csinálni, amivel az elmúlt hetekben azért jól megszenvedtem! Úgyhogy én is várom a Régiek tapasztalatait, élményeit, ill. a segítséget, hogy hogyan tudtátok pszichésen kezelni ezt az egészet, hogy az ember ne féljen ettől úgy, mintha egy vadiúj, félelmetes dologra vállalkozna?

Előre is köszi a válaszokat!

Puszi Mindenkinek:

Gyöngy